Esti Ujság, 1938. október (3. évfolyam, 222-247. szám)

1938-10-01 / 222. szám

2 kétséges, hogy az eljárás ebben az eset­ben csak a szudétanémet-megoldással azonos lehet. 3. Németország és Olaszország mind­addig nem garantálja a Maradék-Cseh­­ország határait sem, ameddig Prága Magyarországgal és Lengyelországgal meg nem egyezik. A háromhónapos határidőt nemcsak a négyhatalmi egyezmény, hanem a két fasiszta nagy­hatalom magatartása is garantálja, a lengyel és magyar igények kielégítése nélkül Csehország konszolidációja tel­jességgel lehetetlenné válnék. Ez a megoldási mód józan ésszel és hideg objektivitással tekintve a történ­teket, a magyar igazság abszolút dia­dalát jelenti. Tekintve, hogy békés meg­egyezésről volt szó, pillanatig sem lehe­tett azt várni, hogy a csehszlovák köz­társaságot egyszerre osztják darabokra, mert hiszen a területátadás technikai­lag is kivihetetlen lett volna és ez Cseh­ország azonnali halálát jelentette volna, amit Anglia és Franciaország, mint bé­kés tárgyalófél, semmiesetre sem akar­hatott. A háromhónapos határidő azon­ban nem a cseheknek, hanem nekünk kedvez! Ez a határidő nem kibírhatat­lan hosszú. Nem jelenti az ügy eltolá­sát, az események elhalasztását. Ez­alatt a három hónap alatt Csehország megkisebbedik, védelmi vonalai, erőd­­övei német kézre kerülnek. Nem egy erősödő, hanem egy gyengülő szom­széddal állunk tehát szemben a ma­gunk nemzeti követelésével. A magyar­lengyel együttműködésnek most, ezek­ben az időkben kell kimélyülnie és meg­erősödnie. A nagyhatalmak döntése után az európai közvélemény ítélete nem lehet kétséges. A mi ügyünkben Csehország számára sehonan sem jöhet segítség. És a helyzet akkor, ha a cse­hek a nagyhatalmak döntését elfogad­ják. Ha nem fogadják el, sorsuk két­ségtelenül még sokkal rosszabb lesz... Magyarország ezek után — úgy hisz­­szük­, ezt nem kell hangsúlyozni — minden eddigieknél határozottabban követeli az elszakított Felvidék magyar területeinek Magyarországhoz való visszacsatolását. A Felvidék sorsa Münchenben eldőlt: a következő hetek és hónapok fogják megmutatni az eredményt. Ezt a fegyver- és háború­nélküli, rendkívüli sikert a magyar nemzet saját magunk húsz év óta való küzdelmein kívül elsősorban Mussolini­nak köszönheti, aki közvetlenül nem volt érdekelt fél ebben a kérdésben, de súlyát, szavát és presztízsét mégis tel­jes erővel érvényesítette Magyarország igazsága mellett. Az ő államférfiúi és politikai nagysága és a magyarságért folytatott küzdelme bele fognak kerülni a magyar történelem lapjaiba is s világtörténelem fényes oldalai mellett. Hitler vezér és kancellár életének talán legnagyobb művét hajtotta végre, amikor véráldozat nélkül a Német­Birodalommal egyesítette Ausztria hét­millió németje után a szudétanémet milliókat is. A magyar nemzet a leghatalmasabb és leghűbb barátot látja a német nép nagy vezérében, akinek minden szava és cselekedete a népi és emberi igazsá­gok diadaláért küzd, azoknak erejével győzedelmeskedett. Az egész világ há­lával tekint ugyanekkor a két nyugati nagyhatalom képviselőire, akik le tud­ták győzni az elfogultság és millió ne­hézség fenyegető lidércnyomását és európai politikát csináltak akkor, ami­kor Európa sorsa a legválságosa hí­veit. Chamberlain miniszterelnököt bi­zonyára, mint az európai civilizáció egyik megmentőjét fogják örök időkön emlegetni Daladier és Franciaország magatartása ugyancsak egyenes, kor­rekt és nagyvonalú volt. Köszönhetjük azonban a­z eredményt a magyar kor­mány és külpolitikánk hivatott vezetői nagyszabású munkájának is, amely mellett a magyar társadalom egysége oly imponálóan mutatkozott meg az utóbbi időben. Magyarország Trianon utáni politikája most ebben az eseményben futott bele a történelmi erők sodrába. Rendkívüli esemény és eredmény ez és óriási lehe­tőség Imrédy Béla kormánya számára, amelynek módjában lesz egy új és na­gyobb Magyarországot vezetni tovább a jövendő útjain. Ehhez a munkához még sok fáradtság és kitartás szüksé­ges s a magyar politikai élet és az egész társadalom teljes egységére való­ban sohasem volt nagyobb szükség, mint most, mikor nemzeti törekvéseink a megvalósulás közvetlen stádiumába jutottak. Bíznunk kell abban, hogy az egész magyar nép megérti ennek a je­­lentőségét s tudni fogja kötelességét Makkai János 1938 szeptember 30. 