Esti Kurir, 1937. december (15. évfolyam, 274-296. szám)
1937-12-02 / 274. szám
XV. évfolyam 274. szám MA: A LÁTHATATLAN FŐNÖK 10 fillér Budapest, 1937 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY december 2. csütörtök ÓRIÁSI VIHAROK A KÉPVISELŐHÁZ MAI ÍZLÉSÉN Sulyok Dezső interpellációja az ifjúság körében űzött szélsőséges propagandáról Lázár Andor igazságügyminiszter a képviselőház holnapi ülésén válaszol a felsőházi törvényjavaslat általános vitája során eddig elhangzott felszólalásokra. A javaslat mai vitája csak fél 12-ig tartott , ekkor áttértek az interpellációkra. Sztranyavszky Sándor elnök 10 órakornyitotta meg a Ház ülését. Krüger Aladár (NÉV)beterjesztené az ügyvédi felhatalmazásról szóló törvényjavaslat bizottsági jelentését. Meizler Károly (Ker. Párt) szólaltfel a felsőházi javaslathoz. Arról beszélt, hogy nem szabad a törvényjavalat jelentőségét alábecsülni, mert nemcsak államjogi és alkotmányjogi problémákat érint, hanem szociális jelentősége is van. Ma pedig a szociális törvényhozás van előtérben. Sokat beszélnek arról, hogy miért mutat a képviselőház általában kevés érdeklődést az alkotmányjogi törvényjavaslatok iránt. Ennek oka az, hogy a mai képviselőház nem képviseli megfelelően a nemzet igaz akaratát és következésképpen nincsen visszahangja a közvéleményben. A mai felsőháznak tulajdonképpen ugyanaz a struktúrája, mint a főrendiházé volt, mert a többség még mindig nem képvisel nagyobb tömegeket. A felsőházi reformjavaslat szaporítani fogja az ellentéteket a két Ház között. Feltételezhető, hogy a titkos Választójog alapján összeülő új képviselőház fokozott mértékben foglalkozik majd szociális problémákkal és nagy kérdés, hogy ezen a ponton nem kerül-e majd szembe a felsőházzal. A „fék“ kérdésében az a véleménye: a felsőháznak kötelessége arra ügyelni, hogy a folyam ne lépjen ki a medréből, de a folyás irányába nem szabad beleavatkoznia. Állást foglal az együttes ülésezés ellen és Széchényi szellemének nevében tiltakozott a javaslat intézkedései ellen. Az a véleménye, hogy ezzel a javaslattal a titkos választójog súlyát akarják csökkenteni. Nem fogadta el a javaslatot. A tűzifadrágulás Felolvasták ezután Darányi Kálmán miniszterelnöknek Béldy Bélának a tűzifadrágulás ügyében régebben elmondott interpellációjára adott válaszát. A miniszterelnök kijelenti válaszában, hogy megállapította a belföldi tűzifa legmagasabb árát, mert gondoskodni kellett a fogyasztói és termelői érdekek megvédéséről. A tüzifaspekulációnak gátat vetnek és ennek érdekében az erélyesebb intézkedésektől sem fognak visszariadni. A tüzifaszükséglet biztosítása céljából román viszonylatban 25.000, csehszlovák és jugoszláv viszonylatban 8—8000, lengyel viszonylatban pedig 5000 kocsirakomány tűzifa behozatalát tette lehetségessé és ezek az importtárgyalások még folyamatban vannak. Ezután áttértek az Interpellációk tárgyalására. Rakovszky Tibor (függ. kisg.) interpellált elsőnek a földművelésügyi miniszterhez egy sárkeresztúri nagybérlet tárgyában és azt kérte, hogy a bérleti szerződést vizsgálják felül és nyújtsanak módot arra, hogy a nagybirtokot kisemberek kapják meg bérletbe. Marsehall Ferenc földművelésügyi államtitkár válaszolt az interpellációra és megállapította, hogy a bérleti szerződés ellen annak idején