Esti Kurir, 1936. augusztus (14. évfolyam, 175-199. szám)
1936-08-01 / 175. szám
MA: SZOLGÁLNI JOBB . Pf*| ’ JV*' Wisiigsar Budapest, 1936 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY augusztus 1. szombat Épületrazziákat tart a hatóság Alfonz exkirály bizalmasa a felkelők főhadiszállásán Angol repülőgép szállította Burgosba — Nemzetközi bonyodalmak veszélye a repülőgép-szállítások miatt London, Pulais 11. A madridi kormány lefoglalta a legnagyobb spanyol hajózási vállalatnak, a Mediterraneannak, hajóit, amelyek Spanyolország és a Bareari, valamint a Kanári-szigetek, továbbá Marokkó és Délamerika között bonyolítják le a forgalmat. A lefoglalt hajókat a kormány besorozta az állami hajótartalékba. A vállalat részvényeit, amelyek Juan Marchnak, Spanyolország leggazdagabb pénzemberének tulajdonában állottak, a kormány elkobozta. Marchot ugyanis azzal gyanúsítják, hogy ő pénzeli a jobboldali felkelést. Az összes állami segélyt élvező hajósvállalatok hajóit is besorozta a kormány az állami hajótartalékba. A Daily Express kiküldött levelezője jelenti: Campbell Black, a híres angol repülőhős, a 10.000 fontos londoni melbournei repülőverseny győztese, a spanyol felkelők kezén lévő Burgos város repülőterén szállt le könynyű gépével, amelynek utasa Rivas de Luna- i rés márki, Alfonz volt spanyol király legbizalmasabb diplomatája és személyes barátja volt, aki nagyon fontos londoni küldetésből érkezett vissza, amely négy Fokker-rendszerű angol repülőgépnek a felkelők által való megvételével függött öszsze. Mind a Fokker-gépek, mind Campbell Black gépe Bordeaux-ból hivatalosan Lisszabon felé repült. Ehelyett azonban „kényszerleszállást“ végzett Burgosban, ahol a felkelők — nem tudva, mi járatban van — gépfegyvert szegeztek ellene. A fenyegetést azonban csakhamar örömujjongás váltotta fel, midőn kiszállt a gépből Rivas de Linares márki. Campbell Black elrepült Burgosból és onnan is egy fontos személyiséget vitt magával. A lap római levelezője szerint a felkelők londoni és párisi megbízottai ismert francia és angol repülőknek személyenként 150 fontot ígértek, ha repülőgépet szállítanak Spanyolországba a zendülőknek. Az ajánlat szerint a gépeknek leszállás nélkül kell repülniük Londonból Burgosba ami nem sok veszedelemmel jár. A párisi tárgyalások legalább egy szállítási szerződéssel végződtek. . . Szovjeturalom London, július 31. A Daily Telegraph kiküldött levelezője jelenti: A Cerverából Barcelonába érkezett személyvonat a katalán szovjeturalom valóságos hirdetőoszlopa. A kocsik oldalára a Szovjet-címert, a sarlót és kalapácsot festették a következő felírással: „Éljen a spanyol szovjetköztársaság!“ A kocsik oldalára festett egyéb feliratok felszólítják a francia proletárokat, kövessék a spanyol példát és űzzék el a kormányt. A vonattal érkezett menekültek előadása szerint Saragossát 8000 főnyi felkelőcsapat védi; a támadó kormánycsapatok jórészt kiképzetten gyerkőcökből állanak. Katalónia északi részében nagyon megszilárdult a kommunista uralom, amelynek irányára jellemző Puigcerda va- Iroska forradalmi parancsnokának rendelete, s Angliából a gépek mint polgári repülőgépek repülnek és Spanyolországban bombavetőkészülékeket és gépfegyvereket szerelnek rájuk. Katalóniában amely a parasztoknak adja az általuk művelt földet, a munkásokat feljogosítja, hogy a politikailag megbízhatatlan elemek villáiba és házaiba költözhetnek, a kereskedők élelmiszertakárait lefoglalhatják, forradalmi bizottságot állít fel, és elrendeli az összes bírósági és egyéb nyilvános irattáraknak és okiratoknak a város főterén való elégetését. A Morning Fest levelezője szerint a felkelők továbbra is küldenek csapatmegerősítéseket Marokkóból. A múlt éjszaka három csapatszállító hajó tette meg az utat. A felkelők főként Malagát akarják elfoglalni, amely a kormány hadihajóinak fontos támpontja, továbbá Valenciát, amelynek eleste Madrid élelmiszerellátását bénítaná meg. San Sebastian volt katonai parancsnokát, akit a múlt héten a