Fejér Megyei Hirlap, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-02 / 206. szám
TwMMWJUL !—“** ML MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ESA MEGYEI TANÁCS LAPJA III. ÉVFOLYAM, 206. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR KEDD, 1958. SZEPTEMBER 2. ‘A»r:z[' ) ^ vtá.co V Beszélgetés egy üzemi pártbizottság titkárával A jobb élet forrása ismét övéi között ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Pusztavámi emberek Gramofonlak Családi körben Besnyő termelőszövetkezeti község, Besnyőn sok vendég fordult meg. Az országos hírű Sallai Termelőszövetkezetbe szinte minden héten érkeznek látogatók, hogy megszemléljék, miként kovácsolják jövőjüket a híres szövetkezet tagjai és tapasztalatokat gyűjtsenek, mert itt bizony van mit tanulniok. Vasárnap is számos vendég érkezett a megye és az ország különböző részeiből. Most azonban nem tapasztalatcserére jöttek, hanem ünnepet ülni, olyan ünnepet, amely aranybetűkkel kerül a község történetébe. A falu szélén tábla hirdeti: „Szövetkezeti község Besnyő". Vörös csillag került Sallai Tsz kultúrházának, a falu kulturális központja épületének homlokzatára. A kultúrház előtti téren díszemelvényt emeltek, ahol az elnökség tagjai foglaltak helyet: Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Cseterki Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Pillák János elvtárs, a sztálinvárosi járási pártbizottság titkára, Pintér László elvtárs, a besnyői községi tanács elnöke, Farkas József elvtárs, a Sallai Tsz elnöke, valamint a megyei és járási pártbizottság és tanács megjelent több képviselője, termelőszövetkezeti tagok és élenjáró dolgozó parasztok. Az ünnepségen Fehér Lajos elvtárs, a politikai bizottság tagja mondott beszédet. Fehér Lajos elvtárs beszéde TISZTELT NAGYGYŰLÉS! Nagy eseményt ünnepel ma Besnyő dolgozó népe. Azt ünnepli, hogy a község parasztságának zöme, a szövetkezeti gazdálkodás útjára tért és a mai napon szövetkezeti községgé alakul. Nagy fordulat ez a község életében, újabb határkő a parasztság felemelkedésében. Az első ilyen nagy határkövet az 1945. évi földosztás jelezte, amikor a Szovjetunió felszabadító harca nyomán lehetősége nyílott a magyar parasztságnak is, hogy élve a szabadsággal, kézbe vegye ezeréves jussát és a kommunisták, munkások segítségével ebben a pusztában is szétosztották a grófi földeket. A volt cselédek akkor kisparaszti rangra emelkedtek és új életformát kezdtek. Sok idő folyt le azóta az idő rokkáján, nagyot fejlődött, nagyot változott az örszég. Elkezdtük építeni a szocializmust. Megnőtt az ember életszínvonala, igénye, nemcsak a városiban, hanem a falun is. Évek során kiderült, hogy az 1945. évi földosztás mégiscsak kezdeti lépés volt. A parasztság soraiban egyre többen kezdték világosan felismerni, hogy a párholdas kV parcellán mégsem vihetik sokra, nem vihetik annyira, mint szeretnék És elkezdték keresni az utat egy új magasabbrendű, haladottabb paraszti életformához. Pártunk útmutatása, tanácsai nyomán meg is találták ezt a szövetkezeti nagyüzemi szocialista földművelésben. A legbátrabb, leghaladottabb gondolkodású emberek, az új paraszti életforma úttörői megtalálták itt a besznyői pusztán is az első helybeli úttörők, Gábor Márton, Kiss József, Kiss Z. Márton, Tiszoczky Márton, Vincze-Szabó Bertalan megalakították az első termelőszövetkezetet, a Sallai Termelőszövetkezetet. Ma már nincs kétség afelől ebben a faluban sem, hogy menynyire igazuk volt ezeknek a bátor úttörőknek. Példájuk nyomán évek során sokszázan csatlakoztak hozzájuk és a kisparaszti sorból előreléptek a szövetkezeti gazda rangjára! Igazuk volt, mert elismerték, hogy az egész világon a mezőgazdaságban a nagyüzemi gazdálkodásé a jövő. A modern technika, a korszerű gépek világában, az atomkorszak