Esti Kurir, 1939. február (16. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

KÉPTELENSÉG ÖT ÉV ALATT PÓTOLNI AZ ELTÁVOLÍT ANDÓ .ZSIDÓKAT GRATZ GUSZTÁV NAGY BESZÉDE A ZSIDÓ- JAVASLAT BIZOTTSÁGI TÁRGYALÁSÁN e vállalatoktól majd szabadulni igyekeznek. Nem. látja azonban a tőkeerős kezeket, amelyek e vállalatok megvásárlására alkalmasak len­nének. A földrefornitervezet mostani meg­oldása révén sem szabadulnak fel olyan tőkék, amelyek az iparban tudnának elhelyezkedni a jövőben. A piacra kerülő iparvállalatok­nak bankok által történő megvá­sárlásai helytelen fejlődés volna. A leghatározottabban szembe kell szegülni olyan törekvésekkel, ame­lyek értelmében ezeket a vállala­tokat esetleg az állam váltaná ma­gához, mert ez a gazdasági szo­cializálás irányába vinné az orszá­got. Könnyen megtörténhetik en­nélfogva, hogy a piacra kerülő ipari vagyonok egv része idegen kezekbe kerül, amire annál in­kább megvan a mód, mert ezek á vagyonok a mai tőzsdei árfolya­mok mellett értékük egyharma-y dáért vásárolhatók meg. r Handgsulyozta Knob Sándor, hogy, rendkívül súlyos aggályai vannak a javaslattal szemben ay ország belső társadalmi kohéziója szempontjából is. 8—900.000 embernek a nemzeti közösségből, és a közös gazdasági erőfeszítésekből való intézményes kirekesztése szubverziv elemekké tesz százezreket, és ezek száma, még gyarapodni fog azokkal, akiknek exisztenciája a zsi­dóság által megteremtett munkaal­kalmakon alapul. — A kivándorlásra történő uta­lás a törvényjavaslatban üres illú­zió, amely nem hozhat megoldást. 6—700.000 embernek az országból való eltávolítása, még ha a tehető­sebbek itt is hagyják a vagyonukat, a Meizler-féle 2000 pengős fejkvóta szerint is 1200—1400 millió peygö külföldi valutának a rendelkezésre bocsátását tenné szükségessé. En­nek az összegnek külföldi kölcsön alakjában való előteremtésére nem tartja elég erősnek az országot. Kifejezte végül azt a meggyőző­dését, hogy ha a kormány az or­szágban elhatalmasodott demagó­giától függetlenítve magát, mérle­gelte volna ezeket a gazdasági szempontokat, a javaslat ebben a formában nem kerülhetett volna a parlament elé. Haám Artúr felszólalása után Gratz Gusztáv mondott nagy beszé­det. Háromnapi szünet után a kép­viselőház egyesített bizottsága nagy érdeklődés mellett folytatta a II. számú zsidőjavaslat tárgya­lását. A bizottság ülésén Péchy László elnökölt és jelen volt Tasnády Nagy András igazság- iigyminiszter, tizenkét óra után pedig Imrédy miniszterelnök is megjelent a bizottság ülésén. kalizmusnuk eipe a vonalúra kivédhetetlenül kényszeritetlék. Ha pedig nem belső erőkről van szó, hanem máshonnan jelentkező szuggesztiókról, ezeknek a szug- gesztióknak a javaslat végrehaj­tása nyomán jelentkező súlyos gaz­dasági következmények ismereté­ben mindenkinek kötelessége el- lcntállni. A közhangulat kialakulásának kérdésében nem mentheti fel a kormányt a politikai felelősség alól. Ennek a közhangulatnak a felidé­zésében a kormánynak magának sajtója révén döntő szerepe volt. Kiiob Sándor a javaslat ellen Knob Sándor szólalt fel elsőnek a zsidójavaslalhoz. Véleménye sze­rint a magyar gazdasági élet mér­tékadó tényezői hosszú évek óta nagy nyugtalansággal látták azt az aránytalanságot, amely a gazdasági életben a zsidóság javára a keresz­tény