Esti Ujság, 1939. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-01 / 147. szám

Budapest, 1939 július 1. Negyedik évf., 147. sz. Szerkesz­tőség, kiadőüivatal, színházjegy- és utazási iroda, Budapest, Vili., József-körút 5. Postatakarékpénzt csekksz. sz. 49.927. Ara fillér Szombat Előfizetési ár egy hónapra 2.20 P, negyedévre 6.60 P. Egyes szám ára hétköznap és vasárnap 10 fillér, A szerkesztőség, kiadóhivatal, színházjegy- és utazási iroda telefonja *1-444-00 ükuqUÄ Halálos autoüaiesel érte Vargha Imre állami számszÉK elnökének feleségét a balatoni országúton Vargha Imrét súlyos zúzódásokkal a székesfehérvári kórházban megoperálták Megdöbbentő tragédia híre érkezett Péter Pál napján délután Budapestre. A hír arról szólt, hogy dr. Vargha Imrét, a Legfőbb Állami Számszék elnökét és feleségét a Balaton mentén autószerencsétlenség érte. Dr. Vargha Imréné — a hírek szerint — azonnal meghalt, férje pedig súlyos sérülésekkel fekszik a székesfehérvári Szent György-kórházban, aufékirándulás a Balatonra köszönti az ország s a testvéri szeretet melegségével fo- 'gadja a magyar törvényhozás minden tagja azt a harminchat férfit, akik a Visszatért felvidéki részek és a Kár­pátalja képviselőiként ma a dunaparti palotába bevonulnak. Az arany és már­vány királyi díszében pompázó üléste­rembe, amelynek falai látták az osztat­lan szentistváni Magyarország törvény­hozóit, ezekben az órákban visszaköl­tözik a történelmi múlt hangulata s aki az ünneplés zajában látja a harminchat új képviselőt: — nem tud szabadulni ’az érzéstől, hogy nagy és felemelő his­tóriai aktus zajlik le a tisztelt Ház pad­jai között. Ezekben a férfiakban szó­szólót kaptak a magyar törvényhozás házában azok a testvérek, akikről két 'évtizeden keresztül csak mint idegenbe Szakadt, keserű viszontagságok és ir­tózatos megpróbáltatások terhei alatt roskadozó rokonokról beszélhettünk, akiknek sorsán, hiába tudtuk hozzánk- tartozóknak őket, segíteni nem bírtunk S ott, ahol minden magyar sebre, min­den kínzó problémára törvénnyel ke­reshettünk orvosságot, ő érettük sem­mit se tehettünk. És itt vannak megint a „leghűségesebb nemzet”, a Kárpátok zord hegyeinek, szűk és szegény völ­gyeinek lakói, <a ruszin nép képviselői is, hogy végre valahol szabadon el­mondhassák két évtized szenvedéseinek történetét, elpanaszolhassák testvéreik minden baját azzal a biztos tudattal, hogy ez az ország, amelynek erős he­gére és becsületes szívére bízták sor­sukat: szenvedéseiket megérti, bajai­kon pedig segíteni fog... Az új országgyűlés most már teljes; padjaiban ott ülnek az anyaország, a felvidéki részek és Kárpátalja képvise­lői: az egész nemzet megbízott fér fiai, akiknek megtisztelő feladatul jutott nagy történelmi sorskérdéseink megol­dása, a törvényalkotás és útmutatás, amelynek alapján az erős és boldog jövő felé halódhatunk. A hitben és jó­szándékban nincsen hiány. Akiket az anyaország népe a parlamentbe küldött, azok szívében erős az akarat, hogy a csonkahazához visszatért területeket minél gyorsabban és minél tökéleteseb­ben összeforrasszák a régi ország testé­vel, a sokat szenvedett s hozzánk való történelmi hűségében a megpróbáltatá­sok idején meg nem tántorodott ruszin tlépnek pedig megadja mindazokat a politikai, kulturális és népi jogokat, amelyeket elnyomó, hitvány urai az el­múlt húsz esztendő alatt megtagadtak tőle. Ök harminchatan, akik két évtizeden át a kisebbségi élet keserű kenyerét et­ték s szélmalomharcot vívtak másfél- millió ember jussáért, egy fölöttük vas­vesszővel regnáló hatalommal szemben, a dunaparti márványpalotában már nem kell, hogy elkeseredett csatákban pazarolják erejüket. Itt megértés és testvéri szeretet veszi őket körül, a ru­szin nép képviselői pedig külön is érezni fogják azt a rokonszenvet és ragaszko­dást, amelyet az egész osztatlan ma­gyar nemzet táplál szívében Kárpátalja iránt. Valami mélységesen szép szimbó­lum van abban, hogy épp azon a napon, amikor a magyar törvényhozás házá­ban a ruszinság képviselői bevonulnak, a magyar Alföld gazdag kalászokat termő földjein megsuhannak a Latorca, Vng és Talabor völgyéből jött ruszin aratók kaszái is az első rendekben, hogy együtt takarítsák be velünk azt az életet, amelynek magvait bízó remény­kedéssel még egyedül vetettük az el­múlt őszön a párolgp. barázdák ölébe. A hír elterjedése után valóságos autó­karavánok indultak meg Pestről Székes- fehérvár felé. A köztiszteletben és köz­szeretetben álló Vargha Imre tisztelői és barátai