Esti Kurir, 1937. december (15. évfolyam, 274-296. szám)

1937-12-02 / 274. szám

XV. évfolyam 274. szám MA: A LÁTHATATLAN FŐNÖK 10 fillér Budapest, 1937 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY december 2. csütörtök ÓRIÁSI VIHAROK A KÉPVISELŐHÁZ MAI ÍZLÉSÉN Sulyok Dezső interpellációja az ifjúság körében űzött szélsőséges propagandáról Lázár Andor igazságü­gyminiszter a képviselőház holnapi ülésén vá­laszol a felsőházi törvényjavaslat általános vitája során eddig el­hangzott felszólalásokra. A javas­­lat mai vitája csak fél 12-ig tartott , ekkor áttértek az interpellációkra. Sztranyavszky Sándor elnök 10 órakor­­nyitotta meg a Ház ülését. Krüger Aladár (NÉV)­­beterjesz­tené az ügyvédi felhatalmazásról szóló törvényjavaslat bizottsági je­lentését. Meizler Károly (Ker. Párt) szó­lalt­­fel a felsőházi javaslathoz. Ar­ról beszélt, hogy nem szabad a törvényjavalat jelentőségét alá­becsülni, mert nemcsak államjogi és alkotmányjogi problémákat érint, hanem szociális jelentősége is van. Ma pedig a szociális törvény­­hozás van előtérben.­­ Sokat beszélnek arról, hogy miért mutat a képviselőház általá­ban kevés érdeklődést az alkot­mányjogi törvényjavaslatok iránt. Ennek oka az, hogy a mai képvi­selőház nem képviseli megfelelően a nemzet igaz akaratát és követke­zésképpen nincsen visszahangja a közvéleményben. A mai felsőháznak tulajdonkép­pen ugyanaz a struktúrája, mint a főrendiházé volt, mert a több­ség még mindig nem képvisel nagyobb tömegeket. A felsőházi reformjavaslat szaporítani fogja az ellentéteket a két Ház között. Feltételezhető, hogy a titkos Választójog alapján összeülő új képviselőház fokozott mértékben foglalkozik majd szociális problé­mákkal és nagy kérdés, hogy ezen a ponton nem kerül-e majd szembe a felsőházzal. A „fék“ kérdésében az a véleménye: a felsőháznak kö­telessége arra ügyelni, hogy a fo­lyam ne lépjen ki a medréből, de a folyás irányába nem szabad bele­avatkoznia. Állást foglal az együttes ülésezés ellen és Széchényi szellemének ne­vében tiltakozott a javaslat intéz­kedései ellen. Az a véleménye, hogy ezzel a javaslattal a titkos választó­jog súlyát akarják csökkenteni. Nem fogadta el a javaslatot. A tűzi­fadrágulás Felolvasták ezután Darányi Kál­mán miniszterelnöknek Béldy Bé­lának a tűzifadrágulás ügyében ré­gebben elmondott interpellációjára adott válaszát. A miniszterelnök ki­jelenti válaszában, hogy megállapí­totta a belföldi tűzifa legmagasabb árát, mert gondoskodni kellett a fo­gyasztói és termelői érdekek meg­védéséről. A tüzifaspekulációnak gátat vet­nek és ennek érdekében az eré­lyesebb intézkedésektől sem fog­nak visszariadni. A tüzifaszükséglet biztosítása céljá­ból román viszonylatban 25.000, csehszlovák és jugoszláv viszony­latban 8—8000, lengyel viszonylat­ban pedig 5000 kocsirakomány tű­zifa behozatalát tette lehetségessé és ezek az importtárgyalások még folyamatban vannak. Ezután áttértek az Interpellációk tárgyalására. Rakovszky Tibor (függ. kisg.) in­terpellált elsőnek a földm­­űvelés­ügyi miniszterhez egy sárkeresztúri nagy­bérlet tárgyában és azt kérte, hogy a bérleti szerződést vizsgálják felül és nyújtsanak módot arra, h­ogy a nagybirtokot kisemberek kapják meg bérletbe. Marsehall Ferenc földművelésügyi államtitkár válaszolt az interpellá­­cióra és megállapította, hogy a bér­leti szerződés ellen annak idején