Esti Kurir, 1935. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1935-04-02 / 75. szám

MA: ÉLJEN A CSÁSZÁR Budapest, 1935 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY április 2. kedd behengerelték az ellen­zéket a nyiltszavazásos kerületekben Kibuktak: Pallavicini, Fenyő,Lázár, Zsilinszky, Griger, Czettler, Berki Óriási csalódás érte a kisgazdapártot is A nyiltszavazásos rendszernek könyörte­lenül érvényesülő választási gépezete elvé­gezte azt a munkát, amelyet várt tőle a kor­mány és­­ az egységes párt vezérkara. E munka eredménye — a parlamenti ellen­zéknek valóságos lehengerelése — előrelát­ható volt. Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy , , mindazokban a kerületekben, amelyek­nek mandátumát a kulisszák mögötti előzetes tárgyalások nem biztosították, ki kellett buknia az egységeséért köz­pontjának döntésével szembenálló je­löltnek. s A választások tegnapi első­­napja ilyen kö­rülmények között az egységes párt és a vele szövetkezett független kisgazdapárt mandá­tum­szerzésének jegyében zajlott le. Hogy a kisgazdapárt vérmes reménységei összeom­lottak és a sóvárogva várt negyven-ötven, sőt hatvan mandátum elkönyveléséről szó sem lehetett, arra beavatott politikai körök­ben biztosan számíthattak, mert hiszen az egységes párt választási vezérkarának a kis­gazdapárttal kötött paktum ellenére sem lehetett érdeke a kisgazdapárti mandátu­mok számának megnövelése. Ilyen körülmények között érthetően nagy a csalódás kisgazdapárti körökben, kétség­telen viszont, hogy az egységes párttal kötött paktum hiá­nyában még ezt a kisebbszámú man­dátumállományt sem sikerült volna a kisgazdapártnak biztosítania, tekintettel arra, hogy az ellenzéki frontnak az elárulása a kormány érdekeit szolgáló választójogi törvényjavaslat kidolgozása és az egységes párt vezetőségének rendelkezé­sére bocsátása, majd az egységes párttal kötött sorozatos választási paktumok ku­lisszák mögötti egyezkedő tárgyalások és alkudozások teljesen a kisgazdapárt ellen hangolták­­ az ország józan és álellenzéki hangokkal félre nem vezethető közvéleményét. A kisgazdapárt alig 20 mandátumra számít­hat s ezzel nyilvánvaló, hogy birtokállomá­nyát nem tudta növelni, sőt nyilvánvaló, hogy paktum hiányában — mint igazi ellen­zéki — egyetlen mandátumot se tudott volna megszerezni. Mandátumhoz jutott néhány teljesen isme­retlen nevű „kisgazda”1 is, de de általában csak ott szereztek a kis­­­ gazdajelöltek mandátumot, ahol az egy­séges párt választási vezérkarával kö­tött megegyezés különleges szerepet jut­tatott nekik: ki kellett buktatniuk néhány olyan egy­ségespárti jelöltet, mint például Orffy Imrét és Rubinek Istvánt, akik megkapták ugyan a hivatalos jelöltséget, de­­százszázalékos megbízhatóságuk­ szempontjából aggodalma­kat táplált velük szemben az egységes párt központja. A közvélemény mindenesetre teljes szim­pátiával fordult a nyílt szavazásos rendszer segítségével kibuktatott ellenzéki jelöltek felé, akik megpróbálták a lehetetlent és szembe mertek­­szállni a választási gőzhen­gerrel. Bukásuk mindenesetre azt a felfogást támasztja alá, hogy a nyíltszavazásos­­kerületben ellenzéki je­löltnek nem lehet keresnivalója, mert hiszen ez a választási