Esti Ujság, 1939. március (4. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

séget nem lehet gyűlölettel­ meggyógyí­tani, igazságtalanságot igazságtalansággal reparálni és nem az fogja megmenteni ezt a világot és az emberiséget, aki a gyűlö­let vágtató paripáján jön, hanem aki újra megtanítja ezt a világot és az emberisé­get a szeretetre. Áttérve a törvényjavaslat részletes bí­rálatára, kijelenti, hogy igenis van zsidókérdés. A magyarság érdekében nem térhetünk napirendre a lehetetlen és tarthatat­lan status quo felett. Teljesen téves az az álláspont, amely sze­met huny azelőtt a megdönthetetlen igaz­ság­ előtt, hogy ennek a kérdésnek meg­oldatlansága rendkívüli veszedelmeket rejt magában, amelyek azután részben izgal­makban, részben összeütközésekben és kirobbanásokban jelentkeznek és vég­eredményben ezeknek következményeit leg­elsősorban a zsidóság fogja elszenvedni. Nagy tévedés az, hogy ha valaki azt gondolná, hogy ennek a kérdésnek mind­untalan való visszatérése voltaképpen azért van, mert a keresztény társadalom­ban valami megfejthetetlen gonoszság, irigység dolgozik vagy azért van, mert a gazdasági harcban lemaradt keresztény társadalom azért maradt le, mert tudatlan vagy mert nem akar dolgozni. A zsidóságnak az a része, amely elkü­löníti magát, a maga elzárkózottságá­­ban a keresztény magyar társadalom mellett idegen test. Az egészen ui „honfoglalás“ A zsidókérdés felvetődésének több oka van. Vannak speciálisan olyan okai, ame­lyek a magyar viszonyokra vonatkoznak. Egyik az, hogy a liberális korszaknak recepciós politi­kája nyakló nélkül asszimilálta, vagy akarta asszimilálni a gettó zsidóságot és a galíciai inváziót. És valami álliberalizmus az, amely ennek a szellemiségnek bélyegét hordja magán és áldemokráciájának bűvöletében meg­nyitotta a határokat és azután megkezdő­dött egy egészen új honfoglalás. Amint Fiumén és Hamburgon keresztül kiszivárgott az értékes magyar élet olyan mértékben, sőt nagyobb mérték­ben ömlött be Galíciából egy fiatalos faj és okkupálta a közélet területét. A történelmi zsidóságnak az a tragédiája, hogy asszimilálta ebben a politikában, sőt belekapcsolta ezt az inváziót a maga szo­lidaritásának körébe és éppen ezért most katasztrofálisan kell ennek a történelmi zsidóságnak ezért megbűnhődnie.­­ A másik ok, amiért ez a kérdés felve­tődött, az, hogy ez a zsidóság valami fékezhetetlen és fegyelmezetlen mohósággal vetette rá magát a közgazdasági pályákra és ok­kupálta ezt a területet és a szellemi irányítás területét, aminek következ­tében megbomlott az egyensúly és ez az egyensúly akar most a fizikai erők törvényei szerint újra helyreállani. A kereszténypárt a törvényjavaslattal egyetért . Amikor a zsidóság hatalmon volt, ak­kor fordultunk szembe ezzel a világgal. Most, amikor a zsidóság össze van törve, akkor igazán könnyű harc volna erről az igazságról kritikát mondani, de nem volna magyar és nem volna lovagias eljárás. A zsidókérdés tehát van és miután van, meg kell oldani. Az a párt, amelyhez én is tartozom, az akkori hatalomal szemben és a korszellem­mel szemben vette fel a harcot a keresz­tény társadalom szupremáciájának vissza­szerzése érdekében. Természetes tehát, hogy ez a párt ezzel a törvényjavaslattal el­vileg egyetért. A maga részéről