Fejér Megyei Hirlap, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-01 / 153. szám

TjLljjph. TTUUqifMl UTlóg proletárjai egyesöljetek I i­WSrtrWWk mmm UB m l­lm MN­ BB lm Wflj Mim Bturm^ h;ummw H 1: 'LJM mm £ mm, mm MM ttnz gh JUim imJB tbli/ii / iMuaaalJ alSa uMllfa JlSMi AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAN­ÁCS LAPJA III. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM. ARA: 80 FILLÉR. KEDD, 1958. JÚLIUS 1. Ifjúsági találkozó Sztálinvárosban A vasárnapi időjárást nem éppen dicsérő jelzővel il­lette sok Fejér megyei fiatal. Június 29-ét, a szovjet ifjúság napját ünnepelték ezen a napon megyénk fiataljai Sztálin­városban. Ez alkalommal került sor a magyar és a szovjet fiatalok baráti találkozójára és a megyei sportákiád ver­senyeire. Kár, hogy a késő délelőtti órákig szakadó eső miatt a sportolókon és a kultúrcsoportokon kívül nem sok vidéki fiatal tudott eljönni, különösen azokról a helyekről, ahol messze az állomás, vagy földúton hosszú autóutat kel­lett volna megtenniük. Pedig az érdeklődés nagy volt, hi­szen, a Sztálinvároshoz legtávolabb eső vidékekről — a móri, az enyingi és a bicskei járásból is — szép számmal jöttek fiatalok. Az ifjúsági találkozót megnyi­tó ünnepi nagygyűlést a Bartók Béla kultúrotthon nagytermében tartották meg, amelyen Nagy Mik­lós elvtárs, a Fejér megyei KISZ bizottság titkára üdvözölte a meg­jelent fiatalokat, s utána Eperjesi László elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Eperjesi elvtárs beszédében hangsúlyozta, hogy ezen a találko­zón is mindenekelőtt a békéért, a barátságért emeljük fel sza­vunkat. Abban a korszakban élünk, amelyben már két világ­háború pusztította az emberiség szine-világát, mindenekelőtt a fiatalokat, a dolgozókat. De a háború nem kímélte az induló éle­tet, a gyermekeket, s a boldog öregségre vágyó embereket sem. Még ma is sokan gyászolják sze­retteiket, még ma is és örökké fáj az apa, az anya, a gyermek, a férj, a feleség, a jegyes, a legkedvesebb barát elvesztése. Még ma is f­­gyelmeztetnek itt-ott a háborús romok, de leginkább a szovjet ka­­tonasírok az elmúlt gyászos időre. A fiatalok soha nem akarnak háborút, előttük hosszú, remény­­teljes élet áll. A szocialista or­szágokban a fiatalság új, boldog életet épít,s gyermekeiket is béké­ben, boldogságban akarják felne­velni. Fejér megye ifjúsága is ezt akarja. Azt is tudják, hogy ennek puszta hangoztatása nem elég, mindig ébernek kell lenni, ké­szen a háborús uszítók terveinek megakadályozására. Keményen kell dolgozni, tanulni, hogy erőnk ezzel is növekedjék. Ezután Eperjesi elvtárs arról beszélt, hogy az imperi-Oi­mus hí­vei sorozatosan akadályt gördí­tenek a nemzetközi hely­zet eny­hülése elé. Visszautasítják a Szovjetunió minden békekezde­ményező javaslatát. Ám ennek ellenére a béke erői állandóan nö­vekednek, s ma már erősebb, mint az imperialista tábor. Nem va­gyunk egyedül, csaknem egymi­­liárd ember testvéri közösségébe tartozunk. Nagy tapssal fogadták a fiata­lok Eperjesi elvtársnak azt a ki­jelentését, hogy szeretettel, test­véri érzéstől áthatva ünnepeljük a szovjet ifjúság napját, velük együtt örülünk a nagymúltú és dicső Komszomol több évtizedes munkájának, ragyogó sikereinek. Mert a magyar ifjúság nemcsak a saját, hanem barátai, testvérei sikerének is örül. A proletárin­­ternacionalizmus­ból fakad ez a testvéri közös öröm ugyanúgy, mint ahogy a magyar fiataloknak szent a háromszínű nemzeti zászló, de