Fejér Megyei Hirlap, 1960. január (5/16. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
y fl m v M ff , ff # w w Amá 'i 'w Jl ^-v,-- y y y /. v. _^r ^^^iál^:. '. | AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ] V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM.ÁRA: 60 FILLÉR PÉNTEK, 1960. JANUÁR 1. ÚJ ÉV KÜSZÖBÉN Mentünk előre a mindennapik végtelen lépcsőjén, sürgettük magunkat, hogy gyorsabban, még gyorsabban a szebb és bőségesebb életet szülő munkában, és közben hátunk mögött hagyunk tizenkét magvas hónapot. A történelem örök rendje szerint másodpercnyi pontossággal bezárult mögöttünk 1959 évzáró apája és kitárult előttünk az ■íjabb, a ragyogó távlatokra nyíló Ij esztendőé. Dolgoztunk, küzdöttünk, bíráltunk, elismertünk így teljes esztendőn át, s Szilveszterrel most befejeztük ezt, hogy az újév jóleső nyugvásban tölitött napja után ugyanezt újra kezdtük. Az évvégi egyenleg nem mutat rosszat: népi-nemzeti érdekeinket sikeresen szolgáló elvi következetességgel meneteltünk tovább a szoletárinternacionalizmus diadalmas útján; az 1958 decemberi és 17 .1959 márciusi párhatározatok ösztönzése , bátorítása révén magabiztosabban építettünk azparban és a mezőgazdaságban, s igényesebb, a nép ügyéhez méltóbb, odaadóbb alkotásokkal hatoltunk magasabbra a szocialista kultúra embert formáló, új vitáiéban. Céljaink-álmaink érdekesen végzett tetteink nem sokak, se nem is kevesek. Mondhatjuk:legek ahhoz, hogy a gondos munkával épített erősített alapfokra az elkövetkező időben nagyobb állványzatokat, s falazatokat rakjunk; betüzesedett, nekihevült vállainkra nagyobb terheket, nagyobb feladatokat vegyünk. Üzemeiik, bányáink munkásai, bányászai és értelmiségei többségükben ma így beszélnek: híven teljesítettük a nemzet iránti ötélességünket; valóra váltottuk z év eleji terveket, s megvalósítottuk azt is, amit közös elhabozással, terveinkre betetőzésként ráígértünk!... A balinkai ifjúbányászok lelkesebb és bölcsebb bányászkodással tizenegyedszer döntötték meg saját és gépjeik országos csúcsteljesítményét, s most a nagyon magasnak tartott tizenegyedik csúcs után vakmerően és okosan már a tizenkettedik meghódításra törekszenek... A falu népie sem maradt közömbös, 1959 tavaszán egyöntetűbben, szenvedélyesebben hangoztatott a szövetkezési előnyök iránt. Meggyőző érvek, biztató baráti szavak fáradhatatlan ismétlése és elfogadása közben falvaink egész sora lépett át a szocializmus építésének egyedüli helyes útjára, s tette félre évezredes szerszámai közül a kapát, a kaszát, a lóvontatású ekét, tulajdonából a korlátolt kisparcellát. 1959-ben ezer és ezer szövetkezeti parasztember állhatott meg egyenes derékkal a szövetkezeti földek szélén, s nézhette boldogan, a nehéz munka gondjából egyszer és mindenkorra felszabadultan a kukorica, dagonya és más kapásvetemények sorai között könnyedén futó Zetoroskapát, az érett búzakalászokat egyszerre legelő és cséptelő óriás kombájnokat. A mezőgazdaság gépiesítésének, a paraszt nép nehéz munkától való megszabadításának tervszerű folyamatában odáig értünk, hogy az elmúlt év őszi, szántási munkálatait a Sztálinvárosi járásban már teljes egészében a fürge járású gépjeik végezték. Jobban élt a munkás, könynyebben élt a paraszt. Fehérváron és Sztálinvárosban újabb házak épültek, ahova munkáscsaládok költözhetnek be. A város peremén, a falvak szélein villaszerű családi házak sokasága épült melyekből nem hiányzik már a második-harmadik szoba: nem a fürdőszoba, s csillogó tágas ablakaikon nem csak szivárog, de valósággal zuhog be az életet szépítő és tápláló fény! Művészi kivitelű, világvevő rádiók, szebbnél szebb televíziós készülékek nyomultak be egyszerű, jólétbe jutott emberek hajlékába, sugározva, vetítve