Falvak Népe, 1946 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1946-01-13 / 1. szám

Az egyetlen kivezető írt írtás Kurkó Gyárfás, a MNSas országos elnök© Nyolc hónapja, hogy kolozsvári lakos lettem, de az igazi kolozsvári Magyar Népi Szövetség csak most vált ismeretessé előttem. A napokban egyik kerületi szerve­zetünk gyűlésére hívtak meg. Nehezen szakítottam időt, de Mezei Lajos, aki több évtizedes harcosa a magyar népi demokráciának, elmondta, hogy a Hóstátba kell menni, ahol a gyűlést „­táblázással“ hívják össze. Palas táblával? Nem, magyarázta meg, hanem faragott táblá­val. Egy ív papírra írják a gyűlés helyét, pontos kezde­tét, anyagát és a szónokok nevét. A meghívót két díszes deszkalap közé teszik és körútra indítják. Minden gazda egy házzal tovább viszi,­­ így a tábla rövid órák alatt az egész falut, vagy városrészt bejárja... Mire megérkeztünk, a kerületi székház nagytermé­ben alig tudtunk az asztalhoz furakodni. Derék kisgazda elnökünk a maga, majd a mi mondókáink után felszó­lalásra hívta fel a kisgazdákat. Jelentkeztek is tömötten és egyik értékes felszólalás a másikat követte. Már az első felszólaló olyan gazdag és termékeny kérdéseket vetett fel, hogy e helyen többel nem is foglalkozhatnék. Például: „Miért van, hogy amíg más államokban a há­borús bűnösöket halálra íté­lik, nálunk az utcán sétál­nak, feketéznek és szabotál­nak? Helyes volna-e, hogy a magyar munkások is a Népi Szövetségbe jöjjenek s hogy lehetne együtt dolgozni ve­lük, amikor éppen magyar munkásokból álló csoportok vizsgálják a gazdák piacra szállított termékeit és sok­szor el is veszik? A munká­sok 8 órát dolgoznak s job­ban élnek, mint a kisgazdák, akik kezdve az 5 éves csa­ládtagtól a 15 éves öregekig kora reggeltől késő estig a legnehezebb munkát végzik. S ha egy pár csizmára, vagy szerszámra van szüksége a gazdának, egész évi termését kell odaadnia, nem is szólva arról, hogy nincsen tár, pat­kóvas és szeg." Nem is kell mondani, hogy falun is vannak mun­kások, iparosok, értelmiségi dolgozók s így a hóstáti gyű­lésről sem hiányzott az éhező tanító, az 50—100 ezer lej havi fizetésű munkás, a nyug­díj nélküli nyugdíjas, a nyersanyag hiánya miatt pihenni kényszerült iparos és az áruhiánnyal küzködő kereskedő. Ezek nyomban válaszoltak és ügyes fejtegetéssel ért­­et­ték meg, hogy a munkások, iparosok és becsületes vá­rosi dolgozók helyzet© sem könnyebb. Nagy érdeklődéssel figyeltem a vitát és az a gon­dolat futott át rajtam, hogy szüleim földmívesek , nyolc testvérem közül jutott földműves, munkás, iparos és pap is. Majd az, hogy én is voltam földműves is, munkás is és kisiparos is. Aztán egy fájdalmas pilla­natot éltem át újra. Két hónappal ezelőtt Nagybudapest­ városi sportcsarnokában voltam egy hatalmas nép­gyű­lésen, ahová azért hívtak meg a munkásság vezetői hogy mint vendég szólaljak fel. A gyűlésen Rajk László székely származású tanár elnökölt, aki ma a Nemzeti Főtanács tagja, amely az államfői jogokat gyakorolja Ott volt Rákosi Mátyás, munkásvezér, miniszterelnök­­helyettes is... Százezernyi sápadt, beesett arcú munkás és munkás­nő jött el a gyűlésre, félbeh­agyva egy időre a nép­ és. Hazaáruló fasiszták okozta romok eltakarítását. Az or­szág gazdasági helyzetéről és a közellátásról volt szó. A szónokokat elkeseredett han­gok szakították félbe: „Fegy­vert kérünk a falusi gazdák ellen, mert ki akarnak éhez­­tetni!“ Vezetőik türelmese® magyarázták meg, hogy nem a falusi kisgazdák okai az éhínségnek, hanem azok, akik a pesti kávéházakban egész napokat suttognak el össze­dugott fejjel és ma magukat kisgazdáknak nevezik. Ezek a felelősek minden mai nyomo­rúságért, szerencsétlenségért, így van ez nálunk is! S ebből a szerencsétlen­ségből csak egy kivezető út van: a termelés fokozása falun és városon, földön és gyárban, hogy a piacot el­láthassuk áruval s akkor ma­guktól esnek le az árak és tűnnek el a lelketlen feketé­zők, akik ezt a szerencsétlen­séget felidézték a most is ki­használják, miközben a be­csületes földműves, sminkás és értelmiségi dolgozók a­ világ felépítésén fáradozunk h­­á­u­l . 1944 jannuár IS­I. évfolyam# * 1. szál FALVAK-VIÉPE A ROMÁNIAI MAGYAR FÖLDMŰVESEK LAPJA

Next