Esti Ujság, 1944. július (9. évfolyam, 153-171. szám)

1944-07-10 / 153. szám

Budapest, 1944 július 10 HÉTFŐ KILENCEDIK ÉVFOLYAM, 153. SZ. SZERKESZTŐ­SÉG KIADÓHIVATAL SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTA­ZÁSI IRODA, BUDAPEST, Vmn.: JÓZSEF-KRT 5. POSt­ATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKK SZ.1 .9.927. Főszerkesztő: RAJNISS FERENC FILLÉR ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY HÓNAPRA 4 , 50 FILL., HÁROM HÓNAPRA 13 PENGŐ. EGYES SZÁM­ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILLÉR. — A SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL TELEFONSZÁMA: «1—41«—00. PÉCS, július 10. Pécs városa igaz szeretettel várta a falai közé érkező intéz I­m­­r­é­dy Béla közgazdaságügyi minisztert, ak­i a mecsekelyi vá­ros díszpolgára és országgyűlési képviselője is. A miniszter a nemzetesasszony, Tamás fia és Vörösmarty Mihály személyi tit­kár kíséretében gépkocsin érke­zett a város határába. A külsőségekben megnyilvá­nuló egyszerűség nyomta rá bé­lyegét erre a pécsi látogatásra, de annál bensőségesebben ünne­peltek a szívek és mindenütt meleg szeretet, őszinte nagyra­becsülés, mélységes tisztelet és igaz bajtársias együttérzés fo­gadta. Különösen meleg, volt a fo­gadtatás a Magyar Megújulás Pártja Anna­ utcai székházában. A párthelyiség falain a párt jel­mondatai voltak olvashatók: ,I­tt a közösség és a­z ál­dozatosság szellemét ápoljuk. Protekciót nem adunk.“ Vagy: „Baj­társ! Imré Lysta mivoltod az életben is kötelez.“ A párthelyiségben közel egy­órás beszédben tájékoztatta a tagellenőrző összejövetel részt­vevőit az időszerű bel- és kül­politikai kérdésekről. A szokott­nál is határozottabb volt a hang­ja, amikor arról beszélt, hogy e­n­­nek a földnek magyar­­nak kell maradnia, vala­mint arról, hogy a hábo­rút minden körülmé­nyek között meg kell ny­ernünk. Gúnyos, szatiri­kus volt minden szava, amikor az Aladár-front felszámolásáról szólott s hangoztatta, hogy a régi Alad­árak­az új E­d­ö­­mérek semmi körülmé­nyek között sem fogják követni. Nagy szeretet nyilvánult meg a férje társaságában megjelenő nemzetesasszony irányában, aki közvetlen kedvességgel, a min­dennapi élet ügyes-bajos dolgai iránt is érdeklődve elbeszélgetett a pécsi hölgyekkel. A nemzetközi gazdasági élet­­ben általánosan ismert és be­csült szaktekintélynek kijáró fo­gadtatás várta vitéz Imrédy Bé­lát a pécsi városháza közgyű­lési termében, ahol Pécs váro­sának kereskedő és iparos tár­sadalma köszöntötte. A Pécsi Katolikus Kör dísz­­termében lezajlott nagytáboro­zás, amely tulajdonképpen a Keleti Arcvonal Bajtársi Szö­vetség pécsi törzsének felavatá­sával esett egybe, a frontot párt­katonák és a munka hazai arc­­vonalán szolgálatot teljesítők baráti kézfogása volt. Kemény arcélű katonák sorakoztak fel a munkától kérgestenyerű pécsi munkások mellett. Vitéz Imrédy Béla beszélni kezd. Idézi a szövetség jelmon­datát: Győzelem vagy halál. Be­széde további során vaslogiká­­i­val elemzi, miért vár halál a mai m­a­gyarságra, ha nem állja meg a helyét a harctereken. Az első két mondat után úgy érezzük, megvan a lelki kapocs a szónok és hallgatósága kö­zött. Minden szem rája szege­­ződik, amint határozott han­gon, szemeivel a messzeséget kutatva, a bolsevista veszély­ről kezd beszélni. A keleti arc­vonalat megjárt katona tisztán­látásával szemlélteti az orosz állapotokat, ismerteti a hatal­mas gyártelepek szélén nyo­morgó orosz munkásság kever­­ves helyzetét. Mélységes meg­győződés érzik a hangján, ami­kor azt mondja, hogy a nemzet élete és becsülete egy. Kemény szavakat használ azokkal szemben, akik kalan­dos terveket szőnek. Kijelenté­seit egyszerű gesztusokkal, de markánsan húzza alá. Az igazi rajátadó készsége sugárzik be­­lőle. Amikor a bajtársakkal beszél, felenged arcának szinte állandó komolysága. Mosolyogni kezd. Végtelen közvetlenséggel, baj­társi együttérzéssel érdeklődik katonatársai mindennapi dolgai iránt. A bajtársak bizalommal fordulnak feléje, mert tudják, hogy megértő, hogy katona, lelkü­letű, hogy szocális gondolkozású, tetőtől talpig úr és igaz ma­gyar katona. Vitéz Imrédy Béla közgaz­daságügyi miniszter, Pécs város díszpolgára, országgyűlési képvi­­selője, vasárnap reggel hitvese és közvetlen kísérete társaságá­ban a Vártemplomban szentmisét hallgatott. A miniszter és kísé­rete ezután a Magyar Megújulás Pártjának Anna­ utcai párthelyi­ségébe ment, hogy részt vegyen a párt tagellenőrző összejövete­lén. Az erős kéz érvényesül a lakáskérdés megoldásában Menekül London és Dél-Anglia lakossága a V. I. pusztító