Esti Kurir, 1935. február (13. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

joggal? Nem, a titkos választójog ügyének csak használhat, ha leliám­­lanak róla a kétszínű frázisok, ame­lyekbe a hatalombiztositó igyekezet hurkolta. Ugyanilyen komikus és egyszer­smind megdöbbentő az, ha a „reform­­jíolitika11 elgáncsolásával vádolják azt az ellenzéket, amely nem volt hajlandó a hatalom-biztosító pak­tumokhoz falazni. Ez az ellenzék másfél évtized óta sürgeti a kor­szerű gazdasági és szociális reformo­kat — és sürgette már akkor is, ami­kor emiatt még felforgatónak, ok­tóbristának, sőt bolsevistának bélye­gezték. Másfél évtized óta szakadat­lanul követeljük a hitbizományi re­formot, a mezőgazdaságnak a kis­­biríok szükségletei és reális érdekei szerint való átszervezését, a nagybir­toknak juttatott nemzeti ajándékok megszüntetését. Követeltük a kartelek uralmának letörését, az indokolatla­nul magas ipari árak leszorítását, a szociálisabb és szabadabb szellemű vámpolitikát. Követeltük a kisembe­rek védelmét, a közmunkákat, a gaz­dasági élet vérkeringésének felfrissí­tésére irányuló központi kezdeménye­zéseket. Ki állt útjába e korszerű reformok megvalósulásának? Kit érhet a vád? Talán az ellenzéket? Hiszen a nagy reformerek ott ültek a hatalmon és a hatalom mögött és másfél évtized óta teljhatalmuan kormányoztak. S ha e másfél évtizedből csak azt a két esztendőt nézzük is, amely a mai kormány uralma alatt telt el: mi­csoda reformok születtek, vagy akár kerültek közelebb a megszületéshez ez alatt? Mi lett például a bankfúziókkal, amelyeket már 1931-ben helyezett ki­látásba a kormány? Semmi! Hol ma­radt a hitbizományok reformja, vagy legalább a jogi megkötöttségeknek jövőre való elhárítása? Sehol egyet­len komoly, elhatározott lépés, de nrég, egyetlen életképes, tisztán kör­vonalazott' gondolat sem. A kormány, mgly a kartelek letörésének program­jával jött, rövidesen megérhette, hogy a miniszterelnök a karteleket úgy üdvözölte, mint amelyék a lég­ii ivatottahb irányitói — az áralaku­lásoknak! És mit kaptunk ez idő alatt, miközben a szociális és gazda­sági reformok ennyire hiányoztak? Frázist, frázist, frázist, mérhetetlen gazdagságban! * íme. a „reformkorszak" ténykedé­sének keresztmetszete. Ez az a „re­form-politika", amelynek vívmányait a bizalmatlankodóktól féltik. Kár fél­teniük, mert itt reformok — nincse­nek. Reformokról, quae non sunt, kár elmélkedni. Csak felelőtlen szavakkal felkavart reménységek, patetikus fo­gadkozásokkal felkorbácsolt szenve­délyek vannak. Látjuk a jóhiszemű elhelyezetten fiatalabb korosztályo­kat seregbe verődni, hogy a nem lé­tező reform-politika nevében elátkoz­zák azokat, akik a hatalmi egyezke­dések ellen vétót emeltek. És látjuk az uj vezéreket. Ott van soraikban az eddig szerényen „visszahúzódott" ur, akit még csak tegnap láttunk a vá­rosházi politika barrikádján elkesere­detten harcolni a hatvanezer pengős üzemi vezérigazgatói állásért. És megjelenik a királyi koronáról ál­modó és családi javakért hősi küz­delmet vivő főherceg, fején frigiai sapkával, buzgón sürgölődve a kü­lönböző politikai klubok hátsó lép­csőin. Vájjon nem ők-e a hivatott ve­zérei a nyomorúság és szenvedés el­keseredéséből szított reform-mozga­lomnak? Kik képviselhetnék igazab­ban a programot: le a vagyoni egyen­lőtlenséggel! Le az ipari, kereske­delmi, hitbizományokkal és a ban­­kokráciával, le a nagybirtokkal! Sem világi, sem egyházi nagybirtok ne le­gyen ötszáz holdnál nagyobb! Ez az az uj reform-mozgalom, amelynek vezérei