Esti Ujság, 1941. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-02 / 1. szám

BUDAPEST, 1941 JAN. 3. HATODIK ÉVFOLYAM, 1. SZ. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, SZÍN­HÁZJEGY- ÉS UTAZÁSI IRODA, BUDAPEST, VIK­., JÓZSEF-KÖRÚT 5. SZ. POSTATAKARÉK PÉNZT­ÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA: 49 921. 1 CSÜTÖRTÖK 1* «P­FILLER ELŐFIZETÉSI ARA EGY HÓNAPRA 1 PENGŐ 2« FILL. EGYES SZÁM ARA HÉTKÖZNAP 10 FILL. JUGOSZLÁVIÁBAN EGYES SZÁM ÁRA J.SO­DINÁR, HAVI ELŐFIZETÉS SO DINÁR. A SZERKESZTŐ­SÉG, KIADÓHIVATAL, SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTA­ZÁSI IRODA TELEFONSZÁMA: *1—144—00. Az új kornak történelmének históriai dokumentuma Hitler Adolf újévi felhívása, amely megrázó erővel mondja el, hogyan kény­szerít­ették rá a világra a most fo­lyó háborút. A német nép­mesére való­ban nem azért küldetett, hogy véres csaták förgetegével rázza meg Euró­pát. Emberibben, igazabban senki, soha nem akarta a békét, mint éppen ő, aki­nek lelke előtt mindenkor a békés biro­dalomépítés grandiózus álmai lebegtek. Könnyű lett volna ezzel a férfivel meg­egyezni egy békésebb, igazságosabb Európa érdekében. Csak egy kevés jó­indulatot, megértést, csak igazságérze­tet kellett volna mutatni a túlsó oldal­ról. Az újévi felhívás elmondja, hogy ehelyett mi történt. A háborús uszítók, a nemzetközi zsidóság erőtényezői, az emigránsok és a demokrata államfér­fiak megteremtettek egy különös pszi­chózist, amely gyengeségnek hitt és hitetett el minden német békeszándé­kot. Hiába hangoztatta a Vezér, hogy ő békében akar élni, minden megnyilat­kozására cinikus gúnnyal felelt a má­sik világ. Azt mondták, gyenge, nincs felkészülve, nem mer háborút kezdeni. Ezt állították a háború kitörése előtt. Ezt mondják ma is, ha egy fél napig nem érzik a német hadsereg vaskesz­tyűs kezének csapásait. S ez a pszichó­zis okozza ma is, hogy nem hisznek neki, ha nem akar békés városokat bombázni. Két világ harca ez. Két életfelfogásé. A talmudi elmék, a kalmárok, a gőgös birtoklók és az egyszerű és becsületes katonák életfelfogása csatázik 19-­­­1-ben a végső győzelemért. Két világ harca dúl anyagi vonatkozásban is, mert egyik oldalon ott állanak a földgolyó gazdagságának, a nyersanyagok gar­madájának büszke birtoklói, akik csu­pán a jólétüket védelmezik, a másikon pedig azok a népek, amelyek az életle­hetőségükért, az emberi életért vívják a harcot. Ez a harc — mondja Hitler Adolf — nem támadás a népek jogai ellen, hanem csak egy elenyésző kapita­lista réteg kapzsisága és jogbitorlása ellen, amely réteg nem akarja belátni, hogy elmúltak azok az idők, amikor az arany kormányozza a világot. Olyan jövő köszönt be, amikor a népek hatá­rozzák meg az erőt a nemzetek életé­ben. Tudja ezt minden német és tudja minden más nép, amelynek szeméről lehullt már a hályog és épp ez a tudat ad erőt a további harcra. A másik vi­lág — soha be nem következhető győ­zelme — minden eddig kivívott szociá­lis jog elkobzását, minden régi igazság­talanság visszaállítását, a páriskörnyé­­ki békék rendszerének még kegyetle­nebb kiterjesztését jelentené. Ezt tud­nia kell mindenkinek, de elsősorban, nekünk magyaroknak. Nekünk emlé­keznünk kell rá, hogy a demokráciák 1918 végén ugyancsak a mostani szem­forgató kegyességgel ígérték a népek önrendelkezési jogát, amely részünkre a párkányi és biharkeresztesi határig, Benes börtöneitől a moftanai fegyházig terjedt. Ha nekik kedvezne a sors, most sem csinálnának mást, mint ami lénye­gükből folyik... Ebben a háborúban azonban — mondja a német nép Vezére — nem a szerencse győz, hanem, végre egyszer, a jog. S mi, akik részesei voltunk a páriskörnyéki diktátumok