Esti Kurir, 1936. május (14. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-01 / 100. szám

Budapest, 1936 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY május 1, péntek ÚJABB IZGALMAK AUSZTRIA MIATT Az osztrák kérdés az angol minisztertanács előtt - Éles német tiltakozás a francia sajtó hírei ellen Berlin, április 30. (Az Esti Kurír távirata.) Az egész német s­ajtó a legnagyobb felháborodással tiltakozik azok ellen a híresztelések ellen, hogy Németország katonai akcióra készül . AriA­dElfta ‚Vh »,é v v bajor listároMé­­"•V, folynak a német katonai készülődések. Valamennyi lap francia körökben keresi ezeknek a fantasztikus híreknek a kiagyalóit és óva inti a világ közvéleményét attól, hogy hitelt adjon ennek a politikai kútm­érgezés­­nek. Minden józanul gondolkodó embernek látnia kell, hogy mi folyik itt. Párisban és más fővárosokban megint visszatértek a régi módszerekhez s a legvadabb dolgokat talál­ják ki, csak azért, hogy ellenséges hangulatot teremtsenek Németország ellen. Addig, amíg az ilyen kútmérgezés csak egyéni akció, hi­degen hagyja a német népet, amint azonban kiderül, hogy rendszeres izgatásról van szó Németország ellen, fel kell emelni a tiltako­zás szavát. A német lapok főleg azt tartják feltűnőnek, hogy az egész párisi sajtó ugyanazokat a ha­mis jelentéseket közli és hogy még a je­lentésekhez fűzött kommentárok is fel­tűnően egyöntetűek. A Lokalanzeiger véleménye szerint az újabb németellenes rágalomhadjárat részben egyes francia pártok választási propagandá­ját szolgálja, részben pedig arra enged kö­vetkeztetni, hogy bizonyos francia oldalról minden eszközzel meg akarják akadályozni a Németországgal tervbe vett diplomáciai tár­gyalásokat. Egész Franciaország megint tele van a német veszedelem rémhírével. A francia propaganda minden olyan esetben ismét a régi hazugságokkal jön elő, amikor arról van szó, hogy lehetetlenné kell tenni a kibékülést Németországgal. Valahányszor Európában úgy alakul, a helyzet, hogy a béke biztosítása komoly stádiumba jut, meg­ismétlődik ez a francia propaganda. A Deutsche Allgemeine Zeitung szintén azt írja, hogy a békebontók nemzetközi tá­bora újabb hazugságáradatot zudít Német­országra. A nemzeti szocialista párt hivatalos lapja, a Völkischer freebach­ter többek közt a kö­vetkezőket írja: Már most számtani pontos­sággal meg lehet jósolni, hogy a hivatásos zavarkeltők úgy Európában, mint az egész világon rögtön fokozzák tevékenységüket, mihelyt úgy alakul a helyzet, hogy becsüle­tes tárgyalások és őszinte eszmecsere le­hetővé tennék a népek igazi békéjének biz­tosítását és nyugodt nemzetközi légkör megteremtését. Ilyen esetekben mindig megszólalnak a harsonák és vészriadót fúj­nak. A leghihetetlenebb híreket kürtölik vi­lággá, csak azért, hogy bizalmatlanságot és idegességet keltsenek és megzavarják a tárgyalások nyugodt le­folyását. Nagyon jól ismerjük ezeket a zsoldosokat. Mindig ugyanazok a sötét elemek garázdál­kodnak. Lázas buzgalommal beszélnek bé­kéről és ugyanakkor szítják a tüzet, mert tudják, hogy csak a zavarosban tudnak ha­lászni. Nemzetközi összeesküvők zsoldosai mutogatják egyik kezükben a békepártnak r másik kezükben azonban tfizettevit rejte­­ getnek. '­.W c­¥ ? A Homszországh­oz intézendő kérdések az angol miniszter­­tanács előtt London, április 30. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője szerint a mai minisztertanács a Németor­szághoz intézendő következő kérdések kör­vonalazásával foglalkozik: 1. Miként gondolkodik Németország a szerződések jövendő tiszteletben tartásáról? 2. Mit ért egyenjogúság alatt? 3. Mi a pontos értelme annak a követelés­nek, hogy az alapokmányt válasszák szét a békeszerződéstől ? A minisztertanács dönt majd afelett, hogy az idevonatkozó kérdések milyen messzire Most mái­g hizonyos, hogy azt is megé­r­­dezik Németországtól, váljon azok­ a táma­­dást lezáró egyezmények, amelyeket egyes hatalmaknak felajánlott, magukban foglal­ják-e az alapokmányban vagy más kétol­dalú szerződésekben foglalt kölcsönös se­gélynyújtási kötelezettséget is. Azt ajánlják továbbá, hogy a nyugati légegyezmény egy­szersmind a légi haderők korlátozásával is járjon.. Valószínűleg írásos kérdések és feleletek alakjában, nem pedig emlékirat útján igyekeznek majd tisztázni Németország szándékait Ausztria, továbbá a német-orosz támadást kizáró egyezmény kötésének lehetősége ügyében. Hír az osztrák kormány if újjászervezéséről Linz, április 30. A Linzer Volksblatt mai számában szen­zációs hírt közöl, amely szerint az osztrák kormány újjászervezése küszöbön áll. A lap szerint a kormányrekonstrukció végrehajtása már a jövő héten megtörténik. Az osztrák kormányt már most újjáalakí­tották volna, azonban nem akarták a kor­mányrekonstrukciót egy olyan időpontban eszközölni, amikor a szövetségi pénzügymi­niszter, Draxler, a Népszövetség pénzügyi