küszöbén a mezőgazdasági nagyüzemek világszerte jóval többet és sokkal olcsóbban termelnek, mint a parasztgazdaságok. A Szovjetunió egyes területein a nagyfokú gépesítés eredményeként 1 mázsa burát 44 perc, az Észak-Amerikai Egyesült Álamok nagy farmjain 56 perces ráfordítással termelnek meg, nálunk pedig jelenleg 9 óra munkaidőt fordítunk 1 mázsa búza megtermesztésére. Hát hogyne termelnénk ilyen drágán, amikor Magyarországon rendkívül széjjelaprózottak, több mint 20 millió diille-darabban vannak a paraszti gazdaságok? Hogyan lehet a gépeket alkalmazni ilyen nadrágszíj földeken? Hogyan lehet a mainál jóval nagyobb termést elérni, amikor 100 paraszt gazdaság közül 64-nek van csak ekéje, szekere, és tizenkettőnek vetőgépe. És ez — félre ne értsék — nem múlt századbeli, hanem tavalyi statisztikai összeírási adat. Világos, hogy ilyen, a végletekig elaprózott kisparcellákon, ilyen korszerűtlen művelési módszerek mellett bizony sok marad a földben, csak keveset tudunk termelni és nagyon drágán. Emiatt mezőgazdasági termékeinkkel nem vagyunk versenyképesek a világpiacon. És ha mezőgazdasági cikkeket exportálunk, — mert a népgazdaság fenntartása miatt kell exportálnunk — csak nagy ráfizetéssel tudunk exportálni. A ráfizetést pedig a nemzeti jövedelemből, többek között az adófillérekből kell fedeznünk. Világos, hogy ez így nem mehet sokáig, ebből csak lassú elszegényedés, tönkremenés származhatik. Az elmaradt kisüzemi mezőgazdasági termelésből két út van a továbbfejlődésre. Az egyik kapitalista út, ahol a tőkés mezőgazdasági nagyüzemekkel való gyilkos versenyben alul marad, tönkremegy, földönfutóvá válik a kisparaszt és elárverezett földjét elnyelik a grófok, bárók latifundiumai. A másik a szocializmus útja, ahol a dolgozó parasztok a munkásosztály segítségével, önkéntesen szövetkeznek, nagyüzemeket, termelőszövetkezeteket hívnak létre. Alkalmazzák a nagy gépeket, a tudomány vívmányait, kiaknázzák a nagyüzem adta összes lehetőségeket. Átformálják a határt és szorgalmas munkával fokról-fokra olyan terméshozamokat érnek el, amelyeket kisparcellás gazdálkodásban nem tudnának és nem is lehetséges. Így tették ezt a besnyőiek is. Sok év kitartó, megfeszített munkája révén, s fehéren-feketén bebizonyították mindenki előtt a nagyüzem vitathatatlan fölényét a kisparcellával szemben. A szövetkezeti mozgalom ellenségei manapság azt a nótát fújják az egyéniek fülébe, azt szeretnék velük elhitetni, hogy a szövetkezés „csak az állam érdeke, de nem érdeke a parasztságnak.” Nézzük meg közelebbről, helytálló-e ez az érvelés? A Sallai Termelőszövetkezetben az idén a májusi súlyos aszály ellenére búzából 12,36 mázsa volt a termésátlag, az egyénieknél pedig — éppen az aszály következtében — községi átlagban csak 6 mázsa búza holdanként. Kiderült, hogy a hazánkban sokszor megismétlődő aszály ellen egyetlen igazi hathatós védekezés áll a földműves lakosság rendelkezésére: a nagyüzemi agrotechnika, a nagyüzemi gazdálkodásra való mielőbbi áttérés. Könnyen kiszámíthatja mindenki, hány vagonnal több búzája lenne a községnek, ha az egész határban mindenütt nem 6, hanem 12 mázsás termést értek volna el az idén. Ami lehetséges is lett volna, ha mondjuk tavaly ősszel már teljes egészében nagyüzemi szövetkezeti földekbe került volna a búza. Fejér megyében ebben az évben 6,8 mázsás búzatermésük volt az egyénieknek és 8,5 mázsás, tehát a termelőszövetkezeteknek 25 százalékkal több. De ez az arány országosan is- könnyen kiszámíthatja mindenki, hogy mennyivel több búzája és ennek arányában több bevétele lehetne a parasztságnak, ha már az egész országban nagyüzemű földön, szövetkezetekben gazdálkodna. Ebből az egyetlen számvetésből is kitűnik, mennyire hazug az az állítás, hogy a szövetkezés csak az állam érdeke. A valóság az, hogy