Fejér Megyei Hírlap, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-01 / 127. szám

m­y­fejéd, megyei Vil°9 proletáriai' hírlap XVII. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM. ÁRA: 60 FILLÉR. CSÜTÖRTÖK, 1961. JÚNIUS 1. AZ ÚJÍTÓ-FELELŐSÖKÉ A SZÓ Pritol Andor, KSZG: A Kohó- és Gépipari Minisz­térium Járműipari Igazgatósága 1961 elején országos versenyt kezdeményezett, amelyben a Könnyűipari Szerszámgépgyár dolgozói is részt vettek. A ver­seny célja: valósuljon meg mi­nél több újítás! Üzemünkben — hogy jó helyezést érjünk el — nagy gondot fordítottunk az újí­tásokra. Az első negyedévben 101 újítást nyújtottak be a dol­gozók, amelyek közül 51-et ve­zettünk be. A bevezetett újítá­sok 137 500 forint utókalkulált megtakarítást eredményeztek. Ez idő alatt 12 816 forintot fi­zettünk ki az újítóknak. Ered­ményeik alapján az országos versenyben hetedikek lettünk, de szeretnénk ennél jobb helye­zést elérni. A második negyed­év két hónapjában 36 benyúj­tott újításból 30-at fogadtunk el. Ezek között van Nagy László technikus takarékosságra vonat­kozó megoldása. Az újítási fela­dattervben előírták, hogy 70 000 forintos beruházásból színesfém forgács tárolót kell létesíteni. Az újító körülnézett a gyár te­rületén, s elfekvő, használt épí­­tési anyagból olcsón, 5260 fo­rintból létrehozta a tárolót. Nem milliós értékű újítás ez, hiszen „csak” 65 000 forintot ta­karítottunk meg. Mégis nagyra becsüljük, mert azt valljuk-­­sok kicsi sokra megy. Sew»ei Mwo«, Bútoripari Vállalat: A Bútoripari Vállalat vezetői az év elején elkészítették az újí­tási feladattervet, amelyben je­lentős feladatok végrehajtását jelölték meg. A feladatok egy része a műszaki intézkedésen belül már megvalósult, gondolok itt egyebek között a szárító át­szervezésére, de a feladatterv jelentős részének végrehajtása feltételezi az újítók leleményes­ségét. Itt van például Csányi Tivadar, az üvegcsiszoló rész­leg dolgozójának újítása. Nekik kell az üzemben gyártott kony­haszekrények tolóüvegeinek élét körülköszörülni, s az úgyneve­­zett kagylóbemarást elvégezni. Az újító ez utóbbi műveletet eablonizálta, s amellett, hogy termelékenyebb lett ez a mun­kafolyamat, jelentős a minőség javulása is. Úgy látom — s a vállalat ve­zetőinek is az a véleménye —, hogy a mozgalom egy kissé meg­torpant. Az újítók legtöbbje így vélekedik: százezreket érő újí­tásunk nincs, kicsivel pedig nem érdemes foglalkozni. Ezzel szemben azt mondjuk: legyen nagy becsülete a kicsinek is! Ezt az elvünket be is akarjuk bizonyítani. Ezért újítási anké­­tot rendezünk a közeljövőben, amelyen megbeszéljük, hogy a feladatterv nyomán milyen munka hárul az újítókra. Bí­zunk abban, hogy az eszmecse­rének lesz foganatja és év vé­gén jelenthetjük: végrehajtottuk nemcsak a termelési, hanem az újítási feladattervet is. Az Északdunántúli Áramszol­gáltató Vállalatnál 114 újítást nyújtottak be ebben az évben. Közülük hat jelentősebb újítás az előkalkuláció szerint 310 ezer forintot „hoz majd a házhoz” évente. Figyelemre méltó a töb­bi között Bácsai Gyulának, az Erőmű dolgozójának újítása, amelyet már üzemszerűen