szent a nemzetközi munkásosztály vörös zászlaja és ötágú vörös csillaga is. Igaz, vannak még fiatalok, akik nem így gondolkodnak. Nem ismerik, vagy elfeledték a múl­tat, s a jövő iránt is közömbö­sek. A KISZ azonban, amely ma már 300 ezer tagot számlál, azért harcol, hogy egyre több fiatalt kapcsoljon magához. Ebben a munkában a párt céljai, eszméi adnak erőt és az a tudat, hogy a nemzetközi kommunista mozga­lom immár 100 éve megállítha­tatlan. Erőt ad a szocialista tá­bor vezetőjének, a hatalmas Szov­jetuniónak rohamos fejlődése a tudományban, technikában, az emberek jólétének emelkedésé­ben egyaránt. A szocialista tábor együttes fejlődése pedig arról győz meg bennünket, hogy elsöpörjük az utunkban állókat, s győzelme­sen felépítjük a szocializmust, a kommunizmust. A nagygyűlés a VIT indulóval ért véget. A nagygyűlésről a fiatalok a a sportpályára mentek, ahol a vidéki, a városi fiatalok a külön­böző sportágakban mérték össze tudásukat, erejüket és ügyességü­ket. A sportákiád versenyének több számában a szovjet fiatalok is indultak és szép sikereket ér­tek el. Ez vonatkozik az összes résztvevőre, bár a versenyeket is befolyásolta a kedvezőtlen idő­járás, az erős szél. Délután a magyar és szovjet fiatalok kulturális seregszemléjé­ben gyönyörködhettek a megje­lentek. Jól szerepeltek és dicsé­retet érdemelnek a megyei fia­talok kultúrcsoportjai. A szovjet fiatalok ének- és táncegyüttese igazi, művészi teljesítményt nyúj­tott, s felejthetetlen élményként zárták szívükbe mindazok, akik láthatták, hallhatták őket. Annak ellenére, hogy a talál­kozó programját sok tekintetben keresztülhúzta a kedvezőtlen idő­járás — amit egész nap emle­gettünk — mégis nagyon szép és emlékezetes volt ez a nap. A programból néhány szám kima­radt, de egy nem: a szovjet és a magyar fiatalok testvériségé­nek, barátságának további erő­södése. S úgy gondoljuk, hogy ez a legfontosabb. A többit majd pótoljuk, ha jobb idő lesz. Dege György A Hanságba induló fiatalok között A szél és az eső mindenkit bekerget a csarnokba. Olyan zsongás van itt bent, mint a méhkasban, csak egy nagy csoport diák áll csöndben. Ar­cukon az utazás előtti izgalom vibrál. A Hanságba utaznak Horvátkimlére. A megismerkedés kezdeti félszeg zavara hamarosan fel­oldódik és most már kérdezge­­tés nélkül is beszélnek. Sztálinvárosból indultak el a Hanság mocsarait csapolni. Az esős idő nyugtalanítja őket, de remélik, az ország „másik felében” nem esik. A jóízű beszélgetést az indulás perce szakítja meg. Mielőtt a vonat­ra szállnának. Körmendi Kál­mán, a KISZ megyebizottság tagja a rájuk váró feladat komolyságára figyelmezteti őket. A száz fiatal, aki hétfőn csákánnyal és lapáttal a kezé­ben áll a Hanság lecsapolásá­­nak munkálataiba, megyénket képviseli. Joggal várjuk el tőlük, hogy KISZ-fiatalokhoz méltóan képviseljék a megye fiatalságát. A vonatban már felengedett az izgalom feszültsége. A fiúk jókedvűen beszélgetnek, tréfál­koznak. Volt, aki a várakozás hosszú perceiben alaposan megéhezett és most önfeledten falatozik. Hamarosan búcsúz­tunk egymástól és a vonat las­san kigördült az állomásról. Búcsúra lendülő kezek kíván­tak szerencsés utazást és ered­ményes, jó munkát. Száz fiatal. Ezelőtt egy héttel kapták meg a bizonyítványu­kat és gondtalanul tekinthet­nek a vakáció elkövetkező su­garas napjai elébe. Szorgalmat és kitartást követtt a ta­nulás minden ifjú embertől. Játékra, szórakozásra a vizs­gák előtti hetekben