Esti Ujság, 1940. május (5. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-01 / 99. szám

ötm­alomot bár, de sok keserűséget magunkba fojtva igyekeztünk jó vi­szonyt teremteni a szlovák szomszéddal Nem a szlovák nép az oka, hogy egyes politikusok következetesen rossz irány­ba vitték népüket. Ezek a szlovák államvezetők és vidéki agitátorok, mióta kikiáltották a függetlenséget, tökéletesen elvesztették a szemmérté­küket s azt hiszik, hogy nem egy sze­gény, szomszédai jóindulatára utalt né­pet, hanem legalább is valami öt föld­részre kiterjedő világbirodalmat kor­mányoznak. A hét szilvafa árnyékából ezért szeretnék „visszafoglalni”, egész Magyarországot s maholnap talán ma­guknak követelik nemcsak Pannóniát, hanem Lebédiát és a meótisi ingoványt is, amelyet átkos magyar irredenták egykor birtokoltak. Nem a mi hivatásunk, hogy a poli­tikai műveltségből, mértéktartásból nyári tanfolyamot rendezzünk egy füg­getlen állam vezetőinek. Ahhoz azonban igenis közünk van, hogy nemzeti becsü­letünket, magyar véreink jogát, szabad­ságát ne engedjük eltiporni, még akkor se, ha ezek a magyarok a szlovák „bi­rodalom” jelenlegi területén élnek. Ennek a magyar álláspontnak igen ke­ményen és határozottan, fölényes nyu­galommal, magasrendű európai f­ormák között adott kifejezést Csáky István gróf külügyminiszter. Amit mondott, az első betűjétől az utolsóig az egész ma­gyar kövélemény felfogását tükrözi vissza. Mert a magyarság az öt jellemző higgadtsággal, ősi biztonságérzettel és egy rutinos európai nép politikai érzé­kével valóban végletekig menő türe­lemmel szemlélte eddig a szlovákiai eseményeket. Tudta, hogy néhány ugorkafára felkapaszkodott agitátor hősködése múló jelenség s a nagy­hatalmi mámorból való kiábrándulás után mégis csak együtt kell majd dol­goznunk a szlovák és magyar nép jö­vőjéért. A szlovák vezetők politikai ér­zékének teljes hiányára mutat, hogy ezt a magyar önfegyelmet és a Kárpát­­medence nyugalma érdekében hozott áldozatot gyengeségnek nézték, sőt át­látszó és naiv intrikákkal megpróbálták megrontani a magyar-német viszonyt. Csáky István gróf ezekkel a mesterke­désekkel szemben határozottan muta­tott rá, hogy mi tökéletesen megbízunk a magyar-német barátságban. Sokkal inkább bízunk, mint azokban a szlovák politikusokban, akik egyfelől a hatal­mas protektornok udvarolnak, másfelől azonban Benes Ede külföldi exponen­seivel érintkeznek s eképpen egyaránt játszanak hosszra és beszre. Úgy érezzük, hogy egyes szlovák té­nyezők számára még nem jött későn a figyelmeztetés. Még mindig visszafor­­dulhat­­ak a jó útra. Még mindig alkal­muk van rá, hogy felmérjék népük sú­lyos gazdasági helyzetét és a vissza­vonás helyett a megértés szellemét élesztgessék. A magyar gyengeség áb­rándjával pedig ne hitegessék magukat. Mert ma erős, öntudatra ébredt, fel­fegyverzett Magyarországgal áll szem­ben mindenki és nem a Károlyi­korszak forradalmi különítményeivel. Épp ezért ajánlatos, ha másképpen bánnak a szlovákiai magyarokkal és nem töltögetik a keserűség kelyhét. Mert■ ha ez a pohár megtelik, Magyar­­ország cselekedni fog, és pedig úgy, amint­ Csáky gróf megígérte, f­elszán­­tán és határozottan. ÖTVENSZÁZALÉKOS JUTAZÁSI KEDVEZMÉNYT KAPNAK A SZABADSÁGRA MENŐ MUNKÁSOK ÉS KISTISZTVISELŐK D­öntő fordulóból érkezett az északi háború Alpesi csapatok hajtották végre a legnagyobb norvégiai haditényt Olaszország magatartása miatt szüntette meg Földközi tengeri hajóforgalmát Anglia STOCKHOLM, május 1. Az ESTI ÚJSÁG tudósítója jelenti: A német haderő az egybehangzó német és angol jelentés szerint is mindent elsöprő lendülettel tört előre az elmúlt, huszonnégy órában az Österdal és Gudbransdal völgyében és az egész eddigi