rendszer semmi­esetre sem alkalmas a választópolgárok aka­ratának érvényesítésére, sőt ellenkezően, minden eszközt megad a kormánynak akaratának kimértn­ek érvén­yesítése céljából. A választások tegnapi ,fekete vasárnapjá­nak­ eredménye a tömegek akaratát teljesen meghamisító nyíltszavazásos rendszer mellett mindenképpen előreláttató VMt. Tegnap, egyébként 175 nyílt szavazásos kerület mandátu­mának sorsa dőlt el, holnapután pedig még a hátralevő huszon­négy nyíltszavazásos kerületben — Sopron, Vas és Zala megyében — tartják meg a­ vá­lasztást. Ma befejeződik a választás három titkos szavazású kerületben: Pestkörnyéken, Pécset és Győrött. A többi titkosan szavazó kerület közül Szeged, Debrecen, Miskolc és Kecskemét április­ 3-án és 4-én, Budapest és Hódmezővásárhely pedig április 6-án és 7-én választ. ■ A 175 nyíltszavazásos mandátum megoszlása pártok szerint: Kormánypárt 1.1'­ Kisgazdaspárt 17 Kereszténypárt­i 3 . Pártonkivüli 9 Nyilaskeresztes ■ 1 'Reformnemzedék 1 Munkáspárti 1 Pótválasztás 11 175 4 nyiltszavazásos kerületekben meg­vá­lasztott képviselők A választások tegnapi első napjának, vagyis 175 nyiltszavazásos kerületben lefoly­tatott választás részletes és végleges ered­ménye a következő: ABAÚJ-TORNA, Garbócbogdány: Megválasztott képviselő: Melczer Lilla NÉP egyhangú (régi kép­viselő: Melczer Lilla). Gönc: Bárczay János. NEI’ 6512. Perley La­jos kisgazda 3703. .(Baross Gábor NÉP). Szepsi: Szalay László NÉP egyhangú (Pe­rényi Zsigmond báró­ NÉP). Szikszó: Farkasfalvi Farkas Géza pártonki­­vü­li egyhangú (Farkasfalvi Farkas Géza). Torna: Vitéz Árpád NÉP 2745, Horvát Oli­vér kg. 1298. (Bárczay János NÉP). BARANYA: Dárda: Schmidt Miklós NÉP 1061, Mánd­y Sándor nem hivatalos NÉP 956, Teppert­ József kg. 293. Pótválasztás­ Schmidt és Mándy között. (Schmidt Miklós.) Mohács: Schi­dat Lajos párt önki­vilis 5306, Mihályfy Vilmos NÉP 3939. (Mihályfy Vám­os. ); í­r­á­á i­g ■­­ Pécsvárad: Deirják Antal kg. 8277, Bodó János NépP 3916, Perlaky György nem hív. NÉP 1227. (Keresztes-Fischer Mik­lós NÉP.) Lásd: Szily Márton NÉP 7474, Schaff Ká­roly.kg. 5112. (Feliczy Ignác NÉP.) Siklós: Béldy Béla NÉP 5798, Nagy Ferenc kg. 5479. (Simon János NÉP.) Szalánta: Brogly József NÉP 6759, Feren­­czy­ Mihály kg. 5923. (Brogly József.) Szentlőrinc: Patacsy Dénes NÉP egyhangú. (Patacsy Dénes.)­ Villány: Hiesz Ádám­ kg. 5319, Heckenber­­ger Konr­ád NÉP 4751 (Heckenberger Ko­nrád). BÁCSBODROG: Bácsalmás: Alföldi Béla NÉP 4946, Sauer­­born Károly kg. 3099 (Sau­erborn Ká­roly). Tompa: Báró Vojnich Miklós NÉP 1280, Podmaniczky Attila nem hiv. NÉP 524 (Koródy Katona János NÉP). Regőce: Gróf Teleki János NÉP 3012, Moj­­zes János kg. 3002 (Mojzes János). Jánoshalma: Marschall Ferenc NÉP 5999. • Sárdy Schirén nyilas 855­7 (Marschall Ferenc). BÉKÉS: Békés: Ángyán Béla NÉP 5177, B. Szabó Ist­ván kg. 5034, Oláh Ernő nyilas 1617. Pótválasztás Ángyán és B. Szabó közt. (Szakács Andor. kg.). . Békéscsaba: Búd János NÉP 6676, Gyön­gyössy­­János kg. 5083 (Búd János). Gyónta: Andaházy-Kasnya Béla kg.