Fejér Megyei Hirlap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-01 / 50. szám
Nyílj: Aki a sir széléről jött vissza Üstökös a földközelben Nem kell félni az összeütközéstől! Lesz még Tordas tsz község Szovjet tudósok elektromos altatógépe AZ MSZMP FEJÉR MEGYEI ELNÖKSÉGÉNEK ÉS FEJÉR MEGYE TANÁCSÁNAK LAPJA II. ÉVFOLYAM. 50. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR. PÉNTEK, 1957. MÁRCIUS L Sok jó hivatal kis helyen elfér A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottsága 1957. február 26-án ülést tartott. A Központi Bizottság Kádár János és Kiss Károly elvtársak előadói beszédei alapján megtárgyalta az 1. Időszerű kérdések és feladatok, valamint a 2. Szervezeti és személyi kérdések című napirendi pontokat. A két napirendi pont együttes tárgyalása során az előadókon kívül 17 elvtárs szólalt fel. A Központi Bizottság a napirendi pontokkal kapcsolatban több határozatot hozott. I Magyar Szocialist Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának határozata szervezeti és személyi kérdésekben A Központi Bizottság elhatározta a párt vezető szerveinek megerősítését. Az ideiglenes Központi Bizottságot 14 taggal, az Intéző Bizottságot 2 taggal kiegészítette. Az Intéző Bizottság mellett megszabott hatáskörrel létrehozta a Központi Bizottság öt tagú Titkárságát, valamint öt tagú Központi Ellenőrző Bizottságot. A vezető szerveket újonnan beválasztott elvtársakkal kiegészítve, az alább közölt összetételben erősítette meg. Az MSZMP Központi Bizottságának tagjai: 1. Aczél György építőmunkás, vállalati igazgató, 2. Apró Antal építőmunkás, iparügyi miniszter, 3. Benke Valéria tanítónő, a Rádió alelnöke, 4. Biszku Béla szerszámlakatos, pártmunkás, 5. Cservenka Ferencné textilmunkás, pártmunkás, 6. Dabronoki Gyula sütőipari munkás, vállalati igazgató, 7. Dögei Imre földműves, földművelésügyi miniszter, 8. Fehér Lajos újságíró, pártmunkás, 9. Fock Jenő műszerész, a SZOT titkára, 10. Földes László asztalos, miniszterhelyettes, 11. Friss István közgazdász, 12. Gáspár Sándor autószerelő, aSZOT főtitkára, 13. Gyenes Antal közgazdász, újságíró, 14. Horváth Imre lakatos, külügyminiszter, 15. Kádár János műszerész, miniszterelnök, 16. Kállai Gyula újságíró, pártmunkás, 17. Kiss Árpád mérnök, a Tervhivatal elnöke, 18. Kiss Dezső szerszámlakatos, pártmunkás, 19. Kiss Károly bőripari munkás, pártmunkás, 20. K. Nagy Sándor kertész, a túrkevei Harcos Tsz elnöke, 21. Komócsin Zoltán kereskedelmi alkalmazott, pártmunkás, 22. Kossa István közlekedési alkalmazott, pénzügyminiszter, 23. Köböl József műasztalos, pártmunkás, 24. Major Tamás színművész, színházigazgató, 25. Marosán György sütőipari munkás, államminiszter, 26. Dr. Münnich Ferenc jogász, miniszterelnökhelyettes, 27. Németh Károly húsipari munkás, pártmunkás, 28. Nyers Rezső nyomdász, megbízott minisztériumi vezető 29. Pothornyik József bányász, trösztigazgató, 30. Révész Géza nemesfémipari munkás, altábornagy, 31. Rónai Sándor kőműves, az országgyűlés elnöke, 32. Sándor József szűcsipari munkás, pártmunkás, 33. Sándor Kálmán kubikos, pártmunkás, 34. Somogyi Miklós építőmunkás, a SZOT elnöke, 35. Szurdi István textilmunkás, pártmunkás, 36. Tömpe István kárpitossegéd, miniszterhelyettes, 37. Úszta Gyula erdész, vezérőrnagy, az Intéző Bizottság tagjai: Apró Antal Kiss Károly Biszku Béla Marosán György Fehér Lajos dr. Münnich Ferenc Kádár János Rónai Sándor Kállai Gyula Somogyi Miklós I Titkárság tagjai: Kádár János, a Központi Bizottság elnöke, Fock Jenő, a Központi Bizottság titkára, Kállai Gyula, a Központi Bizottság titkára, Kiss Károly, a Központi Bizottság titkára, Marosán György, a Központi Bizottság titkára. