Esti Kurir, 1938. október (16. évfolyam, 221-246. szám)

1938-10-01 / 221. szám

fc~- ------ - ■ ■■ -------- --■ - ■ "———— ■— 8 Bu dapest, 193.8 Főszerkesztő: RASSAY KÁHOLY október 1, szombat CHAMBERLAIN ÜS HITLER FOLYTATTA B»EaBHnaHH&BBQHKaen&KKSEnnaaH«3naBBraH£?nHUiBBBBesiBHHn9BHH^@HmBHMHH TANÁCSKOZÁSAIT Fellélegzett a világ megállapodás hírére A cselt kormány elfogadta a müncheni megállapodást Páris, szeptember 30. (Az Esti Kurir külön tudósítójá­nak telefonjelentése.) A párisi utca képe újból megváltozott. A kocsi­mon újra életveszélyes az autófor­galom, az uj életre kelt tőzsdén fülsiketítő a kiabálás, a vendéglők és kávéházak kora reggeltől kezdve zsúfolva vannak koccintgató embe­rekkel, ismeretlen emberek rázzák egymás kezét az utcán. — Nem lesz háború! — ez a kiál­tás tölti be ma reggel óta Párist a Montparnassetól a Montmartrcig, a vincennesi erdőtől a Bois de Bo-og- neig. A mozgósítási intézkedések miatt megcsonkitolt terjedelmű új­ságok háromnegyed részét még min­dig a müncheni cikkek töltik ki. Francia politikai körökben már a leszerelés módozatairól beszélnek és általános a vélemény, hogy a múlt héten megindított óriási há­borús gépezetet mennél előbb le kell fékezni, hogy már a jövő héten leállítható legyen, különben bajba kerülhet a gazdasági élet. A minisz­terelnök hazaérkezése után — lehe­tőleg még ma — minisztertanácsot tartanak. Nagyon érdekes hírek érkeznek továbbra is Rómából. A francia közvélemény általában igen nagy megkönnyebbüléssel fogadta Mus­solini közvetítő akcióját, mert eb­ből arra következtet, hogy elma­radhatatlan a francia-olasz viszály felszámolása. Egyre jobban előtérbe nyomul a francia sajtóban Magydrország. így például a Paris-Midi, amely tegnap óta a címlapon és bekeretezve fog­lalkozik magyar politikai körök hangulatával, ma a következő beke­retezett szenzációs mondatot hozza: Mint ismeretes, Khuen-Héderváry Sándor gróf párisi magyar követ tegnap délután kihaiigatáson volt Bonnet külügyminiszternél s ez al­kalommal megtárgyalták a Magyar- ország és Franciaország közt fenn­álló problémákat. Értesülésem sze­rint Khuen-Héderváry gróf felhívta a külügyminiszter figyelmét a cseh­MUuchen, szeptember 30. Összesen több mint nyolc órai ta­nácskozás után Hitler vezér és bi­rodalmi kancelár 0 óra 28 perckor elsőnek irta alá a négy hatalom két példányban készitett egyezmé­nyét, valamint az ahhoz tartozó Budapest: Nem felejtetlek el ben­nünket. Dicsőség a nagy államférfiaknak, akik megmentették a békét. Ugyancsak a Paris-Midi bő ma­gyar lapszemlét közöl, szlovákiai magyar kisebbség és ál­talában az clszakitott területeién élő magyar kisebbség problémáira. Nem tartják valószínűtlennek jól informált politikai körökben, hogy a müncheni egyezmény következté­ben meginduló magyar-csch tár­gyaláson Franciország a magyar és cseh kormány közt közvetítő fél­* néprajzi térképet, amely az átenge­désre kerülő szudétanémet területe­ket tartalmazza. Hitler után Cham­berlain angol miniszterelnök, Mus­solini olasz miniszterelnök, majd Daladier francia miniszterelnök irta alá az egyezményt. ként fog közbelépni. Remélni lehet, hogy a magyar-francia viszony ala­kulásában a müncheni egyezmény kedvező fordulatot hoz. A szociális válság Franciaország­ban egyébként teljesen elsimult. Sztrájkokról senki sem beszél, sőt különösen érdekes lépés is történt * a munkások részéről. A fémmunká- J sok szakszervezetének vezetősége felkereste a légügyi minisztert és bejelentette, hogy a szombati pihe­nőnapról, amelyet a negyvenórás munkahét biztosit számukra, lemon­danak, vagyis ezentúl szombaton is dolgoznak, s a mozgósítás idején szombati bérüket a nemzetvédelem céljaira fordítják. Parisban a tőzsde rendkívül szi­lárd, a frank és a dollár rohamosan megszilárdultak. G multt Jvnö A fényképészek megörökítették azt az emlékezetes pillanatot, ami­kor Európa négy legnagyobb orszá­gának első államférfiai az utolsó vonást húzták a csehszlovák válság elintézéseként. Az aláírásra, valamint az egyez­| mény és a négy pótnyilatkozat elő* zetes felolvasására a megbeszélése­ken résztvevő valamennyi közvetle­nül érdekelt fél Hitler dolgozószo­bájában gyűlt egybe. A négy kor­mányfő munkatársaikkal együtt ke­rek asztal körül nagy7, kényelmes klubszékekben foglalt helyet. Itt volt többi között Ciano gróf olasz külügyminiszter, Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter, Leger, a francia külügyminisztérium vezér- tiikára, Sir Horace Wilson, továbbá Franciaország, Olaszország és Ang­lia berlini nagykövete. Német rész­ről e záróaktuson megjelent Göring vezértábornagy, Hess Rudolf, Hit­ler helyettese, Neurath báró biro­dalmi miniszter, Weizsaecker báró államtitkár, továbbá a külügyi hi­vatal több más vezető tisztviselője és Hitler közvetlen környezete. Az egyezmény aláírása előtt az okmányt még egyszer felolvasták. Német és angol nyelven Schmidt dr. követség! tanácsos, francia nyelven pedig Francois-Poncet berlini fran­cia nagykövet olvasta fel az egyez­ményt. A pótnyilatkozatok tartalmá­ról rövid tanácskozás folyt, majd megkezdődött az egyezmény alá­írása. Miután minden további, nyitva- maradt részletkérdést tisztáztak, a főegyezményhez hasonló sorrendben aláírták a csehszlovákiai lengyel és magyar kisebbségek kérdéséről, a maradék Csehszlovákia biztosítéká­ról és az egyezményben megállapí­tott nemzetközi bizottság összetéte­léről szóló pótokiratokat. A külföldi vendégek Hitler kéré­sére ezután beírták nevüket a vezér­ház vendégkönyvébe. Amikor 1 óra 30 perc körül valamennyi formali­tást e’V'tézték, Hitler vezér és biro­dalmi kancellár szívélyes szavakkal és köszönettel elbúcsúzott a külföldi kormányfőktől. Hitler egyúttal a A magyar követ Bonnet-nál Hogyan történt a világtörténelmi békeokmány aláírása i I ft

Next

/
Thumbnails
Contents