Esti Kurir, 1935. február (13. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

Kai 935 II. 1. PÉNTEK 3 Izgalmas jelenetek a Rákosi-per mai tárgyalásán Éles szóváltás az elnök és Rákosi Mátyás közt Az elnök tizenegynapi sötét zárkával sújtotta Rákosit Csütörtökön délelőtt Rákosi Mátyás volt népbiztos bűnperének folytatólagos tárgya­lásán ismertették a régi népbiztos­ bűnperben kihallgatott tanuk vallomását. Vörös Béla volt szolnoki államrendőrségi detektív a szolnoki ellenforradalom leveré­sének részleteiről, majd Szamuelly Tibor kegyetlenkedéseiről vallott, összesen 39 em­bert végeztek ki s a kivégzettek holttestét tömegsírban temették el. Magyar Ernő csornai főjegyző a csornai ellenforradalom után történtekről vallott. Szamuelly egyedül ítélkezett s az elitélteket a templomtéren törpeakácokra akasztották. Lakatos János földműves a kalocsai ellen­­forradalom után a vele történtekről vallott. A kivégzéseket nem látta, csak tudja, hogy több embert felakasztottak. Pintér Pál arról vallott, hogy Hartán ho­gyan kegyetlenkedtek a vörösök. Nagy Ist­ván elmondta, hogy a terroristák utcán lő­­dözték agyon az embereket. Brunner Imre volt kőszegi állomásfőnök a kőszegi ellenforradalom után történtekről vallott. Kapi Lajos a tassi ellenforradalom leveréséről tett vallomást. Mayer Ödön, a g­yüjtőfogház volt tisztvi­selője arról tett vallomást, hogy miként éltek a kommün előtt Kun Béla és társai a gyűj­­tőfogházban. Tud arról, hogy Ládár István a börtönügyi osztály fő­nöke, feleségével, Kun Bélával, Kun Bé­­lánéval és Vágóval együtt ebédelt. Hallott arról is, hogy egyszer Kun Béla így szólt Ládáira vonatkozóan: „Ebből nagy ember lesz.“ A tanú további vallomásából kitűnt, hogy március 21-én este Váry főügyész, aki a kommunisták szabadonbocsátási rendeletével a gyű­jtőfogházba érkezett, életveszedelemben forgott, mert kommunista tengerészek száll­ták meg a gyűjtőfogház épületét. Mikor Kun Béla társaival elhagyta a fogházat, moso­lyogva ezt mondotta: «A jó bánásmódért még hálás leszek. Nem lesz senkinek baja. Különben is két hét múlva kaszárnya lesz a gyűjtőfogházból, mert börtönökre nincs szük­sége a kommunizmusnak.» Mayer Ödön vallomására Rákosi Mátyás tette meg észrevételeit: — A vörös hadseregbe való belépésre mi senkit sem kény­szerítettünk. Tisztán szociá­lis okai voltak annak, hogy sokan mégis be­léptek. * A kommunista párt részéről Kun Béla, Rabinovics, Klepkó, Vágó, Szántó és Land­ler tárgyaltak. Kun Béla gyűjtőfogházbeli cel­lájában folytak a tárgyalások. Aztán létre­jött a szociáldemokraták és kommunisták egységokmánya. Míg aznap este 9 órakor Váry főügyész kibocsátotta a gyű­jtőfogház­­ból a kommunistákat a kormány parancsára. A kommunisták a szociáldemokratákkal együtt gyűlést tartottak, amelyen Bokányi Dezső és Kun Béla hangoztatták, felejtsék el a múltat és készüljenek fel az új uralomra. Aztán megkezdődtek a tanácskozások a nép­­biztosi állások betöltése körül. A hadügyi népbiztosság körül hosszas tanácskozások voltak a szocialisták és kommunisták között. A tanácskozások során felmerült Károlyi Mi­hály népbiztosságának eshetősége is, de a kommunisták ezt nem tartották célszerűnek és Károlyi népbiztosságát azután el is ejtet­­ék. A népbiztosok kijelölése után két prokla­­máció készült. Másnap reggel a népbiztosok elfoglalták hivatalaikat. Rabinovics vallomása a szocialisták és kommunisták tárgyalásairól Ezután Fleischmann Imre, a gyüjtőfog­ház akkori bijnokának vallomását olvasták fel. Ezután az elnök Faragó