rohantak aggódással telve beteg­ágyához, hogy megtudják mi történt. Csakugyan igaz-e és így igaz-e a szörnyű hír? Alig másfél óra múlva már kiderült a szörnyű bizonyosság. Megérkezett Pestre az egyik lerohant látogató telefonjelen­tése: — Szörnyűség, ami történt. A kegyel­mes asszony halott, a kegyelmes úr sú­lyos sérüléseket szenvedett. Azután kibontakozott az egész borzal­mas szerencsétlenség története. Dr. Vargha /mrének, a Legfőbb Állami Szám­vevőszék elnökének Balatonföldváron van villája. A nyarat mindig ott szokta töl­teni már évtizedek óta a feleségével, aki­vel ideális boldogságú, baráti körökben példabeszédesen jó házaséletben éltek. A Hogy azután mi történt, hogyan és ki­nek a hibájából, azt most igyekszik kibo­gozni a csendőrség. Egyelőre csak aZf a szomorú tény ismeretes, hogy délután négy óra után egy arra ha­ladó autós észrevette, hogy a Siófok utáni 104. számú kilométerkőnél két felborult autó fekszik. Egy kisebb kocsi és egy nagy Mercedes. A két kocsi körül kétségbeesetten szaladgál egy sofőr. Az útszélén pedig ott fek­szik mozdulatlanul egy elegáns idős hölgy és egy úr. Az illető azonnali a legközelebbi telefon- állomáshoz robogott és telefonon értesí­tette a siófoki mentőket. Percek alatt meg is érkeztek. A mentőorvosok azonnal megállapí­közeljövőben kezdték volna meg a szabad­ságot. Elhatározták, hogy Péter Pál napján lemennek megnézik, hogy minden lemennek, megnézik, hogy minden előkészületet a nyári ott tartózko­dásra. Korán reggel már — a második kerület Fő-utca 81. szám alatt — a lakásuk előtt állott az autó. Egy nagy Mercedes-kocsi, amelynek volánja mellett állandó sofőrjük ült. Elindultak és meg is érkeztek Bala- tonföldvárra. Itt mindent elintéztek. Nagy szeretettel járták végig a villájuk kertjét, megnéztek minden virágot és előre örültek a nehány nap múlva kezdődő nyári szabadságnak. Akkor még nem tudták, hogy a sors más­kép határozott. Negyednégy órakor ültek ismét autóba és a nagy Mercedes-kocsi elindult velük Siófokon keresztül Budapest felé. Siófo­kon keresztül is robogtak s az autó ha­ladt tovább Lepsény irányába. tották, hogy az idős hölgy halott. Az idős urat injekciókkal eszméletre té­rítették. Az első vizsgálatnál is látták, hogy a bal­arcát teljesen összezúzta és tapintással érezték, hogy bordotöréseket is szenve­dett. Az állami számszék elnöke solves zűzádásokkal a székesfehérvári körházban Vizsgálat közben a sofőrtől tudták meg a mentőrorvosok, hogy a tragikus sorsú házaspár dr. Vargha Imre számszeki elnök és a felesége. Gyorsan intézkedtek. Dr. Vargha Imré­vel rohant az egyik mentőautó Székes- fehérvárra. Már előre telefonon értesítet­ték a fehérvári Szent György-kórház igaz­gató-főorvosát, Berzsenyi dr-t. Amikor a kórházhoz érkeztek, már az igazgató-fő­orvos teljes készenlétben várakozott. Egy másik autó pedig elindult dr. Horváth Imréné holttestével ugyancsak Fehérvár felé. Ez az autó a fehérvári te­mető halottasháza előtt áUott meg... Berzsenyi dr. igazgató-főorvos rögtön kezelés alá vette dr. Vargha Imrét. Ala­pos vizsgálat során megállapította, hogy a bordája nem tört el, csupán erős bordazúzódásokat szenvedett, a bal­arcát pedig esés, vagy Utésközben tel­jesen szétroncsolta. Azonnal kötésekkel látták el. Miközben kötözték, dr. Vargha Imre, fájdalmaival nem törődve, könyörgött az orvosoknak: — Hagyjanak most engem, kérem. Men­jenek inkább és segítsenek a feleségemnek. Én ráérek ... Drámai beszélgetés közben értesítik Vargha Imrét felesége haláléról Az orvosok szomorúan néztek össze. Senki sem merte közölni vele az iszonyú valóságot, hogy a felesége már halott. Megnyugtatták, hogy csak könnyebb sé­rüléseket szenvedett és már be is kötöz­ték. Ekkor hagyta magát is nyugodtan továbbkezelni. Bekötözése után azt kérte dr. Vargha Imre, hogy telefonáljanak Budapestre ba­rátjának, dr. baracskai Szüts Elemér ny. pénzügyminiszteri titkárnak, hogy ő intéz­kedhessen. Eb meg is történt. Szüts dr. azonnal autóba ült és lesietett Székes- fehérvárra. Mielőtt azonban elindult vol­na, értesítette a Legfőbb Állami Számve­vőszéket és a Vargha-házaspár barátait a szerencsétlenségről. Elsőnek Szüts Elemér érkezett meg Szé­kesfehérvárra. A kórház főorvosa sietett elébe. — Kérem ön a legjobb barátja a ke­gyelmes úrnak — kérlelte az igazgató fő­orvos Szüts dr.-t — közölje vele felesége halálának hírét. — Mi nem merünk rá vállalkozni. A rend­őri kihallgatás során pedig úgyis meg­Halálos karambol az országúton

Next

/
Thumbnails
Contents