Fejér Megyei Hirlap, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-01 / 153. szám
TjLljjph. TTUUqifMl UTlóg proletárjai egyesöljetek I iWSrtrWWk mmm UB m llm MN BB lm Wflj Mim Bturm^ h;ummw H 1: 'LJM mm £ mm, mm MM ttnz gh JUim imJB tbli/ii / iMuaaalJ alSa uMllfa JlSMi AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA III. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM. ARA: 80 FILLÉR. KEDD, 1958. JÚLIUS 1. Ifjúsági találkozó Sztálinvárosban A vasárnapi időjárást nem éppen dicsérő jelzővel illette sok Fejér megyei fiatal. Június 29-ét, a szovjet ifjúság napját ünnepelték ezen a napon megyénk fiataljai Sztálinvárosban. Ez alkalommal került sor a magyar és a szovjet fiatalok baráti találkozójára és a megyei sportákiád versenyeire. Kár, hogy a késő délelőtti órákig szakadó eső miatt a sportolókon és a kultúrcsoportokon kívül nem sok vidéki fiatal tudott eljönni, különösen azokról a helyekről, ahol messze az állomás, vagy földúton hosszú autóutat kellett volna megtenniük. Pedig az érdeklődés nagy volt, hiszen, a Sztálinvároshoz legtávolabb eső vidékekről — a móri, az enyingi és a bicskei járásból is — szép számmal jöttek fiatalok. Az ifjúsági találkozót megnyitó ünnepi nagygyűlést a Bartók Béla kultúrotthon nagytermében tartották meg, amelyen Nagy Miklós elvtárs, a Fejér megyei KISZ bizottság titkára üdvözölte a megjelent fiatalokat, s utána Eperjesi László elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Eperjesi elvtárs beszédében hangsúlyozta, hogy ezen a találkozón is mindenekelőtt a békéért, a barátságért emeljük fel szavunkat. Abban a korszakban élünk, amelyben már két világháború pusztította az emberiség szine-világát, mindenekelőtt a fiatalokat, a dolgozókat. De a háború nem kímélte az induló életet, a gyermekeket, s a boldog öregségre vágyó embereket sem. Még ma is sokan gyászolják szeretteiket, még ma is és örökké fáj az apa, az anya, a gyermek, a férj, a feleség, a jegyes, a legkedvesebb barát elvesztése. Még ma is fgyelmeztetnek itt-ott a háborús romok, de leginkább a szovjet katonasírok az elmúlt gyászos időre. A fiatalok soha nem akarnak háborút, előttük hosszú, reményteljes élet áll. A szocialista országokban a fiatalság új, boldog életet épít,s gyermekeiket is békében, boldogságban akarják felnevelni. Fejér megye ifjúsága is ezt akarja. Azt is tudják, hogy ennek puszta hangoztatása nem elég, mindig ébernek kell lenni, készen a háborús uszítók terveinek megakadályozására. Keményen kell dolgozni, tanulni, hogy erőnk ezzel is növekedjék. Ezután Eperjesi elvtárs arról beszélt, hogy az imperi-Oimus hívei sorozatosan akadályt gördítenek a nemzetközi helyzet enyhülése elé. Visszautasítják a Szovjetunió minden békekezdeményező javaslatát. Ám ennek ellenére a béke erői állandóan növekednek, s ma már erősebb, mint az imperialista tábor. Nem vagyunk egyedül, csaknem egymiliárd ember testvéri közösségébe tartozunk. Nagy tapssal fogadták a fiatalok Eperjesi elvtársnak azt a kijelentését, hogy szeretettel, testvéri érzéstől áthatva ünnepeljük a szovjet ifjúság napját, velük együtt örülünk a nagymúltú és dicső Komszomol több évtizedes munkájának, ragyogó sikereinek. Mert a magyar ifjúság nemcsak a saját, hanem barátai, testvérei sikerének is örül. A proletárinternacionalizmusból fakad ez a testvéri közös öröm ugyanúgy, mint ahogy a magyar fiataloknak szent a háromszínű nemzeti