­ 4147, Ru­binek István NÉP 3735 (Zeöke An­­­tal NÉP). Gyula: Gróf Pongrácz Jenő­ NÉP 7300, Man­­dorf Emil kg. 5775 (Gróf Pongrácz­­Jenő). Orosháza: Csizmadia András NÉP 6139, Ra­vasz Antal kg. 4792 (Csizmadia András). Szarvas: Tóth Pál NÉP 8200, Tepliczky Já­nos kg. 5800 (Tóth­ Pál). (Folytatása a 2. oldalon) Kedves Pali, öreg harcos, régi bajvívó — aki négy frontján is elvéreztél annak a harc­mezőnek, amelyen a mandátumokért való nyers és brutális küzdelem dúl­l most — hát kimaradtál a magyar­­ törvényhozásból, amelynek forrada­lom után szinte újjászületése óta­­ tagja s szinte jellegzetes alakja voltál megszakítás nélkül. Szorongva s nem a legrózsásabb hangulatban ültem tegnap este a rádió hangszórója mel­lett s lestem az óráról-órára megújuló jelentésekből, miként alakul a kép­viselőház képe, mely sorsunkat a kö­vetkező korszakban nemcsak irányi­­tani fogja talán, de eldönteni is egy­ben, úgy lehet. Nem várhattam más­kép­p úgy is lett, hogy a gőzhenger­­szerűen dübörgő kormánypárt le­nyűgöző és megsemmisítő tankjának kíméletlen talpa egymásután tiport el jobbról és balról sokakat, majd­nem mindenkit, aki a közeli s távo­labbi múltban kemény harcot, gerin­cet, értéket mutatott az ellenzéki ol­dalon s aki javíthatatlan reményke­déssel­­ megpróbálta a lehetetlent: nyíltszavazásos kerületben kísérle­tezni a kormány menlevele nélkül. Zsilinszky Endre, Fenyő Miksa, Pal­lavicini György, Griger Miklós: egy­másután hullottak el, valóban mind­­ katonák a pergőtűzben, küzdve s előre elitélve s bukásukkal mind ko­­morabbra festve a jövő képét. Téged, kedves Pali, most már nem lehetett ezek közé számítani. Ebbe a küzde­lembe Te­karodon azzal a fehér sza­laggal indultál, amelyről hinni lehe­tett, hogy kíméletet jelent és kivéte­les kegyet. De mindjárt az első napon sorompót csaptak előtted Debrecen­ben, a kemény civis­ városban, ahon­nan sarjadtál s ahová minden lelki köteléked fűzött s tegnap sor került azokra a nyiltszavazásos kerületekre, amelyek biztosítékai lettek volna a debreceni mandátumnak. Jött az első jelentés — az első bukás. Két szám, a szavazatok aránya, hűvösen és érdek­telenül s már tovább robogott a tank s Hegymegi Kiss Pál ott feküdt a többi elesettek közt, közömbös tö­megben. Talán a másik? — gondol­tam, talán úgy szólt a megegyezés? De a rádió szpíkerjének egyenletes hangja, pillanatig sem időzve a tra­gédia mellett, olyan szürkén, mint a nyomtatott veszteséglista hideg be­tűje, már továbbsiklott feletted s je­lentette ellenfeledet megválasztott képviselőnek. Egy óra sem múlt el s a harmadik kerület, az utolsó, a végső remény is szertefoszlott: vég­kép elmaradtál az utón, végkép ki- , szorítottak; nem kaptál helyet az uj­jongó és diadalmas seregben, amely épp oly könnyedén tudta áthágni a nyílt szavazás drótkerítéseit, bukóver­meit, egész kegyetlen rendszerét, mint amilyen bizonyos volt kezdettől fogva, hogy kelepjeiben fennakad, aki nincs birtokában a hatalom bú­bos Szezám-nyilj-még varázsszavá­nak. •Talán nem volna érthetetlen, ha egy kis kárörömet érzenék sorsod felett, mely az életben gyakorta be­következő költői igazságszolgáltatás­sal sok hasonlóságot mutat. De nem tudok mégsem máskép gondolni Rád a számodra négyszeresen keserű na­pon, mint őszinte részvéttel s igaz szomorúsággal. Mert emlékezem r időkre, együtt töltött évekre, nem csatákra, amelyeket elmúlhatatk­ megfényesít számomra a

Next