Esti Ujság, 1944. július (9. évfolyam, 153-171. szám)
1944-07-10 / 153. szám
Budapest, 1944 július 10 HÉTFŐ KILENCEDIK ÉVFOLYAM, 153. SZ. SZERKESZTŐSÉG KIADÓHIVATAL SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTAZÁSI IRODA, BUDAPEST, Vmn.: JÓZSEF-KRT 5. POStATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKK SZ.1 .9.927. Főszerkesztő: RAJNISS FERENC FILLÉR ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY HÓNAPRA 4 , 50 FILL., HÁROM HÓNAPRA 13 PENGŐ. EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILLÉR. — A SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL TELEFONSZÁMA: «1—41«—00. PÉCS, július 10. Pécs városa igaz szeretettel várta a falai közé érkező intéz Imrédy Béla közgazdaságügyi minisztert, aki a mecsekelyi város díszpolgára és országgyűlési képviselője is. A miniszter a nemzetesasszony, Tamás fia és Vörösmarty Mihály személyi titkár kíséretében gépkocsin érkezett a város határába. A külsőségekben megnyilvánuló egyszerűség nyomta rá bélyegét erre a pécsi látogatásra, de annál bensőségesebben ünnepeltek a szívek és mindenütt meleg szeretet, őszinte nagyrabecsülés, mélységes tisztelet és igaz bajtársias együttérzés fogadta. Különösen meleg, volt a fogadtatás a Magyar Megújulás Pártja Anna utcai székházában. A párthelyiség falain a párt jelmondatai voltak olvashatók: ,Itt a közösség és az áldozatosság szellemét ápoljuk. Protekciót nem adunk.“ Vagy: „Bajtárs! Imré Lysta mivoltod az életben is kötelez.“ A párthelyiségben közel egyórás beszédben tájékoztatta a tagellenőrző összejövetel résztvevőit az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. A szokottnál is határozottabb volt a hangja, amikor arról beszélt, hogy ennek a földnek magyarnak kell maradnia, valamint arról, hogy a háborút minden körülmények között meg kell nyernünk. Gúnyos, szatirikus volt minden szava, amikor az Aladár-front felszámolásáról szólott s hangoztatta, hogy a régi Aladárakaz új Edömérek semmi körülmények között sem fogják követni. Nagy szeretet nyilvánult meg a férje társaságában megjelenő nemzetesasszony irányában, aki közvetlen kedvességgel, a mindennapi élet ügyes-bajos dolgai iránt is érdeklődve elbeszélgetett a pécsi hölgyekkel. A nemzetközi gazdasági életben általánosan ismert és becsült szaktekintélynek kijáró fogadtatás várta vitéz Imrédy Bélát a pécsi városháza közgyűlési termében, ahol Pécs városának kereskedő és iparos társadalma köszöntötte. A Pécsi Katolikus Kör dísztermében lezajlott nagytáborozás, amely tulajdonképpen a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség pécsi törzsének felavatásával esett egybe, a frontot pártkatonák és a munka hazai arcvonalán szolgálatot teljesítők baráti kézfogása volt. Kemény arcélű katonák sorakoztak fel a munkától kérgestenyerű pécsi munkások mellett. Vitéz Imrédy Béla beszélni kezd. Idézi a szövetség jelmondatát: Győzelem vagy halál. Beszéde további során vaslogikáival elemzi, miért vár halál a mai magyarságra, ha nem állja meg a helyét a harctereken. Az első két mondat után úgy érezzük, megvan a lelki kapocs a szónok és hallgatósága között. Minden szem rája szegeződik, amint határozott hangon, szemeivel a messzeséget kutatva, a bolsevista veszélyről kezd beszélni. A keleti arcvonalat megjárt katona tisztánlátásával szemlélteti az orosz állapotokat, ismerteti a hatalmas gyártelepek szélén nyomorgó orosz munkásság keverves helyzetét. Mélységes meggyőződés érzik a hangján, amikor azt mondja, hogy a nemzet élete és becsülete egy. Kemény szavakat használ azokkal szemben, akik kalandos terveket szőnek. Kijelentéseit egyszerű gesztusokkal, de markánsan húzza alá. Az igazi rajátadó készsége sugárzik belőle. Amikor a bajtársakkal beszél, felenged arcának szinte állandó komolysága. Mosolyogni kezd. Végtelen közvetlenséggel, bajtársi együttérzéssel érdeklődik katonatársai mindennapi dolgai iránt. A bajtársak bizalommal fordulnak feléje, mert tudják, hogy megértő, hogy katona, lelkületű, hogy szocális gondolkozású, tetőtől talpig úr és igaz magyar katona. Vitéz Imrédy Béla közgazdaságügyi miniszter, Pécs város díszpolgára, országgyűlési képviselője, vasárnap reggel hitvese és közvetlen kísérete társaságában a Vártemplomban szentmisét hallgatott. A miniszter és kísérete ezután a Magyar Megújulás Pártjának Anna utcai párthelyiségébe ment, hogy részt vegyen a párt tagellenőrző összejövetelén. Az erős kéz érvényesül a lakáskérdés megoldásában Menekül London és Dél-Anglia lakossága a V. I. pusztító