Miksának vallo­mását akarta ismertetni. Felállott helyéről Lengyel Zoltán védő és ezeket mondotta: — Éppen most jutott tudomásomra Fa­ragó Miksa címe, Faragó Linzben tartózko­dik, onnan megidézhető. Elnök: Mi megidéztük, de nem érkezett ide, most ismertetjük régebbi vallomását. Faragó Miksa vallomása szerint a kom­mün kitörése után Ruszt Gábor, az Osztrák- Magyar Bank bizalmi embere hozta a ren­delkezést, amely szerint Lengyel Gyulát az Osztrák-Magyar Bank kormányzójává, Fa­ragót pedig adminisztratív vezetőjévé ne­vezték ki. — Én a kommunistákkal semmiféle ösz­­szeköttetésben nem voltam — vallja Fa­ragó —, ott mutatkoztam be Lengyel Gyu­lának, aki különböző utasításokat adott, május 18-án pedig, amikor nagyobb mennyi­ségű aranyat vittek el a bankból, lemond­tam állásomról. Most ismét Lengyel Zoltán védő állott fel helyéről: — Éppen ebben az órában kaptam levelet Faragó Miksától; a levél ígyz­ szól: „Igen tisztelt Ügyvéd Úr! Olvastam a Pester Lloyd­ban, hogy a Magyar Általános Hitel­bankra vonatkozóan...“ — Kérem, a bizonyítás kiegészítése során kerülhet csak sor e levél felolvasására — vágott közbe az elnök. A bíróság ezután Rabinovics József volt munkásbiztosító pénztári hivatalnok vallo­mását ismertette, aki vallomásában el­mondta, hogy az orosz fogságban ismerke­dett meg Kun Bélával. Tudomása szerint a vörösök nem kényszerítették az ottani ma­gyar hadifoglyokat arra, hogy a vörös had­seregbe belépjenek. Rabinovics Oroszország­ból hamis útlevéllel szökött haza és Buda­pesten belépett a kommunista pártba. Rabinovics vallomása szerint letartózta­tásuk után 14 nappal már jobb ellátásban részesültek a gyű­jtőfogházban, látogatókat fogadhattak és állandóan tárgyaltak a szo­ciáldemokrata párt kiküldötteivel. A kom­munistáknak ekkor az volt a felfogásuk, hogy addig nem lehet megegyezésről szó, amíg a szociáldemokraták nem orientálód­nak a II­. Internacionálé felé. — Hallja ezt a vallomást, Rákosi Mátyás? — mondja az elnök. Rákosi: Nem emlékszem a dolgokra. — Egy fogolytársa vallja. — Rabinovics tizenhat hónap után val­lott, én tizenhat év után vagyok itt, tehát nem emlékezhetem — válaszolja Rákosi. Az elnök tovább ismerteti Rabinovics val­lomását, amely szerint Weltner, Kunfi és más szociáldemokrata megbízottak tárgyal­tak a kommunistákkal. Arról volt szó, hogy zökkenő nélkül, a szociáldemokratákkal együtt vegyék át az uralmat. Holnap revüpremier I Mantin Rougeban Nem félünk a farsangtól énekes, táncos, vidám revü 20 képben. f Irta: Vaszary János Versek: Szenes Andor Zene: Márkus Alfréd y‘T'll‘SorTM I Hacsek és Sajó táncos, műsoros I nálunk, teák I Szöveg: VADNAY LÁSZLÓ . Éles szóharc az elnök és Rákosi közt Rabinovics vallomásának ismertetése után az elnök azt a panasziratot ismertette, ame­lyet a vörös ezredparancsnokok a hadtest­­parancsnoksághoz intéztek Szamuelly ke­gyetlenkedései miatt. " Az igazság és emberiesség nevében kénytelenek vagyunk Szamuelly kegyet­lenkedései ellen tiltakozni, — hangzik a panaszirat, — tartozunk ezzel saját nevünknek, nehogy a történelemben mint vérszopók szerepeljünk mi is. ‘ A panaszirat ezután fölsorolja Szamuelly borzalmas kegyetlenkedéseit. Elmondja, hogy­­ Szamuelly megsebesült ellenforradalmá­rokat élve temettetett el, fehérhaju aggastyánokat agyba-főbe veretett. — Ezt a jelentést a vörös karhatalmi pa­rancsnokok állították össze. Indítottak emiatt eljárást Szamuelly ellen? Kiközösítették őt a népbiztosok tanácsából? — fordul az elnök Rákosi Mátyáshoz, aki így válaszol: — Tanúvallomás