Fejér Megyei Hirlap, 1956. április (1. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-01 / 79. szám

VILÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK. FEJÉR MEGYEI MI REPLU P XL ÉVFOLYAM, 79. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR. EGYE TANÁCSAINAK LAPJA , VASÁRNAP, 1956. ÁPRILIS 1. A Sárbogárdi Gépállomásnak már több mint hatvan traktora dolgozik A Sárbogárdi Gépállomás ta­vasszal a múlt évihez képest 3200 normál holddal végez több talaj­­munkát, részben azért, mert a termelőszövetkezetek területe megnőtt, részben azért is, mert az egyéni dolgozó parasztok na­gyobb számban kötnek szerződést talajmunkára. A gépállomás erő­gépeinek száma a tavalyi 68-ról 84-re emelkedett. A traktorok a homokosabb és dombosabb részeken már meg­kezdték a szántást és a vetést. De a sárbogárdi s a sárszentmik­­lósi határban a munkák megkez­dését hátráltatja az, hogy a szán­tóföldek mintegy 40—50 százalé­kát belvizek borítják meg. A gép­állomás péntekig elvetett 110 hold borsót és 20 hold árpát. Pénteken már teljes erővel megindult a tavaszi munka a gépállomás körzetében, töb­b mint hatvan traktor dolg­o­zott: szántott, fogasolt, vezet. A gépálomás legjobb traktorosai mind gépre ültek, így példáu­l. Tóth Mihály, a pusztaegresi Bú­zakalász Tsz-ben, zabot vetett, Papp Sándor, a kislóki Szabadság Tsz-ben árpát vetett. Rajna Péter traktoros József fiával együtt dolgozik, ők a sárosdi Haladás­ban szántottak. A gépállomás laboratóriumában befejezték a tavaszi kalaszt­­ok vetőmagjainak csíráztatását. Az eredményekről értesítették a ter­melőszövetkezeteket. Három ter­melőszövetkezetnél a csírázt­atás eredménye nem volt megfe­­lő, ezeket felszólították vetőmag cse­rére, ami meg is történt. A gépállomás felkészült egyik legfontosabb feladatára is: a ku­korica­vetés előkészítéséhez. Idén a körzetéhez tartozó termelőszövetkezetek kukori­caföldjének 55 százalékán négyzetesen vetik a kukori­cát. Erre a célra eddig már két drót­vezérléses kukoricavetőgépet ka­pott a gépállomás. A vetőbrigádo­kat már megszervezték, oktatá­suk most folyik. Pénteken Sárbo­­gárdon a termelőszövetkezeti el­nökök részére bemutatót tartott a gépállomás a négyzetes kukorica­vetésről. Három termelőszövetke­zetbe — a pusztaegresi Búzaka­lász, a kálozi József Attila és a nagylóki Vörös Október Tsz-ben —■ öt-öt holdon kipróbálják a Kolbai-féle ikersoros vetést is. Áll­jon a sarkára Sárszzentmiklósd­íj *9 fs az Összetartás Tsz vezetősége „A kedvezőtlen tavaszi időjárás miatt a tavaszi mezőgazdasági munkákat csak elkésve lehetett megkezdeni, ezért a munkatorló­dások elkerülése végett nagyon fontos most, a jó idő beálltával, hogy a mezőgazdasági termelő­szövetkezetek és a termelő­szövetkezeti csoportok minden időt kihasználjanak a tavaszi me­zőgazdasági munkák végzésére” — így szól a Minisztertanács és a Termelőszövetkezeti Tanács el­nökségének felhívása termelőszö­vetkezeteink tagságához. Aki a napokban járta a vidé­ket, meggyőződhetett róla, hogy termelőszövetkezeteink nagy többsége lelkesen hozzá is látott a tavaszi munkákhoz. Alapon és Alsószentivánon vezetik le a le­gelőket és a szántást borító bel­vizeket. Baracson, Mezőfalván, Cecén földbe tették a tavaszi bú­zát és a borsót. Kiszórták a mű­trágyát is az őszi vetésekre. Há­rom nap óta friss erővel, nagy lendülettel halad a halaszthatat­lan munka termelőszövetkezete­inkben és gépállomásainkon. Éppen ezért nem mehetünk el szó nélkül a sárszentmiklósi összetartás Ter­melőszövetkezet esete mellett. Március 28-án este 7 órára tűzték ki a közgyűlés időpontját. Nem kisebb jelentőségű dolgokat kel­lett volna