Fejér Megyei Hirlap, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-02 / 206. szám

TwMMWJUL !—“** ML MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ESA MEGYEI TANÁCS LAPJA III. ÉVFOLYAM, 206. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR KEDD, 1958. SZEPTEMBER 2. ‘A»r:z['­ ) ^ vtá.co V Beszélgetés egy üzemi pártbizottság titkárával A jobb élet forrása ismét övéi között ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Pusztavámi emberek Gramofonlak Családi körben Besnyő termelőszövetkezeti község, Besnyőn sok vendég fordult meg. Az orszá­gos hírű Sallai Termelőszövetkezetbe szinte min­den héten érkeznek látogatók, hogy megszemlél­jék, miként kovácsolják jövőjüket a híres szö­vetkezet tagjai és tapasztalatokat gyűjtsenek, mert itt bizony van mit tanulniok. Vasárnap is számos vendég érkezett a megye és az ország különböző részeiből. Most azonban nem tapasztalatcserére jöttek, hanem ünnepet ülni, olyan ünnepet, amely aranybetűkkel kerül a község történetébe. A falu szélén tábla hirdeti: „Szövetkezeti község Besnyő". Vörös csillag került Sallai Tsz kultúrházának, a falu kulturális központja épü­letének homlokzatára. A kultúrház előtti téren díszemelvényt emeltek, ahol az elnök­ség tagjai foglaltak helyet: Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Cseterki Lajos elv­társ, a megyei pártbizottság titkára, Pillák Já­nos elvtárs, a sztálinvárosi járási pártbizottság titkára, Pintér László elvtárs, a besnyői községi tanács elnöke, Farkas József elvtárs, a Sallai Tsz elnöke, valamint a megyei és járási pártbi­zottság és tanács megjelent több képviselője, ter­melőszövetkezeti tagok és élenjáró dolgozó pa­rasztok. Az ünnepségen Fehér Lajos elvtárs, a poli­tikai bizottság tagja mondott beszédet. Fehér Lajos elvtárs beszéde TISZTELT NAGYGYŰLÉS! Nagy eseményt ünnepel ma Besnyő dolgozó népe. Azt ünnep­li, hogy a község parasztságának zöme, a szövetkezeti gazdálkodás útjára tért és a mai napon szö­vetkezeti községgé alakul. Nagy fordulat ez a község életében, újabb határkő a parasztság fel­­emelkedésében. Az első ilyen nagy határkövet az 1945. évi földosztás jelezte, amikor a Szovjetunió felszabadító harca nyomán lehetősége nyílott a magyar parasztságnak is, hogy élve a szabadsággal, kézbe vegye ezeréves jussát és a kommunis­ták, munkások segítségével ebben a pusztában is szétosztották a grófi földeket. A volt cselédek akkor kisparaszti rangra emel­kedtek és új életformát kezdtek. Sok idő folyt le azóta az idő rokkáján, nagyot fejlődött, na­gyot változott az örszég. Elkezd­tük építeni a szocializmust. Meg­nőtt az ember életszínvonala, igé­nye, nemcsak a városiban, hanem a falun is. Évek során kiderült, hogy az 1945. évi földosztás mégiscsak kezdeti lépés volt. A parasztság soraiban egyre többen kezdték vi­lágosan felismerni, hogy a pár­holdas kV parcellán mégsem vi­hetik sokra, nem vihetik annyira, mint szeretnék­ És elkezdték ke­resni az utat egy új magasabb­­rendű, haladottabb paraszti élet­formához. Pártunk útmutatása, tanácsai nyomán meg is­ találták ezt a szövetkezeti nagyüzemi szo­cialista földművelésben. A legbát­rabb, leghaladottabb gondolkodá­sú emberek, az új paraszti él­et­­forma úttörői megtalálták itt a besznyői pusztán is az első hely­beli úttörők, Gábor Márton, Kiss József, Kiss Z. Márton, Tiszoczky Márton, Vincze-Szabó Bertalan megalakították az első termelő­szövetkezetet, a Sallai Termelő­szövetkezetet. Ma már nincs kétség afelől eb­ben a faluban sem, hogy meny­nyire igazuk volt ezeknek a bá­tor úttörőknek. Példájuk nyomán évek során sokszázan csatlakoz­tak hozzájuk és a kisparaszti sor­ból előreléptek a szövetkezeti gazda rangjára! Igazuk volt, mert elismerték, hogy az egész világon a mezőgazdaságban a nagyüzemi gazdálkodásé a jövő. A modern technika, a korszerű gépek világában, az atomkorszak küszöbén a mezőgazdasági