Esti Kurir, 1935. március (13. évfolyam, 51-74. szám)

1935-03-02 / 51. szám

A Keddre i­sszehívták Mindenesetre fokozott érdeklődés előzi meg a képviselőháznak legközelebbi ülését, amelyet az egységes párt vezetőségének el­határozásához képest keddre összehívtak. Erről a M. T. 1. útján az alábbi jelentést adták kei A képviselőház március 5-én, kedden délután öt órakor ülést tart. Ezen az ülésen Bethlen István gróf személyes m­egtá­m­adtatás cílén szólal fel és visszauta­sítja Eckhardt vádaskodásait. Az egységes párt túlnyomó része arra ké­szül, hogy ebből az alkalomból tüntető ün­neplésben részesíti Bethlen István grófot és ennek a demonstrációnak az éle Eekhardt Tibor és pártja ellen fog irányulni. Annyi bizonyos, hogy a képviselőház legközelebbi ülése páratlan izgalmakat és viharokat ígér. Erre az ülésre minden oldalról nagyszabású előkészületeket tesznek, úgy­hogy az ülés eseményei minden bizonnyal döntően fog­ják befolyásolni a rendkívül kiélezett poli­tikai helyzet további alakulását. Elei és gphorM mmmpmtí­­helyietemn­em m vemieMeei A kormány legújabb rendeletével kapcso­latban az Esti Kurír kérdést intézett Apponyi György grófhoz, tiki véleményét az alábbiakban fejtette ki: —­ Most, amikor a politikai életben döntő fontosságű­ események küszöbére érkeztünk és a rendkívül fontos kérdések hosszú sorában kell állást foglalnunk, mint például a vá­lasztójog, a többi alkotmányjogi javaslatok és a telepítés ügyében, sokkal fontosabb volna, mint bármikor máskor a közvéleménynek ezekben a kérdésekben való megfelelő kialakulása. Már­pedig a közvéleményt kialakítani leg­inkább népgyűléseken, képviselői beszámoló­kon lehet. Fokozott szüksége van ilyenkor annak is, hogy a képviselők megadják vá­lasztóikra­­ a szükséges tájékoztatásokat. Ilyen körülmények között nemcsak elvi szempontból helytelenítem a gyüléstilalmi rendelet kibocsátását, hanem a mostani helyzetre való tekin­tettel gyakorlati szempontból is. Ami azt illeti,, hogy a gyüléstilalmi rendelet kibocsátására egyesek látszólag okot­­szolgál­tattak, olyanok, akik nagy hanggal hirdették eddig a demokráciát és a tisztességes vá­lasztójogot különböző­­elgondolásokkal­, ezek mindenesetre osztoznak a felelősségben. Bármennyire hibáztatom tehát a kormányt a gyűléslikomi rendelet kiadásáért, nemcsak­­"­ benne látom a bűnöst, hanem azokban is, akik visszaélve a szólásszabadsággal, a tár­gyilagos ellenzéki kritika mezejéről a szemé­lyeskedés terére léptek. Friedrich­ István így nyilatkozott: — Én nem csodálkozom a kiadott kor­mányrendeleten. El voltam rá készülve. Népi is fejlődhettek máshová­ az állapotaink. Ál­­parlamentü­nk van, amely odakünn az or­szágban ál-csendet igényel. A meglevő al-parlamenthez megteremt­jük tehát az ál-csendet. Hogy mi lesz mindennek a vége, arról jobb nem is beszélni. Ötvös Lajos a következőket mondotta: — A szabadságjogok rendültesen híva­­a­­vagyok és igy természetesen nem helyeslem a kormány gyűléstilalmi rendeletét. Az ország nyugalmát nem lehet gyűlésbe­­tiltásokkal biztosítani, mert nem a nép­jogok elvonása, hanem ellenkezőleg azoknak tisz­­teletben