kijelenti, hogy a törvény­­javaslatnak konstrukcióját nem tartja szerencsésnek azrét, mert téves alapból indul ki. Ha a honpolgárságot vette volna alapul a javaslat és nem komplikálta volna a keresztséggel, sem a faji kérdés­sel, akkor nem idézett volna elő súlyos konfliktusokat éppen az igazi keresztény lelkekben. Ha nem volna komplikálva a javaslat a keresztséggel és a fajiság kérdésével, akkor lehetne foglalkozni vele politikai szempontból. Sokan foglalkoznak azzal a kérdéssel, vajjon szerencsés dolog-e ki­emelni a magyar társadalom egy kontin­gensét a magyar nemzeti közösségből. Ha nem volna komplikálva a keresztséggel és a faji kérdéssel, akkor lehetne foglal­kozni a javaslattal gazdaságilag is. Kér­dés, hogy az őrségváltás, amelynek be kell következnie eben az országban, ke­­resztülvihető-e 1943-ig anélkül, hogy sú­lyosan megrázkódtatná ez a magyar köz­­gazdasági életet, amely közgazdasági élet teljesen át van szőve zsidó tőkével és a zsidóság képvisele­tével. Ez még a liberális gazdasági rendszernek a vétke, de egy adottság, amellyel szá­molni kell, amikor át akarjuk állítani a közgazdasági életet. Meg kell fontolni azt, hogy nem keletkezik-e egy olyan gazdasági visszahatás, amelynek a követ­kezményei beláthatatlanok. A lélek misztériuma — A fajiság kérdése ma legszenvedé­lyesebb harcoknak első vonalában áll. A faj kérdésével és problémájával szemben tárgyilagosan és megértéssel áll és azt állítja, hogy igenis, vannak fajok, és Istennek bölcs alkotását látja abban, hogy az emberiség fajokra tagozódjék. Tagadja és nem tartja tudományosan megalapozottnak a fajoknak olyan fel­osztását, amelynek alapján vannak ma­­gasabbrendű, értékes fajok és vannak ala­­csonyabbrendű és silány fajok. Vagyis, hogy vannak, amelyek uralkodásra és vannak, amelyek szolgaságra hivatottak. A fajokban nem lát pusztán biológiai egységet. Én a lélek primátusát és misztériumát hirdetem (helyeslés). A faj alkotóeleme elsősorban és mindenekfölött a lélek. A nemzetnek és fajnak összefogó, tartó és alkotóeleme a lélek (helyeslés). És ha ez áll minden nemzetre, akkor elsőőorban áll a magyar nemzetre. Nincsen az Úristennek még egy nemzete, amely annyira a lelkek nem­­zetet mint a magyar. Ezt a nemzetet egyedül a lélek tartotta fenn ezer eszten­dőn keresztül. Felmerül már most a kérdés, hogy ennek a magyar nemzeti és faji lé­leknek mik az alkotóelemei,­ mik a for­málói és mik a nevelői. — Legelsősorban is az áldott magyar föld. Ez volt a szülője, ez volt a legjobb barátja. Ez a föld lelkét egyenessé és nyílttá formálta. A másik alkotó tényező ennek a ma­gyar faji léleknek a kereszténység. A történelemnek viharsodra vitte ezt a nemzetet a krisztusi kereszthez, amely átformálta egész közgondolkodását, egész magánéletét, sőt gazdasági életét is. Ez a nemzeti életnek legnagyobb­­kincse és ér­téke, a történelemnek legnagyobb ereje. A mi erkölcsi életünk, a mi hitünk, a reménységünk, bizakodásunk, kötelesség­tudásunk, közéletünk és alkotmányunk, a mi erőnk és fenntartónk a magyar kul­túra elindulása, a magyar fajiságnak meg­védése és megerősödése, függetlenségünk mind-mind a kereszténység mélyéről emel­kedik ki­(Lapunk zártakor az ülés tart.) Szerda, 1939 március 1 UH ttssif A Magyar Élet Pártjának szervező gyűlései