Esti Kurir, 1935. augusztus (13. évfolyam, 173-197. szám)
1935-08-01 / 173. szám
MA: A MÁRCIUSI IMÁK V*l» | " \|Y 173.«*» ■ - - -- io fillér Budapest, 1935 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY augusztus 1, csütörtök Váratlanul meghiúsult Petneházy minisztersége Genffel, Genf nélkül, vagy Genf ellen! Mussolini lapja a konfliktusról - Izgalmas tanácskozások Genfben a delegátusok Róma, július 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Abban a feszült, várakozó hangulatban, amely a népszövetségi tanács küszöbönálló ülésezése előtt az egész világ közvéleményét eltölti, megszólalt Mussolini lapja, a Popolo di statin is. A lap vezércikke, amely nyilván Mussolini tollából származik, világosan körvonalazza Olaszország magatartását és megindokolja Olaszország eljárását Abesszinia ellen. A cikkíró hangsúlyozza, hogy Olaszországot állásfoglalásában legelsősorban saját létérdeke vezeti és a rabszolgaságnak, a faji kérdésnek és a civilizációnak csak másodrangú szerepe van Olaszországelhatározásában. A faji gyűlölet szítása nem Olaszország célja — írja a lap —, mert hiszen Abesszinia legfőbb ellenállását nem a harlemi négerek bátorítása okozza, hanem sokkal inkább a fehérek és amerikaiak bátorítása. — A legfontosabb, legelső és semmiképpen meg nem dönthető érvelés az olasz nép életszükségletén és Olaszország keletafrikai biztonságán alapul — írja a vezércikkíró — majd a következőképpen folytatja: — A második érv, amely Olaszországot Abesszinia elleni eljárására bírja, szintén döntő. 1928-ban ugyanis Olaszország és az abesszin kormány egymással barátsági szerződést kötöttek. Abesszinia közvetlenül az egyezmény aláírása után az egyezmény „védelmének "ürügye alatt megkezdte haderejének átszervezését. Ezt az átszervezést azonban nem olasz tisztek végezték, noha Abeszszinia Olaszországgal kötött barátsági egyez-t ményt, hanem svéd és belga tisztek. Minden előkészület és katonai szervezkedés azt mutatta, hogy Abesszinia olaszellenes lépésre készül. 1931-ben Ogaden tartományban szabályos mozgósítást hajtottak végre. Z V-*Az olasz határon váratlanul az abesszin katonák tízezreit vonták össze. Ugyanaz történt, ami 1911-ben és a világháború alatt. A problémát tehát csakis a maga teljes egészében lehet megoldani. A fegyver nélküli terjeszkedés, a protektorátus, amelyet nem katonai intézkedésekkel hajtanak végre, ugyanolyan negatív, eredménnyel járna, mint az ukdzsalli szerződés. Mindaddig, amíg el nem hárul a katonai veszély Abesszínia részéről, — írja ezután a vezércikkíró— a keletafrikai olasz gyarmat léte veszélyben forog. A biztonság fölött Olaszországnak kell határoznia. Veszély esetén senkitől sem várhatunk segítséget. Sokkal inkább ennek ellenkezője valószínű. Katonai szempontból az olasz-abesszin probléma igen egyszerű és feltétlenül logikus.. Olaszország csak teljes megoldást fogadhat el. A vezércikk a következő szavakkal fejeződik be: — A probléma ez. .. Genffel, Genf nélkül, vagy pedig Genf ellen." Csak egyféle mexj■ oldás lehetséges idekes nyilatkozatot tett. A császári palotában ez alkalommal a szokottnál nagyobb számban jelentek meg a külföldi újságírók, tekintettel arra, hogy az utóbbi napokban számos külföldi újságíró érkezett az abesszin fővárosba. A négus nyilatkozatának legérdekesebb mozzanata, hogy határozottan engedékenyebb volt és kijelentette, hogy hajlandó gazdasági