Esti Kurir, 1935. február (13. évfolyam, 27-49. szám)
1935-02-01 / 27. szám
i 2 ■ joggal? Nem, a titkos választójog ügyének csak használhat, ha lehámlanak róla a kétszínű frázisok, amelyekbe a hatalombiztosító igyekezet hurkolta. Ugyanilyen komikus és egyszersmind megdöbbentő az, ha a „reformpolitika 11 elgáncsolásával vádolják azt az ellenzéket, amely nem volt hajlandó a hatalombiztosító paktumokhoz falazni. Ez az ellenzék másfél évtized óta sürgeti a korszerű gazdasági és szociális reformokat — és sürgette már akkor is, amikor emiatt még felforgatónak, októbristának, sőt bolsevistának bélyegezték. Másfél évtized óta szakadatlanul követeljük a hitbizományi reformot, a mezőgazdaságnak a kisbirtok szükségletei és reális érdekei szerint való átszervezését, a nagybirtoknak juttatott nemzeti ajándékok megszüntetését. Követeltük a kartelek uralmának letörését, az indokolatlanul magas ipari árak leszorítását, a szociálisabb és szabadabb szellemű vámpolitikát. Követeltük a kisemberek védelmét, a közmunkákat, a gazdasági élet vérkeringésének felfrissítésére irányuló központi kezdeményezéseket. Ki állt útjába e korszerű reformok megvalósulásának? Kit érhet a vád? Talán az ellenzéket? Hiszen a nagy reformerek ott ültek a hatalmon és a hatalom mögött és másfél évtized óta teljhatalmúan kormányoztak. S ha e másfél évtizedből csak azt a két esztendőt nézzük is, amely a mai kormány uralma alatt telt el, micsoda reformok születtek, vagy akár kerültek közelebb a megszületéshez ez alatt? Mi lett például a bankfúziókkal, amelyeket már 1931-ben helyezett kilátásba a kormány? Semmi! Hol maradt a hitbizományok reformja, vagy legalább a jogi megkötöttségeknek jövőre való elhárítása? Sehol egyetlen komoly, elhatározott lépés, de még, egyetlen életképes, tisztán körvonalazott gondolat sem. A kormány, mely a kartelek letörésének programjával jött, rövidesen megérhette, hogy a miniszterelnök a karteleket úgy üdvözölte, mint amelyek a leghivatottabb irányítói — az átalakulásoknak! És mit kaptunk ez idő alatt, miközben a szociális és gazdasági reformok ennyire hiányoztak? Frázist, frázist, frázist, mérhetetlen gazdagságban!C íme: a „reformkorszak" ténykedésének keresztmetszete. Ez az a „reform-politika", amelynek vívmányait a bizalmatlankodóktól féltik. Kár félteniük, mert itt reformok nincsenek. Reformokról, quae non sunt, kár elmélkedni. Csak felelőtlen szavakkal felkavart reménységek, patetikus fogadkozásokkal felkorbácsolt szenvedélyek vannak. Látjuk a jóhiszemű elhelyezetten fiatalabb korosztályokat seregbe verődni, hogy a nem létező reformpolitika nevében elátkozzák azokat, akik a hatalmi egyezkedések ellen vétót emeltek. És látjuk az új vezéreket. Ott van soraikban az eddig szerényen „visszahúzódott" úr, akit még csak tegnap láttunk a városházi politika barrikádján elkeseredetten harcolni a hatvanezer pengős üzemi vezérigazgatói állásért. És megjelenik a királyi koronáról álmodó és családi javakért hősi küzdelmet vivő főherceg, fején frigiai sapkával, buzgón sürgölődve a különböző politikai klubok hátsó lépcsőin. Vájjon nem ők-e a hivatott vezérei a nyomorúság és szenvedés elkeseredéséből szított reformmozgalomnak? Kik képviselhetnék igazabban a programot: le a vagyoni egyenlőtlenséggel! Le az ipari, kereskedelmi, hitbizományokkal és a bankokráciával, le a nagybirtokkal! Sem világi, sem egyházi nagybirtok ne legyen ötszáz holdnál nagyobb! Ez az az új reform-mozgalom, amelynek vezérei ragaszkodással