nagy­üzemek világszerte jóval többet és­ sokkal­­ olcsóbban termelnek, mint a parasztgazdaságok. A Szovjetunió egyes területe­in a nagyfokú gépesítés ered­ményeként 1 mázsa burát 44 perc, az Észak-Amerikai Egye­sült Álamok nagy farmja­in 56 perces ráfordítással ter­melnek meg, nálunk pedig je­lenleg 9 óra munkaidőt fordí­tunk 1 mázsa búza megter­­mesztésére. Hát hogyne termelnénk ilyen drá­gán, amikor Magyarországon rendkívül széjjelaprózottak, több mint 20 millió diille-darabban vannak a paraszti gazdaságok? Hogyan lehet a gépeket alkalmaz­ni ilyen nadrágszíj földeken? Hogyan lehet a mainál jóval nagyobb termést elérni, ami­kor 100 paraszt gazdaság kö­zül 64-nek van csak ekéje, szekere, és tizenkettőnek ve­tőgépe. És ez — félre ne értsék — nem múlt századbeli, hanem tavalyi statisztikai összeírási adat. Világos­, hogy ilyen, a végle­tekig elaprózott kisparcellákon, ilyen korszerűtlen művelési mód­szerek mellett bizony sok marad a földben, csak keveset tudunk termelni és nagyon drágán. Emi­att mezőgazdasági termékeinkkel nem vagyunk versenyképesek a világpiacon. És ha mezőgazdasági cikkeket exportálunk, — mert a népgazdaság fenntartása miatt kell exportálnunk —­ csak nagy ráfizetéssel tudunk exportálni. A ráfizetést pedig a nemzeti jöve­delemből, többek között az adó­­fillérekből kell fedeznünk. Világos, hogy ez így nem me­het sokáig, ebből csak lassú elszegényedés, tönkremenés származhatik. Az elmaradt kisüzemi mezőgazdasági ter­melésből két út van a tovább­fejlődésre. Az egyik kapitalista út, ahol a tő­kés mezőgazdasági nagyüzemek­kel való gyilkos versenyben alul marad, tönkremegy, földönfutóvá válik a kisparaszt és elárverezett földjét elnyelik a grófok, bárók latifundiumai. A másik a szocia­lizmus útja, ahol a dolgozó pa­rasztok a munkásosztály segítsé­gével, önkéntesen szövetkeznek, nagyüzemeket, termelőszövetkeze­teket hívnak létre. Alkalmazzák a nagy gépeket, a tudomány vív­mányait, kiaknázzák a nagyüzem adta összes lehetőségeket. Átfor­málják a határt és szorgalmas munkával fokról-fokra olyan ter­méshozamokat érnek el, amelye­ket kisparcellás gazdálkodásban nem tudnának és nem is lehetsé­ges. Így tették ezt a besnyőiek is. Sok év kitartó, megfeszített mun­­­kája révén, s fehéren-feketén be­bizonyították mindenki előtt a nagyüzem vitathatatlan fölényét a kisparcellával szemben. A szövetkezeti mozgalom ellen­ségei manapság azt a nótát fúj­ják az egyéniek fülébe, azt sze­retnék velük elhitetni, hogy a szövetkezés „csak az állam érde­ke, de nem érdeke a parasztság­nak.” Nézzük meg közelebbről, helytálló-e ez az érvelés? A Sallai Termelőszövetkezetben az idén a májusi súlyos aszály ellenére búzából 12,36 mázsa volt a termésátlag, az egyénieknél pe­dig — éppen az aszály következ­tében — községi átlagban csak 6 mázsa búza holdanként. Kide­rült, hogy a hazánkban sokszor meg­ismétlődő aszály ellen egyet­len igazi hathatós védeke­zés áll a földműves lakosság rendelkezésére: a nagyüzemi agrotechnika, a nagyüzemi gazdálkodásra való mielőb­bi áttérés. Könnyen kiszámíthatja minden­ki, hány vagonnal több búzája lenne a községnek, ha az egész határban mindenütt nem 6, ha­nem 12 mázsás termést értek vol­na el az idén. Ami lehetséges is lett volna, ha mondjuk tavaly ősszel már teljes egészében nagy­üzemi szövetkezeti földekbe ke­rült volna a búza. Fejér megyé­ben ebben az évben 6,8 mázsás búzatermésük volt az egyéniek­nek és 8,5 mázsás, tehát a terme­lőszövetkezeteknek 25 százalékkal több. De ez az arány országosan is- könnyen kiszámíthatja min­denki, hogy mennyivel több bú­zája és ennek arányában több be­vétele lehetne a parasztságnak, ha már az egész országban nagy­üzemű földön, szövetkezetekben gazdálkodna. Ebből az egyetlen számvetésből is kitűnik, mennyire hazug az az állítás, hogy a szövetkezés csak az állam érdeke. A valóság az, hogy elsősorban a parasztság