engedményekre. Az abesszin császár sajtónyilatkozatában mindenekelőtt hangoztatta, hogy az abesszin nép zárt egységben áll mögötte és az Utolsó csepp vérig harcolni akar idegen hatalmuk becsvágya ellen, amellyel abesszin területre törnek. A császár kiemelte, hogy az egyes törzsek között e tekintetben nincsen széthúzás. A ha- ■ tártörzsek is kifejezték hűségüket az etióp császári házzal szemben. Ezek a határtörzsek is az utolsó csepp vérig harcolni akarnak minden ellenség ellen, amely megkísérelné, hogy az abesszin határt átlépje. A né- ■ gus ezután emelt hangon a világ közvélemé- 9 nyéhez fordult és hangoztatta, hogy Abesszinia soha nem ismeri el idegen nép fennhatóságát. Az abesszinek évszázadok óta élvezik a sza- ■ badságot és szabadok akarnak maradni. — Ha azonban európai és nyugati nemyzetek befolyását hajlandók leszünk elismerni — mondotta a császár —, úgy ez kizárólag gazdasági térre szorítkozhat és sohasem politikai térre, Egyiptom fölött repülnek át az olasz hadigépek Genua, július 31. Az Ernani gőzös fedélzetén ezer észak- ■ olaszországi munkás indult útnak Keletafrika felé. Kairó, július 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Hivatalos jelentés szerint eddig húsz olasz katonai repülőgép repült át Eritrea felé Egyiptom fölött. I Az olasz repülőgépek az egyiptomi kormány engedélyével repülték át az országot. I Hivatalos helyen hangoztatják, hogy általános átrepülési engedélyt az egyiptomi kormány nem adott és minden egyes eset-ben külön-külön kell kérni az engedélyes megadását. *' t V.*t * ;íj 4 • [ (Folytatása a 2. oldalon) f Anglia az egész konfliktus megvitatását kívánja Genfben London, július 31. havai és Eden tegnapi megbeszélésével kapcsolatban a Times párisi levelezője azt írja, hogy az a gondolat merült fel, hívják fel Abesszíniát, helyezze magát a népszövetségi tagok közös gyarmatügyi igazgatása alá. Ez az igazgatás külsőleg abban jutna kifejezésre, hogy egy főbiztost neveznének ki és hogy népszövetségi hivatalnokokat osztanának be az abesszin állami igzagatáshoz. Olaszország helyi engedményeket kapna, de nem jutna kizárólagos felügyelethez Abeszszinia fölött. Abesszinia javára az ellenszolgáltatás az lenne, hogy a Népszövetség védelmet és pénzügyi segélyt nyújtana számára. A Morning Post párisi levelezője szerint most, úgy látszik, nagyobbfigyelemre méltatták, mint korábban, azt a gondolatot, hogy a Népszövetség közbelépne Abesszíniában és lépését azzal igazolná, hogy Abesszínia nem felelt meg a népszövetségi tagokat terhelő kötelezettségeknek. Ez a módozat lehetővé tenné, hogy kielégítsék Olaszország igényeit a gazdasági terjeszekedés terén, egyidejűleg pedig megoltalmaznák Abesszíniát egyoldalú hatalmi törekvésekkel szemben. A sajtó nagy része továbbra is elkerülhetetlennek látja a táborrt, mert nem érzi, hogy Olaszország lemondjon hódítási szándékairól. A londoni lapok figyelmét elsősorban a népszövetségi tanácsnak ma kezdődő ülésszaka köti le. Félhivatalos londoni körökben azt mondják, hogy Franciaország, úgy látszik, még mindig pártolja azt az olasz kívánságot, hogy szorítsák szőkébb korlátok közé a genfi vitát, úgyhogy időt nyerjenek a további közvetítő kísérletekre, az angol kormány szükségesnek tartja azonban — tekintettel Olaszország nagy afrikai csapatösszevonásaira —, hogy a Népszövetség az egész problémát megvitassa. Ezidő szerint az esős évszak