hangzott itt el arról, hogy Fehér ezredes állította össze ezt a je­lentést, az a Fehér ezredes, aki az ellenforra­­dalmárokhoz húzott. Elnök: Én azt kérdeztem öntől, hogy Sza­muelly ellen indítottak-e vizsgálatot? Rákosi Mátyás: Fogalmam sincs róla. Elnök: Pedig ez a jelentés át lett adva Haubricht hadügyi népbiztosnak, aki kije- j lentette: az ország gyilkosok kezében van. — Nem tudok erről, meg kellene nézni, mit vall maga Haubricht e kijelentéséről —■ válaszolja Rákosi. Az elnök és Rákosi Mátyás között most éles szóharc kezdődik, amely izgalmas jele­netet provokál. Elnök­ ön védekezésében kijelentette, hogy a forradalmi kormányzótanács Sza­­muellytől nem kívánt jelentést, mert Sza­muelly közvetlenül a vörös főparancsnok­ságtól kapott megbízást. — Én ezt nem mondtam — válaszolja Rákosi. Elnök: De igenis, mondta! Rákosi Mátyás: Ezt nem mondtam, meg kell nézni a jegyzőkönyvben, akkor ki fog derülni, hogy én ilyet soha nem mondtam. — Ne beszéljen ilyen kihívó hangon, vi­selje magát tisztességesen — szól rá az el­nök Rákosira, aki most felcsattanó hangon ezt mondja: — Ha elnök úr így bánik velem, megáll a tudományom! Akkor nem védekezem! így nem lehet velem beszélni! — Ezért a viselkedésért háromnapi sötétzárkát kap! — szól rá az elnök Rákosira, aki most hety­­kén ezt mondja: — Ezek után pedig én a főtárgyaláson nem veszek részt többé. — Ezért nyolc napi sötétzárkát kap! — Csak hatnapi sötétzárkára lehet ítélni! — mondja megint Rákosi, aki dacosan leül a helyére. — Az előbbi viselkedésért háromnapi, a­­ mostani viselkedéséért nyolcnapi sötétzárkát szabtam ki! — mondja az elnök, aki azután ezeket mondja: — Megállapítom az iratokból, hogy a népbiztosok forradalmi tanácsa volt a vörös hadsereg legfőbb irányítója. Ezzel a bizonyítási eljárást befejezettnek­ nyilvánítom. Van-e a feleknek indítványa a bizonyítás kiegészítésére? Az ügyész indítványa Vitéz Tamássy László királyi ügyész áll fel helyéről és a bizonyítás kiegészítésére terjeszt elő számos indítványt. — Nem kívánom reprodukálni a proletár­diktatúra valamennyi kegyetlenségét, de az annak idején lefolytatott népbiztosi perből rendelkezésünkre álló adatok alapján szá­mos tanú kihallgatását kérem még. Ezek a tanúk mind igazolni fogják, hogy milyen kegyeslet­kédéseket," milvéti "gyilkosságokat hajtottak végre a proletárdiktatúra szerep­lői. Ezután az ügyész számos ta­nút jelent be, köztük Páter Bonaventura Antalt, aki val­lani tudja, hogy Romanelli ezredes és az antantmisszió tagjainak tudható csak be, hogy a kommunista terroristák szörnyű ke­gyetlenkedéseiket nem folytathatták. Bodics Gyula arról tud vallani, hogy Rákosi Mátyás Kecskeméten előadást tartott a kommün alatt és ebben az előadásában kifejtette, hogy a proletárdiktatúra nem riad vissza célj­­ainak megvalósításától akkor sem, ha tér­dig kell gázolnia a vérben. Az ügyész kéri Böhm Vilmos könyvének ismertetését, amely szerint Rákosi Mátyás rendeletet adott ki a kommün kitörésekor minden áruüzlet bezárásáról. A rendelet ha­lállal fenyegeti meg azt, aki e parancsot nem teljesíti. • Számos újságcikk ismertetését kéri az ügyész a kommunisták ténykedéseiről. — Tanúvallomások hangzottak itt el — mondja az ügyész —, hogy 1918-ban a Ká­rolyi-kormány azért nem tudta megvédeni az országhatárokat, mert nem állott meg­felelő karhatalom rendelkezésre. Bizonyítani kívánom, hogy a Károlyi-kormány intézke­déseinek következménye volt a hadsereg szétzüllesztése, kérem ezeknek az intézkedé­seknek az ismertetését.

Next