Fejér Megyei Hirlap, 1956. május (1. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-04 / 104. szám
OLETARJAI EGYESÜLJETEK IOR MEGY XI. ÉVFOLYAM. 104. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR. PÉNTEK, 1956. MÁJUS 4. A V atlasztöltény gyár legújabb gyártmányaival a felvonuláson. Tüntetés a béke és a proletár nemzetköziség mellett Székesfehérvár dolgozóinak színpompás felvonulása Elérkezett a várva-várt nap, a munkások harcos ünnepe, május elseje. A felszabadulás óta immár ez volt a tizenkettedik, amikor nem kellett számolni a rendőrkordonnal, amikor a dolgozók százezrei vonulhattak felemelt fővel, bizakodással, resztényekkel telve. Igen. Reményekkel telve ünnepeljük évről-évre május elsejét. És ezek a remények sohasem csalnak, mert a bizakodás záloga a párt vezetése, amellyel hatalmas eredményeket értünk el a felszabadulás óta. Sikeresen hajtottuk végre országépítő hároméves tervünket, a romok helyén új országot építettünk, az ötéves terv pedig tovább gazdagította, erősítette népgazdaságunkat, növelte népünk jólétét. Az idei május elseje ugyancsak joggal támasztott bennünk újabb reményeket. Hiszen néhány nappal előtte váltak ismertté azok az irányelvek, amelyekből kirajzolódnak előttünk felemelkedésünk, boldog jövőnk tényei. Tovább gazdagodik népünk, tovább emelkedik jólétünk és ennek reális feltételei adva vannak. Reális alapokon nyugszik második ötéves tervünk. Az árleszállítás pedig mint május elsejei ajándék örvendeztette meg a dolgozóinkat. Minden május elsején megszámlálhatatlan formában jut kifejezésre az emberek békevágya, a békés építőmunka gondolata. Az, hogy a világ népei békében akarnak élni egymás mellett, hogy öldöklő háborúk helyett a munkában akarnak egymással versenyezni. Ez a gondolat különösen kifejezésre jutott az idei május elsején, a szüntelenül hömpölygő emberáradaton, a jelszavakon, a lelkesedésen. Hogyne hatott volna át bennünket ez a gondolat, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa mindnyájunkat meggyőzött arról, hogy lehetséges a különböző államformában élő népek békés egymás mellett élése, lehetséges a tartós béke. Aki ott volt a székesfehérvári dolgozók felvonulásán, aki részt vett a menetben, vagy látta az ünneplő emberáradatot, meggyőződhetett valamiről. Arról, hogy milyen hatalmas erő rejlik a munkások, parasztok, értelmiségiek összefogásában és hogy ez az erő milyen hatalmas dolgokra képes. És meggyőződhettünk arról is, hogy Székesfehérvár dolgozói hitet tettek a proletár nemzetköziség mellett, a béke mellett, második ötéves tervünk végrehajtása mellett, építő munkánk, sikereink szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja és annak Központi Vezetősége mellett. „Éljen a párt!" — olvashattuk, hallhattuk a felvonulók között. Azt a pártot éltették a felvonulók, amely a lenini eszméket vallja és teszi megáévá, és amely biztosan vezet el bennünket a szocializmushoz. Tízezren, vagy talán többen is voltak a felvonuláson, akiknek arcán — a borús, szeles, hideg idő ellenére is — derű és vidámság ült. Tegyünk visszapillantást erre a nagyszerű, lelkes tüntetésre. A S ünneg Már napokkal május elseje előtt szorongva gondoltunk a szeszélyes időjárásra. Esik-e? Szép idő lesz-e? Ezek a kérdések foglalkoztatták az üzemek dolgozóit, akik nagy lelkesedéssel készültek a hagyományos ünnepre. Kimagasló munkasikereket értek el, de színpompás