Esti Kurir, 1936. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1936-03-01 / 51. szám
A »meggyilkolt« Okada új miniszterelnök Kiderült, hogy él - A lázadók tizennyolc vezére főbelőtte magát Végleg leverték a tokiói lázadást Tokió, február 29. A Reuter-iroda hivatalosan jelenti: Okade tengernagyot megtalálták. Okada életben van. "n’ Tokió, febuár 29. (Reuter) A kormány is megerősíti, hogy Okada miniszterelnököt a lázadók nem ölték meg, mint ahogyan eddig hitték. Okada tengernagyot élve megtalálták. Öngyilkos lett a lázadás tizennyolc vezére Tokió, február 29. (Havas.) A hatóságok parancsára a lázadást vezető tizennyolc tiszt revolverrel agyonlőtte magát. Tokió, február 29. (Havas.) A japán rádió szünet nélkül felhívásokat bocsát ki, amelyekben felszólítja a katonákat, hogy engedelmeskedjenek a császári parancsnak. A lázadók csoportonként adják meg magukat, adig már 400 lázadó tette le a fegyvert. 4 Okada útra miniszterelnök Tokió, február 29. (Havas.) Általános megrökönyödést keltett ma délelőtt, hogy egyszerre csak megjelent az utcán Okada tengernagy, akiről azt hitték, hogy február 26-ika óta halott. Okada tengernagy felkereste Goto ideiglenes miniszterelnököt és benyújtotta lemondását. A császár nem fogadta el a lemondást s felszólította Okada tengernagyot, hogy vegyed újból a miniszterelnökség vezetését és így Okada marad továbbra is Japán miniszterelnöke. Goto ideiglenes miniszterelnök természetesen lemondott. Hir szerint Okada tengernagy tegnap személyesen ment a császári palotába, hogy előadja „mentségeit”4 a császárnak. A császár parancsot adott a lázadók megostromlására Tokió, február 29. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) (Déli 12 óra, helyi időszámítás). A japán fővárosban ma délben érte el tetőfokát az a súlyos államválság, amelyet a szerdai katonai zendülés felidézett. A mikádó most adott parancsot arra, hogy ha kell fegyveres erőszakkal távolítsák el a zendülőket az általuk megszállva tartott középületekből.A mikádó parancsának kibocsátását nagy izgalmak előzték meg. Pénteken este hivatalosan úgy állították be a helyzetet, hogy a zendülők az ultimátumnak engedelmeskedve, hajlandóknak nyilatkoztak megadni magukat és a kaszárnyákba visszavonulni. Kiderült azonban, hogy a zendülőknek csak egy töredéke engedelmeskedett és a zendülők többsége nem hajlandó a kaszárnyákba visszatérni. Szombaton, a reggeli órákban a helyzet az volt, hogy a zsáblák a legfontosabb középületeket mégóvárva tartották, többek között a rendőrket, továbbá a miniszterelnöki palotát. A súlyos helyzetet látva, a mikádó végül i engedélyt adott arra, hogy a hadsereg megkezdje ostromát a megszállva tartott épületek éllen és a zendülőket fegyveres erővel lefegyverezze. Ezzel tetőpontját érte el az államcsíny végrehajtásával felidézett válság. Általában azt hiszik, hogy a mikádó a tengerészeti körök befolyására határozta el, hogy kiadja a parancsot a zendülés fegyveres letörésére. A lapok már nyíltabban írnak a súlyos helyzetről és a hivatalos részről elhangzó megnyugtató nyilatkozatokkal szemben határozottan ideges magatartást tanúsítanak. A lapok hangoztatják, hogy csak az erős kéz politikája segít és követelik az erőskezű nemzeti kormány kinevezését. Neveket a lapok nem emlenek, hangoztatják azonban, hogy a hadsereg csak olyan kormányt fogad el, amelyben Araki tábornok vagy Mazaki tábornok védető szerepet játszik. Sanghai, február 29. A japán nagykövetség szócsöve kijelentette a Reuter-iroda tudósítója előtt, hogy a zendülők megadták magukat. Losangeles, február 29. (Havas.) A Losangelesben megjelenő Rafusimpo című lap szikratáviratot kapott Tokióból. A távirat szerint az összes katonák és altisztek délelőtt 12 óra után elhagyták a megszállva tartott középületeket. Már csak négy százados és egy hadnagy, a lázadók vezérei, tartózkodnak Okada tengernagy eltorlaszolt palotájában. A lázadók akkor adták meg