Esti Ujság, 1944. május (9. évfolyam, 97-121. szám)

1944-05-01 / 97. szám

MÁJUS 1-ÉN Valamikor a marxista nem­zetközi forradalom seregszem­léje vörösödött ezen a napon Európa iparvárosaira. A meg­tévesztett dolgozók jogos kö­veteléseit a munkásmozgalom élére tolakodott idegenek kép­viselték a zsidó világhatalmi téboly megszállottjai s az osz­­tályharc halálos kórságának dicsőítése csúfolta meg a leg­szebb hónapot, a teremtő vi­­rágbaborult májust ... A tör­ténelem bebizonyította, hogy Viarx-Mardocháj tanai csak a gűlölet, a polgárháború és az vadult öldöklés kirobbantá­­ra alkalmasak s nem a min­­­t segítik megérdemelt szo­­is örökségéhez, hanem a evizmust juttatják urh­­oz. Ennek az átkozott fo­gatnak megakadályozása m­­ien európai nemzet közös érdeke. Véget kell vetni egy­szer s mindenkorra annak a lehetőségnek, hogy az­­örök munkát az örökös munkátlan és lazító szónokl,et. legyőzze, vagy terméketlenségre kárhoz­­tassa. A nemzetiszocializmus a munka becsületének helyreállí­tásával vetett véget a végnél­küli vitáknak s megtartotta május elsejét a munka ünne­pének. Életátformáló, mélysé­ges értelme van a májusi ün­nepség céljában és lényegében történt változásnak s a korsze­rű i.el-llás szüksége idővel­ minden európai országot rá­­kényszerít a munka becsületé­ről vallott nemzetiszocialista alapelvek elfogadására. A Bu­dapesten élő birodalmi néme­tek május elseji ünnepén Vee­­senmayer német követ és bi­rodalmi megbízott beszédében azt hangsúlyozta, hogy a né­met népnek a totális háború­ban kifejtett hatalmas erőfe­szítése csak a dolgozók Hitler- i akaratával megteremtett er­kölcsi alapján vált lehetséges­sé. A magasabb célok szolgá­lata nemesíti meg a munkát s ez­ a szolgálat, a fizikai tevé­kenységen túl, kötelező erejű erkölcsi cselekedetté válik. A magyarországi német követ szavait a közös harc, a közös cél s a tomboló világháború veszedelmei bajtársias meg­értéssel fogadott intelemmé avatják. Amíg fel nem vívjuk a győzelmet, addig csak a munka értéke számít az összes hazai frontokon! Legyen vége a buta politikai önreklámnak, számolja fel a lelkiismeret a jogosulatlan hatalmi alkudozá­sokat és kicsinyes egyezkedé­seket, szűnjön meg a párt­­helyezkedési spekuláció-s csak annak legyen igaza, aki har­col vagy dolgozik a győze­lemért! Drága, minden perc a felkészülésben és bűn minden elpocsékolt óra a haszontalan belső viaskodásokban. A ma­gyar május munkát követel s akik nem értik meg üzenetét, — bizony rövidesen a történel­mi út árkába szorulnak! . . . ’ 4­’Isar politikai napilap . szerkesztősége l­udapest 1944 május 1 H­ÉTFŐ kilencedik évfolyam, 1.. sz. szerkesztő-SEC KIADÓHIVATAL. SZÍNHÁZJEGY- ÉS U­TA­ZÁSI IRODA: BUDAPEST, VIII., JÓZSEF-KRT S. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKK SZ.: 49.927. Főszerkesztő: RAJN­ISS FEREN­cvm­r­.ETEsi­ara egy hónapba t ?sofill., HÁROM HÓNAPRA IS PENGŐ. EGYES SZÁM ARA HÉTKÖZNAP Ifi FILLÉR. — A SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL TELEFONSZÁMA: *1—*44—00. Vitéz Réti Jenő megrázó beszéde Hódmezővásárhelyen: helytállunk vagy elveszünk!