Esti Ujság, 1944. június (9. évfolyam, 122-145. szám)

1944-06-01 / 122. szám

CSÜTÖRTÖK, 1944 JÚNIUS 1. Tudósítás­i pokolgép elhelyezéséről Rác József a tudósítások szerit vallomást tett a pokol­gép ehelyezéséről, tehát magá­nak merényletek máról is. Szeri’­a ott, attal előtti ja 2-án, éxeztek a­­delmi cso- Együtt vol- Kasnik és­ózseftől vala­­munkászubbonyt, velőnadrágot és sport­­kaptak, azonkívül idegen e szóló igazolványokat, így 20szülve délelőtt 10 órakor C* szerszámosládában elvitték a pokolgépet az Erzsébetvárosi I Ki­e, ahol Herczeg József­ fő­­­­r­ás és Németh József portás í­nségével elhelyezték az idő­­étt bombát a nagyteremben, fűtőtest mögött. Chriasti be­állította a robbantó óraszerke­zetet pontosan 34 és fél órára, hogy a pokolgép másnap este fél kilenckor robbanjon fel. A rendőri jelentések azt kö­zölték, hogy Marosi Károly és Radó József szembesítése ered­ménytelen maradt. Marosi csu­pán annyit ismert be, hogy a IX. kerületi­ nemzetvédelmi cso­port helyiségében félfüllel hal­lott valamit a merénylet előké­szítéséről. Visszahozták a rend­őrségre az ügyészség fogházából Márffy Józsefet és Chriasti Jó­zsefet is. Mind a ketten a leg­erélyesebben tagadták a reájuk hárított vádaikat, kijelentették. budai 11 Vacsorázni csak a­­KISLUD&AB virágos kertjébe megyünk Telefon: 153-021 XII., Bors­ utca 91 ff Újabb beismerő vallomások . Amikor Marosi Károlyt szembesítették Radó Józseffel, mindkettőjük arcán kirajzoló­­dott a rémület, majd a nyomo­­zás vezetőjének faggatására Ra­­dó József zokogva roskadt össze és teljes, részletes beismerő­ val­­lomást tett. Elmondotta, hogy a IX. kerületi nemzetvédelmi cxport helyiségében­­született mg az Erzsébetvárosi Kör el­leni merénylet terve. A bom­ba­­mrénylet irányítója és tervezője Márffy József volt, az ő utasí­tóira dolgoztak a többiek va­lamennyien. Az első két megbe­­szlésen Radon kívül Márffy, Chiasti, Marosi és Kasnik vet­tek részt, később bevonták Her­­czg Józsefet, az Erzsébetvárosi Kö főportását és Németh Jó­­zseft, az ott alkalmazott por­tás is. Az utóbbi két ember se­­gítégével a merényletet meg­­előően mind az öten háromszor jánk fenn az Erzsébetvárosi Köben, ahol a nagyteremben a fúttest körül méréseket eszkö­­zöltek. Mind a két portást pén­­zelik, hogy a merényletet meg­­könyítsék. Nmeth József portást az első nyomozás idején letartóztatták, későb azonban kiderült, hogy a m­er­ylet időpontjában Kelen­földé volt és ott egész nap jt egy kocsmában. Ezek után elbocsátották a rendőrségről. 1923 novemberében Németh Jó­zsef a Szent János-kórház tüdő­betegosztályán meghalt.­­ Az újabb, Hetényi féle nyomozás megállapította, hogy Németh Józsefet betegsége idején több­ször meglátogatta két jólöltö­zött fiatalember, akik suttogó hangon, sokáig és titokzatos mó­don beszélgettek vele. Ennek a két fiatalembernek kézrekeríté­­sére ugyancsak nagyarányú nyo­­mozás indult meg. Mindezeknek részletes leírása után alig észrevehető kis hír számolt be arról, hogy a rend­őrség kihallgatta özvegy Kas­nik Mártonné rákospalotai la­kost, az állítólag öngyilkossá lett Kasnik János édesanyját. Ki­hallgatása során jegyzőkönyvbe mondotta, hogy részt vett fia holttestének agnoszkálásánál, de arra nem■ emlékszik hogy a ruha zsebében levelet találtak volna. Előkerült a dunaabonyi jegyzői hivatal hivatalos jegy­zőkönyve is, amelyben felsorol­ták az agnoszkált Ragnik János­nál talált tárgyakat. Ebben a listában semmiféle levél nem szerepelt. Az