Esti Ujság, 1941. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-01 / 26. szám

BUDAPEST, IMI PEER. 1. HATODIK ÉVFOLYAM, 26. SZ. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, SZÍN­HÁZJEGY-ÉS UTAZÁSI IRODA, BUDAPEST, VJK­., JÓZSEF-KÖRÚT 6. SZ. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA: 43 927. FILLÉR ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ 23 FILL. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 13 FILL. JUGOSZLÁVIÁBAN EGYES SZÁM ÁRA 1.60 DINAR, HAVI ELŐFIZETÉS 60 DINAR. A SZERKESZTŐ­SÉG, KIADÓHIVATAL, SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTA­ZÁSI IRODA TELEFONSZÁMA: *1—444—00. Hét évtizede voltak ellenzékben a szarvasi gazdák. Hetven éven át sok ellenzéki pár­tot bejártak, míg végül az utolsó évtized­ben csatlakoztak a független kisgazdapárt­hoz. Abban az időben bizonyosan sokan hitték, hogy ez a párt fogja megvalósítani a népi Magyarországot, ez fogja kivezetni a gazdaközönséget a gazdasági válság zűr­zavarából s ez számol le ama bizonyos zsidó túlhatalommal, amelyet — némi óva­­­­tossággal és tapintattal — karteluralom­nak neveztek a vezérek. A szarvasi gazdák csak abban különböztek többi társaiktól, hogy ők hittek legtovább, ők állták leg­hosszabb ideig az ellenzéki vártát. Mikor a független kisgazdapárt meggyengült és minden lendületét elvesztette, mikor már vezérei javában küzdöttek a zsidótör­vény ellen, vagy a bécs—budapest— prágai tengelyért, a szarvasiak még min­dig kitartottak. Szarvas volt a független kisgazda-politika Alcazárja, amelyből — azt hitték —, hogy egyszer még ki lehet rohanni valami hősi csatára. A bent valók­­ talán nem is a független kisgazdapárthoz ragaszkodtak már, hanem inkább az ősi ellenzékiséghez, az apák, vagy a nagyapák politikai hagyományaihoz. De amíg kitar­tottak s állták a sarat, szüntelenül azt kel­lett látniok, hogy amiért ők elszigetelve, később magányosan küzdenek, nélkülük, sőt gyakran már­ vezéreik ellenére is meg­valósul a magyar életben. A szociális népi Magyarország kormányprogram, sőt nem­zeti program lett Gömbös Gyula kormányr­­a lépése óta s a független kisgazda-poli­tika vezérei nem találtak más feladatot, mint hogy haragos cikkek, tüzes beszédek szalmaszálát, vagy gerendáját tegyék elé­je. Megelleneztek mindent, amit tömegeik akartak, s amit egykor maguk is hirdet­tek. S most, amikor Teleki Pál kormánya gyorsan, erőteljesen, de mégis megfontol­tan egyre nagyobb mértékben valósítja meg a szociális Magyarország célkitűzé­seit, a független kis­gazdapár­tiság szarvasi végváráról szépen csendben lehúzták a megtépett hadilobogót. Az utolsó ezeröt­száz független kisgazda belépett a Magyar Élet Pártjába. Ebben a cselekedetükben senki nem lát­hat politikai pálfordulást. Senki nem mondhatja, hogy feladták az elveiket. El­határozásuk mögött azonban meg kell látni azt a nagy felismerést, amely már régen jellemzi a magyar tömegek — első­sorban a gazdatársadalom —­ állásfoglalá­sát. A magyar nép hosszú évtizedes ellen­zéki harcok után rájött arra, hogy más ma a helyzet, amikor magyar kezekben van a vezetés, mint „ volt hajdan, amidőn az idegen kormányzás valósággal kényszerí­tette az embereket arra, hogy bizalmat­lanok legyenek és semmi jót ne várjanak attól, ami felülről jön. A magyar tömegek ráébredtek arra, hogy a nagy nemzeti célokat sohasem tudjuk elérni, ha