Esti Kurir, 1938. május (16. évfolyam, 97-121. szám)

1938-05-01 / 97. szám

Fontos határozatok a dunai államokról TMmjmatt ma­cWeistd-A Mii­m MW*Mmrmmm'HPm®mmammMBmmsr''m'mimhrmmwmrwBmffiBwn Londonban IZGALMAS VITA AZ ANGOL-FRANCIA EGYEZMÉNYRŐL A VILÁGSAJTÓBAN London, április 30. A Daily Telegraph rámutat arra, hogy a francia miniszterek remél­ték, hogy Angliát meggyőzhetik ugyanolyan kötelezettségvállalások szükségességéről, mint amilyeneket Franciaország Csehország irányá­ban vállalt. Az angol miniszterek azonban újból és újból kifejezésre juttatták — írja a lap —, hogy az angol kormány nem vállalhat több kötelezettséget, mint amit Chamber­lain miniszterelnök március 24-iki —alsóházi nyilatkozatában vállalt.­­Éppen ellenkezőleg, angol rész­ről hangoztatták — írja ezután a Daily Telegraph —, hogy Anglia a béke lehetőségének egyetlen útját abban látja, hogy a két érdekelt hatalom között harmadik vagy ne­gyedik hatalom esetleges támogatá­sával diplomáciai után tárgyalások induljanak meg. A lap célzást tesz arra, hogy Anglia igyekszik majd befolyását érvényesíteni abban az irányban, hogy közös nevezőre hozza a Benes elnök emlékiratá­ban javasolt megoldási lehetősége­ket a szudétanémet követelésekkel és a csehszlovák kormányt enged­ményekre rávenni. A Daily Mail szerint London kül­földi diplomáciai köreiben nem ala­kult ki olyan felfogás, mintha a bal­oldali politikától átitatott Benes el­nök a szudétanémet népcsoport irá­nyában jelentősebb engedményekre hajlandó lenne. A lap utal azokra a nehézségekre, amelyek az angol­francia közvetítő lépés elé hárulnak. Egy ilyen lépés súlyos politikai ne­hézségeket idézne fel és esetleg Be­nes köztársasági elnök lemondásá­val végződne. A News Chronicle a pénteki zá­­rókomünikében említett gazdasági támogatásról ír, amely­ben Anglia és Franciaország a dunai államokat szándékoznak részesíteni. A lap szerint ebben a kérdésben nem jött létre vég­leges megegyezés és diplomáciai úton folytatják majd erre vonat­­kozttan a tárgyalásokat. A lap végül a megbeszélésekről írva megállapítja, hogy a londoni talál­kozó megerősítette a pak­s-londoni tengelyt és most első ízben mutatko­zott meg egész világosan, hogy ez a tengely, amely a két nagy de­mokráciát összeköti, nem statikus, hanem dinamikus. A félhivatalos Times, amely be­hatóan foglalkozik a megbeszélé- i sekkel és a megoldandó új fel-­­­adatokkal, a lue­tkező szavakkal fejezi be vezérei­­i.: — A francia és angol állam­férfiak londoni megegyezése meg­mutatta a két­ állam közös érde­keinek értékét és megmutatta az alapot, amelyen a két nagy nyu­gati demokrácia egyesülhet. Az egyezmény igazolja a két állam készségét, hogy a nehéz európai kérdések megoldására akcióba lép­nek. Az Epoque összefoglalóan meg­állapítja, hogy Daladier védelmi szövetséget hozott magával Lon­donból.­­ A Victoire kijelenti, hogy a lon­doni eredmény az entente cordialet jelenti. " A Figaro, a tárgyalások eredmé­nyéről írva, megállapítja, hogy nem lehet azt a nagyfokú meg­elégedést elleplezni, amelyet a londoni eredmény­ek­re a francia közvéleményben kiváltott. A francia és angol államférfiakat ,­­ „Stampa"as angol­­francia egyezm­ etenyl, április 30. (Inf.) Olasz politikai körökben nagyfokú tartózkodással fogadják a londoni angol-francia tanácskozá­sok eredményét és nem nyilatkoz­nak a londoni megállapodások vár­ható kihatásairól. Meg kell várni, — írja a Stampa — mik lesznek a gyakorlati következményei az an­gol-francia megegyezésnek s addig nem lehet ítéletet mondani a meg­egyezés jelentősége fölött. Angliában és Franciaországban örömujjongás kiséri a londoni megállapodás létrejöttét, régi ta­pasztalat azonban, hogy a leg­több nemzetközi tanácskozást követően általános optimizmus és megelégedés észlelhető. Az első napokban mindenki meg van elégedve s a legreménytelje­­sebb jóslásokba bocsátkozik, a ké­sőbbi jövő azonban igen gyakran azt mutatja, hogy ez az előlegezett bizalom korai, sőt alaptalan volt. Olaszország számára az angol­­francia együttműködés csak akkor lesz kézzelfogható valóság, ha Franciaország a legsürgősebben kö­veti Anglia példáját és kiegyezik Rómával az olasz császári biroda­lom elismerése és a spanyolországi be nem avatkozás kérdésében. A­ francia sajtó teljes elismerése Páris, április 30. A francia sajtó általában a leg­nagyobb megelégedés hangján ír a londoni angol-francia miniszteri tanácskozások