zászló, de szent a nemzetközi munkásosztály vörös zászlaja és ötágú vörös csillaga is. Igaz, vannak még fiatalok, akik nem így gondolkodnak. Nem ismerik, vagy elfeledték a múltat, s a jövő iránt is közömbösek. A KISZ azonban, amely ma már 300 ezer tagot számlál, azért harcol, hogy egyre több fiatalt kapcsoljon magához. Ebben a munkában a párt céljai, eszméi adnak erőt és az a tudat, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom immár 100 éve megállíthatatlan. Erőt ad a szocialista tábor vezetőjének, a hatalmas Szovjetuniónak rohamos fejlődése a tudományban, technikában, az emberek jólétének emelkedésében egyaránt. A szocialista tábor együttes fejlődése pedig arról győz meg bennünket, hogy elsöpörjük az utunkban állókat, s győzelmesen felépítjük a szocializmust, a kommunizmust. A nagygyűlés a VIT indulóval ért véget. A nagygyűlésről a fiatalok a a sportpályára mentek, ahol a vidéki, a városi fiatalok a különböző sportágakban mérték össze tudásukat, erejüket és ügyességüket. A sportákiád versenyének több számában a szovjet fiatalok is indultak és szép sikereket értek el. Ez vonatkozik az összes résztvevőre, bár a versenyeket is befolyásolta a kedvezőtlen időjárás, az erős szél. Délután a magyar és szovjet fiatalok kulturális seregszemléjében gyönyörködhettek a megjelentek. Jól szerepeltek és dicséretet érdemelnek a megyei fiatalok kultúrcsoportjai. A szovjet fiatalok ének- és táncegyüttese igazi, művészi teljesítményt nyújtott, s felejthetetlen élményként zárták szívükbe mindazok, akik láthatták, hallhatták őket. Annak ellenére, hogy a találkozó programját sok tekintetben keresztülhúzta a kedvezőtlen időjárás — amit egész nap emlegettünk — mégis nagyon szép és emlékezetes volt ez a nap. A programból néhány szám kimaradt, de egy nem: a szovjet és a magyar fiatalok testvériségének, barátságának további erősödése. S úgy gondoljuk, hogy ez a legfontosabb. A többit majd pótoljuk, ha jobb idő lesz. Dege György A Hanságba induló fiatalok között A szél és az eső mindenkit bekerget a csarnokba. Olyan zsongás van itt bent, mint a méhkasban, csak egy nagy csoport diák áll csöndben. Arcukon az utazás előtti izgalom vibrál. A Hanságba utaznak Horvátkimlére. A megismerkedés kezdeti félszeg zavara hamarosan feloldódik és most már kérdezgetés nélkül is beszélnek. Sztálinvárosból indultak el a Hanság mocsarait csapolni. Az esős idő nyugtalanítja őket, de remélik, az ország „másik felében” nem esik. A jóízű beszélgetést az indulás perce szakítja meg. Mielőtt a vonatra szállnának. Körmendi Kálmán, a KISZ megyebizottság tagja a rájuk váró feladat komolyságára figyelmezteti őket. A száz fiatal, aki hétfőn csákánnyal és lapáttal a kezében áll a Hanság lecsapolásának munkálataiba, megyénket képviseli. Joggal várjuk el tőlük, hogy KISZ-fiatalokhoz méltóan képviseljék a megye fiatalságát. A vonatban már felengedett az izgalom feszültsége. A fiúk jókedvűen beszélgetnek, tréfálkoznak. Volt, aki a várakozás hosszú perceiben alaposan megéhezett és most önfeledten falatozik. Hamarosan búcsúztunk egymástól és a vonat lassan kigördült az állomásról. Búcsúra lendülő kezek kívántak szerencsés utazást és eredményes, jó munkát. Száz fiatal. Ezelőtt egy héttel kapták meg a bizonyítványukat és gondtalanul tekinthetnek a vakáció elkövetkező sugaras napjai elébe. Szorgalmat és kitartást követtt a tanulás minden ifjú