tüze elől Vitéz Imrédy Béla Pécsett Céltudatos, erősszerű, egységes kormányzatot! „Akik puccstervekkel foglalkoznak, jegyezzék meg: a magyar államhatalom kezében fegyver van, amelyet alkalmazni fog­ azokkal szemben, akik kiseb­b rend és fegyelem megingatására törekszenek. Nem zörög a haraszt... írta: Rajniss Ferenc Ha már szó esett a sajtóban a nagy nyilvánosság előtt ar­ról, hogy az elmúlott hét má­sodik felében a legőrültebb zsi­dó korszakot is megszégyenítő szennyes és zavaros rémhul­lám csapott át a magyar tár­sadalom lelkén, ha már rámu­tattak a hisztériás megbeteg­* dés külső jelenségeire, akkor*! - beszélhetünk a jószándék fe­gyelmezettségével a mélyeb­ben fekvő okokról is, amelyek a politikai pletykák és a rom­boló rémhírek áradatát újra és újra rázúdíthatják a nem­zeti közvéleményre. Minden felborzolódó válság arra jó, hogy a magyarság tanuljon belőle és a helyes következte­tések levonásával, a belső frontot gyengítő jelenségek is­métlődését megakadályozza. A régi magyar példabeszéd al­kalmazása nem helytelen mód­szer a legfrissebb események tárgyilagos jellemzésére, vagy­is fújt a szél — a harasztzör­­gés előtt . . . Mi nem vagyunk összeeskü­vő nép s nem is leszünk soha. Akár fent, akár lent próbál­koznak egyes csoportok titkos akciókkal, néhány nap, vagy talán óra elmúltával ezrek szórják szét a komor terveket s kissé bömbölve hörgik: hal­lottad? . . . Hát hallottuk . . . A VSI sebességét meg­szégyenítő szárnyas magán­értesüléseket mindenki meg­toldja egy fejbeütős pót­lékkal, úgyhogy az indítópá­lyán tevékenykedő politikus csizmadia nem ismeri meg a saját szörnyszülöttjét. Mi már ilyenek vagyunk s a legoko­sabb alkalmazkodni kifejlett tulajdonságainkhoz és felhagy­ni minden elvetélésre ítélt puccskísérlettel. Ami volt, az nem térhet vissza még álcá­zott formában sem az ország élére. Csak a haladás, a fejlő­dés, a becsülettel szolgált és a tudással előmozdított népi és nemzeti politika útja maradt szabadon a jövő felé. Bolond kalandorokra és visszafelé san­dító bávatag úriemberekre egyformán nincs szükség a leg­nagyobb magyar­­ áldozatok történelmi korszakában. Re­méljük, hogy a múlt hét tanul­ságai kijózanítják­­ a reak­ciót ... Jó, ha elcsendesed­nek; jó, ha nem játszanak a tűzzel, hogy belé ne hamvad­janak. Legyen méltó minden ember a hazai fronton a szov­jet csatatéren küzdő hőseink­hez! Szégyelje magát mindenki s verje meg a magyarok Iste­ne azt, aki itthoni jódolgában a maga, vagy érdekcsoportja nevében a rend s a végső harc­ra való felkészülés megdönté­sére tör! Verje meg — mind a két kezével! . . . A Hiszekegy elmondása után dr. Rihmer Béla helyi pártvezető üdvö­zölte vitéz Imrédy Bélát, majd fe­szült érdeklődés közepette a köz­­gazdasági miniszter emelkedett szó­lásra. Vitéz Imrédy Béla beszéde elején megköszönte az üdvözlést, majd hangoztatta, hogy az új párthelyi­­ség legyen a tiztességnek, a becsü­letnek, a munkának, a hűségnek és minden jónak hajléka, amelyből az új magyar élet megteremhet esen az ősi magyar földön. — Amikor itt a déli bajtársak szemébe nézek, úgy érzem köteles­ségem őszintének lenni — folytatta a miniszter. — Ritkán találkozunk és nem érünk rá arra, hogy gon­dolatainkat véka alá rejtsük, vagy pedig nagyon cikornyás mondatokba elburkolva, rébu­­szokat adjunk fel egymásnak, hogy mit is gondolunk tulaj­donképpen. Én tehát igyekezem magamat na­gyon őszintén, egyszerűen és érthe­tően kifejezni. Ha mégis maradnak netán homályok és mégis marad­nak kérdőjelek, legyetek meggyő­ződve, ezekről a kérdőjelekről nem én tehetek és nem ti tehettek, hanem a kérdőjeleket az élet állítja elénk, mert vannak problémák, amelyek sokkal nagyobbak, semhogy azok­kal egy ember meg tudjon birkózni akkor is, ha a hatalomnak bizonyos része a kezébe adatott. Vannak te­hát óriási ügy problémák, amelyek­kel szemben meg kell találnunk a helyes magatartást. Én azt kérem tőletek, mint aki közelebb vagyok mégis az eseményekhez, többet és gyorsabban látok meg dolgokat, mint ti, bízzatok meg bennem akkor is, ha nem értitek azt, hogy egyik vagy másik lépésem miért történik, mert én tudom. (Lelkes éljenzés és taps.)­­ Bizonytalan talajon mozog­nék, ha nem tudnám azt és nem számíthatnék arra, hogy mögöttem áll lelkes és hű megértő bajtársak tömege, amely elhiszi nekem azt, hogy semmi más nem vezet, mint ha­zánk java, semmi más nem vezet, mint azok­nak az elveknek az érvényesítése ebben az országban, amely elvekre szónokok meggyőződése és oka­„Bízzatok meg bennem akkor is, ha nem értitek egyik-másik lépésem miért történik“

Next