Fejér Megyei Hirlap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-01 / 50. szám

Nyílj: Aki a sir széléről jött vissza Üstökös a földközelben Nem kell félni az összeü­tközéstől! Lesz még Tor­das tsz község Szovjet tudósok elektromos altatógépe AZ MSZMP FEJÉR MEGYEI ELNÖKSÉGÉNEK ÉS FEJÉR MEGYE TANÁCSÁNAK LAPJA II. ÉVFOLYAM. 50. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR. PÉNTEK, 1957. MÁRCIUS L Sok jó hivatal kis helyen elfér A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottsága 1957. február 26-án ülést tartott. A Központi Bizottság Kádár János és Kiss Károly elvtársak előadói beszédei alapján megtárgyalta az 1. Idősz­erű kérdések és feladatok, valamint a 2. Szervezeti és személyi kérdések című napirendi pontokat. A két napirendi pont együttes tárgyalása során az előadó­kon kívül 17 elvtárs szólalt fel. A Központi Bizottság a napirendi pontokkal kapcsolatban több határozatot hozott. I­ Magyar Szocialist Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának határozata szervezeti és személyi kérdésekben A Központi Bizottság elhatározta a párt vezető szerveinek megerősítését. Az ideiglenes Központi Bizottságot 14 taggal, az Intéző Bizottságot 2 taggal kiegészítette. Az Intéző Bizottság mellett megszabott hatáskörrel létrehozta a Központi Bizottság öt tagú Titkárságát, valamint öt tagú Központi Ellenőrző Bizott­ságot. A vezető szerveket újonnan beválasztott elvtársakkal ki­egészítve, az alább közölt összetételben erősítette meg. Az MSZMP Központi Bizottságának tagjai: 1. Aczél György építőmunkás, vállalati igazgató, 2. Apró Antal építőmunkás, iparügyi miniszter, 3. Benke Valéria tanítónő, a Rádió alelnöke, 4. Biszku Béla szerszámlakatos, pártmunkás, 5. Cservenka Ferencné textilmunkás, pártmunkás, 6. Dabronoki Gyula sütőipari munkás, vállalati igazgató, 7. Dögei Imre földműves, földművelésügyi miniszter, 8. Fehér Lajos újságíró, pártmunkás, 9. Fock Jenő műszerész, a SZOT titkára, 10. Földes László asztalos, miniszterhelyettes, 11. Friss István közgazdász, 12. Gáspár Sándor autószerelő, a­­SZOT főtitkára, 13. Gyenes Antal közgazdász, újságíró, 14. Horváth Imre lakatos, külügyminiszter, 15. Kádár János műszerész, miniszterelnök, 16. Kállai Gyula újságíró, pártmunkás, 17. Kiss Árpád mérnök, a Tervhivatal elnöke, 18. Kiss Dezső szerszámlakatos, pártmunkás, 19. Kiss Károly bőripari munkás, pártmunkás, 20. K. Nagy Sándor kertész, a túrkevei Harcos Tsz elnöke, 21. Komócsin Zoltán kereskedelmi alkalmazott, pártmunkás, 22. Kossa István közlekedési alkalmazott, pénzügyminiszter, 23. Köböl József műasztalos, pártmunkás, 24. Major Tamás színművész, színházigazgató, 25. Marosán György sütőipari munkás, államminiszter, 26. Dr. Münnich Ferenc jogász, miniszterelnökhelyettes, 27. Németh Károly húsipari munkás, pártmunkás, 28. Nyers Rezső nyomdász, megbízott minisztériumi vezető 29. Pothornyik József bányász, trösztigazgató, 30. Révész Géza nemesfémipari munkás, altábornagy, 31. Rónai Sándor kőműves, az országgyűlés elnöke, 32. Sándor József szűcsipari munkás, pártmunkás, 33. Sándor Kálmán kubikos, pártmunkás, 34. Somogyi Miklós építőmunkás, a SZOT elnöke, 35. Szurdi István textilmunkás, pártmunkás, 36. Tömpe István kárpitossegéd, miniszterhelyettes, 37. Úszta Gyula erdész, vezérőrnagy, az Intéző Bizottság tagjai: Apró Antal Kiss Károly Biszku Béla Marosán György Fehér Lajos dr. Münnich Ferenc Kádár János Rónai Sándor Kállai Gyula Somogyi Miklós I Titkárság tagjai: Kádár János, a Központi Bizottság elnöke, Fock Jenő, a Központi Bizottság titkára, Kállai Gyula, a Központi Bizottság titkára, Kiss Károly, a Központi Bizottság titkára, Marosán György, a Központi Bizottság titkára. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjai: Asztalos Géza vasmunkás, pártmunkás, Maróti Károly közlekedési alkalmazott, tanácselnök, Mózes Viktor szabósegéd, nyugdíjas, Dr. Nezvai Ferenc bőripari munkás, megbízott minisztériumi vezető, Péteri István textimunkás, pár­timófeás. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának határozata az időszerű kérdésekről és feladatokról A Központi Bizottság megálla­pítja, hogy az ellenforradalmi erőkkel folytatott szakadatlan harc közben, a decemberi pártha­tározat végrehajtása eredménye­A proletárdiktatúra a népi de­mokrácia vezető erejének, a párt­nak építése alapjában véve egész­ségesen és kielégítő ütemben ha­lad előre. Párttagságunk jelenleg heti átlagban 8—12 ezer fővel nö­vekszik és túlhaladta a 190 ezret. A városi pártszervezeteken kívül az ország falvainak 75 százaléká­ban mega­lakult a pártszervezet; a párt alapszervezeteinek száma lényegesen meghaladta a 8 ezret. A párt központi lapja, a Nép­­szabadság, hétköznap 620 ezer, va­sárnap 690 ezer példányszámban, jelenik meg, az egyéni előfizetők száma elérte a 250 ezret. A párt rendezvényeit általában a magasfokú látogatottság, az élénk, szabad elvi és építőjellegű vita, az üres, sablonos vonások eltűnése, a harcos hangulat és egység jellemzi. A párt egészséges fejlődését el­sősorban azzal értük el, hogy éle­sen elhatároltuk magunkat a Nagy Imre—Losonczy-féle pártellenes csoporttal, szilárd és megalkuvás nélküli harcot folytattunk mind­azok ellen, akik megkísérelték e káros, végeredményben az ellen­­forradalom céljait szolgáló politi­ka felújítását­­jártunkban. Visszavertük azt az ellenforra­dalmi támadást is, amelyet a „sztálinizmus”, „rákosizmus” ha­mis jelszavával indítottak pár­tunk ellen, azzal a céllal hogy a párt újjászervezését gátolják, a becsületes, aktív kommunistákat befeketítsék és üldözzék. * A pártépítés eredményei továb­bá annak a határozottságnak kö­szönhetők, amellyel Központi Bi­zottságunk fellépett és fellép a szektás politika veszélye ellen is. E veszély leküzdése érdekében biztosítottuk a vezető szervek meg­felelő személyi összetételét, hat­hatós intézkedéseket tettünk a belső pártdemokrácia érvényesü­lésére, a párt tevékenységének az önkéntes társadalmi munka alap­jára való helyezésére. A függetle­nített pártapparátus létszámát 64 százalékkal csökkentettük. Politikánk szilárd elvi alapokra való helyezésével s következetes gyakorlati keresztülvitelével sike­rült biztosítani pártunk elvi, poli­tikai és szervezési egységét. En­nek eredményeként sikerült elér­ni azt is, hogy pártunk vezető­szerepe a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi életében mind hatékonyabban érvényesül­jön. A pártegységért való elvi harc, a proletárdiktatúra erősíté­se • a párt vezető szerepének hst­ként, jelentős sikerek születtek mind a politikai élet, mind a párt- és a tömegszervezetek fej­lesztése terén, bon­tosítása a jövőben is minden kommunista első és legfontosabb kötelessége. Az elmúlt két és fél hónap si­kereiről szólva, nem hallgathatunk a pártmunka azon gyengeségeiről sem, amelyek az általános fejlő­désen belül megmutatkoztak s a to­vábbi egészséges fejlődést fékezik. Határozottan elítéljük egyes párttagjainknál megnyilvánuló elzárkózó magatartást az ér­telmiségi dolgozókkal, úgyszintén a munkástanácsokkal szemben, mint káros és szektás hibát. El­ítéljük azt a szektás nézetet is, mely szerint, „akik eddig nem léptek be a pártba, azokra már nincs is szükség”. Az MDP-nek azokkal a volt tagjaival szemben, akik eddig nem léptek be a párt­ba, türelmes, elvtársi és baráti vi­szonyt kell teremteni; az MSZMP-t az MDP