nemigen van alkalom. Majd a vakáció­ban! Ehelyett mi történik? Ez a száz fiatalember a pihe­nés helyett, a kétheti kemény munkát választja. Szórakozás, futballozás helyett a Hanság mocsarai között forgatja a la­pátot. Ismerkedik az ország, a nép legégetőbb gondjaival. Egy kicsit jelkép ez! Az ifjúság köszönete megváltozott éle­tünkért Ez a munka elenyészően pa­rányi a nagy egészhez mérve. De benne van abban! Sokat beszéltünk arról, hogy a felnö­vő fiatalság tekintse egy kicsit az eljövendő gazda szemével az országot és mi mást tekint­het valaki a sajátjának, mint azt, aminek feladataiból, mun­káiból maga is kivette részét. M. L. ül MSZMP Fejér megyei Bizottsága és a Megyei Tanács együttes ülése A megyei pártbizottság és a megyei tanács tagjai Székesfe­hérvárott június 30-án összevont ülésen vitatták meg a megye mezőgazdaságának hároméves termelésfejlesztési tervét, amelyen a pártbizottsági és tanácstagokon kívül részt vettek Fejér megye országgyűlési képviselői, köztük Olt Károly elvtárs, valamint a megye mezőgazdasági szakemberei. Az ülést Mester Sándor elvtárs, a megyei tanács végrehajtó­­bizottságának elnökhelyettese nyitotta meg, majd Hankó János elvtársnak, a megyei pártbizottság tagjának bevezető beszéde után Farkas Lajos elvtárs tartott beszámolót. Az ülésen elhangzottak részletes ismertetésére visszatérünk. ?Könyv­et L üdi/Mie-t írta: Molnár Géza író (a „Hullámverés“ szerzője) — Az emberiség kultúrájának mindmáig legjelentősebb tényező­je a könyv. Az ünnepi könyvhéten haladásunk, felemelkedésünk nél­külözhetetlen fegyvertársát ünne­peljük. Az írás első formája, a kép jel­legű ábrázolás már az ősember barlangjaiban feltűnik. A spanyol­országi Altamira-barlang falán a jégkorszakból származó színezett, igen fejlett művészi érzékről ta­núskodó rajzokat találunk. Évez­redek messzeségéből közvetítik hozzánk az ősember életkörülmé­nyeit, tudatvilágát. Generációk végeérhetetlen láncolata, emberi elmék millióinak és millióinak szakadatlan töprengése kapcsoló­dik az írás kifejlődéséhez, gyűjtő­­dik és összegeződik az egyiptomi papirusztekercseken, az asszírok babilóniaiak ékírásos agyagtáb­láin, a rómaiak diadalívein, a kö­zépkori kódexekben s a modern nyomdák által sokezres példány­számokban produkált könyvek­ben. A szellem fénye világítja be a történelem homályos kezdetétől napjainkig vezető utat. Amit az emberiség a maga tudományos gazdagodásáért, technikai haladá­sáért és lelki gyönyörűségéért, szellemi öröméért alkotott; mind­mind könyvekben őrződik és ter­jed, formálja s neveli az újonnan porondra lépő nemzedékeket. Hatalmas az ereje a leírt szó­nak. Nemcsak a kultúra virágzá­sának lehet táptalaja, de lehet pusztító szellemi métely is, irtó dögvésze, sírbarakója a kultúrá­nak. Emlékezzünk a fasizmusra, a „Mein Kampf"-ra és a könyvmág­lyákra, a haláltáborokra és a tö­megsírokra. Emlékezzünk az ellen­­forradalom budapesti könyvmág­lyáira, a lincselésekre és a félre­vezetett fiatalok sírhantjaira. Nagy az írástudók felelőssége. A könyv ünnepi hetén mi a hu­manizmus új hajtásaival lomboso­dó, a nép érdekében való irodal­mat ünnepeljük, a világirodalom s a magyar irodalom embernevelő, igaz művészettel ható könyveit. A magyar könyvkiadás a kultúrfor­­radalom programjához méltó könyveket jelentetett meg erre az ünnepre. A világirodalom klasszi­kusait Stendhal, Balzac, Zola, Alekszej Tolsztoj, Leszkov, nap­jaink világirodalmát Steinbeck, Hemingway, Cseszics, Becher