0 óra 28 perc: Hitler, Chamberlain, Mussolini és Daladier ünnepélyes külsőségek közt aláírták a négy nagyhatalom megegyezését München, szeptember 30. Összesen több mint nyolc órai tanács­kozás után Hitler vezér és birodalmi kan­cellár 0 óra 28 perckor elsőnek írta alá a négy hatalom két példányban készített egyezményét, valamint az ahhoz tartozó néprajzi térképet, amely az átengedésre kerülő szudétanémet területeket tartal­mazza. Hitler után Chamberlain angol mi­niszterelnök, Mussolini olasz miniszterelnök, majd Daladier francia miniszterelnök írta alá az egyezményt. A fényképészek megörökítették azt az emlékezetes pillanatot, amikor Európa négy legnagyobb országának első államférfiai az utolsó vonást húzták a csehszlovák válság elintézéseként. Az aláírásra, valamint az egyezmény és a négy pótnyilatkozat előzetes felolvasására a megbeszéléseken résztvevő valamennyi közvetlenül érdekelt fél Hitler dolgozó­­szobájában gyűlt egybe. A négy kormányfő munkatársaikkal együtt kerek asztal körül nagy, kényelmes klubszékekben foglalt he­lyet. Itt volt többi között Ciano gróf olasz külügyminiszter, Ribbentrop német biro­dalmi külügyminiszter, Leger, a francia külügyminisztérium vezértitkára, Sir Ho­race Wilson, továbbá Franciaország, Olasz­ország és Anglia berlini nagykövete. Német részről e záró aktuson megjelent még Gö­ring vezértábornagy, Hess Rudolf, Hitler helyettese, Neurath báró birodalmi minisz­ter, Weizsäcker báró álamtitkár, továbbá a külügyi hivatal több más vezető tisztvi­selője és Hitler közvetlen környezete. Az egyezmény aláírása előtt az okmányt még egyszer felolvasták. Német és angol nyelven Schmidt dr. követségi tanácsos francia nyelven pedig Francois Poncet ber­lini francia nagykövet olvasta fel az egyez­ményt. A pótnyilatkozatok tartalmáról rö­vid tanácskozás folyt, majd megkezdődött az egyezmény aláírása. Miután minden további, nyitvamaradt részletkérdést tisztáztak, a főegyezmény­­hez hasonló sorrendben aláírták a cseh­szlovákiai lengyel és magyar kisebbségek kérdéséről, a maradék Csehszlovákia biz­tosítékáról és az egyezményben megállapí­tott nemzetközi bizottság összetételéről szóló pátiratokat. A külföldi vendégek Hitler kérésére ez­után beírták nevüket a vezérház vendég­könyvébe. Amikor 1 óra 30 perc körül va­lamennyi formalitást elintéztek, Hitler ve­zér és birodalmi kancellár szívélyes sza­­vakkal és köszönettel elbúcsúzott a kül­földi kormányfőktől. Hitler egyúttal a né­­met nép nevében köszönetét fejezte ki az államférfiaknak fáradozásaikért és hozzá­tette, hogy népeik bizonyára éppen olyan boldogok, mint a német nép, hogy ezt a válságot most már szerencsés befejezéshez sikerült juttatni. Hitler ezután nagyon szí­vélyesen kezet szorított Mussolinival. Chamberlainnel és Daladierrel Chamberlain miniszterelnök kijelen­tette, hogy számára nagy öröm volt, hog Münchenbe jöhetett. Biztos abban, hogy az angol nép osztja azokat az érzéseket, ame­­lyekről Hitler éppen az előbb beszélt. Hitler ezután még egyszer különös szí­vélyességgel elbúcsúzott a három kormány, főtől C­­ kíséretüktől. (MTI.) átengedett területekre való átlépésre és az e területekről való kilépésre. Az optálást e megállapodás megkötésének időpontjától számított hat hónapon belül kell gyako­rolni. Az optálás részleteit német-cseh­szlovák bizottság fogja megállapítani , egyúttal mérlegeli a lakosság kicserélésé­nek megkönnyítésére szolgáló eljárást és tisztázza azokat az elvi kérdéseket, ame­lyek ebből a kicserélésből adódnak. 8. A csehszlovák kormány e megállapo­dás megkötésének napjától számított négy­­heti határidőn belül katonai és rendőri kötelékeiből elbocsátja mindazokat a szu­­détanémeteket, akik ezt óhajtják. Ugyan­­ezen határidőn belül a csehszlovák kor­mány elbocsátja azokat a szudétanémet foglyokat, akik politikai vétségek miatt szabadságvesztés-büntetést töltenek ki. Mihelyt a csehszlovákiai lengyel és magyar kisebbségek kérdése rendeztetik, Németország és Olaszország a maga ré­széről garanciát ad Csehszlovákiának. * München, szeptember 30. Pót nyilatkozat. A jelenlévő négy kormányfő egyetért abban, hogy a mai egyezményben megálla­pított bizottság a német külügyi hivatal államtitkárából, Anglia, Franciaország és Olaszország Berlinben akkreditált nagy­követeiből és a csehszlovák kormány által kinevezendő tagból fog állani. * München, szeptember 30 Pótnyilatkozat. Minden, a területátadásból adódó kér­dés a nemzetközi bizottság illetékessége