fellebbezést nem adtak be, de a minisztérium felülvizsgálja a szerződést s amennyiben szükséges, beavatkozik. Rakovszky Tibor viszonválaszában tudomásul vette a választ, de tiltakozását jelentette be Budapest polgármesterének ama javaslatával szemben, hogy a kormány tiltsa meg a Vidéki munkanélkülieknek Budapestre való özönlését. Helyes, ha a vidéki lakosságot a földhöz akarják kötni, de ehhez megfelelő földbirtokpolitika szükséges. Aggodalommal vette tudomásul a miniszterelnöknek a Németországban dolgozó magyar munkások előtt tett kijelentését, hogy jövőre 3000 munkás helyett 6000 megy majd ki Németországba. Jobb lett volna, ha hazahívta volna a munkásokat azzal, hogy földet kapnak, akkor jobban megtapsolták volna. A Ház a választ tudomásul vette. Farkas István (szoc. dem.) a pénzügyminiszterhez interpellált a lisztforgalmi adó eltörlése tárgyában. Megemlítette egy kormánypárti újságnak azt a hírét, hogy Budapesten negyven új milliomos van. Miért nem adóztatja meg a kormány ezeket az új milliomosokat, ahelyett, hogy fenntartja az életet drágító tisztforgalmi adót. Az interpellációt kiadták a távollévő pénzügyminiszternek, állapították, de később kiderült, hogy még 6400 pengő hiányzik a szükséges költségekből. Ez az oka a még mindig fennálló sajnálatos huzavonának. Mindenesetre a Berg által előadott adatokat meg fogja vizsgálni. Berg .Miksa báró viszonválaszáiban hangoztatta, hogy nincs szükség a belügyminiszter által eníttetett összegre, mert 6OO0 pengőta belügyminisztérium és a vármegye már felajánlott és a hiányzó 14ftp pengőt Abonyban szívesen összeadják. Várja a belügyminiszter intézkedéseit. Sulyok Dezső két interpellációt terjesztett elő. Elsőt a belügyminiszterhez a szociális betegbiztosítás alapvető hibájáról. Minden oldalról panaszok merülnek fel a szociális betegbiztosítási rendszerünk ellen. A probléma lényege az orvoskérdés. Az orvosok fizetése olyan alacsony, hogy a munkáspolgár színvonalát sem éri el. Az orvosgyakornokok sorsa egyenesen tragikus. Hosszú évek óta éhségbérért dolgoznak. Az orvosok reménytelen taposómalomba kerülnek a betegbiztosítónál, mert előmenetelről szó sincsen. Sokat, gyorsan, olcsón! — ezt kivánja az orvostól a mai társadalmi biztosítási rendszer. Kérdezi a belügyminisztert, hogy a szabad orvosválasztási rendszert nem lehetne-e bevezetni. Addig is, legalább a megélhetéshez szükséges minimális összegeket biztosítsák az orvosok számtára. Az ingyenrendelők kérdése Béldy Béla (kers párt) volt a következő interpelláló, aki az ingyenes orvosi rendelések megszüntetését tette szóvá. Helyesli az álbetegek elleni védekezést, de a tényleges szegénybetegek szempontjából hátrányos ez a rendelkezés, mert szegénységi bizonyítvány megszerzése olyan hosszadalmas, hogy addig a beteg állapota súlyosra fordulhat. Az egész közegészségügy szempontjából veszélyes ez a rendelkezés. Kéri a belügyminisztert, hogy amíg nem rendezik gyökeresen a szegényügyet, addig függesszék fel ezt az aggályos rendelkezést. Rupert Rezső: Nincs jogunk ilyen határozatot hozni! Az Ügyvédi Kamara hatalmasabb, mégse hozhat ilyen határozatot! Széll József belügyminizter bejelentette, hogy írásban fog válaszolni az interpellációra. Berg Miksa báró (függ. kisg.) ugyancsak a belügyminisztert interpellálta az abonyi tüdőgondozó