eljárásnak tehát éppen csak az alapja, a kiinduló­pontja hiányzott, ez a körül­mény azonban egyáltalán nem zavarta a továbbiakat... hogy az Erzsébetvárosi Kör el­leni merénylethez semmi közük sincs. Rémi regénybe illő részletek ke­rültek ezután nyilvánosságra Márffy József „rejtélyes“ szere­péről. A tudósításokban naponta húszszor is olvasható, hogy Márffy „cinikusan mosolyog“, a többi gyanúsítottak pedig azt ál­lítják, hogy Márffy volt az ösz­­szes bombamerényletek spiritus rectora. Valamennyi társát szug­­gesztív erejével hatalmában tar­totta és nyíltan megmondta ne­kik, hogy összes tettestársait el fogja tenni láb alól, nehogy el­ Hivatalos jelentést Az erzsébetvárosi bombamerénylet minden részletét felderítették Két hétig tartó nyomozás és vallatás után Márffy Józsefet, Chriasti Józsefet és Szász Józse­fet újból átvitték az ügyészség fogházába. Egy vagy két nappal később utánuk vitték a többi le­tartóztatott embereket is. A fő­­kapitányság politikai osztálya hivatalos jelentést adott ki, amely a következőket közölte: — Az 1922 április 3-án este az Erzsébetvárosi Kör ellen intézett bombamerénylet ügyében a rend­őrség a nyomozást sikeresen be­végezte. Megállapítást nyert, hogy a merényletet Márffy Jó­zsef kezdeményezésére és az ő tervei szerint hajtották végre. A merénylet részleteit a IX. kerü­leti nemzetvédelmi osztályon ha­tározták el, ahol az előkészítő megbeszéléseket is megtartották a tettesek. A merénylethez szük­séges pokolgép külső burkolatát Kasnik János készítette. Az óra­szerkezet Marosi Károlytól szár­mazott, a pokolgépet pedig Márffy József, Chriasti József és Marosi Károly állították össze. A Kör Herczeg József nevű portá­sának segítségével bent járt a helyiségben Marosi Károly, Chri­asti József és Radó József, akik ott többizben formális helyszíni szemlét tartottak, a szükséges méréseket eszközölték, a pokolgé­pet a fűtőtest és a fal közötti te­rület méreteihez formáltatták. 1922 április 2-án, vasárnap dél­előtt az összes előkészületi mun­kálatok annyira előrehaladtak, hogy a pokolgépnek a körbe való elszállításáról is gondoskodni tudtak.­­ Ezen a napon délelőtt 10 óra után Márffy József, Marosi Károly, Chriasti József, Radó József és Kasnik János találkoz­tak a IX. kerületi nemzetvédelmi osztályon, ahol Márffy rendelke­zésére a pokolgépet a következő­képpen szállították be a Körbe: Radó József és Kasnik János szerelő álruhába öltözködtek, ar­cukat, kezüket bekormozták, a pokolgépet a Márffy által rendel­kezésre bocsátott szerelő ládába tették, amelyet Radó József vál­lára akasztottak,­­ és felváltva Kasnik János vitték be a pokol­gépet Marosi Károly vezetése mellett a Körbe, ahol azt együt­tesen helyezték el a díszterem hosszfala mellett álló fűtőtest bordázata mögé. Az ügyelő sze­repet eközben Márffy és Chriasti látta el. Az elhelyezés után mind­nyájan visszatértek a IX. kerü­leti nemzetvédelmi osztályra, ahol Radó József és Kasnik János megmosakodtak és rendes ruhá­jukba öltöztek.