mű­vei, a klasszikus magyar irodal­mat Petőfi Sándor, Tompa Mi­hály, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrincz versei, Krúdy Gyula, Ju­hász Gyula, Karinthy Frigyes, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond szépprózai munkái, az élő magyar irodalmat Fodor József, Simon István, Madarász Emil verses kö­tetei, Benamy Sándor, Goda Gá­bor, Erdős László, Illés Béla, Kas­sák Lajos, Kodolányi János, Mes­te­rházy Lajos, Németh László és mások regényei, novellái, drámái képviselik. Nyolcvan új ünnepi könyv kerül az olvasók elé ez al­kalommal. Az a tény, hogy a könyvhéten jelentős számmal szerepelnek élő magyar írók művei is , felveti a kérdést: hogyan is állunk mai iro­dalmunkkal? KlZ­mVOS hazai kö­­rökben sokat beszéltek s talán beszélnek az írók hall­­gatásáról,, valamiféle „írósztrájk­­ról . Ennek gondolatát nyugatról sugallták és táplálták s bár akad-O­tc hazai szószólói is, erre­­ le­számítva az ellenforradalmat köz­­vetlenül követő időszakot nem sor­. A magyar írók nem vállaltak közösséget a hazát és szívet cserélő írórenegátokkal, az eszméiket és írásaikat dollárért kiárusító aczéltamásokkal s ha­sonszőrű társaikkal, hanem az itthon maradt, itt élő nép sorsá­ban, életében és munkájában akartak osztozni, tehát maguk is dolgoztak. Az írósztrájk a hala­dásellenes erők rosszindulatú vágyálmai közé tartozik. Akinek efelől bármiféle kétsége van, te­kintse meg a könyvsátrakat. Azt jelenti ez vajon, hogy vita nélkül, teljes eszmei-poli­tikai egységben élnek és dolgoz­nak az írók? Nem, erről nincs szó. Vannak nézeteltérések, első­sorban a népi írókkal, akik közül többen harmadikutas-nacionalista politikai irányvonalat követnek. Ezekkel a nézetekkel — a népi írók nagy alkotásainak, jelentős írásművészetének szóló minden elismerés és tisztelet mellett is —­ vitatkozni kell. A közeljövőben je­lenik meg erről állásfoglalás a Társadalmi Szemlében, amely elemzi és bírálja a népi írók tevé­kenységét fellépésük legkezdetibb szakaszától napjainkig. Meggyőző­désem az, hogy a viták tisztázni fogják a hibás, rossz nézeteket s nem túl hosszú időn belül létrejön a magyar irodalom elvi egysége, amely erősebb lesz, mint a koráb­bi látványosan deklarált s valójá­ban sok lappangó ellentéttől la­zuló egység volt. Az a tény azonban, hogy nézet­­eltérések és viták vannak, alap­vetően nem érinti az írók mun­kálkodását, azt a tényt, hogy túl­nyomó többségükben a népi de­mokrácia, a szocializmus oldalán állanak. Meg kell említenem itt még egy rendkívül figyelemreméltó jelen­­séget: azt, hogy az idősebb, érett írók mellett új, fiatal írók erős nemzedéke sorakozik fel. Hogy csak néhány nevet említsek: Cse­peli Szabó Béla, Gyüré Imre, Fá­bián Zoltán, Genő János, Berkesz András, Szendrei József és még igen sok más fiatal személyében és műveiben rajzolódik ki irodal­munk biztató jövendője. Azt a hi­tet erősíti az új tehetségek szinte tömeges jelentkezése, hogy a szo­cializmus a nép nagy alkotómun­kájában megtestesülve megszüli, erősíti és gyarapítja a maga írói táborát is. Él és erősödik a magyar iroda­­lom, bizalommal tekinthetünk je­lenére és jövendőjére is. Ezeknek a gondolatoknak jegyé­ben üdvözlöm Székesfehérvár, va­lamint Fejér megye könyvolvasó közönségét, a kultúra művelőit és barátait. Kívánom, hogy az Ünne­pi Könyvhét vigye újabb sikerre a kultúra, a haladás, a művelődés ügyét, szerezzenek az ünnepi könyvek igaz örömet és gyönyörű­séget olvasóiknak.

Next