hivatkoznak a kormányra, mint amelynek felajánlhatják szívüket és karjukat a nép megsegítéséért folyó harcban. És ez az a „reform-nemzedék", amelyre természetesen mint segédcsapatát tekint a „reform-kormány". De miért állnak meg akkor félúton? Kérjenek bocsánatot a szociáldemokratáktól, hogy üldözték őket, holott tanítványukul szegődnek! Hívják haza Károlyi Mihályt! Nevezzék ki földmivelésügyi miniszterré Búza Barnát, aki azért volt „nemzetgyilkos", mert az ő programjukat hirdette! Hívják meg haladéktalanul a „reform-nemzedék" vezérei közé azt a politikust, kit a mai kisgazdapárt megalapítója még agyonlövéssel fenyegetett meg, ha a földjéből egy barázdát le akarna hasítani! A Kristóffy-féle idők jutnak eszünkbe, amikor a központi hatalom ugyanígy az elnyomott és — sajnos — sehonnan eléggé nem értett és nem védett nép indulataira appellálva igyekezett egy nemzet ellenérzésével szemben alapot teremteni uralma számára ... * Az uj jelszavak, az uj hazugságok ellen fel kell sorakoznia mindenkinek, aki éppen a népjogot, éppen a korszerű gazdasági és szociális reformokat őszintén óhajtja s aki nem hajlandó belenyugodni abba, hogy ezeket egyfelől elsikkasszák, másfelől zavaros eszmei célú, de annál hevesebb szenvedélyektől hajtott, beláthatatlan következményű tömegizgatás fűtőanyagául használják fel. Mi bízunk abban a háború utáni nemzedékben, mely forradalmak és ellenforradalmak tapasztalatain sokkal józanabbá érhetett, semhogy odaadja magát egy hatalmi vágytól fűtött mozgalomnak, melyből nem születhetik egyéb, mint a mai európai forradalmak és ellenforradalmak gyáva és szánalmas paródiája. Két feleséges a csökmői arzénes perben Debrecen, január 31. A csökmői arzénes gyilkosok perének tárgyalását ma délelőtt a tanúkihallgatásokkal folytatták. Elsőnek Varga Imréné tett vallomást, aki elmondotta, hogy Sz. Nagy János hosszabb ideig együtt élt első és második feleségével. Sz. Nagy János második felesége meg akarta mérgezni az első asszonyt, de az észrevette, hogy a neki adott étel mérgezett. Hasonló értelemben vallott több tanú is. Ezután dr. Fényes Endre védő indítványt tett, hogy ássák fel L. Kiss Jánosné udvarát, mert az asszony a csendőrségen beismerte, hogy az udvaron egy gödörbe dobta az orvosságos üveget, amelyben az arzén volt, amivel férjét megmérgezte. Ha az üveg előkerül, akkor az fontos tárgyi bizonyíték lenne, ha pedig nem kerül elő, akkor az a védő szerint azt bizonyítja, hogy a vádlott csak kényszerűségből tett beismerő vallomást a csendőrségen. Újabb bányászsztrájk tört ki a pécsi bányatelepen Pécs, január 31. (Az Esti Kurír tudósítójának telefonjelentése.) Ma reggel 10 órakor ismét fellángolt a Dunagőzhajózási Rt. pécsi bányatelepén a bányászsztrájk. Ma reggel 200 szociáldemokrata munkás leszállt a tárnába, a munkát azonban nem kezdték meg, hanem felüzenték, hogy amíg a munkásság követeléseit nem teljesítik, addig ők lent maradnak a tárnában. A munkásoknak ez az újabb mozgalma azzal az akcióval áll összefüggésben, amely január elején történt. Akkor egy jelentéktelen kocsmai verekedés miatt bányászsztrájk tört ki a pécsi bányatelepen. Két szociáldemokrata és keresztényszocialista munkás a kocsma előtt összeverekedett és emiatt azt kívánták a bányaigazgatóságtól, hogy a verekedőket helyezzék át más aknához. A bányaigazgatóság ennek a kérésnek nem adott helyet, mire a szociáldemokrata bányászok beszüntették a munkát. Ennek kapcsán azután a bányaigazgatóság, amikor 114 munkás