ér­deke. Neki lesz több termése, na­gyobb bevétele, jobb életszínvo­nala! Természetesen, szó se róla, a szocialista államnak is érdeke, ha a szövetkezeti útra tért pa­rasztság a korábbinál több búzát, több húst, tejet,­ vajat termel, mert így jobban el tudjuk látni a lakosságot. Nagyobb lesz a jó­lét, erősebb a munkás-paraszt szövetség! TISZTELT NAGYGYŰLÉS! A Sallai Termelőszövetkezet jó­nevű, közismert szövetkezet az országban. Meggyőző, jó példát mutatott már eddig is a belter­jes nagyüzemi gazdálkodással. Évek során szép terméseredmé­nyeket ért el nemcsak gabonából, hanem kapásokból is, különösen cukorrépából, kukoricából, továb­bá takarmányfélékből, zöldségből. Szépen fejlődő nagyüzemi szarvas­­marha- és sertésállományuk van, bár a 100 holdra eső számos állat­­sűrűség még mindig nem kielé­gítő. Szembetűnő, hogy a szövetkezet vezetői és tagjai milyen fogé­konyak az új iránt, s bátran be­levágnak az általuk jónak vélt új agrotechnikai módszerek alkal­mazásába. Ennek szép példáját adták az idén is­, amikor hozzá­fogtak a szovjet rendszerű négy­zetes silókukorica termesztésé­hez­ És lám, meg is lett az ered­ménye. Kát, holdanként több, mint 300 mázsás termést takarí­tottak be, amely télien, majd a nagyobb tejhozamban biztos, hogy meghozza a maga gyümölcsét. Örvendetes az is, hogy bátran­­rátérnek a hibrid kukorica szem­termesztésére. A hibrid kukorica jobban bírja az aszályt és aszály is időben 20—30 százalékkal nagyobb termést ad, mint a közönséges faj­ták. Kormányunk nagy erőfeszí­téseket tesz a hibrid kukorica-ve­tőmag előállítására és a hibrid vetőmaggal való vetésterület ki­­szélesítésére. Az idén állami gaz­daságainkban, s nagyobb termelő­­szövetkezeteinkben összesen már mintegy 30 ezer holdon állítunk elő hibrid vetőmagot és nagy ál­dozatok révén felépítünk 6 kor­szerű hibrid vetőmagszárító üze­met, amelyek szeptember végére teljesen elkészülnek. A Sallai is, de a többi helybeli és más ter­melőszövetkezet is, itt a kukorica hazájában, térjenek rá bátran a hibrid vetőmag használatára — sőt, ahol a feltételek megvannak — egyre nagyobb mértékben kap­csolódjanak be az előállításába is. A Sallai Termelőszövetkezet vezetősége és tagsága részéről va­lóban bátor és tiszteletre méltó elhatározásnak tartom azt is, hogy az idén hozzá fogott egy száz fé­rőhelyes szabadszállásos gépen­ tett istálló felépítéséhez. A sza­badszállásos istálló a legkorsze­rűbb nagyüzemi tehéntartási mó­dot, az élvonalat jelenti ma az egész világon a szarvasmarhate­nyésztésben. Lehetővé teszi a drága em­beri munkaerőknek a legki­sebb mértékben való igény­­bevételét. S lehetővé teszi, hogy megfelelő tejhozam mel­lett még olcsóbban termeljük a tejet. Megérdemli, hogy a megyében lévő más termelő­­szövetkezetek is tanulmányoz­zák és az új istállók építésé­nél másutt is rátérjenek erre a rendszerre. A korszerű belterjes nagyüzemű gazdálkodás, a szép terméshoza­mok, a nagy és egyre nagyobb szövetkezeti vagyon dicsérik a szövetkezeti tagság álhatatossá­­gát, Szorgalmát és mindenekelőtt vezetőinek kitartását és tehet­ségét, élükön Farkas József elv­­társsal, a Néphadsereg volt őrna­gyával, akit a tagság hívott visz­­sza régi helyére, s elnökké vá­lasztotta meg. Ha az országban másutt is él­nek hasonló lehetőséggel, s bátran hívnak vissza a terme­lőszövetkezetbe a faluból el­származott tehetséges, köz­­megbecsülésnek örvendő ve­zetőket, elnöknek, agronómus­­nak, vagy főkönyvelőnek: egész biztos még hamarább megerősödnek szövetkezete­ink, még gyorsabban kibon­takozik fölényük, s ennek nyo­mán — a besnyői példa alap­ján — mind nagyobb szánt­ban határozzák el magukat a kis- és középparasztok is, hogy eggyel továbblépjenek. A magas terméshozam, a nagy közös vagyon törvényszerűen magas jövedelemrészesedéssel jár. Közismert tény, és erről tud­nak nemcsak a környéken, ha­nem messze vidéken