Esti Ujság, 1940. május (5. évfolyam, 99-122. szám)
1940-05-01 / 99. szám
ötmalomot bár, de sok keserűséget magunkba fojtva igyekeztünk jó viszonyt teremteni a szlovák szomszéddal Nem a szlovák nép az oka, hogy egyes politikusok következetesen rossz irányba vitték népüket. Ezek a szlovák államvezetők és vidéki agitátorok, mióta kikiáltották a függetlenséget, tökéletesen elvesztették a szemmértéküket s azt hiszik, hogy nem egy szegény, szomszédai jóindulatára utalt népet, hanem legalább is valami öt földrészre kiterjedő világbirodalmat kormányoznak. A hét szilvafa árnyékából ezért szeretnék „visszafoglalni”, egész Magyarországot s maholnap talán maguknak követelik nemcsak Pannóniát, hanem Lebédiát és a meótisi ingoványt is, amelyet átkos magyar irredenták egykor birtokoltak. Nem a mi hivatásunk, hogy a politikai műveltségből, mértéktartásból nyári tanfolyamot rendezzünk egy független állam vezetőinek. Ahhoz azonban igenis közünk van, hogy nemzeti becsületünket, magyar véreink jogát, szabadságát ne engedjük eltiporni, még akkor se, ha ezek a magyarok a szlovák „birodalom” jelenlegi területén élnek. Ennek a magyar álláspontnak igen keményen és határozottan, fölényes nyugalommal, magasrendű európai formák között adott kifejezést Csáky István gróf külügyminiszter. Amit mondott, az első betűjétől az utolsóig az egész magyar kövélemény felfogását tükrözi vissza. Mert a magyarság az öt jellemző higgadtsággal, ősi biztonságérzettel és egy rutinos európai nép politikai érzékével valóban végletekig menő türelemmel szemlélte eddig a szlovákiai eseményeket. Tudta, hogy néhány ugorkafára felkapaszkodott agitátor hősködése múló jelenség s a nagyhatalmi mámorból való kiábrándulás után mégis csak együtt kell majd dolgoznunk a szlovák és magyar nép jövőjéért. A szlovák vezetők politikai érzékének teljes hiányára mutat, hogy ezt a magyar önfegyelmet és a Kárpátmedence nyugalma érdekében hozott áldozatot gyengeségnek nézték, sőt átlátszó és naiv intrikákkal megpróbálták megrontani a magyar-német viszonyt. Csáky István gróf ezekkel a mesterkedésekkel szemben határozottan mutatott rá, hogy mi tökéletesen megbízunk a magyar-német barátságban. Sokkal inkább bízunk, mint azokban a szlovák politikusokban, akik egyfelől a hatalmas protektornok udvarolnak, másfelől azonban Benes Ede külföldi exponenseivel érintkeznek s eképpen egyaránt játszanak hosszra és beszre. Úgy érezzük, hogy egyes szlovák tényezők számára még nem jött későn a figyelmeztetés. Még mindig visszafordulhatak a jó útra. Még mindig alkalmuk van rá, hogy felmérjék népük súlyos gazdasági helyzetét és a visszavonás helyett a megértés szellemét élesztgessék. A magyar gyengeség ábrándjával pedig ne hitegessék magukat. Mert ma erős, öntudatra ébredt, felfegyverzett Magyarországgal áll szemben mindenki és nem a Károlyikorszak forradalmi különítményeivel. Épp ezért ajánlatos, ha másképpen bánnak a szlovákiai magyarokkal és nem töltögetik a keserűség kelyhét. Mert■ ha ez a pohár megtelik, Magyarország cselekedni fog, és pedig úgy, amint Csáky gróf megígérte, felszántán és határozottan. ÖTVENSZÁZALÉKOS JUTAZÁSI KEDVEZMÉNYT KAPNAK A SZABADSÁGRA MENŐ MUNKÁSOK ÉS KISTISZTVISELŐK Döntő fordulóból érkezett az északi háború Alpesi csapatok hajtották végre a legnagyobb norvégiai haditényt Olaszország magatartása miatt szüntette meg Földközi tengeri hajóforgalmát Anglia STOCKHOLM, május 1. Az ESTI ÚJSÁG tudósítója jelenti: A német haderő az egybehangzó német és angol jelentés szerint is mindent elsöprő lendülettel tört előre az elmúlt, huszonnégy órában az Österdal és Gudbransdal völgyében és az egész eddigi északi