északi hadjárat legsikeresebb haditényét küzdötte ki. Az Oslóból Tynseten keresztül északra és a Trondhjemtől délre előrenyomuló német csapatok Störentől délnyugatra a vasút­vonal mentén találkoztak. Ezzel a szárazföldi összeköttetés Oslo és Trondhjem között megteremtődött és a német haderő helyzete úgy Dél-, mint Közép-Norvégiában megszilárdult. Egyre erősebben érezteti hatását az a céltudatos ténd, amelynek alapján a német parancsnokság megindította a véderő elő­nyomulását Oslóból, északnyugati és nyugati irányban. A német győzelem jelentőségét jellemzi, hogy ebből az alkalomból Hitler vezér és kancellár, mint a véderő lefelsőbb pa­rancsnoka, n­a­p­i p­a­r­a­n­c­s­b­a­n a legnagyobb elismerését fejezte ki teljesítmé­nyükért, egyben pedig a norvégiai erők főparancsnokának, Falkenhorst tábornoknak a Vaskereszt lovagkeresztjét adományozta. A Trondhjem—Dombaas—And­ri­sn­esi háromszögben nagy erőfeszítéseket tesznek a szövetségesek is, hogy megállítsák a Molde irányába előnyomuló német erőket, amelyek Dombaast már birtokukba vették és azon túlhaladtak, Lesja irányába. A kezdeményezés továbbra is a németek kezében van. A narvild helyőrség is szilárdan tartja nehéz pozícióját és mindezideig minden szövetséges támadást a város körül visszavert. A világ feszült érdeklődéssel tekint északra, ahol döntő jelentőségű ütközetekre érett meg a helyzet, ugyanakkor pedig a Földközi-tengeri kérdés alakulását is izgalommal figyeli, mert ezen a ponton is váratlan és meglepő fordulatok állhatnak be. A nap szenzációja: az oslói és trond­hjemi csapatok egyesülése Svédországban az oslói és trondhjemi német csapatok egyesülése a nap szenzá­ciója. Ezt az egyesülést a Norvégiában küzdő német csapatok eddigi legnagyobb haditényének tartják. A két német hadse­reg Stören közelében való találkozása a svéd fővárosban ugyanolyan bámulatot váltott ki, mint három héttel ezelőtt Nar­vik megszállása. Ezt a sikert annál jelen­tősebbnek tartják, mert itteni katonai kö­rök véleménye szerint is döntő kihatással lesz az egész norvégiai hadjárat kimenete­lére és az angol-francia exp­edíciós csapa­tok már csak tekintélyi okokból is min­dent megtettek ennek megakadályozására. Még inkább fokozza a német fegyvertény értékét a svédek szemében, hogy a német csapatoknak nehéz hegyi terepet kellett leküzdeniük tervük megvalósítása érdeké­ben. Stockholmi katonai körökben rámu­tatnak arra, hogy ezt a feladatot a legki­tűnőbb német alpesi csapatok hajtották végre, akik még ezt a csaknem emberfe­­letti megerőltetést is el tudták viselni. A svéd sajtó kiemeli a német szárazföldi, tengeri és légihaderő nagyszerű együttmű­ködését. Az ellenséges tábor hangulatáról olyan hírek érkeztek Stockholmba, hogy ott nagy levertség uralkodik és már egyál­talán nem remélik, hogy az angolok sike­res hadműveleteket folytathatnak Norvé­giában. M­iért kerülik el az angol hajók a Szuezi csatornát?­ ­ London, május 1. Illetékes helyen kijelentették a Reuter- Iroda előtt, hogy olasz felelős személyi­ségek kijelentései, valamint az olasz sajtó legutóbb tanúsított magatartása olyan jelleget öltöttek, hogy az angol kor­mány szükségesnek tartja bizonyos óvó­intézkedések megtételét a Földközi-ten­geri angol hajózás érdekében. Megjegy­zik azonban, hogy a tervezett óvóintéz­kedések csak addig maradnak érvényben, amíg azokra feltétlenül szükség van és annak a reménynek adnak kifejezést, hogy már a közeljövőben hatálytalaníthatják. A tervezett óvóintézkedésekről eddig nem lehetett közelebbi adatokat szerezni, de a Reuter-Iroda úgy értesül, hogy az angol hajók elkerülik a Szuezi-csatornát és Fokváros érintésével közlekednek a Távol-Kelet felé. Az a bejelentés, hogy az angol földr

Next