is, hogy a Sallaiban általában mindig jól osztanak a munkaegységre. Minden jel szerint jól osztanak az idén is, a tavaszi aszály elle­nére is előreláthatóan 60 forint érték körül lesz a munkaegység­részesedés „súlya”, nagysága a zárszámadási önvizsgálatkor. Per­sze az ilyen „önvizsgálattal” egész biztos, hogy elégedett lesz a tagság, különösen azután, hogy a munkaegységre már eddig mintegy 30 forint előleget osztot­tak ki, tehát a tagságnak volt ki­tartása évközben is az újig. A szövetkezeti gazdálkodás nyo­mán kialakult növekvő életszín­vonal azonban nemcsak a forint­ban, a munkaegység-részesedés­ben nyilvánul meg, hanem az életkörülmények, így a lakásvi­szonyok megváltozásában is. Az itteni újgazdák, a mai szövetke­zeti gazdák, egykori cselédembe­rek pontosan tudják, milyen la­kásokban, közös konyhán emész­tődtek, sínylődtek gróf Wimpffen Siegfried birtokán. Ne is feled­kezzenek meg erről! Amikor gyönyörködtetik sze­müket a mintegy 300 új, sok­szor villaszerű családi házon, amelyet a szocializmusban, a szövetkezetben szerzett jöve­delmükből építettek, mindig jusson eszükbe a múlt, az, hogy honnan jöttek, hová jutottak a kommunista párt, a munkásosztály vezetésével. Jusson eszükbe a munka, a harc árán szerzett előbbrejutás, bol­dogulás, felemelkedés, amelyet az ellenség nem tudott megakadá­lyozni régebben sem a „közös csajka”, „közös vályú” bárgyú meséjével, amelyen ma már mindenki csak mosolyog. S nem tudott megakadályozni az 1956 évi galád ellenforradalmi táma­dással sem, amelynek a Sallai Termelőszövetkezet oly hősiesen és vitézül ellenállt. Jusson eszünkbe tehát a múlt, hogy jobban meg tudjuk becsül­ni a jelent, amely kapuja a még szebb, boldogabb jövendőnek! Külön kell szólnom a fiatalok­ról. A munkás-paraszt fiatalok sor­sa is gyökerében megváltozott az elmúlt 13 év alatt. Megnyílt előt­tük a továbbtanulás minden le­hetősége, szakiskolákban, közép­iskolákban, főiskolákon, öröm­mel mondhatjuk el, hogy élnek is vele fiataljaink. Gyorsan fejlő­dő szocialista iparunkban munka­­lehetőségeket találnak a fiata­lok. Élnek ezzel is. Évek során sok tízezer parasztfiatal ment a gyárakba, valósággal özönlöttek a városba, és ez most is tart. Sőt az egészségesnél nagyobb is a vá­rosba tódulás, ami viszont már nem tekinthető normálisnak. Az a tény, hogy a városi civi­lizáltabb élet, a gyárakban lévő könnyebb gépi munka vonzza a falusi fiatalokat is, érthető. An­nak azonban , hogy ma is a kel­leténél többen mennek faluról a városba, az is oka, hogy paraszt­­fiataljaink nem szeretik, nem becsülik meg úgy a mezei mun­kát, mint ke'l'me, és ezen változtatni kell. Úgy gondoljuk, sokat segíthetünk ezen az áldatlannak mondható hely­zeten többek között azzal, ha az általános iskolát elvég­zett 14—16 éves fiúk-lányok részére falun fokozatosan be­vezet­ik a téli mezőgazdasági ismétlő vagy továbbképző iskolát, ahol a fiatalság megismerkedik e mezőgazdasági szakismeretekkel, mert hisz ma már a belterjes gazdálkodás szintjén a mezőgaz­dasági munka is a szakmunka. Az, hogy a fiat­alok megszeressék a mezőgazdasági munkát, szak­mát, jövőt lássanak benne, a megfelelő nevelés mellett döntő­en múlik a termelőszövetkezetek jó munkáján. Termelőszövetkeze­teinknek úgy kell dolgozniok, hogy a fiatalok számára is von­zók legyenek. Ebből a szempont­ból nagyon fontos például a rend­szeres előlegfizetés a munkaegy­ségekre, hogy a fiatalok zsebében is legyen pénz, ami nagyobb biz­tonságot, önállóságot jelent szá­mukra az életben. Nagyon fontos hogy megfelelő kulturális, szóra­kozási lehetőségek is álljanak rendelkezésre és így is otthonra találjanak a termelőszövetkezet­ben. Éppen ezért csak helyeselni tudom, hogy a Sallai Termelőszö­vetkezet KISZ-szervezete olyan nagy gondot fordít a kulturális munkára. Helyeslem azt a törek­vést, hogy a Május 1- esz-ben is (Folytatás a második oldalon)

Next