ragaszkodással hi­vatkoznak a kormányra, mint amely­nek felajánlhatják szivüket és karju­kat a nép megsegítéséért folyó harc­ban. És ez az a „reform-nemzedék", amelyre természetesen mint segéd­­tsapatár- tekint a „reform-kormány". De miért állnak meg akkor félúton? Kérjenek bocsánatot a szociáldemo­kratáktól, hogy üldözték őket, holott tanítványukul szegődnek! Hívják haza Károlyi Mihályt! Nevezzék ki földmivelésügyi miniszterré Búza Barnát, aki azért volt „nemzetgyil­kos", mert az ő programjukat hir­dette! Hívják meg haladéktalanul a „reform-nemzedék" vezérei közé azt a politikust, kit a mai kisgazdapárt megalapítója még agyonlövéssel fe­nyegetett meg, ha a földjéből egy ba­rázdát le akarna hasítani! A Kristóffy-féle idők jutnak eszünkbe, amikor a kyzponti hata­lom ugyanígy az elnyomott és — sajnos — sehonnan eléggé nem érteti és nem védett nép indulataira appel­­lálva igyekezett egy nemzet ellenér­zésével szemben alapot teremteni uralma számára ... A csökmői arzénes gyilkosok perének tárgyalását ma délelőtt a tanúkihallgatá­sokkal folytatták. Elsőnek Varga Imréné tett vallomást, aki elmondotta, hogy Sz. Nagy János hosszabb ideig együttélt első és második feleségével. Sz. Nagy János má­sodik felesége meg akarta mérgezni az első asszonyt, de az észrevette, hogy a neki adott étel mérgezett. Hasonló értelemben vallott több tanú is. * Az uj jelszavak, az uj hazugságok ellen fel kell sorakoznia mindenki­nek, aki éppen a népjogot, éppen a korszerű gazdasági és szociális refor­mokat őszintén óhajtja s aki nem hajlandó belenyugodni abba, hogy ezeket egyfelől elsikkasszák, más­felől zavaros eszmei célú, de annál hevesebb szenvedélyektől hajtott, be­láthatatlan következményű tömegiz­gatás fűtőanyagául használják fel. Mi bízunk abban a háború utáni nemze­dékben, mely forradalmak és ellen­­forradalmak tapasztalatain sokkal józanabbá érhetett, semhogy' oda­adja magát egy hatalmi vágytól fű­tött mozgalomnak, melyből nem szü­­lethetik egyéb, mint a mai európai forradalmak és ellenforradalmak gyáva és szánalmas paródiája. Ezután dr. Fényes Endre védő indítványt tett, hogy ássák fel L. Kiss Jánosné udva­rát, mert az asszony a csendőrségen beis­merte, hogy az udvaron egy gödörbe dobta az orvossá gosüveget, amelyben az ar­zén volt, amivel férjét megmérgezte. Ha az üveg előkerül, akkor az fontos tárgyi bi­zonyíték lenne, ha pedig nem kerül elő, akkor az a védő szerint azt bizonyítja, hogy a vádlott csak kényszerűségből tett beismerő vallomást a csendőrségen. A madocsai csendőr­­gyilkos szöktetői a Tábla előtt Pécs, január 31. (Az Esti Kurír tudósitójának telefonjelen­tése.) A pécsi ítélőtábla Sünon-tanácsa ma foglalkozott az országos szenzációt keliő madocsai foglyszöktetés ügyével. Mint isme­retes, az elmúlt évben Márkus Szabó János, a halálraítélt madocsai csendörgyilkos séta közben megszökött a fogházból és falujában rejtőzött, amig a csendőrök körül nem zár­ták, mire főbe lőtte magát. Az ügyészség Márkus-Szabó János hozzá­tartozói és több ismerőse ellen fogolyszökte­­tés címén eljárást indított. A szekszárdi tör­vényszék Tóth Ferencet fogolyszöktetés bűn­tettéért és tulajdon elleni kihágásért 6 havi börtönre ítélte, Márkus-Szabó Jánosnét, a gyilkos édesanyját, fogo'yszöktetésért 4 hó­napi fogházra, Márkus-Szabó Pétert és Já­nost, a szökevény két öccsét egyenként 4—4 hónapi fogházra ítélte. Dula János, id. Márkus-Szabó János, Kalz Ferenc és Katz Ferencné, valamint Rozmus István egyenként 2—2 heti fogházat kaptak. A pécsi ítélőtábla a mai tárgyaláson a