ott felfelé ívelő életszínvonalunk, s kultúránk számos kifejezőjét — ábrázolóját. Újabb százak és százak kerültek a gimnáziumok, technikumok világos tantermeibe a munkás- és parasztgyermekek közül: mi ez ha nem a munkás-paraszt állam igaz virágzásának töretlenül folytatódó szakasza?! A mai nappal az új esztendőt, életünknek új, reményteljes időszakát kezdjük. Az új esztendő első napján régen mindig elképzeléseikben, álmaikban csalódott emberek serege reménykedett úgy, na majd az új esztendő!.. Ma nemcsak reménykedünk. Ma tudjuk, ma biztosak vagyunk, hogy a régi esztendő sikeres volt, s ha jól dolgozunk, ha erőnkből, tudásunkból az új esztendőben többet adunk, az új a réginél is sikeresebb lesz. Nem vaktában, nem a véletlen szerencse kezéből várjuk. me°fontoltan. kiszámítottam nanjhink reál is, elhomályosíthatatlan céljának tekintjük, hogy a ránk következő év szerényen bár, de az előzőnél dúsabban, gazdagabban hozza ajándékait viszonzásul, szorgakonónbb, fegyelmezettebb munkánkért. A kongresszus gyújtotta reflektorfényben már messze előre nézünk. A jövőben kívánjuk befejezni hazánkban a szocializmus alapozását, s tudjuk, hogy ehhez az eddiginél is gyorsabb, észszerűbb munkatempóra van szükségünk. 1965-re 65—70 százalékkal meg kívánjuk emelni az ipar termelését és 30—32 százalékkal a mezőgazdaságét. Teljes szívünkből s erőnkből arra törekszünk, hogy 26—29 százalékkal növelhessük az egy főre jutó reáljövedelmet, s 40—45 százalékkal, a megnőtt igényű nemzetünk fogyasztási alapját. Nemzeti függetlenséget, emberi szabadságot és proletár nemzetköziséget valló emberi erő, amely ilyen merészen, világosan és elérhetően tűzött volna ki nemes célokat, mint pártunk, a marxista—leninista párt — még nem volt népünk történelmében? Nem volt, mint ahogy nem volt mindig szabadságunk sem, függetlenségünk sem, s nem volt nemzeti életünk, nem egységünk sem. Ma még csak állunk, még csak szemlélődünk-nihenüink az új év első lépcsőfokán, de holnap-holnapután teljes kötelességtudattal rátoppanunk a másodikra, a harmadikra, aztán tovább megállás nélkül a következőkre Mindenekelőtt olyan tudattal, hogy nagy terveinkből sokat kell megvalósítanunk már ebben az évben, mert minél többet valósítunk meg, annál inkább szolgáljuk saját érdekeinket, egyéni boldogulásunkat. Mindez pedig s mindenek felett abban a hitben, hogy közelítjük, egyre közelítjük az őseink által ezerszer megálmodott magyar kánaánt. Nyugodtan tehetünk meg, nyugodtan bízhatunk, s hihetünk ebben: a szocialista utat járó népek milliárdos tábora egy test egy lélek a Szovjetunió népével, tántoríthatatlanul, feltartóztathatatlanul s egyre több eredményes munkálkodik az ember életét jelentő béke fenntartásán. Hegedűs Péter MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: A munkás-paraszt szövetség új vonása KI MIT VÁR AZ ÚJ ESZTENDŐTŐL Tsz-tagok írják... Évvégi látogatás a Vadásztölténygyárban A 3. ÉS 4. BÉKEKÖLCSÖN SORSOLÁSA Harminc esztendő a mezőkön A Minisztertanács ülése A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön délelőtt ülést tartott Megvitatta az Országos Árhivatal jelentését az ipari termelői árrendezés közgazdasági értékeléséről. A kormány a jelentést tudomásul vette és elismerését fejezte ki az Országos Árhivatal dolgozóinak a termelői árrendezés során végzett jó munkájukért. A Minisztertanács meghallgatta és tudomásul vette az Országos Tervhivatal, a Nehézipari Minisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium együttes jelentését a szovjet hitelből épülő Tiszavidéki Vegyikombinát Nitrogénműtrágya-gyárával kapcsolatosan 1958 decemberében hozott intézkedések végrehajtásáról. Elfogadta a művelődésügyi Misztériumnak a művelődési otthonok