­­ A pokolgép robbanása pon­tosan terveik szerint másnap, azaz 1922 április 3-án este 8 óra 27 és 30 perc között következett be. Kasnik időközben meghalt. Márffy Józsefet, Chriasti Józse­fet, Marosi Károlyt és Báthor Miklóst az Erzsébetvárosi Kör el­len végrehajtott bombamerény­let, Salló Jánost és Péter Tiva­dart pedig az újpesti izraelita orthodox templom ellen készült merénylet ügyében a kir. ügyész­ségnek további illetékes eljárás céljából előzetes letartóztatásba véve, átadják. Az összes gyanúsítottak az ügyészség Markó­ utcai fogházába kerültek. Március 4-én délelőtt tárgyalást tartott a büntetőtör­vényszéken Fayl Ivor dr. tanács­elnök büntetőtanácsa. A tárgya­láson Dolovsiák Mihály dr. kir. ügyész indítványozta, hogy a tör­vényszék egyesítse a francia kö­vetség ellen megkísérelt merény­let és a többi, sikertelen merény­letek ügyével az Erzsébetvárosi Kör elleni bombamerénylet ügyé­vel, ennek megfelelően halassza el a tárgyalást. A bíróság rövid tanácskozás után így is határo­zott. A gyanúsítottak visszake­rültek az ügyészség fogházába, ahol ugyanannak az évnek no­vember 18-áig várták a főtárgya-­ lás megkezdését. (Folytatjuk) ­ 1924 február első napjaiban jelentek meg a fővárosi napila­pokban a sokhasábos tudósítá­sok arról, hogy az a nyomozás, amelyet a főkapitányság politi­kai osztálya Hetényi Imre dr. főkapitányhelyettes és Schwei­­nitzer Jenő dr. rendőrkapitány vezetésével újult erővel megkez­dett az Erzsébetvárosi Kör el­leni bombamerénylet tetteseinek kézrekerítésére, teljes ered­­ménnyel végződött. A jelentések rendkívül bonyolult és sok tekin­tetben kalandos tényállásról sámoltak be. A nyomozás kiinduló pontja egy olyan esemény volt, amely majdnem két évvel azelőtt az új nyomozás megkezdése előtt nyomban az erzsébetvárosi bombamerénylet után történt. Egy pestkörnyéki falu mellett akkoriban kifogták a Dunából Kasnik János lakatos, a MÁV szaki főműhely munkásának holttestét. Az eredményes nyo­mozásról kiadott jelentések azt közölték, hogy a holttest ruhájá­nak zsebében egy levelet talál­tak, özvegy Radó Károlynénak volt címezve Marosi Károly alá­írással. A levélben Marosi azt írta az asszonynak, hogy ha a fia, Radó József nem hallgat és áruló lesz, feljelenti a főkapi­tányságon lopás miatt. A titok­zatos dunai holttest és a rejté­lyes levél ügyében annak idején nyomozás indult, ez azonban nem vezetett eredményre, mert sem Radó Józsefet, sem Marosi Károlyt nem találta meg a rend­őrség. Az 1923. esztendő utolsó nap­jaiban Marosi Károlyt két siker­telen bombamerénylet ügyében letatóztatták. Ekkor ismét nyo­mozni kezdtek a Kamik János zsebében talált levél alapján. Az új nyomozás azt állapította meg, hogy Marosi Károly egy ideig jóbarátságban volt Radó József­fel. Radó Rogátsi Károly drogé­riájában volt alkalmazva, ott Marosi több ízben meglátogatta és a tanúvallomásokból kiderült, hogy a fiatalemberek titokzato­san súgtak-búgtak az ilyen talál­kozások alkalmával. Ennek kö­vetkeztében detektívek kezdték keresni Radó Józsefet, végül rá­jöttek arra, hogy Nógrád­ megyé­­ben pénzügyi fővigyázó lett és letartóztatták. Radó Józsefet bevitték a fő­­kapitányságra, ahol a hozzá in­tézett keresztkérdések súlya alatt hamarosan bevallotta, hogy tagja volt a IX. kerületi nemzet­­védelmi csoportnak és ott köz­vetlen ismeretségbe került Márffy Józseffel, Kasnik János­sal, Marosi Károllyal és Chriasti Józseffel, akit ott mérnök úrnak szólítottak. Ezután az egykori tudósításokban a következők ol­vashatók : árulják, így Radó József vallo­mására hivatkozva azt közölték, hogy Kasnik nem lett öngyilkos, hanem Márffy dobatta a Duná­ba, mert nem bizonyult elég ti­toktartónak. A Rassay Károly ellen elkövetett merényletkísér­lettel­ kapcsolatban szóba került­ a rendőrségen egy Bethő István nevű egyetemi hallgató is. Erről a második nyomozás alkalmával előadták, hogy 1923 őszén állító­lag öngyilkos lett. Temetésén részt vett az egész IX. kerületi