megbeszélni, mint a tavaszi munkák menetét, a ter­melőszövetkezet elnökének és bri­gádvezetőjének megválasztását és egy kizárásra javasolt tag ügyé­nek tisztázását. A közgyűlést azonban az ösz­­szetartás Termelőszövetkezet egyes tagjai nem vették komo­lyan. Az első igazi tavaszi napon súlyosan megsértették a közös gazdálkodás munkafegyelmét. Fe­­derovics, Varjas, Baki, Fekete fogatosok ittas állapotban láttak hozzá a munkához. Aznap a ker­tészet melegágyához kellett volna földet hordaniok. Egész nap csak egy-egy kocsi földet szállítottak a helyszínre. Máskor háromszor­­négyszer fordultak meg. A földre pedig éppen aznap nagy szük­ség lett volna a kertészetben, mi­vel abba vetette volna a kertész a káposzta és paprika vetőmagot. Nem közömbös az egy­­sz-tagnak sem, hogy a palántából fejlődő káposztát, vagy paprikát korán, vagy későbben adják el a piacon. A primőr áruért kétszer annyit kapnak, mint a később­ért. Mégis miért nem gondolk­odtak el­len a termelőszövetkezet előbb e­mlí­­tett tagjai? Nem volt talán köz­tük olyan tag, akinek kötelessé­ge lett volna figyelmeztetni a fogatosokat? Volt köztük vezető­ségi tag is! Fekete Mihály azon­ban nem tett szemrehányást a felelőtlenül gondolkodó foe al­sóknak. Sőt egy pohárból ivott velük. Nem szükséges tovább részletezni a történteket. Úgy gondoljuk, ezek után helyesen javasolta a járási tanács mező­­gazdasági osztálya az ös­szeta­rtás Tsz vezetőségének a közgy­űlés elhalasztását. Felvetődik a kérdés, hogy va­jon kit lehet felelőssé tenn a történtekért? Elsősorban termé­­szetesen az összetartás Termelő­­szövetkezet vezetőségét. Jog­osan bírálta az egyik termelőszö­vet­kezeti tag a tsz pártszerve­zetét is. Több év óta együtt dolgoz­nak és mégsem sikerült kia­akí­­tani azt a szellemet, ami megyénk termelőszövetkezeteinek túlnyo­mó többségében megvan. A munkafegyelem meglazítóit má­sutt felelősségre vonják. A téli időt kihasználják tanulásra, szak­mai és politikai oktatásra. Az összetartás Termelőszövetkezet­­ben nem volt semmiféle tanfolyam­a élen Pedig szükség lett volna például a munkaegység jóváíráso­kkal foglalkozni. Ezzel is elejét vet­ték volna ennek a még mindig tisztázatlan dolognak. Farkas Márton alapító tag, a termelő­szövetkezet egyik legjobb mun­kaereje sértődöttségből elhagyta a termelőszövetkezetet. Az e vég­zett munkáért több munkaegysé­get követelt az előírtnál. Á­lítá­­sát azzal indokolta, „hogy más­­kor sem néztek oda egy-két munkaegységnek”. Vagyis több alkalommal előfordult, hogy gaz­­ságtalanul írtak egy-egy tag ja­vára munkaegységet. A vez­etők maguk sem tudtak dönteni. Te­hát nemcsak a tagság volt ta­pasztalatlan egyes kérdésekben, hanem a termelőszövetkezet ve­zetősége is erélytelenül, határo­zatlanul vezette a tsz ügyeit. Farkas Márton azóta nem jelent­kezett a termelőszövetkezetben. Úgy tudta, hogy közben „kizár­ták”. Ebbe az állítólagos döntés­­­be nem egyezett bele, hanem fel­lebbezést nyújtott be a járási ta­nácsnál. Elmondta, hogy tovább­ra is az összetartásban akar dol­gozni, ha a tagság befogadja. A tagság meg úgy vélekedett, hogy ő hagyta itt a szövetkezetét, ne­ki kell tisztázni magát. Ez is a március 28-i közgyűlés feladata lett volna, hogy pontot tegyen a Farkas Márton ügye végére. A tagság döntése azon­ban késik. Az összetartás Termelőszövet­kezet vezetőségének és tagságá­nak a közeljövőben ki kell küszöbölni a cserhát Elsősorban a tavaszi munkák végzésében kell kitenni maguk­ért. A közgyűlésen pedig válasz­­szanak olyan vezetőséget, amely minden körülmények között ké­pes lesz irányítani 30 család megélhetését, boldogulását bizto­sító szövetkezetet. A