tartása biztosítja a köznyugalmat. Meg kell azonban állapítani azt is, hogy a mértéktelen kritika teremtett egyes orszá­gokban olyan állapotokat, amelyeket mi, al­kotmány- és szabadságszerető és tisztelő em­berek csak elítélünk. A közelmúltban, saj­nos, nálunk is történtek olyan események, amelyek alkalmat adhattak a kormánynak arra, hogy megvonja azt az alkotmány­biz­tosítékot, amelyet a gyülekezési jog és a szólásszabadság jelent. Buchinger Manó, a Szociáldemokrata Párt állásfoglalásáról a következőket mondotta: — A Szociáldemokrata Párt a legnagyobb megdöbbenéssel vette hírül a gyűlésbetil­­tásra vonatkozó rendeletét és azt csak kár­hoztatni tudja. A választójogi reform és más természetű reformok intencióit csak akkor tartjuk őszintének, ha a néptől nem LENGYEL MENYHÉRT MA PREMIER! ÁBRAHÁM PÁL MARCELLE CHANTAL 1­ 11 |J 11 M zenés vígjátéka g 11 fj L? | I Szicíliai utazásunk létszáma betelt, újabb jelentkezéseket nem fogadunk el. ESB ahonnan ma ismét a legkedvezőbb bójelentést kaptuk * 230 cm hó­magasság, porhó, ragyogó verőfény, 35 C° meleg * Még néhány he­lyünk van * Jelentkezni érvényes útlevéllel és foglaló lefizetésével legkésőbb szombat déli 2 óráig leh­et.AZ KUHIK­ utazási irodájában, Vilmos császár­ út 34. Telefon: 25-4-05 * \V * \ (Folytatás az 1-ső oldalról) A tilalom természetesen kizárólag politi­kai gyűlésekre vonatkozik és nem vonatkozik az egyházak, egyesületek és intézmények gyűléseire. Egységespárti kö­rökben viszont rámutatnak arra is, hogy a független kisgazdapártnak és elsősorban Ec­k­­hardt Tibornak a kormánypárt és Bethlen István gróf ellen intézett támadásai Szente­sen, Csongrádon, majd Gyöngyösön háborí­tatlanul hangzottak el, m­íg az egységes párt­­nak március 10-re kitűzött szentesi és csong­­rái népgyűlését, amelyen a legenergikusabban akarták visszautasítani az Eckhardt-féle tá­madásokat, most már a gyűléstilalom­ra való tekintettel nem lehet megtartani. Ugyancsak el kell maradnia Bethlen Ist­ván gróf debreceni beszámoló beszédjének is, amelyet tavasz elején ünnepies külsősé­gek között kívántak megrendezni. Végered­ményben tehát azt hangoztatják egységes­­párti körökben, hogy a most elrendelt gyű­lési malom tulajdon­képpen a­ Eckhavmit-féle súlyos táma­dásoknak méltó formában való vissza­utasítását teszi lehetetlenné. Kérdés viszont, hogy a március 25-re kitű­zött élharcos felvonulást politikai jellegű népgyűlésnek tekintik-e és az új rendelet alapján gondoskodnak-e ennek leintéséről. A gyűléstilalom­ elrendelése ilyen körülmé­nyek között nemcsak hogy nem járult hozzá a politikai élet nyugalmának helyre­állításához, sőt ellenkezőleg, csak fokozta az izgalmakat. Elmaradv e a március 25-i élharcos felvonulás? vonják, meg a hozzászólás jogát. Eddig sem volt Magarországon’­­ valami nagy gyüleke­zési szabadság, " szomorúnak és megdöbbentőnek tart­juk, hogy most ezeknek a jogoknak a maradványait is elkobozzák. Ha felmerülnek igazi rendbontások, ezeknek kormánypárti körökben emlékeztetnek a gyűléstilalom életbeléptetésével kapcsolatban arra, hogy a társadalom nyugalmát tulajdonképpen a független