al­kalmazunk. Az ellennyomásos turbinagőz eddig elszállt a le­vegőbe, most lecsapatjuk, és desztillált víz formájában egy részét eladjuk, másik részét pe­dig mint előlágyított vizet ismét felhasználjuk. Óránként 300 li­ter desztillált vizet nyerünk, s a megtakarítás évente 250 000 forint. Az ÉDÁSZ-nál egyre többen kapcsolódnak be az újító moz­galomba. Új nevek kerülnek a régiek mellé. Amíg 1959-ben 82, addig 1960-ban már 124 dolgozó nyújtott be újítást. Ez a szám idén tovább növekszik. Remél­jük, hogy Koós Pált, Molnár Jánost, Tuboly Antalt követik majd mások is.­ Megyénk ipari üzemeiben mint a korábbi években, a második ötéves terv időszakában is, fontos feladatnak tartják az újító­­mozgalom további fellendítését. Szinte nem múlik el nap anélkül, hogy egy-egy jó elgondolás, javaslat papírra ne kerüljön, meg ne valósuljon a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése, az anyagtakarékosság, a munkásvédelem érdekében. Az alábbi­akban arról adunk számot, hogy mit tesznek a „gondolkodó em­berek” céljaik megvalósításáért. Adjuk hát át a szót az újító­felelősöknek. Áment István, ÉDÁSZ. Ladányi Ferenc, ÁMG : Az Általános Mechanikai Gép­gyárban idén is erősödik, fejlő­dik az újító mozgalom, javulás mutatkozik különösen abban a tekintetben, hogy a dolgozók egyre nagyobb értékű újításokat nyújtanak be. Tavaly 328 ötle­tet, elgondolást bíráltak felül, idén már 140-et nyújtottak be, majdnem minden napra jut egy­­egy újítás. Az újítók munkál­kodása nyomán elsősorban az anyag- és időmegtakarításban érünk el egyre szebb eredmé­nyeket. Szép számban érkezett újítás azonban a selejt csökken­tésére vonatkozóan is. Eppen­­dauer Jenő maros 4144 számú újítása például azt célozza, hogy az 51-es D-padok asztallapjának marási műveleténél a befogást biztonságosabbá tegyék, elkerül­jék az elmozdulást, s így selejt­­mentes termelést biztosítsanak. Több újítást adtak be dolgozó­ink műanyagok alkalmazására. Ezzel viszont a termelés önkölt­ségét csökkentik. A 4048 számú újító kollektíva például mű­anyagbevonatot javasolt felü­letvédelemre. Az újítás bevált, kiválóan alkalmazható. Nagy érdeklődés a magyar hagyma, paprika, spárga és gyümölcslevek iránt az Erfurti Nemzetközi Kertészeti Kiállításon Az Erfurti Nemzetközi Ker­tészeti Kiállítás legutóbbi ered­mény-bemutatóján a hazai kert­gazdálkodás újabb négy terméke — a földieper, a cseresznye, az egres és a sampinyon-gomba — nyert aranyérmet, öt zöldség­fajtát pedig ezüst — illetve bronzéremmel díjaztak. Az MTI munkatársa megkérdezte Szabó Miklóst, az erfurti magyar pavi­lon most hazaérkezett vezetőjét: hogyan szerepelnek általában a magyar kertészeti termékek a nagy nemzetközi öregszemlén? A magyar zöldségek, gyü­mölcsök és dísznövények ed­dig összesen 11 arany-, öt ezüst- és két bronz­érmet nyertek. A kiállításon összesen több mint 350 fajta zöldséget, gyü­mölcsöt és dísznövényt muta­tunk be; ezek képviselik a hazánkban termesztett vala­mennyi zöldség- és gyü­möcs­­félét és a legfontosabb dísznövé­nyeket, de zömük csak a nyár folyamán érik be, illetve virág­zik. A 600 négyzetméteres ma­gyar pavilonban, ahol