munkafe­gyelem megsértőit vonja felelős­ségre a szövetkezet. S ha egy tag hibát követ el, akkor ne kizárás­sal fenyegessék. Ha Farkas Már­ton tsz-tagot több alkalommal figyelmeztették volna, sőt, ha munkaegységlevonást eszközöltek volna nála, akkor tanult volna az esetből és nem távozott volna el szó nélkül munkahelyéről. Most a tavaszi munkák dandár­ja előtt fogjon össze az összetar­tás valamennyi tagja. Közös erő­vel gyürkőzzenek neki a munká­nak, támogassák az új vezetősé­get. Minden tsz-tag látja, hogy az említett hibák a vezetés gyengeségéből adódtak. Álljanak hát sarkukra valamennyien a sárszentmiklósi Összetartás Ter­melőszövetkezetben, s szerezzenek jó hírnevet maguknak. Kovács Mihály Képes kiadvány a Magyar Tanácsköztársaságról A harminchét éve alakult Ma­gyar Tanácsköztársaságról az MDP KV agitációs és propa­gan­­da osztálya és Párttörténeti In­tézete kiadásában „A Ma­gyar Tanácsköztársaság a dolgozó nép­ért” címmel szép kiállítású ké­pes füzet jelent meg. A kiadvány a könyvesboltok­ban és a propagandaanyag ter­jesztőnél kapható. ..................... r.r.0­ Reményekkel biztató tavasz Beköszöntött a napfényes tavasz. Az emberek felsza­badultabban lélegzenek és a tél hidege után teli tüdővel szív­ják a friss tavaszi levegőt. Ennek az esztendőnek a tavasza a világpolitikában is va­lami újat, valami frisset ígér. Tavasz még nincsen a világ­­politikában, a hidegháború fagya még nem engedett fel tel­jesen. Azt azonban már tudjuk, hogy a jég megtört. A vi­lágpolitika éghajlata is enyhültebbé vált. A napokban Moszkvába érkezett Erlander svéd minisz­terelnök. Nem ő az első külföldi kormányfő, nem az első a tőkés országok miniszterelnökei közül, aki ellátogat a szov­jet fővárosba. Az utolsó egy esztendő bővelkedett ilyen lá­togatásokban. A szovjet főváros és a szovjet ország lakói vendégükként üdvözölhették Nehrut, India tekintélyes mi­niszterelnökét, U Nu burm­ai miniszterelnököt, Adenauer nyugatnémet kancellárt, Gerhardsen norvég és Hansen dán­­ miniszterelnököt, Pearson kanadai külügyminisztert és még sok más tekintélyes polgári államférfit és politikust. A szovjet államférfiak is jártak külországokban. Bulganyin és Hruscsov elvtárs ázsiai körútja nagy jelentőségű világ-­­ esemény volt. E pillanatban Mikojan elvtárs tesz távolkeleti körutat, Malenkov elvtárs pedig a szovjet energetikus kül-­­­döttség vezetőjeként Angliában vendégeskedik. Ezek a megszaporodott és a korábbi években tulajdon-­­­képpen ismeretlen találkozók jelzik azt a utat, ami a világ­­politikában és az államok kapcsolataiban az utolsó három esztendőben megszületett. Ez az út: a békés egymás mellett élés eszméjének, a személyes érintkezésnek és találkozások­­ eszméjének, a tárgyalások gondolatának diadalútjai. Még nem mondhatjuk, hogy ezeket az eszméket, ezeket a gondola-­­­tokat minden kormány elismeri. De már mondhatjuk, hogy a kormányok többsége vagy elismerte e gondolatok elfoga­dásának szükségességét, vagy jó úton van az elismerés felé. A világ körülbelül húsz országa vallja már külpolitiká­jának a békés egymás mellett élés öt alapelvét, a pancsa silát. Ezek mellett az országok mellett számos kormány helyezkedik arra az álláspontra, hogy keresni kell a közeledés útját , államok és államok, társadalmi rendszerek és társadalmi­­ rendszerek között, mert ez vezet a nemzetközi feszültség feloldásához. A közeljövőben két nagyjelentőségű találkozóra kerül sor. E hó derupán Angliába utazik Bulganyin és Hruscsov elvtárs. A szovjet vezetőket Eden angol miniszterelnök hívta meg még tavaly nyáron a genfi kormányfői értekezleten. Az angol alsóház a napokban