megakadályozza az ellenségeskedéseket, mihelyt azonban szeptemberben az esőzés elmúlik, brit felfogás szerint a Népszövetségnek — további elhalasztás esetén — nem lesz már ideje a hatályos beavatkozásra. A négus csak gazdasági engedményekre hajlandó Addisz-Abeba, július 31. (Az Esti Kurír tudó dió járnak távirata.) Illásé Szelasszié abesszin császár kedden este a szokásos heti sajtókonferencián újabb ér- UTAZÓ FŐISPÁN Sátoraljaújhelyről jelentik. Egyes lapokban olyan értelmű híresztelés jelent meg, hogy levelül Kozma György dr., Zemplén vármegye, valamint Csongrád vármegye és Hódmezővásárhely főispánja lemondott zempléni vármegyei főispáni állásáról. Illetékes helyen kijelentették, hogy a híresztelés nem felel meg a valóságnak, mert Kozma György továbbra is ellátja a zempléni főispáni teendőket. A sötét „híresztelést 11 tehát azzal a fensőséges eréllyel utasították vissza,amely általában jellemezni szokta a hivatalos és félhivatalos cáfolatokat, a cáfolatokat, melyek után néhány, nappal azután mégis az eredeti sötét híresztelés szokott valónak bizonyulni... De a mi feladatunk igaza,ii nem az, hogy találgassunk a várható lehetőségek között. Tudomásul vesz:szük a jól informált helyről érkező, önelégült hangú jelentést, mely szerint az ország északi csücskében és az Alföld *,,«illes. közepén egyszerre fogja egy hivatott férfi ,,,a főispáni teendőket ellátni11. Csak azon vagyunk: bátrak ez alkalommal ismét el-» tűnődni, hogy mi is voltaképpen ez a főispáni teendő? Valamikor azt hitték, rendkívül fontos, nagy felelősséggel járó, körültekintést és figyelmet követelő feladat: a főispánnak kell az autoijónt közigazgatást az országos érdekek szempontjából ellenőriznie, a társadalmi és gazdasági élet egész szerkezetét áttekintenie s a szükségesnek mutatkozó akciókat kezdeményeznie. Gyakran felmerült az ötlet, hogy miután az ország területe harmadrészére zsugorodott, az egész közigazgatás áttekinthetőbbé vált s a társadalom szegényebb, semhogy a nagyrészt dekoratív jelentésű, súlyos reprezentációs költségeket könnyűszerrel elviselhesse, szüntessék meg általában a főispánságokat. Emlékszünk rá, hogy a 33-as bizottság előtt is szerepelt erre vonatkozó indítvány. Ott sem a főispánságokat nem törölték el — noha időközben az önkormányzati tisztviselőknek a központi hatalomtól való függősége is tetemesen megnövekedett — sem azt a másik elgondolást nem valósították meg, hogy csökkentsék a számukat és hasonlóan sok nyugati országhoz, oszszák fel az országot nagyobb közigazgatási egységekre. A főispáni teendőkre, úgy látszik, nélkülözhetetlenül szüksége van az országnak — ámbár ez a „teendő11 mégsem vesz igénybe egész embert. Hiszen egy ember egészen kényelmesen halmozhatja fel három közigazgatás főispáni teendőit, sőt még az sem zavarja, hogy egyik és másik működési szintere közt mekkora távolság van. És bevalljuk: ha azokat a teendőket nézzük, amelyekre a mai rendszer a főispánok munkakészségét összpontosítja, nincs is okunk ezen a gyakorlaton megütődni. Ezelőtt pártszempontokon felülálló közfunkcionáriusnak igyekeztek tekinteni a főispánt; ma egy párt bizalmi férfiává minősítik, akinek a közigazgatás pártszempontok szerint való irányításán s a polgári lelkek nagyban és kicsinyben történő bevásárlásán kívül ,még a szó, legszorosabb értel-. mében vett magángazdasági tevékenységet is kell folytatnia. Ha a főispán.