Esti Kurir, 1938. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
Felfedezik Ma kora reggel — ezt élénken hallották a villapalota többi lakói, — sűrűn szólt Zigány Dezsőék nagy műteremlakásában a legfelsőbb emeleten a telefon. De senki nem vette fel a kagylót és ezért végül ma délben Zigány Dezső sógornője, aki aggódó szeretettel beszélni akart rokonaival, a házfelügyelőnőnek telefonált: — Az Isten szerelmére, nézze meg, mi van Zigány Dezsőiknél, reggel óta hívom őket és senki sem veszi fel a telefonkagylót, így ment fel az emeletre a bérvilla házfelügyelőnője. Hiába kopogtatott, rosszat sejtett, feltörték az ajtót és le nem írható véres látvány tárult az ő szeme elé. Még a rendőr is megtántorodott, aki a a tragédiát lakás feltörésekor ott asszisztált, mert bajt sejtettek. Ahány ágy volt a gazdagon berendezett, művészien meleg és bohémes művészlakásban, mind véres volt, felforgatott állapotban és mindenütt egy-egy borzalmasan eltorzult, lelőtt holttest feküdt. Csak az egyik szoba ágyán hörgött még Zigány Dezsőné, életben volt a szerencsétlen asszony, őt részesítették a mentők elsősegélyben, haldokolva vitték a közeli Park-szanatóriumba. A főkapitányságról dr. Juhász József rendőrfogalmazó, a rendőri bizottság vezetője jelent meg. A házbeliek, az odarohant hozzátartozók sírástól fuldokolva magyarázták a helyzetet. Még az éjjel — minden jel ezt mutatja — a magával meghasonlott ; 1*7 DEC. 3 ^ 1) " Mggggsaiggggg Budapest, 1938 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY január 1, szombat Polgárháború réme fenyeget Romániában Czigány Dezső festőművész agyonlőtte feleségét, gyermekét, uukáját és élemérungt ! Via délben egy szinte hihetetlen hír, futott végig a városon. A legkitűnőbb magyar modern festőművészek egyike, Zigány Dezső kiirtotta egész családját és megmagyarázhatatlan borzalmas tette után öngyilkosságot követett el. Mentők szirénáztak rohanna a Lendvay utca 3. számi ház elé ma délben. Borongás, ködös téli tájképet mutat a Városliget felé vezető villanegyedhez tartozó Lendvay utca. Egy bérvilla manzárdján nagy műteremlakásban lakik évek óta Czigány Dezső feleségével és néhány hét óta asszonyleányával és unokáiéval. Ebben a roppant előkelő villaházban az elmúlt éjszaka folyamán megrendítő tragédia játszódott le. Cigány Dezső, a jónevű festőnövésem ötvenhetedik életévébe járt év művészeiének delelőjén állott. A KÚT műves,ltjához tartozott, az elismert festor. fejlődést mutató képeivé még a múlt hónapban részt vett a KUT oszt kiállításán, művészbarátainak, ismerőseinek életvidáman mondotta a napokban is: Boldog ember vagyok, mert boldog nagyapa vagyok. Parisból hazajöt asszonyleányom és hazahozta magával drága unokámat. Festegetek is, azt hiszem, hogy valami új fejlődés előtt állok megint, világosabb, derűsebb képeim mutaják a kiállításon. Ezt az optimizmust úgy látszik csak kifelé játszotta meg a deresedő hajú művész, akik lelkéhez közel állottak, azok tudták róla, hogy gyógyíthatatlan seb a lelkén a festőművészek szomorú gazdasági helyzete. A régi nagy művásárlók eltűntek és Zigány Dezső is nagyon gazdag és őt és családját sok szeretettel körülvevő rokonaira és feleségének hozzátartozóira van utalva. Talán ez az egyetlen momentum az, ami az önérzetes, kitűnő piktort lelkileg felőrölte: életunt, Czigány Dezső, halálraszántan, nyilvánvalóan egymás után, álmukban megölte egyenként egy-egy revolverlövéssel családja majdnem minden tagját, leőtte feleségét közvetlen közelről, aki egy pesti ismert előkelő úricsaládnak a tagja, leánykori neve Szilasi Borbála. Ott találták már holtan leányát is, egy fiatal párisi magyar asszonyt, Czigány Juditot, aki néhány évvel ezelőtt ment férjhez Ingusz Istvánhoz. Inguszék Párisban laknak állandóan, ott egy kis műszaki gyára van Ingusz Istvánnak és precíziós műszaki cikkeket gyárt. A Czigányházaspár lánya a karácsonyi ünnepekre jött haza Párisból, örömteli látogatásra és magával hozta egyetlen kisleányát, a kétesztendős kis Ingusz Babát. Ez a kis Unoka aranyozta be az utolsó napok komorságát Czigány Dezsőék lakásában és mindenki úgy tudta, hogy Czigányék kérlelve kérték leányukat, hagyja Pesten a kis unokát s végül úgy is határoztak, hogy a kétéves kisbaba ittmarad Pesten és Inguszné egyedül tér viszsza Paksba férjéhez. A sors és egy megrendült idegzetű