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjai: Asztalos Géza vasmunkás, pártmunkás, Maróti Károly közlekedési alkalmazott, tanácselnök, Mózes Viktor szabósegéd, nyugdíjas, Dr. Nezvai Ferenc bőripari munkás, megbízott minisztériumi vezető, Péteri István textimunkás, pártimófeás. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának határozata az időszerű kérdésekről és feladatokról A Központi Bizottság megállapítja, hogy az ellenforradalmi erőkkel folytatott szakadatlan harc közben, a decemberi párthatározat végrehajtása eredményeA proletárdiktatúra a népi demokrácia vezető erejének, a pártnak építése alapjában véve egészségesen és kielégítő ütemben halad előre. Párttagságunk jelenleg heti átlagban 8—12 ezer fővel növekszik és túlhaladta a 190 ezret. A városi pártszervezeteken kívül az ország falvainak 75 százalékában megalakult a pártszervezet; a párt alapszervezeteinek száma lényegesen meghaladta a 8 ezret. A párt központi lapja, a Népszabadság, hétköznap 620 ezer, vasárnap 690 ezer példányszámban, jelenik meg, az egyéni előfizetők száma elérte a 250 ezret. A párt rendezvényeit általában a magasfokú látogatottság, az élénk, szabad elvi és építőjellegű vita, az üres, sablonos vonások eltűnése, a harcos hangulat és egység jellemzi. A párt egészséges fejlődését elsősorban azzal értük el, hogy élesen elhatároltuk magunkat a Nagy Imre—Losonczy-féle pártellenes csoporttal, szilárd és megalkuvás nélküli harcot folytattunk mindazok ellen, akik megkísérelték e káros, végeredményben az ellenforradalom céljait szolgáló politika felújításátjártunkban. Visszavertük azt az ellenforradalmi támadást is, amelyet a „sztálinizmus”, „rákosizmus” hamis jelszavával indítottak pártunk ellen, azzal a céllal hogy a párt újjászervezését gátolják, a becsületes, aktív kommunistákat befeketítsék és üldözzék. * A pártépítés eredményei továbbá annak a határozottságnak köszönhetők, amellyel Központi Bizottságunk fellépett és fellép a szektás politika veszélye ellen is. E veszély leküzdése érdekében biztosítottuk a vezető szervek megfelelő személyi összetételét, hathatós intézkedéseket tettünk a belső pártdemokrácia érvényesülésére, a párt tevékenységének az önkéntes társadalmi munka alapjára való helyezésére. A függetlenített pártapparátus létszámát 64 százalékkal csökkentettük. Politikánk szilárd elvi alapokra való helyezésével s következetes gyakorlati keresztülvitelével sikerült biztosítani pártunk elvi, politikai és szervezési egységét. Ennek eredményeként sikerült elérni azt is, hogy pártunk vezetőszerepe a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi életében mind hatékonyabban érvényesüljön. A pártegységért való elvi harc, a proletárdiktatúra erősítése • a párt vezető szerepének hstként, jelentős sikerek születtek mind a politikai élet, mind a párt- és a tömegszervezetek fejlesztése terén, bontosítása a jövőben is minden kommunista első és legfontosabb kötelessége. Az elmúlt két és fél hónap sikereiről szólva, nem hallgathatunk a pártmunka azon gyengeségeiről sem, amelyek az általános fejlődésen belül megmutatkoztak s a további egészséges fejlődést fékezik. Határozottan elítéljük egyes párttagjainknál megnyilvánuló elzárkózó magatartást az értelmiségi dolgozókkal, úgyszintén a munkástanácsokkal szemben, mint káros és szektás hibát. Elítéljük azt a szektás nézetet is, mely szerint, „akik eddig nem léptek be a pártba, azokra már nincs is szükség”. Az MDP-nek azokkal a volt tagjaival szemben, akik eddig nem léptek be a pártba, türelmes, elvtársi és baráti viszonyt kell teremteni; az