elsősorban a parasztság érdeke. Neki lesz több termése, nagyobb bevétele, jobb életszínvonala! Természetesen, szó se róla, a szocialista államnak is érdeke, ha a szövetkezeti útra tért parasztság a korábbinál több búzát, több húst, tejet, vajat termel, mert így jobban el tudjuk látni a lakosságot. Nagyobb lesz a jólét, erősebb a munkás-paraszt szövetség! TISZTELT NAGYGYŰLÉS! A Sallai Termelőszövetkezet jónevű, közismert szövetkezet az országban. Meggyőző, jó példát mutatott már eddig is a belterjes nagyüzemi gazdálkodással. Évek során szép terméseredményeket ért el nemcsak gabonából, hanem kapásokból is, különösen cukorrépából, kukoricából, továbbá takarmányfélékből, zöldségből. Szépen fejlődő nagyüzemi szarvasmarha- és sertésállományuk van, bár a 100 holdra eső számos állatsűrűség még mindig nem kielégítő. Szembetűnő, hogy a szövetkezet vezetői és tagjai milyen fogékonyak az új iránt, s bátran belevágnak az általuk jónak vélt új agrotechnikai módszerek alkalmazásába. Ennek szép példáját adták az idén is, amikor hozzáfogtak a szovjet rendszerű négyzetes silókukorica termesztéséhez És lám, meg is lett az eredménye. Kát, holdanként több, mint 300 mázsás termést takarítottak be, amely télien, majd a nagyobb tejhozamban biztos, hogy meghozza a maga gyümölcsét. Örvendetes az is, hogy bátranrátérnek a hibrid kukorica szemtermesztésére. A hibrid kukorica jobban bírja az aszályt és aszály is időben 20—30 százalékkal nagyobb termést ad, mint a közönséges fajták. Kormányunk nagy erőfeszítéseket tesz a hibrid kukorica-vetőmag előállítására és a hibrid vetőmaggal való vetésterület kiszélesítésére. Az idén állami gazdaságainkban, s nagyobb termelőszövetkezeteinkben összesen már mintegy 30 ezer holdon állítunk elő hibrid vetőmagot és nagy áldozatok révén felépítünk 6 korszerű hibrid vetőmagszárító üzemet, amelyek szeptember végére teljesen elkészülnek. A Sallai is, de a többi helybeli és más termelőszövetkezet is, itt a kukorica hazájában, térjenek rá bátran a hibrid vetőmag használatára — sőt, ahol a feltételek megvannak — egyre nagyobb mértékben kapcsolódjanak be az előállításába is. A Sallai Termelőszövetkezet vezetősége és tagsága részéről valóban bátor és tiszteletre méltó elhatározásnak tartom azt is, hogy az idén hozzá fogott egy száz férőhelyes szabadszállásos gépen tett istálló felépítéséhez. A szabadszállásos istálló a legkorszerűbb nagyüzemi tehéntartási módot, az élvonalat jelenti ma az egész világon a szarvasmarhatenyésztésben. Lehetővé teszi a drága emberi munkaerőknek a legkisebb mértékben való igénybevételét. S lehetővé teszi, hogy megfelelő tejhozam mellett még olcsóbban termeljük a tejet. Megérdemli, hogy a megyében lévő más termelőszövetkezetek is tanulmányozzák és az új istállók építésénél másutt is rátérjenek erre a rendszerre. A korszerű belterjes nagyüzemű gazdálkodás, a szép terméshozamok, a nagy és egyre nagyobb szövetkezeti vagyon dicsérik a szövetkezeti tagság álhatatosságát, Szorgalmát és mindenekelőtt vezetőinek kitartását és tehetségét, élükön Farkas József elvtárssal, a Néphadsereg volt őrnagyával, akit a tagság hívott viszsza régi helyére, s elnökké választotta meg. Ha az országban másutt is élnek hasonló lehetőséggel, s bátran hívnak vissza a termelőszövetkezetbe a faluból elszármazott tehetséges, közmegbecsülésnek örvendő vezetőket, elnöknek, agronómusnak, vagy főkönyvelőnek: egész biztos még hamarább megerősödnek szövetkezeteink, még gyorsabban kibontakozik fölényük, s ennek nyomán — a besnyői példa alapján — mind nagyobb szántban határozzák el magukat a kis- és középparasztok is, hogy eggyel továbblépjenek. A magas terméshozam, a nagy közös vagyon törvényszerűen magas jövedelemrészesedéssel jár. Közismert tény, és erről tudnak nemcsak a környéken, hanem messze vidéken