Esti Ujság, 1944. május (9. évfolyam, 97-121. szám)
1944-05-01 / 97. szám
MÁJUS 1-ÉN Valamikor a marxista nemzetközi forradalom seregszemléje vörösödött ezen a napon Európa iparvárosaira. A megtévesztett dolgozók jogos követeléseit a munkásmozgalom élére tolakodott idegenek képviselték a zsidó világhatalmi téboly megszállottjai s az osztályharc halálos kórságának dicsőítése csúfolta meg a legszebb hónapot, a teremtő virágbaborult májust ... A történelem bebizonyította, hogy Viarx-Mardocháj tanai csak a gűlölet, a polgárháború és az vadult öldöklés kirobbantára alkalmasak s nem a mint segítik megérdemelt szois örökségéhez, hanem a evizmust juttatják urhoz. Ennek az átkozott fogatnak megakadályozása mien európai nemzet közös érdeke. Véget kell vetni egyszer s mindenkorra annak a lehetőségnek, hogy azörök munkát az örökös munkátlan és lazító szónokl,et. legyőzze, vagy terméketlenségre kárhoztassa. A nemzetiszocializmus a munka becsületének helyreállításával vetett véget a végnélküli vitáknak s megtartotta május elsejét a munka ünnepének. Életátformáló, mélységes értelme van a májusi ünnepség céljában és lényegében történt változásnak s a korszerű i.el-llás szüksége idővel minden európai országot rákényszerít a munka becsületéről vallott nemzetiszocialista alapelvek elfogadására. A Budapesten élő birodalmi németek május elseji ünnepén Veesenmayer német követ és birodalmi megbízott beszédében azt hangsúlyozta, hogy a német népnek a totális háborúban kifejtett hatalmas erőfeszítése csak a dolgozók Hitler- i akaratával megteremtett erkölcsi alapján vált lehetségessé. A magasabb célok szolgálata nemesíti meg a munkát s ez a szolgálat, a fizikai tevékenységen túl, kötelező erejű erkölcsi cselekedetté válik. A magyarországi német követ szavait a közös harc, a közös cél s a tomboló világháború veszedelmei bajtársias megértéssel fogadott intelemmé avatják. Amíg fel nem vívjuk a győzelmet, addig csak a munka értéke számít az összes hazai frontokon! Legyen vége a buta politikai önreklámnak, számolja fel a lelkiismeret a jogosulatlan hatalmi alkudozásokat és kicsinyes egyezkedéseket, szűnjön meg a párthelyezkedési spekuláció-s csak annak legyen igaza, aki harcol vagy dolgozik a győzelemért! Drága, minden perc a felkészülésben és bűn minden elpocsékolt óra a haszontalan belső viaskodásokban. A magyar május munkát követel s akik nem értik meg üzenetét, — bizony rövidesen a történelmi út árkába szorulnak! . . . ’ 4’Isar politikai napilap . szerkesztősége ludapest 1944 május 1 HÉTFŐ kilencedik évfolyam, 1.. sz. szerkesztő-SEC KIADÓHIVATAL. SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTAZÁSI IRODA: BUDAPEST, VIII., JÓZSEF-KRT S. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKK SZ.: 49.927. Főszerkesztő: RAJNISS FERENcvmr.ETEsiara egy hónapba t ?sofill., HÁROM HÓNAPRA IS PENGŐ. EGYES SZÁM ARA HÉTKÖZNAP Ifi FILLÉR. — A SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL TELEFONSZÁMA: *1—*44—00. Vitéz Réti Jenő megrázó beszéde Hódmezővásárhelyen: helytállunk vagy elveszünk! Hódmezővásárhely, május 1. A hódmezővásárhelyi Turul szabadegyetemének keretében szombatontartotta meg előadását vitéz Rátz Jenő miniszterelnökhelyettes „Háború és béke katonszemmel“ címmel. A színmagyar vidéki város nemzeti érzelmű társadalma tömött sorokban hallgatta végig a miniszterelnökhelyettes előadását. _ Bevezetőjében vitéz Rátz Jenő hangsúlyozta, hogy nem elméleti síkon, a valóságtól elvonatkoztatva