a Jászságban A NÉP-nek s a Magyar Élet Mozgal­mának egyesüléséből alakult Magyar Élet Pártja megkezdte szervezkedését az egész országban, így a Jászságban is. Február hó 28-án, vasárnap ,- e, Jászárokszálláson, délután pedig Jászdósa és Jászjákóhalma községekben — Jenes András volt vá­lasztókerületében — tartott a MÉP szer­vező s alakuló nagygyűléseket. Mindhá­rom helyen a járás közszeretetben álló fő­­szolgabirája Muhoray Károly dr. is meg­jelent, a gyűléseken pedig K. Pethes László dr. volt képviselő és Jákula Béla vármegyei központi párttitkár mondtak nagyhatású beszédeket. A régi program és az új név alatt a párt mindhárom köz­ségben újjáalakult s ez alkalommal lelke­sen ünnepelték gróf Teleki Pál miniszter­­elnököt és őt bizalmukról, ragaszkodásuk­ról táviratilag biztosították. Rejtélyes öngyilkosság egy Kerepesi-úti vendéglőben Ma délelőtt tizenegy óra tájban rejté­lyes öngyilkosság történt a Kerepesi-út 24. számú házban levő vendéglőben. A Fe­renc József lovassági laktanyával szemben, a Hungária­ körút és Kerepesi-út sarkán levő Kormány-féle vendéglőbe ma délelőtt 9 óra tájban egy 40—45 évesnek látszó egyenruhát viselő férfi tért be. Az egyik sarokasztalnál foglalt helyet, izgatottan viselkedett és egymásután hozatta a pincérrel a ko­nyakot és a barackpálinkát. Közben levélpapírokat és tintát kért. A ven­­déglősné gyanúsnak találta a vendég visel­kedését és szólt férjének, mert attól tar­tott, hogy a különösen viselkedő vendég búcsúleveleket ír. Tizenegy óra tájban érkezett le a ven­déglő tulajdonosa az üzletbe, de ebben a pillanatban az egyenruhát viselő férfi revolvert rántott elő és szívenlőtte magát. A golyó pontosan a szívet járta keresztül és a vendég holtan bukott a földre. Az öngyilkosságról azonnal értesítették a fő­­kapitányságot. Lapzártakor vegyes bizottság ment ki helyszínre, hogy megállapítsák az öngyil­kosság hátterét. Az asztalon három bú­csúlevelet találtak. Az egyik Simonfalvy főhadbiztos címére szól, a másik boríté­kon egy telefonszám van:­ 13-68-28. Erről a rendőri bizottság lapzártáig annyit tu­dott megállapítani, hogy Tihanyi, Klauzál­­utcai dohánytőzsde tulajdonos telefon­száma, a harmadik pedig a hatóságoknak szól. Az életunt nevét és öngyilkosságá­nak okát még nem tudták megállapítani. A tanúk Schwarz Zoltán ellen vallottak ma a Giczi-ügy tárgyalásán A büntető törvényszék Krayzell-tanácsa ma folytatta Schwarcz Zoltán a Szent István-körúti angyalgyáros ügyének fő­tárgyalását. Elsőnek Simon Ferenc d­r. rendőrfogalmazót hallgatta ki a bíróság. Schwarcz Zoltánnal, Ghiczy Máriával és bűntársaival kihallgatásuk alkalmával a fogalmazó vette fel a jegyzőkönyvet s most elmondotta, hogy semmiféle erősza­kot nem alkalmazott. Schwarcz Zoltán és a többiek önként tettek beismerő vallo­mást. Bartalos Mihály detektív hasonló érte­lemben tett tanúvallomást. — Schwarcz Zoltánnál tartott házkuta­tás alkalmával — mondotta — megtalál­tuk orvosi naplóját. Rögtön feltűnt ne­künk, hogy számos név mellett A jelzés van. Megkérdeztem Schwarcz Zoltántól, mit jelent ez az A betű , ő bevallotta, hogy tiltott műtétet szokott vele jelezni. Filesz Károly orvos vallomása során el­mondta, hogy egy nap telefonhoz hívta. Schwarcz Zoltán és közölte, hogy a Szent István-kórházba egy nőt