tüze elől Vitéz Imrédy Béla Pécsett Céltudatos, erősszerű, egységes kormányzatot! „Akik puccstervekkel foglalkoznak, jegyezzék meg: a magyar államhatalom kezében fegyver van, amelyet alkalmazni fog azokkal szemben, akik kisebb rend és fegyelem megingatására törekszenek. Nem zörög a haraszt... írta: Rajniss Ferenc Ha már szó esett a sajtóban a nagy nyilvánosság előtt arról, hogy az elmúlott hét második felében a legőrültebb zsidó korszakot is megszégyenítő szennyes és zavaros rémhullám csapott át a magyar társadalom lelkén, ha már rámutattak a hisztériás megbeteg* dés külső jelenségeire, akkor*! - beszélhetünk a jószándék fegyelmezettségével a mélyebben fekvő okokról is, amelyek a politikai pletykák és a romboló rémhírek áradatát újra és újra rázúdíthatják a nemzeti közvéleményre. Minden felborzolódó válság arra jó, hogy a magyarság tanuljon belőle és a helyes következtetések levonásával, a belső frontot gyengítő jelenségek ismétlődését megakadályozza. A régi magyar példabeszéd alkalmazása nem helytelen módszer a legfrissebb események tárgyilagos jellemzésére, vagyis fújt a szél — a harasztzörgés előtt . . . Mi nem vagyunk összeesküvő nép s nem is leszünk soha. Akár fent, akár lent próbálkoznak egyes csoportok titkos akciókkal, néhány nap, vagy talán óra elmúltával ezrek szórják szét a komor terveket s kissé bömbölve hörgik: hallottad? . . . Hát hallottuk . . . A VSI sebességét megszégyenítő szárnyas magánértesüléseket mindenki megtoldja egy fejbeütős pótlékkal, úgyhogy az indítópályán tevékenykedő politikus csizmadia nem ismeri meg a saját szörnyszülöttjét. Mi már ilyenek vagyunk s a legokosabb alkalmazkodni kifejlett tulajdonságainkhoz és felhagyni minden elvetélésre ítélt puccskísérlettel. Ami volt, az nem térhet vissza még álcázott formában sem az ország élére. Csak a haladás, a fejlődés, a becsülettel szolgált és a tudással előmozdított népi és nemzeti politika útja maradt szabadon a jövő felé. Bolond kalandorokra és visszafelé sandító bávatag úriemberekre egyformán nincs szükség a legnagyobb magyar áldozatok történelmi korszakában. Reméljük, hogy a múlt hét tanulságai kijózanítják a reakciót ... Jó, ha elcsendesednek; jó, ha nem játszanak a tűzzel, hogy belé ne hamvadjanak. Legyen méltó minden ember a hazai fronton a szovjet csatatéren küzdő hőseinkhez! Szégyelje magát mindenki s verje meg a magyarok Istene azt, aki itthoni jódolgában a maga, vagy érdekcsoportja nevében a rend s a végső harcra való felkészülés megdöntésére tör! Verje meg — mind a két kezével! . . . A Hiszekegy elmondása után dr. Rihmer Béla helyi pártvezető üdvözölte vitéz Imrédy Bélát, majd feszült érdeklődés közepette a közgazdasági miniszter emelkedett szólásra. Vitéz Imrédy Béla beszéde elején megköszönte az üdvözlést, majd hangoztatta, hogy az új párthelyiség legyen a tiztességnek, a becsületnek, a munkának, a hűségnek és minden jónak hajléka, amelyből az új magyar élet megteremhet esen az ősi magyar földön. — Amikor itt a déli bajtársak szemébe nézek, úgy érzem kötelességem őszintének lenni — folytatta a miniszter. — Ritkán találkozunk és nem érünk rá arra, hogy gondolatainkat véka alá rejtsük, vagy pedig nagyon cikornyás mondatokba elburkolva, rébuszokat adjunk fel egymásnak, hogy mit is gondolunk tulajdonképpen. Én tehát igyekezem magamat nagyon őszintén, egyszerűen és érthetően kifejezni. Ha mégis maradnak netán homályok és mégis maradnak kérdőjelek, legyetek meggyőződve, ezekről a kérdőjelekről nem én tehetek és nem ti tehettek, hanem a kérdőjeleket az élet állítja elénk, mert vannak problémák, amelyek sokkal nagyobbak, semhogy azokkal egy ember meg tudjon birkózni akkor is, ha a hatalomnak bizonyos része a kezébe adatott. Vannak tehát óriási ügy problémák, amelyekkel szemben meg kell találnunk a helyes magatartást. Én azt kérem tőletek, mint aki közelebb vagyok mégis az eseményekhez, többet és gyorsabban látok meg dolgokat, mint ti, bízzatok meg bennem akkor is, ha nem értitek azt, hogy egyik vagy másik lépésem miért történik, mert én tudom. (Lelkes éljenzés és taps.) Bizonytalan talajon mozognék, ha nem tudnám azt és nem számíthatnék arra, hogy mögöttem áll lelkes és hű megértő bajtársak tömege, amely elhiszi nekem azt, hogy semmi más nem vezet, mint hazánk java, semmi más nem vezet, mint azoknak az elveknek az érvényesítése ebben az országban, amely elvekre szónokok meggyőződése és oka„Bízzatok meg bennem akkor is, ha nem értitek egyik-másik lépésem miért történik“