Esti Kurir, 1936. november (14. évfolyam, 252-275. szám)

1936-11-03 / 252. szám

­­2 támogatja a magyar revizionizmust. Ez az utóbbi kijelentése aligha egyeztethető össze azzal, amit Jugoszláviáról mondott. Az Ami de Peuple így ír: Olaszország visszatér a revizionizmushoz, ami kizárja minden lehetőségét annak, hogy Prágával és Bukaresttel együttműköd­jék. Mussolini újból megszilárdította a kisantan­­tot és a kisantant kapcsolatait Francia­­országgal. A Petit Parisien ezeket írja: Mussolini a német-olasz tengely körül szeretné csoportosítani a többi európai or­szágot. A Duce Magyarországot nagy megcsonkított nemzetnek nevezte és a trianoni szerződés revízióját sürgeti. A Duce hátsó gondolatait ezez kapcsolatban már régóta ismerjük, de Mussolini a kér­dést még sohasem vetette fel ilyen nyers formában és sohasem bátorította fel a ma­gyar revíziós mozgalmat ilyen veszélyes módon. Másfelől Mussolini meleg baráti felhívást intézett Jugoszláviához. Kérdés, hogy Mus­solini képzelete hogyan egyezteti össze a be­szédnek ezt a részét, vagy talán csak a kis­antant megbontási kísérletéről van szó? A lap nézete szerint ez a kísérlet kétségtelenül balsikerrel jár. Mussolini törekvése aligha tölti el elragadtatással a nagyhatalmakat, amelyek nagy tartózkodással fogadják Mussolini­nak az együttes biztonság, az oszthatat­lan béke és a Népszövetség tárgyában mondott elítélő kijelntéseit. Anglia és Franciaország politikájának ép­­­pek­ ezek a tételek a sarkkövei. A Journal a beszédet a reálpolitika kirob­banásának tartja, amely véget vet az ábrán­doknak. A Jour nézete szerint Mussolini beszéde erélyes, pompás és nagyszállású meg­nyilatkozás volt. Mint mindig, most is az emberiesség mélysé­ges megértéséről tett tanúságot és férfias eréllyel rámutatott azokra a válságokra, ame­lyeknek szemmeltartása nélkül a békét nem lehet írásban megalapozni. hivatali kötelességük a pártszervezkedés céljaira adózni, amelyek az egész pol­gárságot eltölthetik a reménnyel, hogy a nemes verseny szabályait és az egyenlő elbánás elvét végre tiszteletben tartják és tartatják, s amelyek elher­­vasztják az olyan reményeket, hogy to­vábbra is a polgárok közösségével lehet kifizettetni az adósságokat, amelyek a bőkezű állami, közületi és vállalati tá­mogatás ellenére felgyűltek. Várjuk a megnyilatkozást, amely felszabadítja a magánosokat, vállalatokat és közü­lete­­ket a félhivatalos nyomás alól, amellyel arra kénys­zerítenék őket, hogy a maguk s a részvényeseik vagy az adófizetők sérelmére százezreket és milliókat szór­janak szét a pártkorteskedés fullajtár­sainak lelkesítésére és a közönség érdek­lődésének híján saját lábukon meg­állni nem tudó lapvállalkozások táplá­lására. Várjuk a félreérthetetlen szava­kat, amelyek a hatósági pártosság és ál­lami pénzpocsékolás haszonélvezőinek­­ burjánzó reménykedéseit és próbálko­zásait elerőtleníthetik, az áldozatokat pedig bizakodással tölthetik el abban az irányban, hogy véget ér kiszolgálta­tottságuk, megalázó helyzetük és végleg eltűnnek az erőszakos és megengedhe­tetlen, gyakran erkölcsi és büntetőtör­­vénykönyvbe ütköző eszközök, melyek­kel a polgári szabadság, az emberi mél­tóság és a nemzeti alkotmány falain réseket hasítottak. Nem voltunk türelmetlenek és nem vagyunk azok ma sem, de meggyőződé­sünk, hogy a kedvező és megnyugtató hangulat, mely az új kormányt ország­szerte fogadta, csak akkor maradhat ép­ségben, ha a várt megnyilatkozások el­hangzanak, s ha a kormány megindul azon az úton, amely felé elnökének első, mindenütt nagy rokonszenvet keltett ki­jelentései mutattak. A józan és függet­len közvélemény mindenképpen jogo­sult reményeinek beváltását kérjük a kormánytól. Tetteket kérünk. Róma, november 2. A Stefani Iroda Mussolini milánói beszé­dének külföldi hatásáról a következő jelen­téseket kapta: Berni jelentés szerint Mussolini beszéde, amelyet a lapok mindjárt