kisgazdapárt sorozatos nép­­gyűlései zavarták meg, valószínűnek tartják tehát, hogy a szentesi, csongrádi és gyöngyösi népgyűlések befolyá­solták a kormány mostani elhatározását. is iílunk! *1935 III. 2. SZOMBATI megfékezésére a Gömbös-kormánynál: meg­van a hatalma. De a nép megnyilatkozásá­nak megakadályozását alkotmányellenesnek és diktatórikus módszernek tartjuk, amely ellen a leghatározottabban tiltako­­zunk. Elfogatóparancsot adtak ki Bonyhádi Hoffmann Elemér festőművész ellen Beszélgetés Perczel Zitával a háromezer pengős gyűrülopásról A Nemzeti Színház társalgójában találtuk meg Perczel Zitát, az ifjú művésznőt, hogy tőle ma­gától tudjuk meg a lakásán történt gít­ürülo­pás részleteit.­­Az utolsó szerept második felvonását próbálják és áruig őreá kerül a sor, a kiskapu­ban elmondja, hogyan károsította meg Bonyhádi Holfmann Elemér festőművész őt és édesanyját, közel háromezer pengőt erejéig. — Őszintén Szólva csak sajnálni tudom a sze­rencsétlen fiatalembert, aki erre az útra tévedt... De várjon csak, elmondom az egészet — mondja kedvesen —, csak megeszem ezt a ■kis szőlőt, aztán leülünk ide a padra, a kiskapu bejárata elé. A Nemzeti Színház ifjú művésznője kicsit ál­mos, de azért jókedvű. Reggelig ugyanis egy báli mulatságon táncolt. — Én nem vettem túlságosan szívemre az ügyet, különben is a mama intéz mindent... Most Kiss Ferenc érkezik a színházhoz.. Mi­előtt belépne a kapun, ő is megszólítja a mű­vésznőt: — Ó, kis károsult, remélem, nem bánkódik túlságosan? Egyelőre, a külső kép után ítélve, úgy látom, nincs semmi baj... Portré — lábtól derékig — Szó sincs róla, — ^jigudja Perczel Zita, — ezt még kgy.T.Uak valahogy. ,fEgyetlen komoly izom­org$águs?..,J^ogy reggel nem­ tudtam aludni, pedig milyen jó lett volna. De hát istenként. A kötelesség az első ... Hát szóval úgy történt, — folytatja, — hogy megismerkedtem ezzel a fiatal festővel, aki bejáratos lett a házunkba. Tudtuk, hogy nagyon szegény fiú, éppen ezért támogat­tuk és próbáltuk egyengetni az útját. Azzal állt elő, hogy le akar festeni. Jó, gondoltam magam­ban, fessen le, bár igazán kevés időm van por­tréhoz modellt állni. A fiatal festő szerényen viselkedett, rendszerint a déli órákban jött el hozzánk és nálunk is ebédelt. Néha még este is elvittük magunkkal, gondoltuk, szegény fiú hadd szórakozzon kicsit. .A portré azonban nem készült el, egész téves ez a hír, csak a fele kész. — Hogy hogy a fele? — Úgy, hogy én csak egész keveset ültem neki, mire ő előre megfestette a ruhámat de­rékig, a cipőt és a lábat, a felső testre csak most került volna sor. Szóval, pontosan a fele van meg. Helyesebben, az alsó fele. Egy napon azután észrevettük, hogy egy ezüst tárgy eltűnt a la­kásból. Legközelebb azután megint egy ezüst tárca tűnt el, de ekkor már biztosak voltunk abban, hogy az értékeket nem vihette el más, mint a festőművész. Anyám felelősségre is vonta ől s a rettentő kínos jelenet közepette be­ismerte, hogy az ezüsttárgyat, sőt a cigaretta­tárcát is ő vágta zsebre. A művész szemrehányást tesz — Valóságos drámai jelenetet rögtönzött a fiatalember — folytatja —, könnyek között mondta el, hogy­ valami ellenállhatatlan kény­szer hajtja, hogy lopkodjon. Szóval azt akarta ezzel igazolni, hogy kleptomániás. Végül még ő tett szemrehányást nekünk. Azt mondta, hogy nem szép tőlünk, hogy direkt értékeket teszünk ki, amikor már gondolhattuk, hogy ő ilyen súlyos kleptomániás betegségben szenved, mert ezzel alkalmat adtunk neki a lo­pásra. A továbbiak során aztán kiderült az is, hogy nemcsak ezeket a kisebb értékeket tulaj­don­ította el, hanem két gyűrűt is. Egyik az enyém, egy kisebb értékű gyűrű, kis rubinikö­ves, nem is annyira értékes, mint inkább emlék.­­ Anyám gyűrűje azonban cirka 2500 pen­gőt ér. A festő, hogy úgy mondjam, „töredelmes vallomást tett, és megfogadta, hogy másnap mindent visszahoz. Persze ebből nem lett semmi, azt hiszem, a gyűrűmet már nem igen fogom viszontlátni. A fiatalember különben az­zal diceskedett, hogy külföldön járt és több előkelő embert lefestett. Legutóbb a svéd ki­rályt festette, dehát persze ezt nem kellett el­hinni. Jóindulatúan tudomásul vettük ezeket a kis füllentéseket. Egyelőre tehát eltűnt a festőművész, eltűntek a gyűrűk s megmaradt a fél portré. Elég drága mulatság volt, azt hiszem, ezért a pénzért akármelyik hites művész is lefestett­e volna. Megszólal a csengő, a fiatal művésznőnek menni kell a próbára, mert kezdődik a Zilahy­­darab harmadik felvonása. — Beszéljen a mamával —, mondja búcsúzóul­­— ő biztosan tudja, hogy a rendőrségen mi tör­tént az ügyben ... A főkapitányságon Perczel Attiláné, Perczel Zita édesanyja megtette büntető feljelentését Bonyhádi Hoffmann Elemér festőművész ellen. A fiatalember különben régi ismerőse a rendőr­ségnek. Jó családból származik, de rossz társa­ságba került s emiatt özvegy édesanyjának igen sok keserűséget okozott. Festészetet tanult, elég tehetségesnek is bizonyult, rendesen azonban soha nem dolgozott, inkább a könnyű pénzszerzés módjait kereste. Jelenleg három büntető feljelentés van ellene a főkapi­tányságon, hasonló ügyei­ miatt. Perczel­ Attiláné brilliáns gyűrűje nyolcas alakú foglalatban két kőből áll. A kövek fogla­lata platina, a gyűrű maga pedig arany. A tol­vaj festőművész egyébként nyomtalanul eltűnt Budapestről. Utoljára egyik budai kávéházban látták, ahol azt mondta egy ismerősének, hogy kü­lföldre utazik, mert egy előkelő úrhoz meg­hívást kapott protréfestésre. Megmutatta a tár­cáját, amelyben sok bankjegy volt, köztük va­luta is. Nincs kizárva, hogy Bonyhádi Hoffmann Elemér a lopott gyilk­s árával külföldre szökött. A főkapitányságon ma délben elfogató paran­csot adtak ki ellene. U. p. — A „Gondolat 41 című társadalomtudományi folyóirat második száma gazdag és magas szín­­vonalú tartalommal megjelent. A Nemes Lajos által szerkesztett folyóirat közli Nagypál Ist­ván, Gombossy Sándor, Szentmiklósy Lajos, Ke­lemen János, Bálint György, Pálóczi Horváth György, Veres Péter és mások fejtegetéseit a magyar és a külföldi élet nagy aktuális kérdé­seiről, irodalmi és irodalomtörténeti, közgazda­sági, pszichológiai és szociológiai problémákról, s a könyvpiac egyes jelentékeny újdonságairól.

Next