bi­zottsága előtt Ausztria pénzügyi helyzetéről számol be. Ha a pénzügyminiszter visszaérkezik, a kormány lemond és egyes tagjait új em­berekkel cserélik ki. Bécsi mértékadó politikai körökben úgy tudják, hogy Strobel földmivelésügyi mi­niszter Dobretzberger népjóléti miniszter, továbbá Linderich népjóléti államtitkár ki­lépnek a kormányból. A két kilépő miniszter helyét Weber ud­vari tanácsos, az osztrák távirati iroda fő­­szerkesztője, illetve Resch egyetemi tanár fogja betölteni, és cseh egyetemi tanár egy ízben már volt népjóléti miniszter. Feltűnést keltett, hogy a linzi lap híradá­sának közlését a bécsi lapoknak megtiltot­ták. A telepítési javaslat a felsőházi módosítások miatt visszakerül a képviselőházba A felsőház egyesített bizottságai ma dél­előtt Oswald István elnöklésével folytatták a telepítési törvényjavaslat tárgyalását. Tegnap befejezték az általános vitát, ma délelőtt pe­dig Darányi Kálmán földművelésügyi minisz­ter válaszolt az általános vitában elhangzott felszólalásokra. Kijelentette, hogy a fölme­rült politikai Te*'.'..'autókra rom kivan ref­lektálni, egy momentumra mégis rá kíván­­ mutatni. Meggyőződése az, hogy ilyen javas­latokkal akkor kell előállni, amikor erős szükséglet még nem dörömböl az ajtókon. Ezután azt hangsúlyozta a földművelésügyi miniszter, hogy gróf Károlyi Gyulának, a te­lepítési törvényjavaslat 16. és 29. szakaszá­nál benyújtott módosításai megnyugvást kelthetnek. Ami a LEBOSz követeléseket illeti, a Mi- ­ NEMI Mi van a titkos választójoggal? Mi van a miniszterelnök által lélek­taposásnak minősített nyíltszavazásos rendszer és a magas bírói fórumok által erkölcstelen­nek minősített ajánlási módszerek eltörö­lésével? Mi van a pártos-trükkös geo­metria felszámolásával, a kerületek­ arányosításával? Mi van a demokra­tikus parlamentarizmus, a civilizált és önérzetes nemzethez egyedül méltó modern alkotmányosság ez alapjai­nak megteremtésével, melyet Ká­rolyi Gyula gróf után már Gömbös Gyula is kormányprogrammá tett? Már csak „korrektívumokról“ hallunk, a nemzeti közvélemény különféle készülő gátjairól, szűrőiről és csonkító eszközei­ről, de magáról a nemzeti közvélemény, megnyilatkozási keretéről nem. És be­tetőzésül most olyan javaslatokról ka­punk híreket, amelyek ha valóra válná­nak, teljesen megfosztanák a magyar népet az önrendelkezés lehetőségétől. Mert arról van szó állítólag, hogy­ a képviselőház tagjainak majdnem felét érdekképviseletekkel és törvényhatósá­gokkal küldetik ki; hogy a felsőház, melyben az érdekképviseleti és törvény­hatósági kiküldöttek eddig helyet foglal­­"."WMh ... !r 1 -(Víszház alakul, melynek tagjai az államfő által kinevezett főrendeken kívül csak a főúri családok kiküldöttei lesznek; a kép­viselőválasztások elleni panaszok elbírá­lása pedig nem a közigazgatási bíró­ságra, hanem egy képviselőházi bizott­ságra fog tartozni... Ezekre a torz ötletekre az egészséges magyar közvélemény csak egyetlen ha­tározott szóval felelhet: nem! A magyar nép szabadságának és önrendelkezési jo­gának azt az elsikkasztását, alkotmá­nyunk szellemének azt a kiforgatását és meghamisítását, amit az ilyen „érdek­­képviseleti** és „törvényhatósági*­ parla­mentarizmus jelentene, semmi szín alatt nem fogadhatjuk el! El kell ezt vetnünk nemcsak azért, mert összeférhetetlen a magyar demokráciának azokkal a régi követeléseivel, amelyek nélkül modern, „népies** állami, gazdasági és társadalmi politika elképzelhetetlen , hanem ösz­­szeférhetetlen a megszentelt hagyomá­nyokkal is, amelyeken a magyar nemzeti függetlenség és alkotmányosság kiépült. A képviselőháznak ilyen kormányérde­keket és rendi szempontokat képviselő testületté való átalakítása: az első —­­vagy talán nem is az első, de minden­esetre nagyon messzemenő lépés volna idegen talajból nőtt diktatúrák áthono­­sítása, parancsuralmi berendezkedések intézményesítése felé. Hogy nem az egész parlamentet söpörnék el, „csak ” közel a felét állítanák össze olyan ele­mekből, akiket nem a polgárság választ — ez a „csak** a lényegen mit sem vál­­toztat, így kezdődik, aztán folytatódik... Ehhez stílusosan simul a másik törvény­­hozótestü­let feudális ízű­ átszabása, vala­mint az a szellemes ötlet, hogy a válasz­tási visszaélések elbírálását vonják ki a független bírói fórum illetékessége alól s bízzák magára a mesterséges eszközök­kel összeállított parlamenti többségre. Miért nem mindjárt a kormánypárt bí­rálja felül, hogy jelöltjei közül kit illet a mandátum? Hiszen a felröppent tervek­től ez az elgondolás sem esnék éppen tá­vol! A pártönkénynek, a „totalitásos"* állameszménynek, a diktatúrának , szál­­láscsinálója volna az a választójogi anti­­reform,­­amelyről a legú­jabb hírek fel­röppentek. Minden alkotmányos érzékű magyarnak, minden öntudatos, önérze­tese szabad'r­olgár -.ik övsze­gel! fognia. Ivrv......... 1 ' ' valóra ne váljék!

Next