dekorációkat is készítettek, ötletesen kifejezve a békés munkában töltött hétköznapok lendületét, az építőmunka lázát. Még előtte való nap és éjszaka is zuhogott az eső, a felvonulást ez nem zavarta meg. Hideg szél lengette meg reggel a Március 15. utcáj át-, meg átívelő transzparenseket, a vörös és nemzetiszínű zászlókat, az emberek szorosan húzták össze magukon a kabátot, de már jóval a felvonulás kezdete előtt megtelt Bő város tötték a járdákat. Szinte alig lehetett közlekedni. Megteltek a virággal, zászlócskákkal díszített ablakok, a város különböző részeiből pedig kisebb nagyobb csoportokban, énekszóval mentek a dolgozók a Piac térre, a gyülekezőhelyre. A hangszórókból pattogós indulók hangja töltötte be a levegőt. Pontosan tizet mutatott az óra, amikor a Dózsa György téren felállító emelvényen elfoglalták helyüket a párt és a tanács megyei, városi vezetői, a Hazafias Népfront, a tömegszervezetek képviselői, a május elseje tiszteletére indult munkaverseny élenjárói, kiváló dolgozók és idős munkások, akik a felszabadulás előtti időkben illegális szervizei voltak a május elsejei ünnepségeknek, a különböző sztrájkoknak. Egyszer csak motorberregés tör át az indulók ütemén. A MÖHOSZ motorosai, akik feldíszített motorkerékpárokon, mintegy előőrsei a felvonulóknak, végigmennek a járdákon állók sorfalai között. Aztán megkezdődik a felvonulás. „Éljenek az úttörők !“ Jelszavak hangzanak a hangszórókból, amelyek a legifjabbakról, az általános iskolásokról emlékeznek meg. És hosszú, tömött sorokban jönnek az úttörők. Legelői a Május 1. téri iskola tanulói, akiknek névadójuk ez a szép ünnep. Hatalmas úttörő jelvényt hoznak magukkal, majd különböző nemzetek zászlóit tartják a kezükben, hirdetve a proletár nemzetköziség szellemét. A szél bele-belerugaszkodik a zászlókba, a kis úttörők azonban erősen fogják a rudakat és a széllel viaskodva is magasra tartják a táblát, amely hirdeti: „Éljen a világ népeinek hatalmas békemozgalma!” Béke kell! Ezt vallják a kis úttörők, akiknek boldog jövőjük, tanulásuk csak békében biztosítható. Ezt olvashatjuk a következő iskola tanulóinak kezéből is, akik egy-egy betűt tartanak magasra: „Béke téri iskola”. A bábcsoport tagjai bábukat hoznak magukkal. Szórakoznak és tanulnak a mi fiataljaink. Ezt láthatjuk a felvonuláson. A Rákóczi Ferenc Általános Iskola úttörői színes léggömböket, a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói piros, fehér, zöld zászlócskákat tartanak a kezükben, amiket az emelvény előtt magasra tartanak. A Kossuth Lajos, Móricz Zsigmond és Bartók Béla Általános Iskola tanulói következnek azután sorra. Ott menetel a legjobb vasgyűjtő úttörőcsapat, amelynek tagjai kis kocsikat húznak maguk után, megrakva vas- és különböző hulladékokkal. Egyenruhás sportolók szakítják meg rövid időre az iskolások sorait. Elől az olimpiai címert, az öt karikát hozzák, majd nagy betűkkel olvashatjuk: ,,TSB". Székesfehérvár sportolói sok dicsőséget szereztek már városunknak. Büszkék lehetünk vívóinkra, akik tetszetős ruhában karddal tisztelegnek az emelvény előtt. Aztán kék, piros melegítőben a többiek, a különböző sportegyesületek tagjai, a kerékpárosok, stb. jönnek. Ismét fiatalok, de már olyanok, akik középiskolákban készülnek az életre. A Ságvári Endre Gépipari Technikum tanulói hatalmas fogaskereket visznek, kinyitott könyvet a Közgazdasági Technikum