Esti Kurir, 1936. június (14. évfolyam, 126-147. szám)

1936-06-03 / 126. szám

Budapest, 1936 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY június 3. szerda Nem szívbaj okozta a halálautó sofferjének tragédiáját »■ i­ 1 1 ■■■■■■ 1 »— ■ ■■ ■ 1 ■ ■■■■i ".ITM ■■■■■■■ v Az igazságosság és egyenlőség békéjéről beszélt Léon Blum kijelentette, hogy a népfront programját akarja megvalósítani­­ Teljes nyugalomban folyt le az új francia képviselőház első ülése Paris, június 2. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A szocilista párt kongresszusának legki­emelkedőbb eseménye Leon Blum jövendő miniszterelnök nagy beszéde volt. A szocia­lista párt vezére beszédében mindenekelőtt igyekezett az eljövendő kormány irányelveit ismertetni. Kijelentette, hogy a szocialisták a választási küzdelem során bebizonyították, mennyire képtelen a kapitalizmus az embe­riség előrehaladásában résztvenni. A szocialisták egy új emberiséget akar­nak. A legutóbbi választási csata azonban nem a szocialistáknak hozta meg az abszolút többséget, hanem a népfront pártjainak. Ezért az új kormánynak nem a szocialista párt programját kell megvalósítania, hanem a népfront együttes célkitűzéseit.­­A kormányzatot nem erőszakkal kell meg­változtatni, hanem a nagy változásnak be­lülről kell kialakulnia. Továbbra is nyitott marad az a kérdés, lehetséges-e a békés át­alakulás? A szocialisták a jelenlegi körülmények között csakis a népfront többi pártjával egyetemben készíthetik elő az új kormány­zati rezsimet. A m­unkástömegeknek meg kell ezt érteniük és bizalommal lehetnek az eljövendő népfront-kormánnyal szemben. — Sokan Kerenszkivel hasonlítanak ösz­­sze — kiáltott fel ezután I­eon Blum. — Higgjétek el azonban nekem, hogy a Franciaországban jelenleg uralkodó politikai helyzet után semmi esetre sem következik majd Lenin Kerenszki után. Leon Blum ezután hangoztatta, hogy a francia politika egész Európa érdekében is tevékeny akar lenni és felszólította az euró­­pai közvéleményt, hogy legyen bizalommal az új férfiakkal szemben. A világnak meg kell hallania az új férfiak hangját. A francia szocialisták, akik hűsek ma­radtak az internacionáléhoz, az igazsá­gosság és egyenlőség békéjét akarják, osztatlan és leszerelt békét. León Blum végül felszólította a kongresz­­szust, hogy legyen bizalommal iránta. A kon­gresszus tagjai nagy lelkesedéssel fogadták a beszédet és bizalmuknak azzal adtak kifeje­zést, hogy a szónok felszólítása után azonnal félbeszakították a vitát és még a szavazást sem rendelték el. Páris, június 2. A szocialista párt nagygyűlése a felszóla­lások elhangzása után megválasztotta az ál­landó végrehajtó bizottság és a­ szocialista munkásinternacionálé ki­küldötteit. Ez utóbbiakul Blumot, Bracket, Longuet-t, pótagokul pedig Vincent Auriolt, Grum­­bachot és Zgromskyt választottak meg. Blum a párt hivattas lapjának, a Popula­ie­­nek politikai igazgatói tisztségét is megtar­totta. Párizs, június 2. A lapok megelégedéssel emelik ki, hogy az új képviselőház első ülése teljes nyugalomban folyt le és nem vált be azok várakozása, akik heves tünte­tésekre vagy összecsapásokra számí­tottak. Az Oeuvre sürgeti, hogy Blum adjon pro­grammot és jelölje meg szabatosan azokat a célokat, amelyeket a néparcvonal kor­mánya közvetlenül meg akar valósítani. Blumnak a legközelebbi hónapokban, — írja a lap — sok nehézséget fognak okozni a «többet ígérők ». Cachin kommunista szenátor a kommu­nista Humanité hasábjain sajnálkozását nyilvánítja azon, hogy a szocialisták elmu­lasztották az alkalmat a szocialista a kommu­nista párt szervezeti egységének megvalósí­tására. A szocialista és a kommunista mun­kásokat felhívja, hassanak oda minden or­szágban, hogy végre tömörítsék egységes tá­borban a béke minden barátját a fasizmus és a háború elen. Az­‘«Echo de Paris» azt írja, hogy Paul­ Boncour nem lép be az új kormányba­, Chautemps pedig tárcanélküli miniszter lesz. A négus törhetetlenül bízik Angliában London, június 2. A négus kíséretével együtt az Oxford-gőzös fedélzetén Gibraltárból Southampton felé utazik. Útközben angolul tanul és a hajó olvasósza­lonjában buzgón betűzi az angol lapokat. Fia, a tizennégyéves k­arari herceg, aki Gib­raltárban angolszabású sportruhát kapott, a hajó fodrászának egész olaj- és pomádékész­­letét kifosztotta annak az eredménytelen kí­sérletnek a céljaira, hogy gyapjas hajfürtjeit angol módon simára tapassza le. A Daily Express kiküldött levelezőjének csak mint elrejtett potyautasnak sikerült a négust a hajón elkísérnie, mivel a gőzös tíz