Ethnographia • 27. évfolyam (1916)

II. Értekezések - Elek Oszkár: Petőfi Sándor „János Vitéz”-e és a népmesék

vése ellen, hogy a mesék anyaga egészében buddhista eredetű s aránylag későn került át Európába."­­ Annyi kétségtelen, hogy Csanádmondánk főelemét ismételten találjuk az ókori Hellasban. Firdúszinál egy évezreddel vagy, ha Mannhardot követjük, két évezred­del régebbi időbe jutunk vissza. Figyelemreméltó, hogy Firdúszi is Gustászp történetének színhelyét Byzánczba teszi, számunkra ekkér a motívum eredetét is jelezve. Hartland táblázatában (C p. 203—210) elenyészik az idevágó keleti mesék száma a nyugatiakhoz képest. Mannhard módfölött jelentősnek mondja, hogy a germán művelődés (a Siegfriedmondában) és a kelta művelődés (a Tristan­mondában) első felfedezésekor a néplélek mélyéből ugyanazokat a mondatárgyakat emeli az epikai földolgozás magasába, mint hasonló kifejlésekor a hellén szellem a Peleisben. 2 S várjon a mi Csanádmondánknak nem jut-e hasonló jelentősége? Szent Gellért a nyugati művelődésnek akarta a magyarságot megnyerni. Ezt a törekvést az ő legendája mondatörténetileg is jelképezi: a nyugati mesealkotásnak egyik nevezetes elemét beleolvasztotta a magyar nemzet mondakincsébe. Heller Bernát: PETŐFI SÁNDOR „JÁNOS VITÉZ­-E ÉS A NÉPMESÉK. Petőfi Sándor János Vitéze népmesék-ihlette alkotás. A mesék zamata érzik belőle. Riedl Frigiyes a legmagyarabb elbeszélő költeménynek tartja. A népszellem erejének tüze villan ki belőle. Megragadja a lelket az elbeszélés czikornyátlan ter­mészetessége s hangjának a művészlélek bensőségéből fakadó varázsa. Vörösmarty Mihály méltán nyilatkozott úgy, hogy a János Vitéz bármely irodalomnak díszére válnék. Indítékainak és feldolgozásainak, tárgyának s a költő alkotó képzeletének vizsgálata egyaránt eredménnyel kecsegteti a kutatót. A János Vitéz hazai és kül­öldi méltatói a tanúi, hogy Petőfi remekműve mindenütt meghódította a lelkeket. I. A János Vitéz és a kritika. 1844-ben a Pesti Divatlap János Vitéz „sajátos népi elemé"-t dicséri.­­ 1845 ben Vahot Imre ezt írja róla : „Ő (Petőfi) hatalmas teremtő erejével vissza­nézi, feleleveníti emlékezetünkben a kedves gyermekkort, midőn a köznépből szár- 1 U. o. 78. Hier liegt ein unumstösslicher Beweis gegen Benfeys Behauptung vor, dass die Märchenstoffe durchweg buddhistischen Ursprungs und in verhältnissmässig später Zeit nach Europa gelangt seien. 2 U. i. p. 78. Von nicht geringerem Gewicht dürfte die Beobachtung sein, dass gerade dieselben Sagenstoffe es waren, welche beim ersten Erwachen höherer Kultur von Griechen und fast zweitausend Jahre später unter ähnlichen Verhältnissen von Germanen und Kelten aus der Tiefe der Volksseele heraufgehoben und zum Ausgang u. Mittelpunkte epischen Gesanges gemacht wurden, ein Anzeichen dafür, dass eben vor u. bei dem ersten Zusammenstoss mit der christlichen Kultur die Germanen, eben vor dem Eintritt ihrer Völkerwanderung u. des fruchtbaren Austausches mit der höheren vorderasiatisechen Civi­lisation die Griechen von den nämlichen geistigen Mächten bewegt, von einer sehr ähnlichen Weltanschauung erfüllt waren. 3 A 23. sz., 156. 1. Újból Endrődi Sándor kiváló becsű : Petőfi napjai a magyar irodalomban cz. összeállításában, 31. 1.

Next