hadjárat legsikeresebb haditényét küzdötte ki. Az Oslóból Tynseten keresztül északra és a Trondhjemtől délre előrenyomuló német csapatok Störentől délnyugatra a vasútvonal mentén találkoztak. Ezzel a szárazföldi összeköttetés Oslo és Trondhjem között megteremtődött és a német haderő helyzete úgy Dél-, mint Közép-Norvégiában megszilárdult. Egyre erősebben érezteti hatását az a céltudatos ténd, amelynek alapján a német parancsnokság megindította a véderő előnyomulását Oslóból, északnyugati és nyugati irányban. A német győzelem jelentőségét jellemzi, hogy ebből az alkalomból Hitler vezér és kancellár, mint a véderő lefelsőbb parancsnoka, napi parancsban a legnagyobb elismerését fejezte ki teljesítményükért, egyben pedig a norvégiai erők főparancsnokának, Falkenhorst tábornoknak a Vaskereszt lovagkeresztjét adományozta. A Trondhjem—Dombaas—Andrisnesi háromszögben nagy erőfeszítéseket tesznek a szövetségesek is, hogy megállítsák a Molde irányába előnyomuló német erőket, amelyek Dombaast már birtokukba vették és azon túlhaladtak, Lesja irányába. A kezdeményezés továbbra is a németek kezében van. A narvild helyőrség is szilárdan tartja nehéz pozícióját és mindezideig minden szövetséges támadást a város körül visszavert. A világ feszült érdeklődéssel tekint északra, ahol döntő jelentőségű ütközetekre érett meg a helyzet, ugyanakkor pedig a Földközi-tengeri kérdés alakulását is izgalommal figyeli, mert ezen a ponton is váratlan és meglepő fordulatok állhatnak be. A nap szenzációja: az oslói és trondhjemi csapatok egyesülése Svédországban az oslói és trondhjemi német csapatok egyesülése a nap szenzációja. Ezt az egyesülést a Norvégiában küzdő német csapatok eddigi legnagyobb haditényének tartják. A két német hadsereg Stören közelében való találkozása a svéd fővárosban ugyanolyan bámulatot váltott ki, mint három héttel ezelőtt Narvik megszállása. Ezt a sikert annál jelentősebbnek tartják, mert itteni katonai körök véleménye szerint is döntő kihatással lesz az egész norvégiai hadjárat kimenetelére és az angol-francia expedíciós csapatok már csak tekintélyi okokból is mindent megtettek ennek megakadályozására. Még inkább fokozza a német fegyvertény értékét a svédek szemében, hogy a német csapatoknak nehéz hegyi terepet kellett leküzdeniük tervük megvalósítása érdekében. Stockholmi katonai körökben rámutatnak arra, hogy ezt a feladatot a legkitűnőbb német alpesi csapatok hajtották végre, akik még ezt a csaknem emberfeletti megerőltetést is el tudták viselni. A svéd sajtó kiemeli a német szárazföldi, tengeri és légihaderő nagyszerű együttműködését. Az ellenséges tábor hangulatáról olyan hírek érkeztek Stockholmba, hogy ott nagy levertség uralkodik és már egyáltalán nem remélik, hogy az angolok sikeres hadműveleteket folytathatnak Norvégiában. Miért kerülik el az angol hajók a Szuezi csatornát? London, május 1. Illetékes helyen kijelentették a Reuter- Iroda előtt, hogy olasz felelős személyiségek kijelentései, valamint az olasz sajtó legutóbb tanúsított magatartása olyan jelleget öltöttek, hogy az angol kormány szükségesnek tartja bizonyos óvóintézkedések megtételét a Földközi-tengeri angol hajózás érdekében. Megjegyzik azonban, hogy a tervezett óvóintézkedések csak addig maradnak érvényben, amíg azokra feltétlenül szükség van és annak a reménynek adnak kifejezést, hogy már a közeljövőben hatálytalaníthatják. A tervezett óvóintézkedésekről eddig nem lehetett közelebbi adatokat szerezni, de a Reuter-Iroda úgy értesül, hogy az angol hajók elkerülik a Szuezi-csatornát és Fokváros érintésével közlekednek a Távol-Kelet felé. Az a bejelentés, hogy az angol földr