külön utakon járunk, egymás ellen tusázunk. Ré­gen talán megengedhettük magunknak a politikai inszurrekciók fényűzését. Ma azon­ban, amikor a magyar célokat képviseli, a a szociális Magyarországot munkálja a kormány, semmi szükség nincs meddő ön­célú ellenzékieskedésre. A magyar nép meglátta, hogy az út, amelyen a politikánk haladt, nem volt rossz, hiszen elvezetett Szegedtől Zágonig. És az ország gyarapodás örömein, zászlóin, világain túl a magyar­ság meglátta azt is, hogy mindezt csak úgy érhetjük el, hogy legalább a külpolitikában egységesek­­voltunk, egyet akartunk, egy célra törtünk. Mennyivel nagyobb szükség van erre az egységre most, háború idején. A szarvasi kisgazdák levonták a tények konzekvenciáját s bölcsen látták, hogy ve­­ lü­k szegényebb lett ugyan egy már nem is l­étező párt, de példaadásukkal erősebb lett 81 magyarság egysége. megbénította az ország forgalmát A Meteorológiai Intézet jelentése szerint a havazás napokig eltart Ercsinél 9 centiméterrel haladta meg a Duna a tavalyi legmagasabb vízállást Pénteken este 10 óra tájban Budapesten lassú hóesés kezdődött. Rövidesen fehér takaró borította a járdákat, a házak tete­jét s hiába dolgoztak a Köztisztasági Hi­vatal emberei, nem bírtak boldogulni a csendesen, de ko­nokul hulló pelyhekkel. Egyre vastagabban rakódott le a hó, ké­sőbb a­z esés még sűrűbbé vált, majd szél is kerekedett és a késő éjszakai órákban Budapest fe­lett már valóságos hóvihar dühöngött. Ugyanekkor az ország minden tájáról is jelentések érkeztek arról, hogy az enyhü­lés havat hozott. Nem változott az. helyzet szombaton se, amikor a közlekedésben már komoly zava­rokat okozott a hó, amelynek most senki se tudott örülni. Autóbuszon, villamoson, amelyek csak kínnal bírtak haladni a vas­tag hóban, csak erről a késői komoly tél­ről foly a szó és mindenki felelevenítette az elmúlt esztendő ugyanilyen időjárását, amely annyi komor gondot és súlyos nehéz­ségeket okozott. A természeti erők játéka úgy látszik, pontosan megismétli ugyanazt, aminek ta­valy szenvedő részesei voltunk. Ország­szerte hóviharok dúlnak, s ugyanakkor a folyók áradnak, a legkisebb patakról is jelentik, hogy vize félelmetesen duzzad, a Duna Ercsitől lefelé egészen a Dráváig úgyszólván egyetlen jégfolyó, a táblák el­torlaszolják a medrét, a víz mindenütt emelkedik. Ugyanez a helyzet a Tiszánál, s a többi folyónál is. A jelek szerint fel kell készülnünk még a múlt esztendeinél is nagyobb és pusztí­­tóbb árvizekre, hiszen még az 1940-es áradás nyomai se tűntek el, az elmúlt ősz óta százezer holdak álltak víz alatt, a talaj képte­len volt felszívni az abnormis mennyi­ségű vizet, s csak egy gyors alvadás és száraz,a sze­les tavasz segíthetett volna valamit. Most már ennek a reménységnek vége: a frissen lehulló hó, amely a déli órákban, mikor ezeket a sorokat írjuk, még mindig változatlan erővel és konoksággal szitál a szürke felhőkből, csak növeli a vesze­delmet. Bombák hullanak a Duna jegére, de hasztalan s a többi folyó árja is a gátak tetejéig ér már, igen sok helyen pedig átszivakodik a töl­tésen és szétmállasztással fenyegeti »«okát. Mindenki, akinek ez a feladata, emberfe­letti erőfeszítéssel igyekszik útját állni a veszedelemnek, a hatóságok az emberileg lehetséges óvintézkedéseket megteszik, ott, ahol a veszedelem leginkább fenyegető, most is, mint tavaly, a honvédség önfelál­dozó műszaki csapatai dolgoznak. Egyelőre a vasúti forgalomban még ko­moly zavarok nem voltak, de elkészülhe­tünk rá, hogy ha a hóesés ilyen intenzív marad, lesznek nehézségek.