fel­lebbezést nem adtak be, de a mi­nisztérium felülvizsgálja a szerző­dést s amennyiben szükséges, be­avatkozik. Rakovszky Tibor viszonválaszá­ban tudomásul vette a választ, de tiltakozását jelentette be Buda­pest polgármesterének ama ja­vaslatával szemben, hogy a kor­mány tiltsa meg a Vidéki mun­kanélkülieknek Budapestre való özönlését. Helyes, ha a vidéki lakosságot a földhöz akarják kötni, de ehhez megfelelő földbirtokpolitika szük­séges. Aggodalommal vette tudo­másul a miniszterelnöknek a Né­metországban dolgozó magyar munkások előtt tett kijelentését, hogy jövőre 3000 munkás helyett 6000 megy majd ki Németországba. Jobb lett volna, ha hazahívta vol­na a munkásokat azzal, hogy földet kapnak, akkor jobban megtapsol­ták volna. A Ház a választ tudomásul vette. Farkas István (szoc. dem.) a pénz­ügyminiszterhez interpellált a liszt­­forgalmi­ adó eltörlése tárgyában. Megemlítette egy kormánypárti új­ságnak azt a hírét, hogy Budapesten negyven új milliomos van. Miért nem adóztatja meg a kormány ezeket az új milliomo­sokat, ahelyett, hogy fenntartja az életet drágító tisztforgalmi­ adót. Az interpellációt kiadták a távol­lévő pénzügyminiszternek, állapították, de később­­ kiderült, hogy még 6400 pengő hiányzik a szükséges költségekből. Ez az oka a még mindig fennálló sajnálatos huzavonának. Mindenesetre a Berg által előadott adatokat meg fogja vizsgálni. Berg .Miksa báró viszonválaszái­ban hangoztatta, hogy nincs szük­ség a belügyminiszter által enítte­tett összegre, mert 6OO0 pengőt­­a belügyminisztérium és a vármegye már felajánlott és a hiányzó 14ftp pengőt Abonyban szívesen össze­­adják. Várja a belügyminiszter intézkedéseit. Sulyok Dezső két interpellációt terjesztett elő. Elsőt a belügyminisz­terhez a szociális betegbiztosítás alapvető hibájáról. Minden oldal­ról panaszok merülnek fel a szo­ciális betegbiztosítási rendszerünk ellen. A probléma lényege az or­voskérdés. Az orvosok fizetése olyan alacsony, hogy a munkás­polgár színvonalát sem éri el. Az orvosgyakornokok sorsa egyenesen tragikus. Hosszú évek óta éhség­­bérért dolgoznak. Az orvosok re­­ménytelen taposómalomba kerül­­nek a betegbiztosítónál, mert elő­­menetelről szó sincsen. Sokat, gyorsan, olcsón! — ezt kivánja az orvostól a mai társa­dalmi biztosítási rendszer. Kérdezi a belügyminisztert, hogy a szabad orvosválasztási rendszert nem lehetne-e bevezetni. Addig is, legalább a megélhetéshez szükséges minimális összegeket biztosítsák az orvosok számtára. Az ingyenrendelők kérdése Béldy Béla (kers párt) volt a kö­vetkező interpelláló, aki az ingye­nes orvosi rendelések megszünteté­sét tette szóvá. Helyesli az álbete­gek elleni védekezést, de a tényle­ges szegénybetegek szempontjából hátrányos ez a rendelkezés, mert szegénységi bizonyítvány meg­szerzése olyan hosszadalmas, hogy addig a beteg állapota sú­lyosra fordulhat. Az egész közegészségügy szem­pontjából veszélyes ez a rendelke­zés. Kéri a belügyminisztert, hogy amíg nem rendezik gyökeresen a szegényügyet, addig függesszék fel ezt az aggályos rendelkezést. Rupert Rezső: Nincs jogunk ilyen határozatot hozni! Az Ügy­védi Kamara hatalmasabb, mégse hozhat ilyen határozatot! Széll József belü­gyminizter be­jelentette, hogy írásban fog vála­szolni az interpellációra. Berg Miksa báró (függ. kisg.) ugyancsak a belügyminisztert in­terpellálta az abonyi tüdőgondozó