embertől. Játékra, szórakozásra a vizsgák előtti hetekben nemigen van alkalom. Majd a vakációban! Ehelyett mi történik? Ez a száz fiatalember a pihenés helyett, a kétheti kemény munkát választja. Szórakozás, futballozás helyett a Hanság mocsarai között forgatja a lapátot. Ismerkedik az ország, a nép legégetőbb gondjaival. Egy kicsit jelkép ez! Az ifjúság köszönete megváltozott életünkért Ez a munka elenyészően parányi a nagy egészhez mérve. De benne van abban! Sokat beszéltünk arról, hogy a felnövő fiatalság tekintse egy kicsit az eljövendő gazda szemével az országot és mi mást tekinthet valaki a sajátjának, mint azt, aminek feladataiból, munkáiból maga is kivette részét. M. L. ül MSZMP Fejér megyei Bizottsága és a Megyei Tanács együttes ülése A megyei pártbizottság és a megyei tanács tagjai Székesfehérvárott június 30-án összevont ülésen vitatták meg a megye mezőgazdaságának hároméves termelésfejlesztési tervét, amelyen a pártbizottsági és tanácstagokon kívül részt vettek Fejér megye országgyűlési képviselői, köztük Olt Károly elvtárs, valamint a megye mezőgazdasági szakemberei. Az ülést Mester Sándor elvtárs, a megyei tanács végrehajtóbizottságának elnökhelyettese nyitotta meg, majd Hankó János elvtársnak, a megyei pártbizottság tagjának bevezető beszéde után Farkas Lajos elvtárs tartott beszámolót. Az ülésen elhangzottak részletes ismertetésére visszatérünk. ?Könyvet L üdi/Mie-t írta: Molnár Géza író (a „Hullámverés“ szerzője) — Az emberiség kultúrájának mindmáig legjelentősebb tényezője a könyv. Az ünnepi könyvhéten haladásunk, felemelkedésünk nélkülözhetetlen fegyvertársát ünnepeljük. Az írás első formája, a kép jellegű ábrázolás már az ősember barlangjaiban feltűnik. A spanyolországi Altamira-barlang falán a jégkorszakból származó színezett, igen fejlett művészi érzékről tanúskodó rajzokat találunk. Évezredek messzeségéből közvetítik hozzánk az ősember életkörülményeit, tudatvilágát. Generációk végeérhetetlen láncolata, emberi elmék millióinak és millióinak szakadatlan töprengése kapcsolódik az írás kifejlődéséhez, gyűjtődik és összegeződik az egyiptomi papirusztekercseken, az asszírok babilóniaiak ékírásos agyagtábláin, a rómaiak diadalívein, a középkori kódexekben s a modern nyomdák által sokezres példányszámokban produkált könyvekben. A szellem fénye világítja be a történelem homályos kezdetétől napjainkig vezető utat. Amit az emberiség a maga tudományos gazdagodásáért, technikai haladásáért és lelki gyönyörűségéért, szellemi öröméért alkotott; mindmind könyvekben őrződik és terjed, formálja s neveli az újonnan porondra lépő nemzedékeket. Hatalmas az ereje a leírt szónak. Nemcsak a kultúra virágzásának lehet táptalaja, de lehet pusztító szellemi métely is, irtó dögvésze, sírbarakója a kultúrának. Emlékezzünk a fasizmusra, a „Mein Kampf"-ra és a könyvmáglyákra, a haláltáborokra és a tömegsírokra. Emlékezzünk az ellenforradalom budapesti könyvmáglyáira, a lincselésekre és a félrevezetett fiatalok sírhantjaira. Nagy az írástudók felelőssége. A könyv ünnepi hetén mi a humanizmus új hajtásaival lombosodó, a nép érdekében való irodalmat ünnepeljük, a világirodalom s a magyar irodalom embernevelő, igaz művészettel ható könyveit. A magyar könyvkiadás a kultúrforradalom programjához méltó könyveket jelentetett meg erre az ünnepre. A világirodalom klasszikusait Stendhal, Balzac, Zola, Alekszej