­Egyetlen sze­rencse, hogy nagyerejű szél sehol se dü­höng, hófúvások, amelyek eltemethetnék a vasúti síneket és az országutakat, még nincsenek. Közlekedési nehézségeket okozott a fővárosban és vidéken a hófúvás A negyedik hideghullám párnapos uralmát a délkeleti irányból, a Földközi-tenger felől jövő meleg levegőrétegek megtörték. Hatal­mas küzdelem fejlődött ki a Kárpátok me­dencéjében uralkodó hideg és a beáramló meleg légtömegek között, ami nagyarányú havazásokat okozott s a meleg délkeleti szél 5 fokkal enyhítette az időjárást. Nagyobb havazás az ország nyugati ré­szében és a fővárosban van, körülbelül tíz centiméter vastag hóréteggye­l, a hófúvás azon­ban néhol egész kőhegyeket hordott össze. A Kárpát-medencébe a hideg elég tartósan befészkelte magát s ezért az ostromló meleg légáramlatokkal hosz­­szú küzdelme lesz. Ebből következtethető, hogy a havazás hu­zamosabb ideig tart s természetesen az eny­hülés is. A közlekedésben ez a havazás már komo­lyabb nehézségeket támasztott. A budai hegyvidéken az autók még hólánccal sem tudtak közlekedni, a Várban például az autó­busz is hosszabb időre elakadt, Óbudán és Lágymányoson a villamosok forgalmában merült fel zavar. A Dunántúl több városából kaptunk már jelentést, hogy az országúti közlekedés telje­­sen szünetel, mert a hófúvások hatalmas tor­laszokat emelteti. A budapesti székesfővárosi Köztisztasági Hivatal pénteken este tizenkilenc altiszttel, száznegyvenkilenc rendes, négyszázhárom rendkívüli hómunkással, valamint tizenhét motoros, tizennyolc lovasekével és hét hó­fuvarozó autóval vette fel a harcot. Ilyen erős iramú havazásnál öt és fél­száz munkás megfeszített munkája nem elegendő. A hómunkások hiába igyekeztek, az útteste­ket nem tudták megszabadítani a vastag hó­takarótól. Reggelre azután a Köztisztasági Hivatal is belátta, hogy fel kell emelni a lét­számot, mert a havazás nem akart szűnni: har­mincnégy altisztet, ötszáznyolcvankét ren­des, ezernyolcszázhetvennégy rendkívüli hó­munkás állt ma reggel munkába, ugyanakkor tizennyolc motoros, ötvenhat lovas hóeke szol­gált a munkások segítségére. A fővárosi forgalom biztonsága azonban sokkal több munkaerőt követel s valószínű, hogy a Köztisztasági Hivatal ezt a munkáslétszámot órákon belül emeli. Ercsi fölött a fővárosig fokozódott az árvízveszély Közel két hete tart az emberfeletti küz­delem, a Csepel-szigettől délre, a Duna mindkét partján, az újabb árvíz romboló munkájának elhárítására. Kemény hideg­ben, hóviharban dolgozik a polgári lakos­ság a kirendelt utász- és hidász-csapatok­kal együtt a gátak erősítésén. A védeke­zési munkálatokat teljes erővel folytatni kell, mert a Duna már most a tavaszi olvadás előtt, színig telített és a hatalmas jégtáblák nyomása a jégtorlaszok miatt visszaduzzasztott víz feszítő ereje morzsolja, tépi a gátakat. Az, összefüggő jégtakaró nem mozdul és ennek következtében a víz nem tud meg­felelő mértékben lefolyást találni. Dunapentersnél, ahol eddig a legkritiku­sabb volt a helyzet, szombaton reggel újabb javulást észleltek, a vízállás a pén­tek esti 719 centiméteres magasságról 700 centiméterre csökkent és ez a 11 centimé-

Next