eddig mintegy 50 fajta kertészeti friss terméket állítottunk ki, általában igen nagy a for­galom. A kiállítást eddig mintegy 300 000-en tekintették meg, s a látogatóknak több mint a fele megfordult a magyar csarnok­ban. A szakemberek körében kü­lönösen nagy érdeklődést kel­tenek a nemzetközi kertészeti gépkiállításon bemutatott új magyar, részben még csak proto­típusként készült gépek, pél­dául a gyümölcsösökben alkal­mazható körforgós borona, a motoros szőlő-bogyózó és zúzó­gép és a komplex hagymamű­­velő gépcsoport. Német és más külföldi cé­gek képviselői a magyar kül­kereskedelmi vállalatokkal folytatnak előzetes tárgya­lásokat, főként a makói hagyma, a spárga és a zöldpaprika iránt érdeklőd­nek. Meg kell emlékezni a kiállí­táson nyitott két magyar ven­déglőről is, ahol „tányérból és pohárból” ismerik meg a veidé­­gek a magyar kertészet és álta­lában mezőgazdaságunk termé­nyeit. Bár a két vendéglő össze­sen több mint ezer személyes, bejáratánál mégis sokszor áll­nak sorba üres asztalra várva, s számos külföldi már a brüsszeli világkiállítás magyar éttermé­ben szerzett tapasztalatai alap­ján keresi fel vendéglőinket. A nemzetközi kertészeti ki­állítás nemzeti heteinek so­rát június második felében a magyar hét nyitja meg. A hét napon neves hazai szak­emberek és művészek részvételé­vel sokféle előadás várja az ér­deklődőket s a változatos prog­ram során például a paprika kü­lönböző elkészítési módjait is bemutatják a német háziasszo­nyoknak. A magyar héten oszt­ják ki rejtvénypályázatunk dí­jait is: a Magyarországra vo­natkozó öt kérdés helyes meg­­válaszolói között a hazai ipar és mezőgazdaság többszáz termékét sorsolják ki nyereményként. (MTI) Egy hónap múlva államkölcsön húzás Az Országos Takarékpénz­tár egy hónap múlva, június 29-én és 30-án tartja az idei második államkölcsön sor­solást. Ezúttal a második, a harmadik és a negyedik béke­kölcsön 1961. első félévi hú­zására kerül sor. A sorsolá­sokat mindkét napon délután fél három órai kezdettel Új­pesten, a Magyar Pamutipar művelődési otthonában bo­nyolítják le. A két nap alatt a három békekölcsönből több mint négyszázezer kötvényre kö­rülbelül 99 millió forintot sorsolnak ki nyeremény és törlesztés formájában. Ankét a napközi ondmukról Nyílt levél helyett Ami felesleges Munkásvédelmi őrség Sinatelepen Népfront-élet Lenkei Antal, Építőipari Vállalat. Az Építők-, Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szakszerve­zete Fejér megyei Bizottsága a közeljövőben kívánja megren­dezni a megyei újítási kiállí­tást. Szeretnénk í­i is eredmé­nyesen szerepelni ezen a kiállí­táson. Már összeállítottuk, el­készítettük a tablókat, kimuta­tásokat, amelyek szemléltetően ábrázolják eddigi sikereinket. Vállalatunknál májusban újítá­si hónapot tartottunk, ami ered­ményesnek mondható, hiszen 24 újítást nyújtottak be ez idő alatt. Persze ezek közül a leg­több olyan ötlet és javaslat, amelynek gazdaságosságát nem lehet kimutatni, általában a munkásvédelmet célozza. De megfelelően értékeljük a javas­­lattevők ténykedését, ezért Ba­logh István kőművest 100, Stangl János bádogost 100, Promper József nyugdíjas kő­művest pedig 200 forint eszmei díjban részesítettük. Szakonyi Ferenc a gépkocsik ésszerű fe­­használására tett javaslatot. A munkaügyi osztály dolgozói is újítottak. Az elhasználódott deszkát eddig eltüzeltük. Az újítás szerint szabvány zsalu­zótáblát készítenek a hulladék­ból, s így négyzetméterenként 25,47 forint megtakarítást érünk el. Ha évente 10 000 négyzetmé­tert számolunk, akkor a megta­karítás összege 254 700 forint. 