MSZMP-t az MDP volt tagságának túlnyomó részével a szocializmus győzelméért vívott hosszú és eredményes közös harc kötelékei fűzik össze. A volt MDP-tagok közül azokat akik 1957. május 1-ig felvételre jelentkeznek, régi párttagsági idejük elismerésével kell felvenni a pártba. Ez után az időpont után csak mint új tagok kérhetik felvételüket. A Központi Bizottság élesen elítéli az olyan, helyenként megmutatkozó elvtársiatlan és intrikus magatartást, mely mindenáron és mindenképpen hibát keres. Ezt egészségtelen, vagy éppen a párt növekvő ereje és egysége láttán elkeseredett ellenforradalmi elemek szítják kívülről. Komoly fogyatékossága a pártépítés eredményeinek az, hogy viszonylagos lemaradás mutatkozik néhány budapesti és vidéki üzemben, egyes értelmiségi pártszervezetek fejlődésében és a kisebb falvak pártszervezeteinek építésében. Pártmunkánk komoly fogyatékossága volt az is, hogy apártszervezetek rendszeres központi irányítása gyenge volt. A hibák kijavítása érdekében a Központi Bizottság elhatározza: 1. A Központi Bizottság és az Intéző Bizottság pártvonatkozású határozatainak végrehajtása s az operatív feladatok megoldása érdekében létre kell hozni a Központi Bizottság titkárságát. 2. Újból meg kell szervezni a Központi Ellenőrző Bizottságot amely a párt sorainak tisztasága felett őrködik. Működéséért a Központi Bizottságnak felel. 3. Valamennyi pártszervnek a pártmunka egyik legfontosabb feladataként meg kell kezdeni a rendszeres kádermunkát, az eddiginél azonban lényegesen korlátozottabb hatáskörben. 4. A funkcionáriusok elméleti képzése érdekében hathónapos pártiskolát kell szervezni. 5. Az elméleti kérdések megfelelő feldolgozásának elősegítésére meg kell indítani a párt tudományos folyóiratát, a Társadalmi Szemlét. 6. Központi előadássorozatot kell indítani a legfontosabb elméleti kérdések tisztázására, a Nagy Imre—Losonczy-féle csoport által képviselt, a marxizmus—leninizmust meghamisító revizionista nézetek és osztályáruló politika leleplezésére, az októberi események helyes, marxista—leninista értékelésének kidolgozására, ezen előadások alapján széles körben helyi előadássorozatot kell szervezni. 7. Elő kell készíteni és néhány hónapon belül össze kell hívni az országos pártértekezletet a párt helyzetének és feladatainak megtárgyalása, a pártmunka új tapasztalatainak megvitatása, a párt vezető szerveinek megerősítése és véglegesítése céljából. I. A párt építése II. A szocializmus erőinek összefogása A párt építésével párhuzamosan jelentős előrehaladás történt a szocializmus összes fő erőinek az ellenforradalom elleni harcra való aktivizálása és tömörítése terén. A küzdelem e célkitűzés sikeres és teljes megvalósításáért igen bonyolult politikai helyzetben indult meg és még távolról sem ért véget. Decembertől, miután az ellenforradalom nyílt erőit (a fegyveres osztagokat, s az október 23-a után gombamódra szaporodó fasiszta és egyéb burzsoá restarációs pártokat és szervezeteket) szétvertük, maradványukat pedig illegalitásba szorították, a harc új szakasza kezdődött. Ismeretes, hogy az úgynevezett „területi“ és „központi“ munkástanácsok, a különböző „forradalmi bizottságok“, valamint az író- és újságírószövetség becsületes tagjai tiltakozása ellenére, a valóságban a nyílt harcban vereséget szenvedett ellenforradalom rejtett állásai voltak. E szervezetek közül egyesek feloszlatása, mások működésének felfüggesztése teljesen helyes intézkedéseknek bizonyultak. Az ellenforradalom erőinek teljes és végleges megsemmisítéséhez a proletárdiktatúra eszközeinek következetes és erélyes alkat(Folytatás a második oldalon)