minden jog­talanságának, igazságtalanságának, bi­zalommal nézünk a jövendő elé, mert mi is a jog győzelmét akartuk minden­kor. S ha a jog és igazság diadalmasko­dik, az — tudjuk — a mi világunk győ­zelme is lesz. A r­omos eső megbénította Budapest forgalmát A mentők valamennyi autója, tizenöt orvosa és harminc ápolója hajnal óta állandóan munkában van A jégpálya ma reggel meglepetéskép­pen a budapesti utcára költözött. Az ég­ből haza esett, morzsája végigpergett az utakon, s a gyalogjárókon merő jéggé változott az utca — megbénult az élet, az emberek imbolyogva, falba, lámpaosz­lopba kapaszkodva, nagy nehezen törtet­tek előre, de amilyen gyorsan jött a ve­szedelem, olyan gyorsan iparkodott a segítség is. A házmesterek morzsalékkal, hamuval szórták fel a járdát, az úttesten pedig homokkal küzködtek a járművek. Di minden hiába. A jégmorzsalék el­temette a hamut is és különösen a lejtő­­sebb vidékeken hiú próbálkozásnak bizo­nyult minden mentség. A magasabb budai vidékekről csak a közkeletű „nad­­rágfék“-kel lehetett lejönni, az autóbuszok lemondóan megálltak az útszélen. Csak a villamos baktatott lassú, de biztos ha­ladással megszabott sínéin. De ha alul­járóhoz ért, ott neki is megszűnt a biz­tonsága. Ötletes autóbusz-kalauzok levették a kocsikról az útjelző táblát és azon int­­tatták meg a kereket. A taxik féloldalt farolva, a gyalogjárók útjának szegélyére csusszantak és így igazodtak vissza az egyenes útra. Ma reggel nem járt se önző, se pöffeszkedő ember az utcán. A járókelők kissé révete­­gen, de barátságosan néztek egymás arcába és ha félénken is, de merő jó­szándékkal­­ segítettek. Idősebb néniket átvezettek az úttesten s akik biztosabban álltak gumisarkukon, gyorsan felkarolták a megcsuszamlókat. Az idegenek egy­másba kapaszkodtak és karöltve haladtak céljuk felé, nagymennyiségű homokot k­apjanak és ál­landóan hintsék a fagyos pályatestet. Az autóbuszközlekedésnél az okozta a bajt, hogy nem volt elég homok, később intéz­kedés történt, hogy az autóbuszokra is megfelelő mennyi­ségű homok kerüljön. Tíz-tizenötperces késések azonban még mindig előfordulnak, különösen a budai hegyvidékről érkeznek forgalmi zavarokról jelentések. 1100 munkás szórja a homokot Budapest utcáira A székesfőváros köztisztasági hivatalá­nál is érdeklődtünk:­­­­ — Hajnalban fél három órakor intéz­kedtünk — mondották, — hogy hatvan altiszt, azonkívül 100 munkás, akik eddig a hó eltakarításán dolgoztak, járják végig a főváros utcáit és szórják tele homokkal. A mi hatáskörükbe az úttestek tartoznak, a házak előtti járda rendbetartása a tu­lajdonosok, illetve a házfelügyelők köte­lessége. Tizenkét hintőgép dolgozik a késő déli órákban is a főváros utcáin. Megnehezíti a munkálatokat, hogy állan­dóan ónos eső esik és a már felhintett út­testeket újból kell homokozni. Több min­t 5000 köbméter homokot használtak fel eddig embereink, ez a mennyiség azon­ban emelkedni fog. Homok nagy mennyi­ségben áll rendelkezésünkre és így ezen a téren nem lesz baj. Igyekszünk mindent elkövetni, hogy a közlekedés akadályait elhárítsuk és hogy az úttestek járhatókká váljanak. A főkapitányságon is érdeklődtünk, hogy a rendőrség részéről milyen intézkedések történtek a síkos járdával kapcsolatban. A főkapitányság szigorúan utasította az összes kerületi rendőrkapitánysá­got, hogy az őrszemélyzet járja végig a házakat és utasítsa a házfelügyelő­ket: állandóan hintsék a járdát hamu­val és homokkal. Ahol a házfelügyelők nem tesznek eleget a felszólításnak, a rendőr nyomban felírja őket és szigorú büntetésben részesülnek. A pestkörnyéki városokban, Újpesten, Kispesten és Pestszenterzsébeten az ottani mentők jelentése