tüzérlaktanyában tartóztattak le, a kormánycsapatok húsz más tiszttel együtt agyonlőttek. Portugália Anglia segítségét kéri a háborús bonyodalom esetén London, július 31. A Daily Mail diplomáciai tudósítója jelenti: Portugália külügyminisztere londoni tanácskozása során hosszabb tárgyalásokat folytatott angol körökkel. A portugál államférfi Anglia támogatását kérte arra az esetre, ha Portugália valamilyen módon esetleg belekeverednék a spanyol bonyodalmakba. Edén külügyminiszter legmesszebbmenő támogatásáról biztosította a portugál államférfit. Döntő győzelmeket jelentenek a felkelők Lisszabon, július 31. Queipo de Llano tábornok a sevillai rádióadón át a következőképpen számolt be a helyzetről: — Mindenekelőtt szomorú kötelességet kell teljesítenem. Sanjuro tábornok fia, Sanjuro százados, Moraves és Racejenes repülőtisztekkel együtt életét vesztette. A hős repülőket a vörösök agyonlőtték. A tábornok ezután megerősítette Valenciának a felkelők által történt elfoglalását. (Folytatása a 2. oldalon) &___ Passzivitás ?) (4. Gy.) A legutóbbi két időközi választáson aratott NEP-„győzelem“ ismét aktuálissá tette azt a kérdést, érdemes-e, helyes-e a reformkorszakban ellenzéki jelöltnek egyáltalán fellépni nyíltszavazásos kerületben. A magunk nézetét két napja fejtettük ki e hasábokon s az azokóta e témáról megjelent cikkek bizonyítják, hogy a kérdés olyan, amely érdekli a közvélemény széles rétegeit. Szinte egyöntetű az ellenzéki sajtó egyetlen egy pontban: soha, semmi szín alatt nem szabad az ellenzéknek a küzdelmet a mai rendszerrel szemben feladnia, nem szabad a harc látszólagos meddőségétől elfásulva passzivitásba mennie. Ebből a szempontból bírálják többfelől azt az álláspontot, amely céltalannak tartja az időközi választásokon való fellépést és ebben már a passzivitás felé irányuló első lépést látják. Itt a tévedés. Magunk is a legvégzetesebb politikai hibának tartanók, éppen egy számszerűleg kicsiny ellenzék részéről, ha a „haragszom rád“ kényelmes álláspontjából , kiindulva a passzivitásnak elkeresztelt csendes duzzogást választaná követendő magatartásul. De nem erről van szó! Éppen ellenkezőleg: több aktivitást, intenzívebb harcot hirdettünk mindig és hirdetünk most is a mai kormányzati rendszer ellen és a nagyobb aktivitás és a harc intenzívebbé tétele érdekében valljuk az ellenzéki öszszefogás szükségét. De váljon ennek a harcnak egyetlen elképzelhető tere a nyíltszavazásos időközi választások birkózása lenne? Valóban aktivitást jelent-e az eleve biztos bukás tudatával nekiindulni nyíltszavazásos kerületben az időközi választásoknak? A magunk részéről inkább azt véljük, hogy az ilyen vállalkozások csak látszat-aktivitást jelentenek, amely nem pótolja az ellenzék politikai aktivitásának az utóbbi időben sajnálatosan tapasztalható hiányát. Akármilyen szomorú és akármilyen kellemetlen, pártkülönbség nélkül, az egész ellenzékre ez a megállapítás, egyszer mégis ki kell őszintén mondani, hogy a képviselőház legutóbbi ülésszaka megdöbbentő képét adta az ellenzéki harc szervezetlenségének, elerőtlenedésének és egy olyan mérvű részvétlenségnek, amilyenre a magyar parlament történetében alig van példa. Ha végigtekintünk az elmúlt cikluson, azt látjuk, hogy nagyfontosságú törvényjavaslatokat, talán az egy telepítési javaslattól eltekintve, számottevő vita nélkül szavazott meg a Ház. Ha a költségvetési vita produkált is egy kis élénkséget, az appropriációt — amely pedig pár excellence a kormánnyal szemben való bizalom kérdése — valóban gyorsvonati tempóban sikerült az ellenzék nagy részének csöndes közömbössége mellett elintézni. Immár ötödizben kapta meg a kormány a kivételes fölhatalmazást és ha az utolsó pillanatban egy-két ellenzéki szónok nem ugrik be és nem provokál tiszteletreméltó erőfeszítéssel rövid vitát, ezt is simán, úgyszólván észrevétlenül szavazza meg a Ház. A szavazás eredményét illetőleg természetesen a mai többség mellett nem lehetett kétségünk, de egy a passzivitást megvető ellenzék