­­ Hódmezővásárhely, május 1. A hódmezővásárhelyi Turul szabadegyetemének keretében szombaton­­tartotta meg előadá­sát vitéz Rátz Jenő miniszter­elnökhelyettes „Háború és béke katonszemmel“ címmel. A színmagyar vidéki város nemzeti érzelmű társadalma tö­mött sorokban hallgatta végig a miniszterelnökhelyettes előadá­sát. _ Bevezetőjében vitéz Rátz Jen­ő hangsúlyozta, hogy nem elméleti síkon, a valóságtól elvonatkoz­tatva kívánja a háborúban álló Magyarország helyzetét megvizs­gálni, mert ez az álláspont, amely az adottságokat és a való hely­zetet elsikkasztható tételnek te­kinti, a közelmúltban elég bajt okozott már. — Magyarországon — mon­dotta vitéz Rátz Jenő — a tria­noni legkeservesebb időkben is tudnia kellett volna min­den felelős államférfinek, hogy az úgynevezett békekötések tarthatatlanok. Éa teniszemmel már a harmincas években meg lehetett állapítani, hogy 1940 tá­ján újból kirobban egy, az el­múlt háborúnál száz-"k­ta súlyo­sabb küzdelem.­­ Minden háborút tulajdon­képpen már a békében, az előké­ Sz­ü­let éveiben kell megnyerni. Magyarország háború utáni húsz esztendeje a legsiralmasabb erő­­pocsékolás volt ebből a szem­pontból, ahelyett, hogy iparkod­tunk volna 1940-re kemény, har­cias és magabízó nemzeti közös­séget kiépíteni, ahelyett, hogy elősegítettük volna a szociális megbékélést, erős hadsereget s­z­e­r­v­e­z­t­ü­n­­k volna és a magye­it elhivatottságot a gyermekben is felébresztettük volna. — ehelyett Lillafüredet építettünk, angol mágnásokat igyekeztünk revíziós céljainknak megnyerni és szabad teret en­gedtünk a nemzetköziségnek, a zsidóságnak s m­e­gt­eTTÜK a suba alatt még mindig itt­­ bujkáló álló marxizmust is. Ilyen állapotban, ilyen széthulló erőkkel, különö­sen a felsőbb rétegeknek a ma­gyar létkérdések felismerésétől való teljes eltávolodásával kerül­tünk be a világ valamennyi né­pét megmozgató küzdelembe­­nek és vezetőiknek semmi köze sincs! A felelősség azokat ter­heli, akik gyengeségükben és hitványságukban már-m­ár a Szovjettel is hajlandók lettek volna kiegyezni, c akhogy az an­golszász körök tetszését meg­nyerjék ! Magyarország történelmének legsúlyosabb pillanataiban, — folytatta vitéz Rátz Jenő minis­­­terelnökhelyettes, — egyetlen szempont és egyettétt vélemény lehet csak döntő tényező és ez a katona szava. A mostani súlyos és válságos időkben, amikor egész Európa napok alatt a vég­ső döntést meghozó csatatérré változhat át, Magyarországon is csak a katonapolitika követelmé­nyei érvényesülhetnek. A kato­nai szemszögből nézve pedig m­a elsősorban az szükséges, hogy harcoló csapataink mögött,­­ akik ma nagyszerű küzdelmekkel bizonyítják be a Kárpátok lej­tőin, hogy a tavalyi események­ért nem a magyar katona, ha­nem azok az urak felelősek, akik megfelelő fegyverzet nélkü­l indí­tották harcba,­­ az országban rend és béke uralkodjék. \ A közelmúlt belső rothadásának végzetes következményei Most lassan fény derül arra is, milyen hiábavaló volt a józan intés, mennyire fajrahányt bor­ú maradt minden figyelmeztetés azok részéről, akik tisztán lát­ták, hogy Magyarország számítá­sait csak azok oldalán találhatja meg, akiket hozzá hasonlóan súlyos sérelmek és igazságtalan­ságok értek. Súlyosbította a helyzetet az is, hogy az időköz­ben diadalmasan előretörő új európai világszemlélettel, a szo­cialista nacionalizmussal való szembehelyezkedés újból végze­tes késedelmeskedések, a tizen­kettedik órában meghozan­ító rendszabályok elmulasztását je­lentette. A belső rothadás, az ide-oda kapkodás egyik legjellemzőbb tünete volt, hogy a külföldön egye-másra jelentek meg Ma­­gyarországról olyan megjegyzé­sek, hogy a „potyautas" szere­pét igyekszik elfoglal­n s hogy lehetőleg teljesítmények és áldo­zatok nélkül próbál magának hasznot biztosítani. A magyar jellemtől, a magyar lélektől annyira távolálló két­színű mesterkedések, az annyi­szor emlegetett nem is két-, ha­nem sokkal több kulacsosság, a szövetségeseinkkel szemben tanú­sított, a becsületes magyar tö­meghez nem méltó