megürült fülkéjére többszáz kiváncsi ame­rikai pályázót­. A négus örömmel értesült a levelező ,merész tettei felől és kijelentette, hogy az újságíró olyan, mint a katona: min­dig készen áll arra, hogy a veszedelmekkel szemb­enézzen. A Xews­­C Chronicle levelezője előtt a négus kijelentette, hogy törhetetlenül bízik Angliában, amely bajban igazi jóbarátnak bizonyult. Bízik Franciaországban is. Angliában leple­zetlenül el akarja mondani, mi történt a há­borúban. Reméli, senki sem fogja akadá­lyozni mozgási szabadságában. Arra a kérdésre, hogy milyen végső elinté­zésre vár, rejtélyes mosollyal így felelt: — Genf majd megtalálja a megoldást. Abesszínia politikája hajszálnyit sem válto­zott. Róma, június 2. A Giornate d Italia a Népszövetség össze­hívásának kérdésével foglalkozva hang­­súlyozza, hogy Olaszország teljesen és tar­tósan távol tartja magát minden genfi előre­törésben való részvételtől. Olaszország elhagyta Genfet és nem tér vissza Genfbe mindaddig, amíg az abessziniai kívánságok és az általános kérdések tekintetében nem teremtettek tiszta és elfogadható helyzetet. Minden olyan kísérlet, hogy politikai csere­üzletet hozzanak létre Olaszország és az Abessziniában érdekelt többi állam között, csak zárt ajtókra talál Olaszországnál. A fasiszta uralmat Abessziniában teljesen és véglegesen megalkották, ennek a helyzetnek és a határuknak megváltoztatása már nem lehetséges . I Az egyetlen út Rassay Károly két héttel ezelőtt azt az megállapítást tette, hogy a mai politikai életben az organizált hipokrízis uralko­­dik.. Nagyszabású szegedi beszédében, mely klasszikus tisztasággal fejezte ki az, alkotmányos józan magyar közvéle-­ ménynek a fennálló viszonyok miatt ér­­zett aggodalmait, részletesebben is kifejt­­ette idézett régebbi megállapításának­ tartalmát. Felfejtette azoknak a divatos frázisoknak szövedékét, amelyek a való-­­ságos közjogi, gazdasági és társadalmi problémákat betakarják a nagyközönség szeme előtt, átvilágított a homályos zűr-! zavaron, amelyet egyes klikkek becs-! vágya mesterségesen fejlesztett, hogy a megzavart itéletű, felcsigázott képzeletű tömegek szenvedélyét fogja be saját ha-­ talmi aspirációinak szolgálatába. Kit mutatta az áthidalhatatlan ellentmondás sokat a gyakorta hallott, sőt ugyanazon­ körökből és nemegyszer ugyanazon­ személyek szájából hallott szólamok és­ kijelentések közt. ,,Ha ma a képviselői ház folyosóján titokban mikrofonokat helyeznének el — állapította meg Rilssays —, amelyek a becsületes emberek sü­l­t­togó aggodalmait az o­r szóig elé harsog­nák, a nemzet a felszabad­u­lás érzésével látná, hogy egy kicsi, hatalomra törő, po­litikailag iskolázatlan csoport kivételével,­­pártkülönbség nélkül egy akarat tölti el a jószándékú emberek lelkét: megmern­teni az országot a feltörekvő szélsőségekt­­ől és megteremteni az alkotmányos kon­szolidáció feltételeit!“ Ez az egy akarat uralkodik — hol lepi­lezetten, hol leplezetlenül — a felelősség­­teljes közéleti férfiak körében, de ami még fontosabb: ez az akarat uralkodik az egész nemzeten. A nemzeti egység, ez a sokat emlegetett, előbb kigúnyolt, majd az ellenzéktől átvett, homályos frázisok özönében megfürösztött, külön-­ féle díszlobogókkal, díszjelvényekkel, díszfelvonulásokkal, külföldi mintázatú cicomákkal megspékelt és hatalmi tö­­rekvések szolgálatában diszkreditált jel­­szó — az igazi nemzeti egység érzése és gondolata minden meghurcoltatás és komprom­ittálás után és ellenére is ele­­­ven maradt. A valódi nemzeti egység, a komoly nemzeti összefogás vágya ele­venen él a lelkekben, s az alkotmányos eszme az a jegecesedési pont, amely a józan, komoly építőerőket köréje vonja. Ha a mikrofonnal, melyet Rassay Ká­roly említett, vagy egy még finomabb műszerrel, amely a lelkiismeret és be-, látás hangjainak rezdülését képes lekot­t­­ázni, összeállítást készíthetnénk arról, hogy ki­clivé az erőszakos egypártrend­­szernek, a „totalitárius" elgondolásnak, a gyűlölködésnek é­s ki akarja a társa­dalomnak a vélemények kölcsönös tiszt­teletbentartásából kialakuló, a szabads­­ágokat és jogokat megvédelmező, orga­­nikus egységét: kiderülne, hogy az utób­biak megsemmisítő többségben vannak. Miért nincs hát elég erő az alkotmányos nemzeti egység akaratában ahhoz, hogy, kialakítja a jog, a józanság, a szabad­­ság kemény és félreérthetetlen célkitű­­zé­sű arcvonalát? Rassay Károly meg­mutatta a közvéleménynek a tisztulás, a kibontakozás, a­ céltudatos haladás egyetlen járható útját. Aki átérzi a nem­zet mai helyzetét, annak erre az útra kell lépnie. •

Next