szerint alig pár­­baleset fordult elő a síkos járdával kapcsolatban. Ezt,azzal magyarázzák, hogy már­ az esti órákban legtöbb helyen felhintették a jár­dákat és úttesteket és azóta is állandóan homokoznak. Érdekes különben, hogy sokan nem is mentek el ma reggel hi­vatalba, vagy más munkahelyükre, félve a balesettől. Igen sok azoknak a száma, akik nem mer­nek kimozdulni lakásukból. A hatóságok mindent elkövetnek, hogy az utcákat jár­hatóvá tegyék és ha az eddigi intézkedések nem lennének megfelelők, még szigorúbb intézkedéseket foganatosítanak. A Kárpátok medencéjében az év utolsó meleg, szubtrópusi levegő jutott Balesetek tömege hajnali öt órától A síkos utca igen sok munkát adott a mentőknek. Hajnali öt óra óta állandóan hívják őket a főváros különböző helyeire, ahol lábtörések, zúzódások és más sérülé­sek történnek a jégtáblává változott úttesten. A mentők kilenc autója, ez a teljes kocsi­park, állandóan úton van és alig érkeznek meg a kórházba a sérülttel, már újabb járdabalesethez hívták őket. Tizenöt or­vost és harminc ápolót állítottak be a rengeteg balesethez. Reggel öt óra tájban hívták őket először a Verseny­ utca 1. számú házhoz, ahol Fáter István 71 éves napszámos elesett és a jobb­lábát törte. Súlyos állapotban a Szent Ist­­ván-kórházba vitték. Alig ért a mentőautó a kórházhoz, már értesítették a mentő­orvost, hogy kocsijával azonnal menjen a Baross­ utca 120-as számú házhoz. Itt Ba­log Jánosné 42 éves gyári munkásnő törte el a bal lábát. A Magdolna-kórházba vitték. Később a Szentendrei­ út 66. szám előtt Pap Károlyné 34 éves, asztalos felesége láb­törést szenvedett. A Margit-kórházba vit­ték. A Nyugati-pályaudvar érkezési olda­lán Bakos János 40 éves földmíves elcsú­szott és eltörte a lábát. A Gróf Tisza Ist­­ván-utca és Bálvány-utca kereszteződésénél Tóth Júlia 26 éves kávéfőzőnő elesett, a fejét bezúzta a járda szélébe és agyrázkó­dást szenvedett. Életveszélyes állapotban került az Uzsoki-utcai kórházba. A Gre­­guss-utca 4. számú ház előtt Tannhauser Rezsőné 26 éves magántisztviselőnő elesett és zúzódásokat szenvedett. Elsősegélynyúj­tás után a lakására vitték. Ezek voltak a mentők esetei a síkos járdával kapcsolat­ban. Teljes névsoruk azonban csak délre lesz, mert jelenleg negyven esetnél vannak kint, a főváros különböző ré­szeibe hívták őket, mindenütt törési sérülésekhez. A kórházaknak is nagy munkát ad a sé­rültek elhelyezése. Leginkább az OTI új baleseti kórházát, a Magdolna-kórházat veszik igénybe, azonban az Uzsoki­ utcai kórházba, a Rókusba, a Szent István-kór­­házba is kerülnek sérültek. Megáll a villamos- és autóbusz- forgalom A főváros közlekedését a reggeli órák­ban teljesen megbénította a szeszélyes időjárás. A villamosok sok helyen elakadtak, de a legnagyobb baj az autóbuszokkal és autók­kal volt. A budai hegyvidékeken sok helyen fél órára is elakadt a közlekedés, a jég­páncéllá fagyott utak még nem voltak homokkal felhintve és az autóbuszok nem tudtak feljutni a magasabb he­lyekre. Érdekes képet nyújtott reggel 7 óra tájban a Lánchíd pesti hídfője, Ti­­antobuax so­rakozott egymás mellett, megakadt a for­galom és BSzKRT központjából kellett gyorsan segítséget kérni, munkásokat ve­zényeltek ki, akik felhintették homokkal a Lánchidat és a Várba vezető úttestet. Ké­sőbb megindult itt az autóbuszközlekedés, de 10—15 perces késések még a délelőtti órákban is akadtak. A BSzKRT igazgatóságának műszaki osztályán, ahol a délelőtti órákban érdek­lődtünk a közlekedéssel kapcsolatos zava­rokról, a következőket mondották: — A villamosokkal a délelőtti órákban már nincs baj. A villamosforgalom helyre­­állt, intézkedtünk, hogy a kvan^ci­ e.

Next