intézet felállítása tárgyában. Éle­sen bírálta az abonyi közigazgatás eljárását, amely szerinte nem a nép érdekében dolgozik és fontos aktákat csak a felettes hatóság fel­szólítására intéz el. Elmondotta, hogy Abonyban és környékén a tüdővészes betegek száma az országos átlag kétszere­sére emelkedett. Vasics Jenő főszolgabíró ellenál­lott a felettes hatóságok rendel­kezéseinek és a tüdőgondozó cél­jaira előirányzott összegeket nem vette fel a költségvetésbe. Széll József belügyminiszter vála­szolt az interpellációra. A tüdőgon­dozó felállításának költségeit meg­ Mi van a diákok nyugtalansága mögött Sulyok Dezső (függ. kisg.) inter­pellációja következett ezután a kul­tuszminiszterhez „A közép- és fő­iskolai ifjúság állam- és nemzetfel­fogásának helytelen irányú fejlődé­séről“. Amikor Sulyok Dezső feláll he­lyéről, besiet a terembe Hóman Bá­lint kultuszminiszter, a padsorok meglelnek és Sulyok Dezső általá­nos érdeklődés mellett kezdi meg interpellációját. — Aki a napilapokban figyelem­mel kiséri az események króniká­ját — mondotta — és különös fi­gyelmet fordít az ifjúság fejlődé­sére, annak az utóbbi négy hónap­ban három esemény ragadta meg figyelmét. Az első esemény az volt, hogy egy főiskolai hallgató kezében el­dördült egy revolver és életet oltott ki.­­ Ezt követően egy vidéki kö­zépiskola hatodik osztályában a szünetben véletlenül szintén elsült egy revolver az egyik diák kezében és a golyó egy másik diáktársának életét oltotta ki. Közben pedig tör­téntek más esetek is. Egy fővárosi felvonulás alkal­­mával egy diákcsoport megtá­madta a Szűz Máriás fehér ma­gyar lobogót és azt sárba rán­totta. (Mozgás a Ház minden oldalán.) Lehetőleg szenvedélytől mentesen meg kell nézni, hogy mi van ezek­nek az aberrációknak a háta mö­gött, mi okozza a nyugtalanságot, mert magától, véletlenül semmi sem történik, az események és azok háttere mögött is mindig bizonyos összefüggés van.­­ Utánanéztem, hogy a közép- és főiskolákon miféle befolyások érvényesülnek és megállapítottam, hogy meglehetősen erős propaganda folyik ott az ifjúság megnyerésére. Kétségtelen, hogy minden irányzat, amely érvényesülésre törekszik, mindenekelőtt az ifjúságot, akarja magáévá tenni. Rakovszky Tibor: Mint Debre­cenben! Bánsághy György: A háború előtt például a galileisták. A szabadság mindig kevés volt Sulyok Dezső: Ezek a jelenségek,, hála Istennek nem terjednek ki az egész országra, hanem ma még csak az ország kisebb részére és éppen az a célja interpellációmnak, hogy rámutasson a bajokra és meg­akadályozza a jelenségek tágabb körre való kiterjedését. — Ez a propaganda különösen három irányban dolgozik. .Szembeállítja egymással a sza­badságnak és a rendnek a fogal­mát és azt akarja beigazolni, hogy ahol szabadság van, ott nem lehet rend és ahol rend van, ott ki van zárva a szabadság. Bánsághy György: Ez egy kicsit erőltetett! Festetics Sándor gróf, aki a bal­oldalon ül, ugyancsak közbekiált: Ez rendkívül erőltetett dolog! Rakovszky Tibor: Nézzük csak meg, honnan jönnek a hangok: jobbról, balról... Sulyok Dezső: Láttunk már olyan mozgalmat, amely a rendet szembe­­állította a szabadsággal, ez Festetics Sándor hadügyminisztersége alatt volt. (Helyeslés és derültség a bal­oldalon és a középen.) Rakovszky Tibor Festetics Sán­dor felé: Vörös vagy barna, az mindegy. (Nagy zaj a Ház mindert oldalán.)

Next