létesítésével és működésével kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló előterjesztését, majd folyó ügyeket tárgyalt. Dobi István elvtárs rádióbeszéde Kedves hallgatóim! Az óra éjfélt ütött, 1960-ra lapoztunk a kalendáriumban. Az ünnepi percben sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánok a rádió minden hallgatójának, egész magyar népünknek. Jusson el üdvözletem mindenüvé, ahol ezen a Szilveszter-éjszakán magyarok ünnepelni összegyülekeztek. Gyárak, üzemek, szövetkezetek kultúrotthonaiba, nyilvános szórakozóhelyekre, és jusson el a csendes családi otthonokba is, az ünneplő fővárosba, a városokba és az apró falusi házakba is. Csendüljenek össze a poharak, ürítsük őket elért sikereink örömére és az induló új év biztató kilátásaira. Gondtalanság és jókedv uralkodjék ezen az éjszakán minden magyar szívben és derűsen induljunk az új esztendőbe. Ha visszatekintünk 1959-re, elmondhatjuk, hogy minden okunk megvan az elégedettségre. Hazánk a szocialista építkezés nagyszerű eredményeivel gyarapodott és népünk élete tovább szépült. Tisztelet és hála illesse ezért a bányák, a gyárak, a mezőgazdaság, a tudományos kutatás, a kulturális élet, a kereskedelem, a közlekedés munkásait, mindazokat, akik az év folyamán fáradhatatlanul dolgoztak. Ebben a kis országban, a mi drága hazánkban, százezrek és százezrek érezhetik önmagukban azt a felemelő érzést, a büszke elégedettséget, amelyet csak a tisztességes helytállás, az igen jól végzett munka adhat meg embereknek. Békében, biztonságban éltünk és dolgoztunk, s megvan a reményünk, hogy békességben élhetünk az idei esztendőben is. A szovjet tudomány csodálatos műszerekkel a szocializmus dicsőségét írta az égre, a szovjet politika biztosítani tudta az emberiségnek a békét és 1960-ra új távlatait nyitotta meg az általános haladásnak, a népek békés egymás mellett élésének. Szép terveink vannak az új esztendőre. Népünk tehetsége, szorgalma és becsületes igyekezete, hazánk földjének gazdag adottságai mellett, terveink valóraváltásának biztosítékát megtalálhatjuk abban is, hogy a szocialista tábor ■nagy családjában, a szocializmust és kommunizmust építő népek nagy testvériségében élünk és dolgozhatunk. Mérföldes léptekkel haladunk előre a fejlődés útján és megvan az erőnk, megvannak az eszközeink, megvan a nemzeti egységünk, belső egyetértésünk, hogy a népek békés történelmi versenyében ne maradjunk le, hanem ezután is az elsők, a legjobbak közé törekedjünk. Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves hallgatómnak, egész népünknek boldogságot, sikereket, nyugodt, munkás, eredményekben gazdag új esztendőt. (MTI) Az egyházi vezetők látogatása az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél Olt Károly, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke az új év alkalmából fogadta a római katolikus püspöki kar tagjait, az Országos Béketanács katolikus bizottságának vezetőit, a református egyház püspökeit és főgondnokait, az evangélikus egyház püspökeit és főfelügyelőjét, a magyarországi izraelita egyház vezetőit. A szívélyes légkörben lefolyt beszélgetéseken mindkét fél részéről méltatták az állam és az egyházak közötti viszony kedvező alakulását. Az egyházi vezetők hangoztatták, hogy helyeslik és támogatják a forradalmi munkás-paraszt kormánynak a széles néptömegek jólétének további emelésére irányuló politikáját. Grősz József kalocsai érsek kifejtette, hogy a katolikus egyház helyesli és támogatja a szocializmust, mert az emberek, közöttük a katolikus hívők jólétét és felemelkedését is jelenti. Hangoztatta: a katolikus egyház vezetői és papjai egyetértenek azzal, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság kiépítése, a termelőszövetkezet