eredményéről. A la­pok nagy többsége leplezetlen nyílt­sággal állapítja meg a megbeszélé­sen létrejött eredményekről, hogy Franciaország számára nagy elő­nyöket biztosít a Londonban elért megegyezés. A lapok elsősorban a katonai téren elért eredményeket tartják nagyjelentőségűeknek. A Petit Journal azt írja, hogy diplomáciai tárgyalásoknál ugyan eyértvaló a elragadtatás hangja, mégis meg kell mondani, hogy Daladier miniszterelnök és Bon­­net külügyminiszter Londonban egész munkát végeztek. Minden tőlük telhetőt megtettek. A Jour­­gy ír: Csütörtökön kez­dődött és már pénteken este véget is ért a francia-angol találkozó s mégis százszázalékosan elérte cél­ját. Szárazföldön, tengeren és leve­gőben Franciaország és Anglia kö­zött katonai szövetség jött létre. — A britek megértették a szoros katonai együttműködés szüksé­gét, — írja a Journal. *­ m 3 o. ) t 33' a/V C_____ . J' ' ' 'X/­­" 3 Sír : K­eserprom Budapest, 1938 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY május 1. vasárnap ESŐBŐL HAJLÓ IDŐ A Meteorológiai Intézet jelenti szombaton délben. Budapesten a hőmérsék­let déli 12 órakor 16 Cel­­sius-fok volt. Várható időjárás a k­ö­vetkező huszonnégy óráról. Mérsékelt szél. Több he­lyen eső, néhány helyen­ zivatar. A hőmérséklet alig változik. szerencsekívánatok illetik. Tel­jes megegyezés jött létre azok­ban a legfontosabb kérdésekben, amelyek jelnleg a béke fentartá­­sát terhelik. A Csehszlovákiát érintő határo­zat a francia közvéleményt ter­mészetesen szintén nagy mérték­ben foglalkoztatja. Valamennyi lap megállapítja, hogy a nyugati hatalmak részéről rövidesen je­lentős lépések történnek a cseh­szlovák kérdés rendezése érdeké­ben. A Petit Parisien a londoni talál­kozóról szóló cikkének a következő felírást adja: «Mindent összefoglaló francia-brit megegyezést. Az Excelsior szerint Anglia azt fogja tanácsolni Prágának, hogy ki­sebbségei irányában tanúsítsa a le­hető legnagyobb mértékű engedé­kenységet. A Malin véleménye szerint még az angol munkáspárt is helyesnek tartja a szudétanémet követelések nagy részét. ”1 (­ A spanyol köztársasá­giak tiltakozása az angol-olass mény ellen London, április 30. (Inf.) A spanyol köztársasági kor­mány nagy feltűnést keltő jegyzéket intézett az angol kormányhoz, amelyben szokatlanul éles hangon támadja­­ Anglia olaszbarát politiká­ját és tiltakozik a római angol­olasz békeegyezmény megkötése el­len, hivatkozással arra, hogy ennek az egyezménynek egyes rendelkezé­sei nem egyeztethetők össze a nem­zetközi joggal. A spanyol jegyzék szerint az angol kormány, amikor a római egyezmény aláírásával meg­állapodást létesített az olasz kor­mánnyal a Franco-hadsereg köte­lékében harcoló olasz csapatok, va­lamint a Franco tábornok rendelke­zésére bocsátott olasz hadianyag visszaszállítása ügyében, hivatalo­san beismerte, hogy Olaszország csapatokat és hadianyagokat kül­dött Spanyolos­zágba, amelyeket csak a polgárháború befejeztével fog visszavonni. Angliának ez a maga­tartása kétségkívül súlyosan sérti a spanyol köztársaság létérdekeit és megnehezíti a törvényes spanyol kormány számára a védekezést egy külföldi állam részéről jövő táma­dás ellen. Ezt az angol politikát, amely ellen a spanyol köztársasági kor­mány már többször tiltakozott, ne­héz összeegyeztetni az angol rész­ről oly sokat hangoztatott pártat­lanság elvével. Azzal, hogy Anglia egyszerűen tudomásul veszi olasz csapatok és olasz hadianyagok jelenlétét Spanyolországban, nemcsak el­ismeri a spanyolországi olasz beavatkozást, hanem erkölcsi támogatásban részesíti azt a ka­tonai forradalmat is, amelyet a túloldalon idegen hatalmak tá­mogatásával robbantottak ki. Tekintettel arra, hogy az angol kormány törvényesnek ismerte el a spanyolországi olasz beavatko­zást, a spanyol köztársasági kor­mány a maga részéről kénytelen leszögezni, hogy ez az angol ma­gatartás a legnagyobb igazságtalan­ság, amely ellen minden józanul gondolkodó embernek tiltakoznia kell. A spanyol köztársasági kor­­mány megállapítja, hogy az angol kormány nyíltan támogatja a spa­nyol törvények és alkotmány el­­­len irányuló támadást s kénysze­rítve érzi magát arra, hogy a leg­­erélyesebb tiltakozást jelentse be ez ellen a magatartás ellen. A spanyol jegyzék átnyújtása nem keltett nagyobb izgalmat Lon­­donban s a külügyminisztériumból közelálló körökben semmiféle gyakorlati jelentőséget nem tu­­lajdonítanak ennek a lépésnél!

Next