volt tagságá­nak túlnyomó részével a szocia­lizmus győzelméért vívott hosszú és eredményes közös harc kötelé­kei fűzik össze. A volt MDP-ta­­gok közül azokat akik 1957. má­jus 1-ig felvételre jelentkeznek, régi párttagsági idejük elismerésé­vel kell felvenni a pártba. Ez után az időpont után csak mint új tagok kérhetik felvételüket. A Központi Bizottság élesen el­ítéli az olyan, helyenként meg­mutatkozó elvtársiatlan és intrikus magatartást, mely mindenáron és mindenképpen hibát keres. Ezt egészségtelen, vagy éppen a párt növekvő ereje és egysége láttán elkeseredett ellenforradalmi ele­mek szítják kívülről. Komoly fogyatékossága a párt­építés eredményeinek az, hogy viszonylagos lemaradás mutatko­zik néhány budapesti és vidéki üzemben, egyes értelmiségi párt­­szervezetek fejlődésében és a ki­sebb falvak pártszervezeteinek építésében. Pártmunkánk komoly fogyaté­kossága volt az is, hogy a­­párt­­szervezetek rendszeres központi irányítása gyenge volt. A hibák kijavítása érdekében a Központi Bizottság elhatározza: 1. A Központi Bizottság és az Intéző Bizottság pártvonatkozású határozatainak végrehajtása s az operatív feladatok megoldása ér­dekében létre kell hozni a Köz­ponti Bizottság titkárságát. 2. Újból meg kell szervezni a Központi Ellenőrző Bizottságot amely a párt sorainak tisztasága felett őrködik. Működéséért a Központi Bizottságnak felel. 3. Valamennyi pártszervnek a pártmunka egyik legfontosabb feladataként meg kell kezdeni a rendszeres kádermunkát, az eddi­ginél azonban lényegesen korláto­zottabb hatáskörben. 4. A funkcionáriusok elméleti képzése érdekében hathónapos pártiskolát kell szervezni. 5. Az elméleti kérdések megfe­lelő feldolgozásának elősegítésére meg kell indítani a párt tudomá­nyos folyóiratát, a Társadalmi Szemlét. 6. Központi előadássorozatot kell indítani a legfontosabb elmé­leti kérdések tisztázására, a Nagy Imre—Losonczy-féle csoport által képviselt, a marxizmus—leniniz­­must meghamisító revizionista nézetek és osztályáruló politika leleplezésére, az októberi esemé­nyek helyes, marxista—leninista értékelésének kidolgozására, ezen előadások alapján széles körben helyi előadássorozatot kell szer­vezni. 7. Elő kell készíteni és néhány hónapon belü­l össze kell hívni az országos pártértekezletet a párt helyzetének és feladatainak meg­tárgyalása, a pártmunka új ta­pasztalatainak megvitatása, a párt vezető szerveinek megerősí­tése és véglegesítése céljából. I. A párt építése II. A szocializmus erőinek összefogása A párt építésével párhuzamo­san jelentős előrehaladás történt a szocializmus összes fő erőinek az ellenforradalom elleni harcra va­ló aktivizálása és tömörítése te­rén. A küzdelem e célkitűzés si­keres és teljes megvalósításáért igen bonyolult politikai helyzet­ben indult meg és még távolról sem ért véget. Decembertől, miután az ellen­­forradalom nyílt erőit (a fegyveres osztagokat, s az október 23-a után gombamódra szaporodó fasiszta és egyéb burzsoá restarációs pártokat és szervezeteket) szét­vertük, maradványukat pedig il­legalitásba szorították, a harc új szakasza kezdődött. Ismeretes, hogy az úgynevezett „területi“ és „központi“ munkástanácsok, a különböző „forradalmi bizottsá­gok“, valamint az író- és újság­írószövetség becsületes tagjai tiltakozása ellenére, a valóság­ban a nyílt harcban vereséget szenvedett ellenforradalom rejtett állásai voltak. E szervezetek kö­zül egyesek feloszlatása, mások működésének felfüggesztése tel­jesen helyes intézkedéseknek bi­zonyultak. Az ellenforradalom erőinek tel­jes és végleges megsemmisítésé­hez a proletárdiktatúra eszközei­nek következetes és erélyes alkat­(Folytatás a második oldalon)

Next