és azok kí­vánságait semmibe sem vevő, al­pok és lelkiismeretlen vélekedés azután annyira elmérgesítette a helyzetet, hogy végül is megéltük 1944 március 19 ét Vésse jól emlékezetébe mindenki: a már­ciusi eseményeknek nem a ma­gyar jobboldal az előidézője s annak előzményeihez a magyar­ságát százszázalékosan védel­mező, de európai elkötelezettsé­geinket is tisztán ismerő nem­­zetiszocialista magyar tömegek­ Nem torpanunk meg a tisztogatásban! A belső tisztogatás megindult, -4- mondotta vitéz Rátz Jenő , de tévednek azok, akik azt hi­szik, hogy mint minden alkalom­mal eddig, úgy most is bekövet­kezik majd a kompromisszumok, a félmegoldások ideje. Megmásít­hatatlan elhatározásunk és ma­gam is felelek azért, hogy a meg­kezdett úton megtorpanás nélkül és félelem nélkül haladunk to­vább mindaddig, amíg százszáza­lékosan meg nem oldottuk fel­adatunkat. Hosszas ellenzéki sze­replésünk alatt éppen elég alkal­munk volt látni azt a káros és pótolhatatlan mulasztást, amit a félmegoldások és elodázások okoznak.­­ Fokozottabb mértékben, mint valaha, hirdetjük azt is, hogy új korszakot csak új, fed­hetetlen jellemű és életű embe­rek hozhatnak. Éppen ezért ne számítson senki arra, hogy most, amikor a zsidóságot kikapcsolják a nemzet életéből, ugyanazok, akik eddig az igazgatósági tag­ságok védett szobáiból irányí­tották a zsidóbujtatást, hogy ugyanazok most előállhatnak és vezető jogot követelhetnek ma­­guknak a­ magyar gazdasági életben. Volt elég időnk ahhoz, hogy pontos képet alkossunk magunknak erről a néha fillére­kért, de legtöbbször súlyos pén­zekért működő szégyenteljes frontról. Ma már nem lehet ma­gyarázkodni és nem lehet utóla­gos mentségeket találni, — aki merte a saját fajtája érdekeivel szemben az elmúlt években a zsidó nagytőkét védelmezni, an­nak legyen most is bátorsága el­viselni nemzetvesztő cselekedeté­­nek következményeit. — Azoknak pedig — folytatta vitéz Rátz Jenő —, akik azt hi­szik, hogy most már minden rendben van, azt üzenem: nem vagyunk túl­­a veszedelmeken, a legnehezebb harcok most jönnek csak! A magyarság megmaradásának titka minden idő­­ben abban rej­lett, hogy a veszély óráiban nyu­godtan és megfontoltan cseleke­dett. Ma is ez az idők parancsa! Súlyos feladat, mert a sorsdöntő külső alakulással egyidőben bent az országban is egyenrangú fel­adatot kell végrehajth­aunns. Vissza­­kell állítanunk az ön­magunkba, a saját erőnkbe és el­hivatottságunkba vetett bizalmat — ki kell irtani a „kis nép va­gyunk“ csalfa és h*,*,,n Whitét és mindenekelő*' t fogni a magyar ni el­ ,­münk ez egyik legizgalmasabb szakaszában becsülettel, magyar­ságunk érdekeit százszázalékosan képviselve állhassuk meg a he­lyünket. Nem szabad megismétlődnie mégegyszer 1918-nak, de 1938- nak sem — mindazok, akik ma túllicitálnak, akik azt hirdetik, hogy a legjózanabb megoldás sem­ ér semmit, ha nem ők csi­nálják —, csak azt üzenhetem, hogy előbb-utóbb végzetes zsák­utcába kerülnek. Ma­­ egyéni szempontok, egyéni politikai vé­lemények érvényesüléséről van szó. Egyformán érezzük, hogy minden, ezeket latba vetve tud­juk csak végre megvalósítani a magyar birodalmi gondolat je­gyében felépülő új­­szociális, ma­gyar munka államot. A világosan és a­­felelősségtelje­sen gondolkodó f márgyalfság egyetlen mondatban sűríti mi össze minden energiáját, tehet­­ségét és akartát: Vagy helytállnak, vagy cites­szü­nk! Vitéz Rátz Jenő előadása­i­tán a hódmezővásárhelyi Turrí! he­lyiségeiben ez if­júsági- és a pa­raszt ésg idjfeü­ldötteivel töltött el hosszabb, időt. ! ' ' FILLER

Next