per­beszédek elhangzása után Tóth Ferenc bün­tetését kétévi börtönre emelte fel, Dula Já­nost pedig kéthónapi fogházra Ítélte, az Íté­let eovéb részét helybenhagyta. Hauptmanné mentő­vallomása férje mellett Flemington, január 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A Hauptmann-pör szerdai tárgyalási napján a védő kérésére Hauptmann Brúnó feleségét hallgatták ki tanúként. A védő és az ügyész kérdéseire. órákon át kellett az asszonynak felelnie, aki minden egyes kijelentésével igyekezett a súlyos váddal terhelt férjét meg­védeni. Az asszony a védő kérdésére azt állította, ln^jy a tragikus napokon: a Lüidbcrgh-bcbi elhurcolásának nap­ján és azon a napon, amikor a brcnxi temetőben Llndbergh ezredes a váltság­díjat kifizette, férjével végig együtt volt. Az ügyész szemmelláthatóan igyekezett az asszony megfélemlítésére és többször han­goztatta, hogy a hamis tanúvallomást a tör­vény szigorúan bünteti, Hauptmanné azon­ban mindvégig megmaradt állításai mellett. Az asszony Reilly védő felszólítására elő­adta, hogy férjével mindvégig boldog házás­­életet élt. Elmondotta, hogy férjével egy al­kalommal Németországba utazott, ezt meg­előzően azonban Hauptmann Brúnó édes­anyja a rendőrségre ment és érdeklődött, hogy fia hazajöhet-e. A főtárgyalás ideje alatt ekkor történt először, hogy a vádlott elveszítette nyugal­mát. Amikor ugyanis felesége édesanyjáról kezdett beszélni és arról, hogy mennyire szerette fiát. a vádlott sirni kezdett. A szerdai nap szenzációja, hogy Reilly védő meglepetésszerűen a védelem egyik uj tanúját állította a törvényszék elé, akinek kihallgatásától a védők a vád összeomlását várják. Carlstrom tanú ugyanis előadta, hogy a Lindbergh-bébi elhurcolásának nap­ján találkozott Hauptmann Brúnóval és fe­leségével. A tanú azt állította, hogy azért emlékszik olyan pontosan arra a napra, mert az egybeesik születésnapjával. Carlstrom tanú kihallgatását csii'örtökön folytatják. (—t) A Munkácsy Céh ezévi kiáJkúsa, amely, mint az előző években, ez alkalommal is sor­solással kapcsolatos, március havában lesz a Nemzeti Szalonban. A Munkácsy Cch az egyet­len müvészfcgyesütés, amelyben minden ma­gyar alkotó művész résztvesz, a a kiállítás be­lépőjegyét egyszerűen sorsjeyynek tek.r.ti s a kiállítás legjobb anyagát választja ki nyere­­ménytárgyaknak. Aki tehát a kiállítás megte­kintésére- megváltja a belépőjegyét, ingyen vesz részt a sorsjátékban. A kiállítás belépőjegyeit már mindenütt.árusítják. (—) Az Ernst-muzc-amban bezárult a Csók István jubileumi kiállítás s e héten szombaton már uj, csoportkiállitás nyílik meg. (—) Színjei emlékünnepély. A Szinyei-Merse Pál Társaság február 2-án délután 6 ólakor az Akadémia üléstermében a mester tizenöt’ves halálozási évfordulóján emlékünnepet rendez. Vendégeket szívesen látnak. * (MUhlbeck bácsi képes meséskönyve.) Hphlbeck Károly, a békeidők kedvenc hu­moros rajzolója most a gyermekek számára adott ki képes meséskönyvet, tele versekkel, mesékkel (a legkitűnőbb Íróktól, költőktől) s ami a fő, tele az ő változatos kis karcaival s színes rajzaival. Rendkívül mulatságos kis könyv, még a felnőttek is sok élvezettel for­gathatják, Újabb bányászsztrájk tört ki a pécsi bányatelepen Pécs, január 31. (Az Esti Kurír tudósítójának telefonjelen­tése.) Ma reggel (> órakor ismét fellángolt a üunagözhajózási Rt. pécsi bányatelepén a hányászsztrájk. Ma reggel 200 szociálde­mokrata munkás leszállt a tárnába, a mun­kát azonban nem kezdték meg, hanem fel­üzentek, hogy amig a munkásság követeléseit nem