szállított, akivel „baj van.” Megkérdezte: van-e valami összeköttetése a Szent István-kórház szü­lészeti osztályán, mire ő azt válaszolta, hogy ismeri Tóth László alorvost, de semmiféle felhatalmazást nem adott, hogy Schwarcz nevében az alorvossal be­széljen. Tény az, hogy Schwarcz Zoltán kérte az én intervenciómat, én azonban ezt megtagadtam. — Igaz-e, hogy maga azt mondotta Schwarcznak: adjon át Tóth alorvosnak 30 pengőt zárt borítékban? — Ez nem igaz. Schwarcz Zoltán azonban szemébe mondja a tanunak, hogy ő ezt a kijelen­tést megtette. Simon Mária lényegtelen tanúvallomása után Kiss László segéd­orvos tett vallomást. Kijelentette, hogy azon a napon, ami­kor Ghiczy Mária a Szent István-kórház szülészeti osztályán később meggyilkolt gyermekét megszülte, a gyermeket meg­nézte, az élt és amikor tüzetesebben megvizsgálta, a nyakon és a karon sérüléseket talált, a csecsemő szája véresen nyálkás volt. Ezt a körülményt azonnal jelentette Tóth alorvosnak. Apró Mihályné tanúvallomása során kijelentette, hogy aznap, amikor a gyermek megszületett, a csecsemőt Tóth alorvos hosszasan megvizsgálta, majd azt mondotta: — A gyermek egzitál, meghal. Tör­vényszéki boncolásra kell kiírni. Ugyanaznap délben Szunyogh Mária ápolónő azt mondta: — Képzeld Ghiczy Mária délután ki akarja vinni gyermekét a kórházból. (A tárgyalás tart.) Egy díszpolgári oklevél „Az összes kitüntetések között azt tartom a legértékesebbnek, amelyet a polgártársak bizalma ad” — mon­dotta Darányi Kálmán, a képviselő­ház elnöke Kunszentmiklós küldöttsé­gének, amely azért kereste fel, hogy átadja neki a község díszpolgári ok­levelét. Csakugyan így is van. Az efajta megtiszteltetésekben a bizalom és szeretet szokott megnyilvánulni, a ragaszkodás érzése dominál, s ez két­szeresen áll az olyan esetekre, mint Darányi Kálmáné. " őt nem a hatalom birtokában érte Kúnszentmiklós kitüntetése; a dísz­polgárság, amellyel a község népe maga közé fogadta s egyben maga fölé emelte, a dekórum, amelyet fel­ajánlott neki, egyedül az emberéé a férfié, akinek a nemzet érdekében végzett munkáját minden magyar tisztelettel és hálával emlegeti. Min­denki tudja, hogy a volt miniszter­elnök kétszer is visszautasította a díszpolgárságot akkor, amikor a kor­mány élén állott, mert az volt a vé­leménye; nem ildomos ilyen megtisz­teltetést elfogadni annak, aki a ha­talom ormán van. Akkor is megtehette volna minden aggodalom nélkül, hogy elfogadja a kitüntetést, hiszen bölcs politikájával, a magyar nép érdekében végzett nagy erőfeszítéseivel kiérdemelte azt, de ő mégis inkább hallgatott arra a belső hangra, amely a puritán emberek, a legnagyobb hivatali méltóságba emel­kedve is mindig szerénynek maradó egész férfiak lelkében szólal meg. . S íme, neki volt igaza, mert azok, akik miniszterelnök korában méltónak tartották a díszpolgárságra, most is újra felkeresték őt s felajánlották neki, szívből a nagyszerű kunok egyik legbüszkébb községének polgári rang­ját. Darányi Kálmán azt mondotta a küldöttségnek, hogy büszkén fogja viselni kunszentmiklós­ polgári rímét, de Kunszentmiklós büszke lehet, hogy olyan férfit vall a polgárának, mint Darányi Kálmán. jf üzlethelyi csérgéik, 1,2, 3 és 4 szobás lakások köz­peti fűtéssel és melei vizzel K­atigd­ utca 10/a, b és c

Next