megvitatta a szovjet veze­tők angliai útját. Kormánypárt és ellenzék csaknem egy­hangúlag arra a megállapításra áltott, hogy ez a látogatás mindenképpen hasznos lesz Anglia szempontjából. Eden mi­­niszterelnök a politikai józanság sugallta hangon nyilatko­zott a közelgő találkozóról és az egyik képviselő ünnert rontó és a szovjet vezetők vendéglátásának költségei iránt érdek­lődő Ferdé­sre azzal vágott vissza, hogy ezek a költségek egymilliomod részét sem teszik ki annak, amibe egy hidro­­génbol­sba kerül. Valóban, ez a találkozó csak üdvös lehet Anglia és a­­ Szovjetunió szempontjából. Statisztikák mutatják, hogy az­­ angol—szovjet kereskedelem mindkét ország szempontjából gyümölcsöző és különösen Angliának jelent sort az gazdasági nehézségeinek leküzdésében. Angol üzletemberek hálával em­lékeznek vissza arra, hogy a Szovjetunió már megmentette rendeléseivel az ipar egyik-másik ágát. A tárgyalások azonban nemcsak amrot és szovjet szem­pontból lesznek fontosak, hanem az általános nemzetközi helyzet szempont­jából is, hiszen az angol és a szovjet állam­férfiak személyében két vezető nagyhatalom képviselői ta­lálkoznak. Annak tehát, ha ezek a nemzetközi kérdésekről folytatandó tárgyalások kedvezően végződnek, fontos szere­pe lehet a nemzetközi feszültség további enyhítésében, a nagy és mindmáig megoldatlan világpolitikai kérdések ren­dezésében. A közeljövő másik nagyjelentőségű találkozója Moszkvá­ban zajlik majd le. Májusban a szovjet fővárosba látogat Guy Mollet francia miniszterelnök és külügyminisztere Christian Pineau. Ezekben a napokban a francia külpoliti­kában bizonyos reményekre jogosító változás jelei kezde­nek mutatkozni. Pineau külügyminiszter március elején egyik beszédében hangsúlyozta Franciaországnak azt a jogát, hogy külpolitikai kérdésekben független álláspontot foglalhat el, és bírálat tárgyává tette a lényegében amerkai eredetű, de még ma is az erő, a tömbök, a merev szembenállás tételeit­­ hirdető nyugati külpolitikát. Pineau azóta többször megerő­sítette ezt az álláspontját, bár sohasem mulasztotta el hang­súlyozni, hogy Franciaország hű akar maradni nyugati szö­vetségeseihez. A francia külpolitika útkereső megnyilatkozásainak fé­nyében még fontosabbnak tűnik a moszkvai eszmecsere. Minthogy Franciaország azok közé az államok közé tartoz­­­zik, amelyek a leginkább érdekeltek a legfőbb nemzetközi problémák, így elsősorban a leszerelés és a német kérdés megoldásában, a moszkvai tárgyalások szerencsés kimenetele , biztatóbbá teheti e kérdések megoldásának távlatait. Íme, ezek a lehetőségek nyílnak az emberiség előtt 1956 tavaszán. E lehetőségek lehetővé teszik számunkra, hogy az­­ új nemzetközi helyzetről beszéljünk, olyanról, amelyben ked-­­­vezőbbek a feltételek a vitás nemzetközi kérdések megoldá- l­sára és a szilárd béke megteremtésére. . ...... A mátyásdombi kultúrmunkások az árvízkárosultakért A mátyásdombi DISZ szerve­zet kultúrmunkásai Móricz Zsig­­mond egyik három felvonásos színdarabját tanulták be. A darab megrendezésében legtevékenyeb­­ben a község fiatal pedagógusa, Molnár György vett részt. Móricz Zsigmond „Sári bíró” című népszínművét a községi kultúrházban 1956 március 25-én adták elő. Az előadásnak igen nagy sikere volt. Az esten 330-an tapsoltak a kitűnő színjátszók­­nak. Az előadás bevétele 1 276 fo­rint volt. Az összeget a mátyás­dombi kultúrház rendbehozására, csinosítására használják fel. A fiatalok elhatározták, hogy az előadást még egy esetben meg­ismétlik. A „Sári bíró”-t másod­szor március 31-én adják elő, s a teljes bevételt az árvízkárosul­tak megsegítésére fordítják.

Next