ember végzetes tette másképpen döntött és az éjjel egymás után lelőtte Czigány Dezső, amint a rendőri bizottság a külső jelekből megállapította, feleségét, a leányát és ártatlan kis unokáját, azután agyonlőtte magát. Csak Cigányné van még életben, de állapota reménytelen. A búcsúlevél Egyetlen egy levelet találtak Czigány Dezső ágya mellett, ott, ahol ő végül agyonlőtte magát. A rendőrségnek címzett búcsúlevélben Czigány Dezső azt írja, hogy megunta az életét, nem bírja az anyagi gondokat, nem tudja elviselni, hogy a kis unokáját nem tudná úgy ellátni, mint ahogy szeretné, inkább megsemmisít mindent maga körül. Páll József. Anyát és gyermekét álmában érte a halál A műterem utáni kis szobában, ahol Indusz Istvánná, Czigány Judit lakott kétesztendős kis leányt fő urai, újabb oPi.n'ro'rfi látvány fogadja az újságírót. A fal mellett egy Uh féttér gyermekág, és a párt ifi. ráborulva fekszik a gesztenyebarna-fürt, akit álmában oldalról ért nagyatyja pisztolyának halálos golyója. Az ágy mögött, egy kis sezlonon fekszik a kétesztendős Pannika édesanyja, Indusz Istvánná, aki féloldalt fordult és az ő halántékán is ott van a halálos mély fekete seb, amelyet a revolver ütött rajta. k. p. Látogatás a Lendvay-utcai halálműteremben A ház előtt ott áll még két mentőautó és velük szemben a rendőrségi hullaszállító gépkocsi. A fekete rácsoskapu előtt a rendőr áll és szigorúan igazoltat mindenkit. Kacskaringós, keskeny kőlépcső vezet fel a Lendvay-utcai villa manzardlakásába, ahol a borzalmas családirtás történt. A mentőorvosok már jönnek le a lépcsőn. Egyik vezetőjük megdöbbenve mondja a másiknak: — Huszonhét esztendeje vagyok mentőorvos, de ilyet még nem láttam. Belépünk a tágas, világos műteremlakásba. Egy kis előszobából nyílik a műterem, balról egy kis szoba, a festőművész és feleségének hálószobája. Az előszobából nyílik egy harmadik szoba, itt lakott Czigány Dezső lánya, Inguszt Istvánné, született Czigány Judit kétesztendős Panni nevű gyermekével, a festőművész unokájával. A hatalmas műterem fala tele van festményekkel. Az állványon kifeszítve Czigány Dezső legújabb munkája, egy férfi, aki a sárguló, őszies erdőn egymagában halad keresztül. Az ajtó mellett hintalovacska és még néhány játékszer. Most rend örtisztek állnak a műterem közepén, egy detektív a pisztolyt vizsgálja, amellyel három ember életét v oltották ki. A festőművész hálószobájában zongora áll, letakarva fehér csipketemlővel. A fal mellett egy heverő, ez a festőművész és felesége hálóhelye. Czigány Dezső itt fekszik átlőtt homlokkal és ahogy belép az ember a szobába, a szörnyű látványtól szinte hátratántorodik. Hálóingben fekszik, de a fehér ágyneműt már teljesen pirosra festette az 51 és a feleségének elfolyt vére. A paplan félig lecsúszott a holttestről, félarcát teljesen elborította az alvadt vér s a jobb halántékon szörnyű fekete seb éktelenkedik, ez volt a revolvergolyó bemeneti nyílása. A szeme megüvegesedve mered a mennyezetre és az arca valami szörnyű torz grimaszba merevült. Aki felfedezte a családirtást Borián Józsefné, a Lendvai utca 3. számú ház házmesternője remegve az izgalomtól ül a manzárdon elhelyezett műteremlakás legnagyobb szobájában. Itt dolgozott Czigány Dezső. Az asztalon ott hevernek Czigá mértéktárgyai, amelyek mellett rátalálták a hirtelen elborult elfestőművész búcsúlevelét is. A levéltárca, a pénztárca, a, és egy zsebnaptár mellett egy holt pengéjű, hatalmas zsebkés, tette egy szalvétába takargatott nyérdarab és üvegtartóban vb kés éléhez, amely fényes a ráltött vajtól, kenyérmorzsáktak. Az ezüst veretes, régi zs hangosan, szinte kísértetiesen takol, gazdájának testében megállt a vérkeringés, de a még mindig jár. Minden bizot tegnap este még felhúzta a Czigány Dezső és így a zs mutatói pontosan jelzik az id levéltárcában néhány sárgult pirdarab, régi okmányok, a tárca üres. Szabadon fekszik tözlük egy tízpengős papírpénz gondosan egymásra rakva a darab egypengős ezüstérem. A tűk gondosan elhelyezett kis fej, cédula, kuszált belükkel rakva, ugyanazzal a kék töltőtolltintával, amellyel a búcsúlevél íródott: „A pénz Boriánnéé.“ Beriánné, a házmesterné ijedten, megrendülten pislog az írásra és elakadó lélegzettel meséli, hogy hogyan fedezték fel a borzalmas rémtettet." — Körülbelül 11 órakor hívtak föl engem a második emeleten