Tolsztoj, Leszkov, napjaink világirodalmát Steinbeck, Hemingway, Cseszics, Becher művei, a klasszikus magyar irodalmat Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrincz versei, Krúdy Gyula, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond szépprózai munkái, az élő magyar irodalmat Fodor József, Simon István, Madarász Emil verses kötetei, Benamy Sándor, Goda Gábor, Erdős László, Illés Béla, Kassák Lajos, Kodolányi János, Mesterházy Lajos, Németh László és mások regényei, novellái, drámái képviselik. Nyolcvan új ünnepi könyv kerül az olvasók elé ez alkalommal. Az a tény, hogy a könyvhéten jelentős számmal szerepelnek élő magyar írók művei is , felveti a kérdést: hogyan is állunk mai irodalmunkkal? KlZmVOS hazai körökben sokat beszéltek s talán beszélnek az írók hallgatásáról,, valamiféle „írósztrájkról . Ennek gondolatát nyugatról sugallták és táplálták s bár akad-Otc hazai szószólói is, erre leszámítva az ellenforradalmat közvetlenül követő időszakot nem sor. A magyar írók nem vállaltak közösséget a hazát és szívet cserélő írórenegátokkal, az eszméiket és írásaikat dollárért kiárusító aczéltamásokkal s hasonszőrű társaikkal, hanem az itthon maradt, itt élő nép sorsában, életében és munkájában akartak osztozni, tehát maguk is dolgoztak. Az írósztrájk a haladásellenes erők rosszindulatú vágyálmai közé tartozik. Akinek efelől bármiféle kétsége van, tekintse meg a könyvsátrakat. Azt jelenti ez vajon, hogy vita nélkül, teljes eszmei-politikai egységben élnek és dolgoznak az írók? Nem, erről nincs szó. Vannak nézeteltérések, elsősorban a népi írókkal, akik közül többen harmadikutas-nacionalista politikai irányvonalat követnek. Ezekkel a nézetekkel — a népi írók nagy alkotásainak, jelentős írásművészetének szóló minden elismerés és tisztelet mellett is — vitatkozni kell. A közeljövőben jelenik meg erről állásfoglalás a Társadalmi Szemlében, amely elemzi és bírálja a népi írók tevékenységét fellépésük legkezdetibb szakaszától napjainkig. Meggyőződésem az, hogy a viták tisztázni fogják a hibás, rossz nézeteket s nem túl hosszú időn belül létrejön a magyar irodalom elvi egysége, amely erősebb lesz, mint a korábbi látványosan deklarált s valójában sok lappangó ellentéttől lazuló egység volt. Az a tény azonban, hogy nézeteltérések és viták vannak, alapvetően nem érinti az írók munkálkodását, azt a tényt, hogy túlnyomó többségükben a népi demokrácia, a szocializmus oldalán állanak. Meg kell említenem itt még egy rendkívül figyelemreméltó jelenséget: azt, hogy az idősebb, érett írók mellett új, fiatal írók erős nemzedéke sorakozik fel. Hogy csak néhány nevet említsek: Csepeli Szabó Béla, Gyüré Imre, Fábián Zoltán, Genő János, Berkesz András, Szendrei József és még igen sok más fiatal személyében és műveiben rajzolódik ki irodalmunk biztató jövendője. Azt a hitet erősíti az új tehetségek szinte tömeges jelentkezése, hogy a szocializmus a nép nagy alkotómunkájában megtestesülve megszüli, erősíti és gyarapítja a maga írói táborát is. Él és erősödik a magyar irodalom, bizalommal tekinthetünk jelenére és jövendőjére is. Ezeknek a gondolatoknak jegyében üdvözlöm Székesfehérvár, valamint Fejér megye könyvolvasó közönségét, a kultúra művelőit és barátait. Kívánom, hogy az Ünnepi Könyvhét vigye újabb sikerre a kultúra, a haladás, a művelődés ügyét, szerezzenek az ünnepi könyvek igaz örömet és gyönyörűséget olvasóiknak.