magukat, amikor repülőgépekről kiáltványokat szórtak a lázadók közé s ebben árulóknak nevezték a felkelőket, mert nem engedelmeskedtek a császár parancsának, hogy este nyolc óráig őrítsék ki az épületeket. A zendülők dél felé, miután reménytelennek láttak minden ellenállási kísérletet, gúlába rakták fegyvereiket és kivonultak a megszállva tartott épületekből. Számuk háromezerről mintegy ötszázra olvadt le időközben. Hivatalos közlemény szerint rövidesen várható az ügy végleges elintézése, noha még nem lehet tudni, hogy miben áll majd ez az elintézés. (Folytatása a 2. oldalon) SOFORT! (A. Gy.) A Gömbös-kormány propagandisztikus jelszavai és választási igéi retei között a telepítésben kicsúcsosodó földbirtokpolitika volt az egyik, legtöbb hévvel hirdetett olyan csodaszer, amely hivatva lesz ennek a kormánynak dicsői tetteit időtlen időkig hirdetni. Ha nem is kutatjuk, hogy ennek a földbirtokpolitikai programnak éppen a jelen időkben megvan-e gazdasági és szociális indokoltsága, hogy megvannak-e pénzügyi előfeltételei, hogy lélektani alapja valóban él-e a tömegekben, vagy, csak mesterségesen, jelszavaktól felidézett hangulatot támasztottak mellette, annyi bizonyos, hogy a kormányigéretektől és a kormánysajtóban megjelent sokat sejtető, bár semmi konkrétumot nem tartalmazó közleményektől feli zaklatott közvélemény türelmetlenül várta e téren is a beharangozott tetteket. Végül benyújtotta a kormány a telepítési törvényjavaslatot. Benyújtana úgy, hogy annak tartalmáról még nagy általánosságban sem tudott meg semmit senki. A Bakonytól a Szent Györgyi térig, a Szent György tértől az Eszterházy utcáig ankétezt itatták, tárgyaltak — a hivatal is tulszolgálat szerint — ezt a javaslat ■ »' 'legcsinálták^ átgyúrták, ipódol., írts, félredobták, újrakezdték, kifelé csak annyit lehetett hallani, hogy folyik a lázas munka, az érdekelt minisztereknek se éjjelük, se nappaluk, a minisztertanács, a párt minden tudását, minden erejét, minden téglahordó-képességét veti latba, hogy megszülessék minden idők reformjainak legnagyobbika, amely hivatva van új magyar életet teremteni a magyar földön. Ami hár kiszivárgott, a sajtóban napvilágot látott a készülő reformalkotás tartalmából, azt másnap megcáfolták, vagy annak pontosan az ellenkezőjével kecsegtettek — végeredményben sokkal többet lehetett arról hallani, hogy milyen nem lesz a törvényjavaslat, mint arról, hogy mi lesz benne. A hosszú vajúdás után, amely alatt az irányított közvélemény érdeklődését nagyszerűen ébren tudták tartani egy kérdésben, amelynek ez idő szerint való erőltetésére szerintünk semmi szükség nem volt, a benyújtás után három napra ki is tűzték a több mint százszakaszos törvényjavaslat bizottsági tárgyalását. Ez idő alatt az érdekelt bizottsági tagoknak éppen csak annyi idejük lehetett— mert hiszen ugyanakkor a Ház plénumában egy másik nagyfontosságú javaslat tárgyalása folyik —, hogy azt átolvassák.Ez a váratlanul megnyilatkozó, valóban gyorsvonati tempó teljesen készületlenül talált mindenkit, annyival is inkább, meg sem a nagy nyilvánosságnak, sem az érekeltségeknek, sem a sajtónak nem volt módja, hogy még csak nagy vonalakban is tudomást szerezzen a javaslatban tervbe vett intézkedésekről.Csak elismerést érdemelnek és a kor,mány hálájára méltóak azok az ellenzéki bizottsági tagok, akik ennek ellenére időt és fáradságot nem kímélve, alaposan is tanulmányozták a javaslatot és ilyen rajtaütésszerű beterjesztés ellenére, azt tárgyilagos és beható vita tárgyává teszik. Minden hivatásának felelősségét átérző törvényhozónak lelkiismereti kötelessége ez egy ilyen természetű javaslatnál, amely mélyrehatóan belenyúl jogrendszerünkbe, messzemenő beavatkozást biztosít a mindenkori kormányoknak a magántulajdonba, saját indokolása szerint gyökeres változásokat van hivatva előidézn a gazdasági és szociális téren és kiszámíttatatlan politikai következményei is lehetnek. Erre