magyar értelmiség hátrányára kialakult, mert tisztában voltak az­zal, hogy ez elöbb-utóbb olyan belső szociális feszültségekhez fog ve­zetni, amelyeknek következményeit elsősorban a gazdasági élet lesz kénytelen viselni. Ez a magyarázata annak, hogy mint a magyar ipar egyik expo­nense, az úgynevezett egyensúly- törvény vitájában nem szólalt fel, mert az volt a meggyőződése, hogy bár az első zsidótörvény elkanva- rodást jelent fontos elvi szempon­toktól és gazdasági princípiumok­tól, az előbb említett szociális fe­szültség levezetése miatt elkerülte- tétlen. — Ezúttal azonban lehetetlen hallgatással napirendre térni a kor­mány által benyújtott javaslat fe­lett, amely mélyen belenyúl a gazdasági élet szerkezetébe és végső kihatásai­ban megbolygatja a gazdálkodás alapvető elveit is, ami egyúttal azt jelenti, hogy előreláthatólag rendkívül súlyos károkat és za­varokat fog felidézni. Sajnálattal látja, hogy sem ennek a javaslatnak, sem pedig az egyen- sulytörvénynek az indokolása nem tárgyilagos társadalompolitikai stú­dium, mert ha az lenne, akkor lehe­letlen volna nem szólnia a zsidóság­nak a magyar hitelszervezet és az ipari organizáció megteremtésében vállalt rendkívül fontos szerepéről. Hangoztatta Knob Sándor, hogy arra sem lehet hivatkozni a javaslat előterjesztésénél, hogy a közhangu­lat nyomása elől nem lehetett ki­térni. Ö ugyanis nem látja azokat a belső politi­kai erőket, amelyek a kormányt a társadalmi és gazdasági radi­A javaslat bírálatára téri át ez­után Knob Sándor és foglalkozott a belső szociális feszültséggel, amely­nek egyik oka a nemzeti jövedelem csekély volta, a szociális juttatások aránytalansága, a mezőgazdasági tömegek rovására. Rámutatott arra, hogy ez a helyzet azt a feladatot rójja ránk, hogy, az ország gazda­sági erőinek növelésére törekedjünk, annál is inkább, mert külpolitikai viszonyok alakulása parancsolólag erre kényszerít bennünket. Nem két­séges ugyanis, hogv a háború után kialakult európai status quo megváltoztatását célzó folyamat nem állott még meg. Az sem vitás, hogy bár Hitler kan­cellár tegnapi beszéde a békés tö­rekvések szolgálatában állott, Né­metország a világpolitikában a maga hatalmi birtokállományának növelésére gondol. Ha ezekből a törekvésekből háborús konfiagrá- ció támad, Magyarország előreláthatólag nem maradhat passzív szemlé­lője az eseményeknek. Ez a világpolitikai helyzet is arra kötelez tehát hogy az ország gazdasági erőforrásait gyarapitsuk, a zsidójavaslat végrehajtása nyo­mán azonban gazdasági életünk jejlődése ellenkező irányba terelő­dik. Teljes felelősséggel állítja, hogy abból a 38—40.000 emberből, akik az ipar értelmiségi munka­köreiben dolgoznak, lö—18.000 embernek a leváltása — amit a törvényjavaslat előír — megold­hatatlan feladatot jelent. Elsősorban azért, mert számbeli­leg egyáltalában nem áll rendelke­zésre ennyi ember és nem áll ren­delkezésre annyi alkalmas és meg­felelő ember, aki a leváltundókat pótolni tudná. Ez azt jelenti, hogy az ország ipari apparátusa teljesítő­képességét illetően gyengülni fog, ami katonai szempontokból is meg­fontolást érdemel. ' —Számolni kell azzal is — foly­tatta bírálatát Knob Sándor —, hogy az elprolctariálózádásra kénysze­rűéit 6—700.000 főt kitevő zsidó­ság fogyasztása lényegesen