növendékei. Majd a leánygimnázium tanulói, az ipari tanulók, a tanítóképzősök jönnek. Fejlődő iparunk, mezőgazdaságunk egyre több szakembert követel. Tanuló ifjúságunk meg akar felelni azoknak a követelményeknek, amelyeket az élet állít velük szemben. Ezt bizonyítják a felírások, a jelszavak, amiket magukkal hoznak. Minden bizonnyal jó szakemberek válnak belőlük és olyan nevelők, akikre nyugodtan bízhatjuk a jövő gyermekeit. Jönnek az üzemek dolgozói A MOHOSZ vitorlázó repülői és rádiósai után, akik egy „Lepké”-t hoznak magukkal, az üzemek következnek, amelyeknek sorát a Vadásztöltény gyár nyitja meg. „A munka nálunk becsület és dicsőség dolga” — hirdeti a felírás és hogy a vadásztölténygyáriak ezt tettekkel is bizonyítják, szemlélteti a két élüzem jelvény. Lelkes taps fogadja őket az emelvény előtt, ahol elvonultatják gyártmányaikat is. Az egyik autón „URH" felírással hatalmas rádió szól, a másikon a „Dongó” segédmotorok láthatók. A munkában elért eredményekről is beszámolnak a felírások. A Zala üzem 112, az ifjúsági üzem 109, a Ságvári 12-es üzem 101,7 százalékra teljesítette első negyedéves tervét. A Vadásztölténygyár dolgozói teljesítik kötelességüket. Egyre több közszükségleti cikk gyártásával járulnak hozzá második ötéves tervünk teljesítéséhez. Ezt teszik a Megmunkáló és Kovácsoló Vállalat dolgozói is, akik burgonyaültetőgépeket és csőbútorokat készítenek. Készítményeiket be is mutatják az ünneplőknek. Élüzem lett a Koloritgyár, amelynek dolgozói ötletesen mutatják be a gyárban készített ruhákat. Az egyik kocsin ruhából készült virágok díszlenek, amelyek szirmain nevek olvashatók. Az egyiken ez áll: „László János 128 százalék”. Tehát a Koloritgyár dolgozói is kitettek magukért. Tervük túlteljesítésével nyerték el a büszke élüzem címet. Vidáman, lelkesen menetelnek Dühöng a szél, csattogtatja a zászlókat, az emberek azonban vidáman, lelkesen menetelnek az emelvény előtt, éltetik a pártot, a Központi Vezetőséget, a proletár nemzetköziséget. A Badacsonyvidéki Borforgalmi Vállalat dolgozói kék ballonokból összeállított szőlőfürtöt hoznak, majd a szőlőápolás és borkezelés műveleteit mutatják be teherautón. Aztán sorra jönnek az élüzemek. A Köztisztasági és Kertészeti Vállalat gépkocsiparkja új öntözőautóval bővült. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a virágos, tiszta Székesfehérvárért-mozgalom jelentős eredményeket hozzon. Az ÉDÁSZ, az Erőmű dolgozói a villanyhálózat kibővítését és a villamosenergia termelés fokozásét tűzték ki célul. Megjavult a munka a Finommechanikai Javító Vállalatnál is, amely a múlt évben még rosszhíréről volt ismert. Most ez a vállalt is élüzem lett 120 százalékos negyedévi tervteljesítéssel. Bemutatják az autóbuszrádiókat, amelyeket a szépkivitelű Ikaruszok részére gyártanak. Az élüzemek között menetelnek a Fehérvári Nyomda dolgozói is, akik ugyancsak jó munkával ünneplik május elsejét. Végeláthatatlan sorok Fekete egyenruhában, tömött sorokban menetelnek az élüzem Posta, majd a Ruházati gyár dol(Folytatás a második oldalon) A Könnyűipari Szerszámgépgyár a sok sikert aratott nagyszerű szerszámgépeit mutatta be az ünnepi menetben. Az élüzem-Civimel kitüntetett Kolorit-gyár a gyönyörűen feldíszített kocsiján példázta a népek összefogását, testvéri egységét a békéért. A Köztisztasági Kölészeti Vállalat kocsija előtt az üzem fiatal tánccsoportja haladt.