nemzetvédelmi csoport és ez al­kalommal Márffy József a követ­kező kijelentést tette: — így jár az, aki elárulja az igaz ügyet! Ezek szerint Bethőt is Márffy tette volna el láb alól. A jelen­tések közölték, hogy a rendőrség exhumáltatja Bethő István holt­testét, az exhumálás eredményé­ről azonban soha semmi sem ke­rült nyilvánosságra. .KÖTELALTALI HALÁIRA ÍTÉLEM Az Erzsébetvárosi Kör elleni bombamerénylettel megvádolt Márffy József tizenötéves üldöztetésének története IV. ■ ■ ■ A titokzatos­­vérbíróságo­ A IX. kerületi nemzetvédelmi csoport Ferenc­ körút 2. szám alatti helyiségében házkutatások egész sorát tartotta meg a ren­dőrség. Ez alkalommal lefoglal­tak minden iratot és okmányt. Ezekről azt közölték, hogy meg­találták az iratok között Márffy József részletes rendelkezéseit egy „vérbíróság" szervezése és műkö­dése tárgyában. Ez a vérbíróság állítólag meg is alakult, elnöke egy MÁV-felügyelő volt, akinek aláírása több okmányon szere­pelt, azt azonban a rendőrségen hosszú ideig nem tudták elolvas­ni. Végül kiderült, hogy az illetőt Bátori Miklósnak hívják, hala­déktalanul letartóztatták őt is. Ezenkívül három rendes bíróból és három perbíróból állott a „vérbíróság“, amely akkor ült össze, ha a szervezet tagjai kö­zül valaki áruló lett. Sötét te­remben, fekete köpenyben, hét szál gyertya imbolygó fénye mel­lett tanácskoztak a s václk­ák, ezenkívül még fekete csuklyát és álarcot is viseltek. Márffy József ugyanis azt akarta, hogy az el­ítéltek ne tudják, kikből áll a fe­lettük ítélkező bíróság. Márffy József mindezeket a vádakat „cinikusan mosolyog­va“ tagadta. Tagadott akkor is, amikor azt állították, hogy halá­los ítéletet hozatott egy Rigóczki nevű szervezeti tag ellen, aki azután titokzatos körülmények között meg is halt, vagy leg­alább eltűnt. Megjegyzendő, hogy mindezek miatt az állító­lagos halálos ítéletek és gyil­kosságok miatt soha senki ellen eljárás nem indult, Bátori Mik­lós MÁV-felügyelőt pedig a tör­vényszék vizsgálóbírója huszon­­­egynapi fogság után szabad­lábra helyezte, bűnvádi eljárás ellene sem indult. A sok rejté­lyes, grand guignolfen ülő törté­netet mégis teljes komolysággal tárgyalták a liberális lapok hosz­­szú hasábokon át, különös súlyt helyezve a lobogó gyertyákra, a kámzsákra és álarcokra, vala­mint a „vérbírósági tárgyalás“ egyéb hátborzongató részleteire. Az eddig említetteken kívül letartóztattak Péter Tivadar és Salló János egyetemi hallgató­­kat, akiket azzal vádoltak, hogy résztvettek több merénylet elő­készítésében. Letartóztatták Her­czeg Józsefet, az Erzsébetvárosi Kör főportását, aki a vallatások és szembesítések alkalmával áll­­í­­tatatosan tagadta, hogy része lett volna a merényletben. Chriasti József ugyancsak végig tagadott. A rendőrségen­­ezzel szemben tanúk jelentkeztek, akik­e­ azt­ vallották, hogy Herczeg ta­lálkozott Márffy Józseffel és Marosi Károllyal a merénylet elkövetése előtti időben. A berlini finn követ Helsinkiben Helsinki, június 1. (MTI) Kivimaki berlini finn követ és családja rövid szabadságra Hel­sinkibe érkezett. Könyvújdonságok Vyáry Iván: Bolgár hősök T­örök katonák......................19.80 P Kostya Sándor: Az ismeretlen ország................................1150 e Péchy-Horváth Rezső: A magyar hadihajózás története . 8.50 „ Kapható: Lukács Sándor könyvkiadónál, Budapest, IX., Tűzoltó­­utca 23. sz. és minden könyvkereskedésben. (Könyvsátor: József­­körút és Üllői­ út sáron, Valéria-kávéháznál.) .

Next