a parasztság további felemelkedésének útja. A megjelent egyházi vezetők újévi jókívánságaik mellett kifejezésre juttatták, hogy az 1960- as évben is készségesen támogatják a kormánynak a szocializmus építésére, a népjólét emelésére irányuló politikáját. (MTI) .vannak, akik hisznek az ólomöntésben. Szilveszter éjfé jén szokás egy tál vízbe csorgatni ezt az ezüstösen villogó fémet, hogy a vízben görcsbe meredt alakjaiból a tál fölé hajlóknak jövőt jósoljanak. Nem tudom, ki hogyan van vele, egyszerű legyintéssel ostobaságnak tartja-e, vagy sem és már hetek óta csipegeti innen-onnan az ólomhulladékot Szilveszter éjjelére? — én hiszek benne... Persze, ki-ki a maga módszerére esküszik. Én is. Kíváncsiak? Jöjjenek velem. Ez az ólomöntő, ahová megyünk, különös szerzet. Elsősorban is iparengedéllyel önt és az érdeklődésre való tekintettel nemcsak Szilveszterkor, hanem az év majd minden napján. Ilyen értelemben kissé különcnek is számít. Ellentétben minden más ólomöntővel. Szilveszterkor már a kora esti órákban kezdi az ólom kanalazgatását. Siet, mert az új évet fehér asztal mellett akarja ő is köszönteni. Hát nem különös?___ Hiába minden ígérgetés és marasztalás, hogy várjuk meg az utolsó kanálkával az éjfelet. Micsoda idők___ romlanak már az erkölcsök ebben a szakmában is---- — mondhatná egy erőszakosabb önzésre váró. Úgy vagyok vele, hogy magam is jobb szeretem, ha már hét órakor túl vagyunk az utolsó öntésen, mert akkor elérjük a vonatokat s reggel idő’-'-'n kapja mindenki az újságot. Tgen, az újságot. Itt, a Táncsics Mihály A u. 3 alatt önti ólomba az oldalakat János bácsi. Esténként tíz kanállal emel ki a fortyogó üstből, ami együtt, testvérek között is megvan három mázsa. Az ólom hamar rotációs oldallá merev,és nem kell hozzá semmi vajákosság: figuráiból bárki kiolvashatja a holnapot. Csupán az ABC-t kell ismerni. Ezek az öntések még senkinek sem jósoltak munka nélkül szerzett jómódot, de igenis munkával elért biztos holnapot. Meseautót, öttalálatot sem a Lottón, de egyre több békési meleg családi otthon, mind jobb keresetet. Szolidan, tehetségünkhöz mérten öntjük itt, ebben az országban az ólmot és anyit olvasunk ki belőle, amit mi, magunk megteremtettünk, elérhetünk. Öntöttek már ki Szilveszterkor milliomos menyasszonyt, daliás vőlegényt, közeli szerencsétlenséget és messzi utazást. Jó volt ez valaha a céltalan bolyongó, hányódó embernek. A ma embere azonban túllépett saját magán. Hisz az ólomba öntött betűnek, mely dolgos hétköznapjaink hűséges krónikása, hisz a betűnek, mely a második ötéves tervet jelentette be, hisz az ólomba önött betűnek, mely alig néhány hete a pártkongresszusról jövőnk képét tette le az olvasó asztalára. Hisz saját magában, a valóságban, melyen értelmével és két kezével munkálkodik. ___Nem, nem lett ebből egy titkos ólomöntő társaságot leleplező riport. Aki szenzációra várt, csalódott. Ahogy csalatkozik az ember a szilveszteri ólomkotyvasztásban is. János bácsi közben beöntötte az utolsó kanál ólmot is az öntőflaskába. Még néhány perc és zakatolni kezd a rotációsgép. Nyolc óra múlt. — Mi lesz a hagyományos szilveszteri ólomöntéssel? — kérdem. Mosolyogva mondja: — Nálunk ez este nyolckor is érvényes. Gyorsan megragadom az alkalmat s ide írom: az új esztendő végén szerepel a tervben az új rotációsgép és a kiszolgáló részleg. Úgy hallottam, az öntést félautomata berendezéssel végzi azután János bácsi. Megmenekül a napi hárommázságú ólomemeléstől. Ide írtam hát, hadd öntse ezt is ólomba ezen a Szilveszter estén. Váljon valósággá az új esztendőben megannyi más kívánsággal együtt, mit e helyen betűvel írva, ólomba öntve összegezve így fogalmazunk: Boldog új évet! _ . . . (kábé) Szilveszteri ólomöntés