teljesitik, audig ők lent maradnak a tárnában. A munkásoknak ez az újabb moz­galma azzal az akcióval áll összefüggésben, amely január elején történt. Akkor egy je­lentéktelen kocsmai verekedés miatt bányász­sztrájk tört ki a pécsi bányatelepen. Két szociáldemokrata és keresztény­­szocialista munkás a kocsma előtt össze­verekedett és emiatt azt kívánták a hánya­igazgatóságtól, hogy a verekedőket helyez­zék át más aknához. A bányaigazgatóság en­nek a kérésnek nem adott helyet, mire a szociáldemokrata bányászok beszüntették a munkát. Ennek kapcsán azután a bányaigaz­gatóság, amikor 114 munkás nem jelent meg a munkafelvételnél,. ezeket rögtön elbccsá­­totta. Az elbocsátások ügyében megindult a tárgyalás, amely azzal végződött, hogy ha a munkásság február elsejéig nyugodtan visel­kedik és a termelést nem zavarja, az elbocsá­tott 114 munkást visszaveszik. Január 28-án a bányaigazgatóság hirdet­mény utján értesítette a munkásokat, hogy az elbocsátott 114 munkást visszavette, a visszavett munkások azonban hat hóna­pon keresztül egy fizetési fokkal alacso­nyabb kataszterben kapnak helyet és bérük 10 százalékkal csekélyebb lesz. Ezzel szem­ben mindenkit régi helyére osztanak be, a hat hónap alatt ezek közül senkit bizalmi férfiként nem ismernek cl. Akik terrorizál­nak, vagy a munkát megtagadják, azokat a vállalat azonnal elbocsátja és a társaság la­kásukból is kilakoltatja őket. Ennek a hir­detménynek a hatása alatt tört ki ma reg­gel újra a sztrájk A tárnában sztrájkoló bányászok bejelen­tése után a pécsi, szociáldemokrata párt ve­zetőségéből és bányászokból alakult küldött­ség jeleni meg ma délben Balsay Aladár bányaügyi főtanácsos, bányaigaz^ató és Szabolcs Rezső helyettes hányaigazgató, a személj-zeti ügyek vezetőjénél. Küldöttségi­­leg jelentek meg és kérték, hogy a hirdet­ményben felsorolt súlyos kikötéseket a tár­saság hatálytalanítsa. A bányaigazgatóság képviselői ma kijelen­tették a küldöttségnek, hogy addig, amig a munkások a bánya mélyén, a tárnában sztrájkolnak, addig semmiféle választ nem adnak. Délután félegy órakor a sztrájkoló munkásság hzt üzente fel, hogy addig marad lent a tárnában, amig a pártvezetőség felszállásra nem ad parancsot. A hányaigazgatóság a sztrájk ügyében nyomban érintkezésbe lépett a pénzügy­minisztériummal és a társaság bécsi vezér­­igazgatójával, Kovrig Ottó udvari taná­csossal. Két órakor, amikor a délelőtti műszak­nak fel kellett volna szállnia a bányából, az András-akna 200 munkása továbbra is lent maradt a tárnában és azt üzente fel, hogy amig nem intézik el kérésüket, nem hagyják el helyüket. A többi bányából a munkások rendben felszálltak. A sztrájkra: válaszolva a bányaigazgatóság délután féh'rom órakor általános üzem­szünetet rendelt el * (Úgy érzem, éltem.) B. fíadó Lili versei. A Vajda János Társaság kiadása. A cim nem fejezi ki a könyvhangulatát, amely azóta, mi­óta B. Radó Lili verseivel először a költők só­jába emelkedett, erősen a pesszimizmus felé hajlott. Szinte a reménytelenség kiáltásai zeng­nek Radó Lili líráján. A tartalommal egyirány­­ban halad a forma, amely talán most sem tö­mörebb, mint az előző kötetben, de hangsúlya teljesebb s lüktetése drámaibb. Gondoletdus, őszinte versek teszik figyelemreméltóvá B. Radó Lili művészetét, (b. m.) Kéf-feleséges f a csökmői arzénes perben Debrecen, január 31. i 2 ■ Hl935 II. 1. PÉNTEK i Ma van a premier! A slágerfilm! A t Rendezte KARLLAMAC /B Mi§ MM MM ( J MM MM Zene: OSCAR NEI)B\L fUvVVT kaemc* f' _ £m aueivéc Stylus-film & (j

Next

/
Thumbnails
Contents