is, hogy a Sallaiban általában mindig jól osztanak a munkaegységre. Minden jel szerint jól osztanak az idén is, a tavaszi aszály ellenére is előreláthatóan 60 forint érték körül lesz a munkaegységrészesedés „súlya”, nagysága a zárszámadási önvizsgálatkor. Persze az ilyen „önvizsgálattal” egész biztos, hogy elégedett lesz a tagság, különösen azután, hogy a munkaegységre már eddig mintegy 30 forint előleget osztottak ki, tehát a tagságnak volt kitartása évközben is az újig. A szövetkezeti gazdálkodás nyomán kialakult növekvő életszínvonal azonban nemcsak a forintban, a munkaegység-részesedésben nyilvánul meg, hanem az életkörülmények, így a lakásviszonyok megváltozásában is. Az itteni újgazdák, a mai szövetkezeti gazdák, egykori cselédemberek pontosan tudják, milyen lakásokban, közös konyhán emésztődtek, sínylődtek gróf Wimpffen Siegfried birtokán. Ne is feledkezzenek meg erről! Amikor gyönyörködtetik szemüket a mintegy 300 új, sokszor villaszerű családi házon, amelyet a szocializmusban, a szövetkezetben szerzett jövedelmükből építettek, mindig jusson eszükbe a múlt, az, hogy honnan jöttek, hová jutottak a kommunista párt, a munkásosztály vezetésével. Jusson eszükbe a munka, a harc árán szerzett előbbrejutás, boldogulás, felemelkedés, amelyet az ellenség nem tudott megakadályozni régebben sem a „közös csajka”, „közös vályú” bárgyú meséjével, amelyen ma már mindenki csak mosolyog. S nem tudott megakadályozni az 1956 évi galád ellenforradalmi támadással sem, amelynek a Sallai Termelőszövetkezet oly hősiesen és vitézül ellenállt. Jusson eszünkbe tehát a múlt, hogy jobban meg tudjuk becsülni a jelent, amely kapuja a még szebb, boldogabb jövendőnek! Külön kell szólnom a fiatalokról. A munkás-paraszt fiatalok sorsa is gyökerében megváltozott az elmúlt 13 év alatt. Megnyílt előttük a továbbtanulás minden lehetősége, szakiskolákban, középiskolákban, főiskolákon, örömmel mondhatjuk el, hogy élnek is vele fiataljaink. Gyorsan fejlődő szocialista iparunkban munkalehetőségeket találnak a fiatalok. Élnek ezzel is. Évek során sok tízezer parasztfiatal ment a gyárakba, valósággal özönlöttek a városba, és ez most is tart. Sőt az egészségesnél nagyobb is a városba tódulás, ami viszont már nem tekinthető normálisnak. Az a tény, hogy a városi civilizáltabb élet, a gyárakban lévő könnyebb gépi munka vonzza a falusi fiatalokat is, érthető. Annak azonban , hogy ma is a kelleténél többen mennek faluról a városba, az is oka, hogy parasztfiataljaink nem szeretik, nem becsülik meg úgy a mezei munkát, mint ke'l'me, és ezen változtatni kell. Úgy gondoljuk, sokat segíthetünk ezen az áldatlannak mondható helyzeten többek között azzal, ha az általános iskolát elvégzett 14—16 éves fiúk-lányok részére falun fokozatosan bevezetik a téli mezőgazdasági ismétlő vagy továbbképző iskolát, ahol a fiatalság megismerkedik e mezőgazdasági szakismeretekkel, mert hisz ma már a belterjes gazdálkodás szintjén a mezőgazdasági munka is a szakmunka. Az, hogy a fiatalok megszeressék a mezőgazdasági munkát, szakmát, jövőt lássanak benne, a megfelelő nevelés mellett döntően múlik a termelőszövetkezetek jó munkáján. Termelőszövetkezeteinknek úgy kell dolgozniok, hogy a fiatalok számára is vonzók legyenek. Ebből a szempontból nagyon fontos például a rendszeres előlegfizetés a munkaegységekre, hogy a fiatalok zsebében is legyen pénz, ami nagyobb biztonságot, önállóságot jelent számukra az életben. Nagyon fontos hogy megfelelő kulturális, szórakozási lehetőségek is álljanak rendelkezésre és így is otthonra találjanak a termelőszövetkezetben. Éppen ezért csak helyeselni tudom, hogy a Sallai Termelőszövetkezet KISZ-szervezete olyan nagy gondot fordít a kulturális munkára. Helyeslem azt a törekvést, hogy a Május 1- esz-ben is (Folytatás a második oldalon)