elhangzása után közöltek, a Svájcról szóló barátságos kije­lentések miatt kitűnő hatást keltett. Párisi jelentés szerint a francia lapok is külön kiadásban közölték a Duce beszédét. A beszéd, főleg annak Franciaországról szóló része, igen mély hatást keltett. A Paris Soir közli Chan­brun gróf, volt római nagy­követ nyilatkozatát. A nagykövet kijelenti, hogy Mussolini beszédében nincs semmi olyan kijelentés, amely megnehezítené az olasz-francia együttműködést. A nagykövet kifejezi azt a reményét, hogy rövidesen helyreáll a barátságos viszony Franciaország és Olaszország között. Londoni jelentés szerint több angol lap már megjegyzéseket is fűz Mussolini beszé­déhez. A Morning Post szükségesnek tartja, hogy Anglia olyan lépést tegyen, amely meg­győzhetné Musolinit, hogy Anglia nem visel­tetik ellenséges érzelmekkel Olaszországgal szemben. Berlini jelentés szerint a Duce beszédet sokmillió német rádióhallgató hallgatta vé­gig. A beszédnek Németországról szóló ré­szét német körökben a legnagyobb megelége­déssel fogadták. Xewyorki jelentés szerint Amerikában is nagyon sokan rádión hallgatták végig Musso­lini milánói beszédét. Különösen az amerikai németek és spanyolok körében volt igen nagy érdeklődés. Rádión hallgatta végig a beszédet Roose­­velt elnök is, a Hyde-parkban lévő lakásán.­ ­ (Folytatás az e-ső oldalról) Mussolini beszédének külföldi hatása A francia jobboldali Paris, novem­ber 2. A francia sajtó némi aggodalommal fo­gadja Mussolini milánói beszédét. A magyar revíziókról elhangzott szavaknak Parisban nagy figyelmet szentelnek. Általános véle­­mény az, hogy Mussolini erről szóló kijelen­tései szorosabbra vonják a kisantant cmnsé­fjei. Egyes lapok összeegyeztethetetlennek Károly-körút 3. saroküzld­ sajtó „aggodalmai" tartják ezeket a kijelentéseket és Mussolini­nak Jugoszláviához intézett baráti szavait. Az Echo de Paris szerint Mussolininak a magyar ügyről tett kijelentése alkalmas arra, hogy Franciaország szövetségeseit, akik újabban tétovázó magatartást tanúsíta­nak és tekintetüket Róma vagy Berlin felé fordítják, most újból összekovácsolja. Eddig úgy tudtuk, hogy Mussolini a római csoport és a kisantant államait értekezletre akarja összehívni. A revíziós szavak halálos csapást mértek erre a tervre.­­ Mussolini ellenzi az együttes biztonság rend­szerét és elfogadja a viszályok elhatárolásá­ról szóló német elméletet. A Népszövetségről tett nyilatkozata után érthetetlennek látszik, miért nem hagyta ott Genfet. Amit Mussolini a Földközi-tenger kérdéseinek rendezéséről mondott, szinte fenyegetően hangzik. A Figaro a következőket írja: Mussolini igen örvendetes hangon beszélt Jugoszláviáról. Ugyanakkor azonban ünne­pélyes formában megismételte, hogy Í­sukabíR 1930 XI. 3. KEDD angol sajtó a Magyarországra vonatkozó kijelentésekről London, november 2. Az angol sajtó külön kiemeli Mussolini beszédének azokat a feltűnő meleghangú kitételeit, amelyek igazságot követelnek Magyar­­országnak. A Daily Mail vezércikke ezzel kapcsolat­ban a következőket írja: Mussolini beszé­dének e része kétségkívül megtalálja az utat az angol nép szívé­hez. A Daily Mail tíz év óta sürgeti, hogy igaz­ságot szolgáltassanak Magyarországnak. Angliának is teljes erejével e nemes nemzet segítségére kell sietnie, amellyel olyan gya­lázatosan bántak. A Daily Telegraph római levelezője írja: A Duce a legmelegebb barátság hangján emlé­kezett meg Magyarországról. Diplomáciai körökben élénk érdeklődés for­dult Mussolini szavai felé. London, november 2.