meg­csappan. Számolni kell azzal is, hogy meg­lévő gazdasági kapcsolataink meg­lazulnak és a magyar kivitel meg­csökken olyan országok felé, ame­lyek . a , zsidókérdés rendezésének Kuzépeurópában kialakult módjá­val széniben állanak. Ezeknek a kö­rülményeknek a következménye a/ lesz, hogy a mezőgazdasági terme­lés feleslegeinek elhelyezése körül nehézségeink támadnak és ezeknek a feleslegeknek a: értékesítésénél az eddiginél is nagyobb mértékben le­szünk ráutalva Németországra, Ami megoldhatatlan feladat — Ausztria csatlakozásának és a szudétanémet területek bekebele­zésének figyelembevételével a Németországba irányuló ma­gyar kivitel a teljes kivitelünk 47—48 százalékát teszi ki, mig ezzel szemben Németország összbehozatalában a magyar szár­mazású behozatal csak 3 százalék­kal szerepel. Ennek a két számnak a szembeállítása nyilvánvalóvá te­szi, hogy a magyar gazdasági élet nemzetközi kapcsolatai a szüksé­ges kiegyensulyozódás helyett bi­zonyos irányban egyoldalúan fej­lődnek. A „zsidó vállalatokról” Rámutatott ezután Knob Sándor arra is, hogy súlyos veszélyeket rejt magában a zsidó vállalat fo­galmának megteremtése. Ez azt jelenti, hogy magánkézben lévő zsidó vállalatok fennmaradásának gazdasági feltételei a jövőben nem lesznek meg és ezeknek a vállala­toknak a tulajdonosai éppen ezért Gratz Gusztáv beszéde Beszédének elején Gratz Gusztáv kifejtette, hogy ő is osztja azok nézetét, akik szerint a zsidóság faj, amelynek speciális fizikai és lelki sajátosságai vannak. — Amikor —• fclytatla Gratz Gusztáv — a fajok, vagy mondjuk, a közös faji tulajdonságok létezé­sét egyáltalában nem akarom két­ségbevonni, mindjárt hozzá kell tennem, hogy a lelki sajátosságok­nak a származás folytán előálló különbségeit nem tartom távolról sem a leg­lényegesebbeknek mindazon kü­lönbségek között, amelyek az embert az embertől, nem mondom, hogy elválasztják, hanem megkülönböztetik. A lelki sajátosságok — sőt még a fizi­kaiakénak is — kialakulására még egy másik fontos tényező is gya­korol befolyást és ezt azok az élet­viszonyok adják meg, amelyekben az emberek egyes csoportjai élnek és amelyeknek az ő lelkiségük ki­alakulásában legalább ugyanannyi, sőt esetleg sokkal nagyobb szelepük van, mini a közös elődöktől való leszármazásnak. Ezt is mindenki megérzi, anélkül, hogy a faji kér­désekről sokat gondolkozott vagy azokat külön ianulmány tárgyévá tette volna. Ha valamely idegen or­szágban járunk, ott önkénytelenül is megérezziik azt, hogy azoknak, akikkel ott érintkezünk — legye­nek azok olaszok, vagy franciák, vagy' angolok, vagy mások — a mienktől eltérő lelkiségük van, amelyet egyedül faji alapon nem is lehet megérteni. — Az Angliában és Amerikában élő angolszászoknak pl. teljesen azonos a faji leszármazásuk, mégis évtizedről évtizedre fokozódó kü­lönbségek vannak köztük életfelfo­gásuk, értelmi és jellembeli sajátos­ságaik között. Ezeket nem lehet másként magyarázni, mint azzal, hogv az egyaránt angolszász eredetű egyének egyfelől Angliában, más­felől Amerikában különböző élet­viszonyok között, más-más ál­lami. társadalmi, fgwlajtfjff yagjr . Budapest, 1939 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY február 1, szerda ............-..................................... , / //' I

Next

/
Thumbnails
Contents