alá tartozónak tekintetik. * München, szeptember 30. Pótnyilatkozat. A négy hatalom kormányfői kijelentik, hogy a csehszlovákiai lengyel és magyar kisebbségek problémája, amennyiben há­rom hónapon belül az érdekelt kormányok közti megállapodás útján nem rendeztetik, a négy hatalom itt jelenlévő kormányfői további összejövetelének tárgya lesz. * München, szeptember 30. Pótlás az egyezményhez. Az Egyesült Brit Királyság kormánya és a francia kormány a fentebbi egyez­ményhez csatlakozott azon az alapon, hogy fenntartják azt az ajánlatot, amelyet a szeptember 19-iki angol-francia javas­latok 6. szakasza tartalmaz a csehszlovák állam új határainak nem provokált táma­dás ellen való nemzetközi garanciájára vonatkozóan. A négyhatalmi egyezmény hiteles szövése München, szeptember 30. Ma hajnalban fél kettőkor a négy nagyhatalom kormányfője Hitler, Mus­solini, Chamberlain és Daladier végle­ges megegyezést jutottak a cseh vál­ság békés megoldását illetőleg, a meg­egyezést írásba foglalták és kézje­gyükkel látták el. A történelmi jelen­tőségű okmányt haladéktalanul eljut­tatták a cseh kormányhoz, hogy a prá­gai kormányzat rögtön megtehesse az intézkedéseket a német birodalomnak ítélt területek kiürítésére. A bajor fő­város átvirrasztotta az éjszakát és nagy izgalommal várta a négyhatalmi tanácskozás végleges eredményét. Ami­kor a lakosság közvetlenül az egyez­mény aláírása után értesült a négy nagyhatalom döntéséről, leírhatatlan lelkesedés fogta el és a város több pontján hatalmas tömegek verődtek verődtek össze, amelyek lelkesen ünne­pelték Hitlert, Mussolinit, Daladiert és Chamberlaint, akiknek megegyezése megmentette a világbékét és új, boldo­gabb korszakot nyitott Európa történe­tében. A történelmi okmány Egyezmény, létrejött Németország, Nagybritannia, Franciaország és Olasz­ország között 1938. szeptember 29-én Mün­chenben. Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország a szudéta­német terület átengedésére vonatkozóan elvben már létrejött megállapodás figye­lembevételével megállapodott az átengedés alábbi feltételeiről és módozatairól és az e célból megteendő rendszabályokról s egyen­ként felelősnek jelentik ki magukat ez egyezmény által a teljesítésének biztosí­tására szükséges lépésekért: 1. A kiürítés október 1-én kezdődik. 2. Az Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország megállapodnak abban, hogy a terület kiürítése október lzikéig megtör­ténik, még­pedig bármiféle meglevő beren­dezés szétdarabolása nélkül és hogy a cseh­szlovák kormány viseli a felelősséget azért, hogy a kiürítést a megjelölt berendezések megrongálása nélkül hajtják végre. 3. A kiürítés módozatait részleteiben nemzetközi bizottság fogja megállapítani, amely Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország és Csehszlová­kia képviselőiből fog állani. 4. A túlnyomórészt német területnek német csapatokkal való szakaszonkénti megszállása október 1-én kezdődik. A mel­lékelt térképen megjelölt 4 területszakaszt a következő sorrendben fogják német csa­patok megszállni: az 1-gyel megjelölt terü­letszakaszt október 1-én és 2-án. A 2 é re­ megjelölt területszakaszt október 2-án és 3-án, a 3-mal megjelölt területszakaszt október 3-án, 4-én és 5-én, a 4-gyel meg­jelölt területszakaszt október 6-án és 7-én. A túlnyomóan német jellegű fennmaradó területet a fent említett nemzetközi bizott­ság haladéktalanul meg fogja állapítani és október 10-ikéig megtörténik megszállása. 5. A 3. pontban említett nemzetközi bi­zottság megállapítja azokat a területeket, amelyekben népszavazásnak kell történnie. Ezeket a területeket a népszavazás lezá­rásáig nemzetközi alakulatok fogják meg­szállni. Ugyanez a bizottság fogja megál­lapítani azokat a módozatokat, amelyek mellett a népszavazást végre kell hajtani; alapul tekintendők a saarvidéki szavazás módozatai. A bizottság megállapítja a na­pot is, amelyen a népszavazás megtörté­nik. Ez a nap azonban november végénél későbbi időpont nem lehet. 6. A határok végleges megállapítását a nemzetközi bizottság végzi. Ez a bizottság jogosult lesz a négy hatalomnak, Német­országnak, az Egyesült Királyságnak, Franciaországnak és Olaszországnak bizo­nyos kivételes esetekben a népszavazás nélkül átengedendő zónát szigorú néprajzi meghatározottságától csekély mérvű elté­réseket ajánlani. 7. Dptálási jogot fognak biztosítani az Szombat, «»3* fibber !

Next