nem jelent meg a munkafelvételnél, ezeket rögtön elbocsátotta. Az elbocsátások ügyében megindult a tárgyalás, amely azzal végződött, hogy ha a munkásság február elsejéig nyugodtan viselkedik és a termelést nem zavarja, az elbocsátott 114 munkást visszaveszik. Január 28-án a bányaigazgatóság hirdetmény útján értesítette a munkásokat, hogy az elbocsátott 114 munkást visszavette, a visszavett munkások azonban hat hónapon keresztül egy fizetési fokkal alacsonyabb kataszterben kapnak helyet és bérük 10 százalékkal csekélyebb lesz. Ezzel szemben mindenkit régi helyére osztanak be, a hat hónap alatt ezek közül senkit bizalmi férfiként nem ismernek el. Akik terrorizálnak, vagy a munkát megtagadják, azokat a vállalat azonnal elbocsátja és a társaság lakásukból is kilakoltatja őket. Ennek a hirdetménynek a hatása alatt tört ki ma reggel újra a sztrájk A tárnában sztrájkoló bányászok bejelentése után a pécsi, szociáldemokrata párt vezetőségéből és bányászokból alakult küldöttség jelent meg ma délben Balsay Aladár bányaügyi főtanácsos, bányaigazgató és Szabolcs Rezső helyettes bányaigazgató, a személyzeti ügyek vezetőjénél. Küldöttségileg jelentek meg és kérték, hogy a hirdetményben felsorolt súlyos kikötéseket a társaság hatálytalanítsa. A bányaigazgatóság képviselői ma kijelentették a küldöttségnek, hogy addig, amíg a munkások a bánya mélyén, a tárnában sztrájkolnak, addig semmiféle választ nem adnak. Délután fél egy órakor a sztrájkoló munkásság azt üzente fel, hogy addig marad lent a tárnában, amíg a pártvezetőség felszállásra nem ad parancsot. A bányaigazgatóság a sztrájk ügyében nyomban érintkezésbe lépett a pénzügyminisztériummal és a társaság bécsi vezérigazgatójával, Kovrig Ottó udvari tanácsossal. Két órakor, amikor a délelőtti műszaknak fel kellett volna szállnia a bányából, az András-akna 200 munkása továbbra is lent maradt a tárnában és azt üzente fel, hogy amíg nem intézik el kérésüket, nem hagyják el helyüket. A többi bányából a munkások rendben felszálltak. A sztrájkra válaszolva a bányaigazgatóság délután féhárom órakor általános üzemszünetet rendelt el * (Úgy érzem, éltem.) B. Rradó Lili versei. A Vajda János Társaság kiadása. A cím nem fejezi ki a könyvhangulatát, amely azóta, mióta B. Radó Lili verseivel először a költők sorába emelkedett, erősen a pesszimizmus felé hajlott. Szinte a reménytelenség kiáltásai zengnek Radó Lili líráján. A tartalommal egy irányban halad a forma, amely talán most sem tömörebb, mint az előző kötetben, de hangsúlya teljesebb s lüktetése drámaibb. Gondoletdús, őszinte versek teszik figyelemreméltóvá B. Radó Lili művészetét. (k. m.) Ma van a premier! A slágerfilm! A | Rendezte KARLLAMAC /B Mi MM MM ( J MM MM Zene: OSCAR NEI)B\L fUvVVT k aemc* f' _ £m aueivéc Stylus-film & (j H1935 II. 1. PÉNTEK 1 A madocsai csendőrgyilkos szöktetős a Tábla előtt Pécs, január 31. (Az Esti Kurír tudósítójának telefonjelentése.) A pécsi ítélőtábla Sánon-tanácsa ma foglalkozott az országos szenzációt keltő madocsai foglyszöktetés ügyével. Mint ismeretes, az elmúlt évben Márkus Szabó János, a halálraítélt madocsai csendőrgyilkos séta közben megszökött a fogházból és falujában rejtőzött, amíg a csendőrök körül nem zárták, mire főbe lőtte magát. Az ügyészség Márkus-Szabó János hozzátartozói és több ismerőse ellen fogolyszöktetés címén eljárást indított. A szekszárdi törvényszék Tóth Ferencet fogolyszöktetés bűntettéért és tulajdon elleni kihágásért 6 havi börtönre