Esti Kurir, 1937. július (15. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-01 / 146. szám

Politikai és pénzügyi izgalmak Franciaországban . ^ ’ " V - • s . A KORMÁNYZÓI JAVASLAT VITÁJA a közjogi bizottságban ■k RALSAY KÁROl­Y BESZÉDE A JAVASLAT MELLETT Nagyjelentőségű ülést tartott ma délelőtt a képviselőház közjogi bizottsága. Rendkívüli érdeklődés mellett, magas szín­vonalú vitában tárgyalta a krmányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormányzó választásról szóló törvényjavaslatot. Az ülésen jelen volt Darányi Kálmán minis­terelnök, Lázár Andor igazságügy­­miniszter s a párt-m­ert­ ekkel az élen a bizottságnak csaknem valamennyi tagja. Pesthy Pál elnök javaslatára a bizottság a törvényjavaslat elő­adójául Ángyán Bélát választotta meg. Ángyán Béla nyomban meg­tartotta előadói beszédét. Ismertette a törvényjavaslatot és kérte annak elfogadását. témájában, az államfői hatalom gyakorlása tekintetében végleges helyzetet tudjon teremteni. Elfoga­dom tehát ezt a törvényjavaslatot azért, mert a legfőbb alkotmányjogi szem­pontokat megvédi és figyelembe veszi, mivel azt a dekórumot a kormányzó személye iránt, a­mely a nemzeti közérzésben gyökere­zik, kifejezésre juttatja és mi-­­­vel a jelenlegi helyzetben nem tesz semmi olyat, ami prejudi­­kálhatna a nemzet végleges el­határozásának az államfői hatalom mikénti gya­korlásának végleges rendezése te­kintetében. Rassay: Elfogadom ;­­ a javaslatot ; Rassay Károly volt a vita első szónoka. — Az előttünk fekvő törvény­javaslatot elfogadom, — kezdte nagy figyelemmel kísért beszédét Rassay Károly. — Úgy érzem, bizo­nyos tekintetben indokolt felhoz­nom azokat az okokat, amelyek arra vezetnek, hogy a törvény­javaslatot főbb elvi tételeiben ma­gamévá tegyem. Egy pillanatig sem állítom, hogy ideális közjogi törvény ez, amely előttünk fekszik. Az is bizonyos azonban, hogy a mi közjogi helyzetünk is rajtunk kí­­vül álló okokból akként alakult, hogy nem lehet ideálisnak tekinte­nünk és nem alkalmas arra, hogy tradicionálisan kialakult alkot­mányjogi elveinket formailag is száz százalékig érvényesíteni tud­juk.­­— Mégis elfogadom a törvény­­javaslatot, mert úgy érzem, hogy az előzményekkel szemben szeren­csésen egyeztet össze két szem­pontot. Az egyik szempont a nemzet köz­érzése az államfővel szemben. A javaslat úgy a jelenlegi államfő iránti tisztelet szempontját, mint általában véve a nemzetet­ jellem­ző királyhűséggel szerencsésen összeegyezteti azzal a másik nagy szemponttal, hogy minél bizony­talanabb időkben élünk és minél bizonytalanabb a jövő, annál inkább kötelességünk gondoskod­ni arról, hogy alkotmányjogi tör­vényeink a nemzeti szuverenitást és a nemzeti akaratot, megvédjék i1 és biztosítsák.­­ Elfogadom a törvényjavasla­tot azért is,­­mert mind rendelkezé­seiből,­ mind indokolásából kivilág­lik, hogy mi a jelenlegi provizóriu­mot akarjuk fenntartani addig, amíg az 1920 évi I. törvénycikk­ben lefektetett tétel szerint a nem­zet abba a helyzetbe fog jutni, hogy az államfői hatalom végleges gyakorlásának mikéntje tekinteté­ben határozni lesz képes. .. Nagyon jól tudjuk,­ hogy azok a körülmények, amelyek 1920-ban fennállottak és amelyek lényegük­ben azóta sem változtak, megaka­dályozták a nemzetet abban, hogy a maga legfontosabb közjogi prob­ ­ f V in \ ; \ W , jtv*ff *­ &f I ■ ':) f m :, M A: zl R A XV. évfolyam 146. szám 10 fillér Budapest, 1937 Főszerkesztő: RÁSSAY KÁROLY július 1. csütörtök Az engedmények magyarázata — kétségtelen — folytatta Ras­say —, hogy vannak a törvényja­vaslatnak olyan rendelkezései, ame­lyek szigorú ortodox közjogi szem­pontból talán kifogásolhatók. Eze­ket a rendelkezéseket védeni azon­ban azzal a megállapítással, hogy ezek lényegében dekórumot jelen­tenek a jelenlegi kormányzó iránt és remélem, dekórumot fognak je­lenteni a jövőbeni kormányzókkal szemben is, mindaddig, amíg ez az ideiglenes helyzet fennáll.