kívánja a háborúban álló Magyarország helyzetét megvizsgálni, mert ez az álláspont, amely az adottságokat és a való helyzetet elsikkasztható tételnek tekinti, a közelmúltban elég bajt okozott már. — Magyarországon — mondotta vitéz Rátz Jenő — a trianoni legkeservesebb időkben is tudnia kellett volna minden felelős államférfinek, hogy az úgynevezett békekötések tarthatatlanok. Éa teniszemmel már a harmincas években meg lehetett állapítani, hogy 1940 táján újból kirobban egy, az elmúlt háborúnál száz-"kta súlyosabb küzdelem. Minden háborút tulajdonképpen már a békében, az előké Szület éveiben kell megnyerni. Magyarország háború utáni húsz esztendeje a legsiralmasabb erőpocsékolás volt ebből a szempontból, ahelyett, hogy iparkodtunk volna 1940-re kemény, harcias és magabízó nemzeti közösséget kiépíteni, ahelyett, hogy elősegítettük volna a szociális megbékélést, erős hadsereget szerveztünk volna és a magyeit elhivatottságot a gyermekben is felébresztettük volna. — ehelyett Lillafüredet építettünk, angol mágnásokat igyekeztünk revíziós céljainknak megnyerni és szabad teret engedtünk a nemzetköziségnek, a zsidóságnak s megteTTÜK a suba alatt még mindig itt bujkáló álló marxizmust is. Ilyen állapotban, ilyen széthulló erőkkel, különösen a felsőbb rétegeknek a magyar létkérdések felismerésétől való teljes eltávolodásával kerültünk be a világ valamennyi népét megmozgató küzdelembenek és vezetőiknek semmi köze sincs! A felelősség azokat terheli, akik gyengeségükben és hitványságukban már-már a Szovjettel is hajlandók lettek volna kiegyezni, c akhogy az angolszász körök tetszését megnyerjék ! Magyarország történelmének legsúlyosabb pillanataiban, — folytatta vitéz Rátz Jenő ministerelnökhelyettes, — egyetlen szempont és egyettétt vélemény lehet csak döntő tényező és ez a katona szava. A mostani súlyos és válságos időkben, amikor egész Európa napok alatt a végső döntést meghozó csatatérré változhat át, Magyarországon is csak a katonapolitika követelményei érvényesülhetnek. A katonai szemszögből nézve pedig ma elsősorban az szükséges, hogy harcoló csapataink mögött, akik ma nagyszerű küzdelmekkel bizonyítják be a Kárpátok lejtőin, hogy a tavalyi eseményekért nem a magyar katona, hanem azok az urak felelősek, akik megfelelő fegyverzet nélkül indították harcba, az országban rend és béke uralkodjék. \ A közelmúlt belső rothadásának végzetes következményei Most lassan fény derül arra is, milyen hiábavaló volt a józan intés, mennyire fajrahányt ború maradt minden figyelmeztetés azok részéről, akik tisztán látták, hogy Magyarország számításait csak azok oldalán találhatja meg, akiket hozzá hasonlóan súlyos sérelmek és igazságtalanságok értek. Súlyosbította a helyzetet az is, hogy az időközben diadalmasan előretörő új európai világszemlélettel, a szocialista nacionalizmussal való szembehelyezkedés újból végzetes késedelmeskedések, a tizenkettedik órában meghozanító rendszabályok elmulasztását jelentette. A belső rothadás, az ide-oda kapkodás egyik legjellemzőbb tünete volt, hogy a külföldön egye-másra jelentek meg Magyarországról olyan megjegyzések, hogy a „potyautas" szerepét igyekszik elfoglaln s hogy lehetőleg teljesítmények és áldozatok nélkül próbál magának hasznot biztosítani. A magyar jellemtől, a magyar lélektől annyira távolálló kétszínű mesterkedések, az annyiszor emlegetett nem is két-, hanem sokkal több kulacsosság, a szövetségeseinkkel szemben tanúsított, a becsületes magyar tömeghez