ítélte, Márkus-Szabó Jánosnét, a gyilkos édesanyját, fogolyszöktetésért 4 hónapi fogházra, Márkus-Szabó Pétert és Jánost, a szökevény két öccsét egyenként 4—4 hónapi fogházra ítélte. Dula János, id. Márkus-Szabó János, Katz Ferenc és Katz Ferencné, valamint Kozmus István egyenként 2—2 heti fogházat kaptak. A pécsi ítélőtábla a mai tárgyaláson a perbeszédek elhangzása után Tóth Ferenc büntetését kétévi börtönre emelte fel, Dula Jánost pedig kéthónapi fogházra ítélte, az ítélet egyéb részét helybenhagyta. Hauptmanné mentővallomása férje mellett Flemington, január 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A Hauptmann-per szerdai tárgyalási napján a védő kérésére Hauptmann Brúnó feleségét hallgatták ki tanúként. A védő és az ügyész kérdéseire, órákon át kellett az asszonynak felelnie, aki minden egyes kijelentésével igyekezett a súlyos váddal terhelt férjét megvédeni. Az asszony a védő kérdésére azt állította, moly a tragikus napokon, a Luidbergh-bébi elhurcolásának napján és azon a napon, amikor a bronxi temetőben Lindbergh ezredes a váltságdíjat kifizette, férjével végig együtt volt. Az ügyész szemmel láthatóan igyekezett az asszony megfélemlítésére és többször hangoztatta, hogy a hamis tanúvallomást a törvény szigorúan bünteti, Hauptmanné azonban mindvégig megmaradt állításai mellett. Az asszony Reilly védő felszólítására előadta, hogy férjével mindvégig boldog házaséletet élt. Elmondotta, hogy férjével egy alkalommal Németországba utazott, ezt megelőzően azonban Hauptmann Brúnó édesanyja a rendőrségre ment és érdeklődött, hogy fia hazajöhet-e. A főtárgyalás ideje alatt ekkor történt először, hogy a vádlott elveszítette nyugalmát. Amikor ugyanis felesége édesanyjáról kezdett beszélni és arról, hogy mennyire szerette fiát, a vádlott sírni kezdett. A szerdai nap szenzációja, hogy Reilly védő meglepetésszerűen a védelem egyik új tanúját állította a törvényszék elé, akinek kihallgatásától a védők a vád összeomlását várják. Carlstrom tanú ugyanis előadta, hogy a Lindbergh-bébi elhurcolásának napján találkozott Hauptmann Brúnóval és feleségével. A tanú azt állította, hogy azért emlékszik olyan pontosan arra a napra, mert az egybeesik születésnapjával. Carlstrom tanú kihallgatását csütörtökön folytatják. (—1) A Munkácsy Céh ezévi kiálltása, amely, mint az előző években, ez alkalommal is sorsolással kapcsolatos, március havában lesz a Nemzeti Szalonban. A Munkácsy Céh az egyetlen művészi egyesülés, amelyben minden magyar alkotó művész részt vesz, a a kiállítás belépőjegyét egyszerűen sorsjegynek tekinti s a kiállítás legjobb anyagát választja ki nyereménytárgyaknak. Aki tehát a kiállítás megtekintésére megváltja a belépőjegyét, ingyen vesz részt a sorsjátékban. A kiállítás belépőjegyeit már mindenütt árusítják. (—) Az Ernst-múzeumban bezárult a Csók István jubileumi kiállítás s e héten szombaton már új, csoportkiállítás nyílik meg. (—) Színyei emlékünnepély. A Szinyei-Merse Pál Társaság február 2-án délután 6 órakor az Akadémia üléstermében a mester tizenöt éves halálozási évfordulóján emlékünnepet rendez. Vendégeket szívesen látnak. * (Mohlbeck bácsi képes meséskönyve.) Hohlbeck Károly, a békeidők kedvenc humoros rajzolója most a gyermekek számára adott ki képes meséskönyvet, tele versekkel, mesékkel (a legkitűnőbb íróktól, költőktől) s ami a fő, tele az ő változatos kis harcaival s színes rajzaival. Rendkívül mulatságos kis könyv, még a felnőttek is sok élvezettel forgathatják.