­­ Ide tartozik a felelőtlenség kérdése és az utódajánlás tekinte­tében a törvényjavaslatban kon­centrált megoldás. A felelőtlenség kérdése tekintetében elfogadom a törvényjavaslat rendelkezését, mert közjogi felfogásom szerint, a kor­mányzó mindaddig, amíg az állam­fői hatalom gyakorlásának végleges rendelkezése bekövetkezik, a királyt helyettesíti, indokolt tehát ennél­fogva,­ hogy e helyettesítő működé­sében mindazzal az immunitással fel legyen ruházva, amely immuni­tások a királyt a maga államfői teendőiben megilletik.­­­ Felvetheti valaki azt a kérdést,­ hogy miért rendelkezett az 1920. évi 1. törvénycikk másképpen. Er­re csak azt felelem: máskép rendelke­zett azért, mert amikor az 1920. évi I. törvénycikkét a nemzetgyűlés megalkotta, mindazok, akik­ e tör­vénycikk alkotásában részt vettek és maga a nemzetgyűlés is, abban a hitben volt, hogy rövid időn belül véglegesen tudja ren­dezni az államfői kérdést. Indokolt volt tehát, hogy a rövidre gondolt provizórium alatt a nemzet jogai százszázalékosan meg legye­nek védve, még ebben a tekintetben is. Azóta azonban a helyzet úgy ala­kult, hogy bár hosszabb idő telt el, még bizonytalan idő áll előttünk ad­dig, amíg az államfői hatalom vég­leges rendezését meg tudjuk ejteni.­­ Elfogadom a kihirdetés tekin­tetében koncentrált megoldást is azért, mert ez nem érinti a nemzeti szuverenitást, hanem egy alkot­mányjogilag is védhető olyan meg­oldáshoz fordul, hogy a szuverén nemzet kifejezésére alkalmas or­szággyűlés önmagát korlátozza az államfő számára átadott bizonyos visszatartó jogok megteremtésével, amelyekkel a törvényhozás műkö­dését kívánja tökéletesebbé tenni. Ez nem a törvényalkotás sziszte­matikus megváltoztatása, ez csak a törvényalkotás technikai módjá­nál a szabályozását jelenti. — Elfogadom az utódkijelölés tekintetében is a törvényjavaslat­ban koncentrált megoldást, — mondotta Rassay, — mert ez a megoldás a nemzet számára adott MELEGEBB IRÓ A Meteorológiai Intézet jelenti június 30-án. Déli hőmérséklet 17 Cel­­sius-fok. Várható időjárás a kö­vetkező huszonnégy órára: Délután még sok helyen eső, nyugaton élénk szél. Éjjel és holnap délelőtt változó felhőzet, kevesebb eső, élénk nyugati-észak­nyugati szél, déli hőemel­kedés. nagy erkölcsi értéket képviselő ajánlás jellegével bír, amely semmi tekintetben nem akadályozhatja meg a szuverén országgyűlésnek ebben a kérdés­­ben való állásfoglalását. Kétségtelen viszont, hogy amíg ezek között a keretek között mo­zog az államfő ajánlása, nagy er­­kölcsi értéket képvisel, amely er­kölcsi értéknek közjogi rendszer rönkbe való beillesztése nem üt­közik alkotmányjogi akadályokba, sőt ellenkezőleg, gyakorlati ered­­ményt is jelent, feszült érdeklődés közbe­n így föly­­­tatta ezután: " Van még egy rendelkezése en­nek a törvényjavaslatnak, amely ezzel a kérdéssel függ össze, még­pedig az ellenjegyzés kérdése, amely magánál az ajánlásnál az ajánlás érdemi részénél mellőzte. Amikor a törvényjavaslat első vezete napvilágot látott, vala­nyien abban az érzésben vol, hogy az utódalád­ás bizony kintetben, nem állítom, hogy denciával, de esetleges­ eredm­é­ben többet jelenthet, mint egy­­­kölcsi ajánlást és közjogi hatályt cselekedetté alakulhat. S­­­ a t­kintetben tehát helyes volt az követelmény, hogy általános alap­vető közjogi tételeinknek megfele­lően, a miniszteri ellenjegyzés meg­­követeltessék. Az utódajánlás mai konstrukció­jában, amikor ennek erkölcsi ér­téke emeltetik ki és annak hatá­lyossága kizárólag az Országgyű­lés együttérzésének kifejezésével van biztosítva, a miniszteri ellenjegyzés mellő­­zését a magam részéről elfogadhat­­ónak tartom. Egy kifejezés kritikája a törvényjavaslat indokolásáról szólt ezután: " Tekintettel arra, hogy az indokolás ilyen közjogi törvénynél különösen fontos és különös tekin­tettel arra, hogy itt egy közérzés nyilvánul meg abban az irányban, hogy ezt a javaslatot a plénum vita nélkül fogadja el, az indokolás még súlyosabb és nagyobb jelentőséget nyer. Helyénvaló, hogyha valahol kétely merül fel az indokolásban, azt tisztázzuk és amennyiben ez a kétely általános visszhangra talál, esetleg a vonatkozó részt rük. — Első megjegyzésem­ az indokolásban minden nélkül többször előfordul használat: «a királyi szék­séig». Nekünk számolnunk zal a közjogi felfogáss már az 1920:1. törvénycikk]]

Next