­­ Az angol lapok Mussolini beszédéből arra következtetnek, hogy az olasz kormány feje közeledni akar Nagybritanniához. A Times örömmel üdvözli az angol-olasz kapcsolatok megjavítására irányuló szándé­kot és megállapítja, hogy Nagybritannia nem veszélyezteti Olaszország földközitengeri ér­dekeit. A Morning Post szerint Mussolini beszéde az Olaszország és Nagybritannia között tá­tongó szakadék áthidalására irányuló első komoly kísérlet, amely esetleg igen érdekes fejleményeket hozhat. A Daily Mail határozott hangon síkraszáll az angol-olasz-német együtt­működés gondolata mellett és azt írja, hogy ez az együttműködés meg­akadályozhatja a civilizáció végromlását. Mussolini beszéde Milánó, november 2. (Az Esti K­urir tudósítójának távirata.) A milánói Dóm­ téren beláthatatlan tömeg előtt Mussolini nagyfontosságú külpolitikai kijelentéseket tett. — Milánói feketeingesek! — kezdte meg beszédét Mussolini. — Mai beszédemben le akarom szögezni a fasiszta Olaszország állás­pontját a mai nyugtalan és zavaros pilla­natokban az európai államokkal való kap­csolataiban. — Rövid leszek — folytatta a Duce —, de hozzáteszem, hogy minden egyes szava­mat jól megfontoltam. Mindenekelőtt meg kell szabadítanunk a nemzetközi életet az­ ábrándoktól, a közhe­lyektől és a hazugságoktól, amelyek mind a wilsoni ideológia maradványai. Az egyik áb­rándkép, amely már porba hullott, a lesze­relés. Senki sem akar elsőnek leszerelni és teljes lehetetlenség, hogy valamennyi ál­lam együtt szereljen le. — Másik ábrándkép az együttes bizton­ság, amely sohasem volt meg, soha sincs meg és sohasem lesz meg. Férfias nép nem hajlandó sorsát bizonytalan harmadik kézbe letenni. Az oszthatatlan béke szintén ilyen köz­hely. Az oszthatatlan béke csak az oszthatatlan háborút jelenti, mert természetes, hogy né­pek sohasem lesznek hajlandók olyan érde­kekért harcolni, amelyek nem érintik őket. .. Térjünk a Népszövetségre. Számunkra a Népszövetség problémája egészen világos: vagy megújhodik, vagy eltűnik. Mivel rend­kívül nehéz lesz megújhodása, számunkra nyugodtan elszenderülhet. Mi nem felejtet­tük el és nem felejtjük el soha, hogy a Nép­­szövetség ördögi pontossággal gazdasági megszállást szervezett az olasz nép ellen és megkísérelte kiéheztetni asszonyainkat, gyermekeinket és férfiainkat. TÁNCZENE: VIRHNY-JIlZZ . M­ET­ROP­OLE télikertjében 6 órai teák — táncos vacsorák. Nagy Mária énekel — Most körvonalazom álláspontunkat az egyes nemzetekkel szemben. A francia-olasz egyezménynek uj korszakot kellett volna nyitnia a két nép életében. De jöttek a meg­torló intézkedések s természetes, hogy a ba­rátság elhidegült. Amíg a francia kormány várakozó állás­pontot foglal el, addig mi sem tehetünk mást, mint ugyanezt. — A szomszédos Svájccal kapcsolataink mindig kitűnőek vol­tak, most is azok és azok is lesznek. A július l1-iki egyezmény új korszakot nyitott meg a m­ai Ausztria történelmé­ben. Az osztrák—német egyezmény valamennyi rosszul értesült kommentálója vegye tudo­másul, hogy én az egyezményt június 6-ike óta ismerem és helyeseltem. Ez az egyez-t mény megerősítette Ausztria általános hely­zetét és állami függetlenségét. — Olaszország elismeri Angliának a Föld­közi tengerhez való jogát, mert belátja, hogy Anglia számára a Földközi-tenger az egyetlen út tengerentúli gyarmatihoz. Ami­kor ezt elismerjük — folytatta emelt han­gon a Duce —, figyelmeztetnünk kell az angolokat, hogy a Földközi-tenger Olaszország tengere. Olaszország nem tű­ri, hogy a Földközi­­teng­et belefojtsák. Nem tudok el­képzelni olyan összetűzést, amely ne válna azonnal európai háborúvá! Beszédét így fejezte be: — Olaszország és az olasz nép ma egyet akar: békét, békét, békét minden­kivel! — Izületi csuznál és Ischiásnál, neuralgikus és arthritikus fájdalmaknál egy pohár termé­szetes „Ferenc József" keserüviz, reggel éhgyo­morra bevéve, gyorsan előmozditja a gyomor és a belek működését s igen könnyű, lágy szék­letet, jó emésztést és kellemes közérzetet biz­tosit. Az orvosok ajánlják Az Union des Usines et des Exploitations Forestieres de Nasi­, Génévé, október hó 29-én Genfben tartotta meg évi rendes köz­gyűlését. A mérleg 142,246.26 sv. frank nyereséget mutatott ki, ami új számlára vi­zetett át. __

Next