intézet felállítása tárgyában. Élesen bírálta az abonyi közigazgatás eljárását, amely szerinte nem a nép érdekében dolgozik és fontos aktákat csak a felettes hatóság felszólítására intéz el. Elmondotta, hogy Abonyban és környékén a tüdővészes betegek száma az országos átlag kétszeresére emelkedett. Vasics Jenő főszolgabíró ellenállott a felettes hatóságok rendelkezéseinek és a tüdőgondozó céljaira előirányzott összegeket nem vette fel a költségvetésbe. Széll József belügyminiszter válaszolt az interpellációra. A tüdőgondozó felállításának költségeit meg Mi van a diákok nyugtalansága mögött Sulyok Dezső (függ. kisg.) interpellációja következett ezután a kultuszminiszterhez „A közép- és főiskolai ifjúság állam- és nemzetfelfogásának helytelen irányú fejlődéséről“. Amikor Sulyok Dezső feláll helyéről, besiet a terembe Hóman Bálint kultuszminiszter, a padsorok meglelnek és Sulyok Dezső általános érdeklődés mellett kezdi meg interpellációját. — Aki a napilapokban figyelemmel kiséri az események krónikáját — mondotta — és különös figyelmet fordít az ifjúság fejlődésére, annak az utóbbi négy hónapban három esemény ragadta meg figyelmét. Az első esemény az volt, hogy egy főiskolai hallgató kezében eldördült egy revolver és életet oltott ki. Ezt követően egy vidéki középiskola hatodik osztályában a szünetben véletlenül szintén elsült egy revolver az egyik diák kezében és a golyó egy másik diáktársának életét oltotta ki. Közben pedig történtek más esetek is. Egy fővárosi felvonulás alkalmával egy diákcsoport megtámadta a Szűz Máriás fehér magyar lobogót és azt sárba rántotta. (Mozgás a Ház minden oldalán.) Lehetőleg szenvedélytől mentesen meg kell nézni, hogy mi van ezeknek az aberrációknak a háta mögött, mi okozza a nyugtalanságot, mert magától, véletlenül semmi sem történik, az események és azok háttere mögött is mindig bizonyos összefüggés van. Utánanéztem, hogy a közép- és főiskolákon miféle befolyások érvényesülnek és megállapítottam, hogy meglehetősen erős propaganda folyik ott az ifjúság megnyerésére. Kétségtelen, hogy minden irányzat, amely érvényesülésre törekszik, mindenekelőtt az ifjúságot, akarja magáévá tenni. Rakovszky Tibor: Mint Debrecenben! Bánsághy György: A háború előtt például a galileisták. A szabadság mindig kevés volt Sulyok Dezső: Ezek a jelenségek,, hála Istennek nem terjednek ki az egész országra, hanem ma még csak az ország kisebb részére és éppen az a célja interpellációmnak, hogy rámutasson a bajokra és megakadályozza a jelenségek tágabb körre való kiterjedését. — Ez a propaganda különösen három irányban dolgozik. .Szembeállítja egymással a szabadságnak és a rendnek a fogalmát és azt akarja beigazolni, hogy ahol szabadság van, ott nem lehet rend és ahol rend van, ott ki van zárva a szabadság. Bánsághy György: Ez egy kicsit erőltetett! Festetics Sándor gróf, aki a baloldalon ül, ugyancsak közbekiált: Ez rendkívül erőltetett dolog! Rakovszky Tibor: Nézzük csak meg, honnan jönnek a hangok: jobbról, balról... Sulyok Dezső: Láttunk már olyan mozgalmat, amely a rendet szembeállította a szabadsággal, ez Festetics Sándor hadügyminisztersége alatt volt. (Helyeslés és derültség a baloldalon és a középen.) Rakovszky Tibor Festetics Sándor felé: Vörös vagy barna, az mindegy. (Nagy zaj a Ház mindert oldalán.)