nem méltó és azok kívánságait semmibe sem vevő, alpok és lelkiismeretlen vélekedés azután annyira elmérgesítette a helyzetet, hogy végül is megéltük 1944 március 19 ét Vésse jól emlékezetébe mindenki: a márciusi eseményeknek nem a magyar jobboldal az előidézője s annak előzményeihez a magyarságát százszázalékosan védelmező, de európai elkötelezettségeinket is tisztán ismerő nemzetiszocialista magyar tömegek Nem torpanunk meg a tisztogatásban! A belső tisztogatás megindult, -4- mondotta vitéz Rátz Jenő , de tévednek azok, akik azt hiszik, hogy mint minden alkalommal eddig, úgy most is bekövetkezik majd a kompromisszumok, a félmegoldások ideje. Megmásíthatatlan elhatározásunk és magam is felelek azért, hogy a megkezdett úton megtorpanás nélkül és félelem nélkül haladunk tovább mindaddig, amíg százszázalékosan meg nem oldottuk feladatunkat. Hosszas ellenzéki szereplésünk alatt éppen elég alkalmunk volt látni azt a káros és pótolhatatlan mulasztást, amit a félmegoldások és elodázások okoznak. Fokozottabb mértékben, mint valaha, hirdetjük azt is, hogy új korszakot csak új, fedhetetlen jellemű és életű emberek hozhatnak. Éppen ezért ne számítson senki arra, hogy most, amikor a zsidóságot kikapcsolják a nemzet életéből, ugyanazok, akik eddig az igazgatósági tagságok védett szobáiból irányították a zsidóbujtatást, hogy ugyanazok most előállhatnak és vezető jogot követelhetnek maguknak a magyar gazdasági életben. Volt elég időnk ahhoz, hogy pontos képet alkossunk magunknak erről a néha fillérekért, de legtöbbször súlyos pénzekért működő szégyenteljes frontról. Ma már nem lehet magyarázkodni és nem lehet utólagos mentségeket találni, — aki merte a saját fajtája érdekeivel szemben az elmúlt években a zsidó nagytőkét védelmezni, annak legyen most is bátorsága elviselni nemzetvesztő cselekedetének következményeit. — Azoknak pedig — folytatta vitéz Rátz Jenő —, akik azt hiszik, hogy most már minden rendben van, azt üzenem: nem vagyunk túla veszedelmeken, a legnehezebb harcok most jönnek csak! A magyarság megmaradásának titka minden időben abban rejlett, hogy a veszély óráiban nyugodtan és megfontoltan cselekedett. Ma is ez az idők parancsa! Súlyos feladat, mert a sorsdöntő külső alakulással egyidőben bent az országban is egyenrangú feladatot kell végrehajthaunns. Visszakell állítanunk az önmagunkba, a saját erőnkbe és elhivatottságunkba vetett bizalmat — ki kell irtani a „kis nép vagyunk“ csalfa és h*,*,,n Whitét és mindenekelő*' t fogni a magyar ni el ,münk ez egyik legizgalmasabb szakaszában becsülettel, magyarságunk érdekeit százszázalékosan képviselve állhassuk meg a helyünket. Nem szabad megismétlődnie mégegyszer 1918-nak, de 1938- nak sem — mindazok, akik ma túllicitálnak, akik azt hirdetik, hogy a legjózanabb megoldás sem ér semmit, ha nem ők csinálják —, csak azt üzenhetem, hogy előbb-utóbb végzetes zsákutcába kerülnek. Ma egyéni szempontok, egyéni politikai vélemények érvényesüléséről van szó. Egyformán érezzük, hogy minden, ezeket latba vetve tudjuk csak végre megvalósítani a magyar birodalmi gondolat jegyében felépülő újszociális, magyar munka államot. A világosan és afelelősségteljesen gondolkodó f márgyalfság egyetlen mondatban sűríti mi össze minden energiáját, tehetségét és akartát: Vagy helytállnak, vagy citesszünk! Vitéz Rátz Jenő előadásaitán a hódmezővásárhelyi Turrí! helyiségeiben ez ifjúsági- és a paraszt ésg idjfeüldötteivel töltött el hosszabb, időt. ! ' ' FILLER