6000 szerfás istálló faanyagát termelték ki eddig A termelőszövetkezeti állatállo­mány fejlesztésének elősegítésére az erdőgazdaságok az idén hét­­ezerhétszáz istálló, sertésfiaztató és más gazdasági épület építésé­hez szállítanak előre kiszabott fa­anyagot. A szállítást mielőbb be­kívánják fejezni, hogy a szövet­kezetek már a nyáron tető alá hozhassák az olcsó szerfás épü­leteket. Az erdőgazdaságok szakemberei már eddig hétezer szerfás istálló faanyagát termelték ki és több mint négyezret el is szállítottak a megrendelőknek. Könyvheti mozaik !d­élután a Sztálin úton •*-­ egyre többen állnak meg a könyvsátor előtt. Egy kilenc­éves kisfiú a kezében szoron­gatott pénzt nyújtva a könyv­árusnak, kér egy Jókai köny­vet. A könyvárus kétszer is átszámolja a pénzt. — Ez a pénz kevés — álla­pítja meg s már majdnem vissza is adja, amikor lesújtó­an közli a gyerekkel: — Még hat forint ötven fillér kiáll! A kisfiú mellett ott áll az öccse. — Idefigyelj! Szaladj el anyu­hoz és kérjél még hat forint ötvenet! És félkézzel a köny­vet tartja, nehogy valaki elvi­gye ezt a barnakötésest, hisz a a nagyobbik felét már kifi­zette. E­lf­etérve a Sztálin úti köny­vesboltba, éppen egyik kiadó képviselői német vendé­gekkel tájékozódnak a sztálin­­városi könyvhét sikeréről.­­ Az idei könyvhét forga­lom szempontjából kedd estig 15 ezer forintot jelentett. Az idei könyvhét legnagyobb sike­rei már el is fogytak: Nagy Lajos: Képtelen természetrajz, Radnóti Miklós: Eclogák, Né­meth László: Sajkodi esték, Lampedusa: A párduc. Ugyan­csak elfogyott Kirine Kaucsuk című könyve, amiből sajnos keveset kaptunk. Nagy sikere van: Thurzó Gábor: József és Putifárné, az ifjúsági iroda­lomból Kende István: Jó ren­­delt Afrika guineai útirajza és Széchenyi Zsigmond: Ahogy el­kezdődött c. hazai tárgyú va­dászkönyve. A régebbi iroda­lomból Ady Endre és Vörös­marty Mihály összes versei iránt érdeklődnek A Neue Berliner Illustrierte­t a legutóbbi számában egy fiatal német íróházaspárt mu­tat be, akik a régi, megszokott környezetet elhagyva vállalták, hogy az NDK egyik legnagyobb létesítményében a Schwarze Pumpe-ban fognak dolgozni és annak életét, fejlődését irodal­milag is megörökítik. Ez a hír rajzolódott ki előttünk, mikor Barsi D­éhes sztálinvárosi író­val beszélgettünk — 1944-ben Jehova tanúi re■ gényem sajnos nem jelenhetett meg. Csak tizenhárom évvel később, 1957-ben. Ezután Szent­­jánosbogárka novellá­skötetem került kiadásra. Jelenleg A lázgörbe című regényem van nyomás alatt, ami a Széviro­­dalmi Könyvkiadó gondozásá­ban jelenik meg. A regény tör­ténete 1956 november 3-án kez­dődik és egy év történetét írom le a lehető legnagyobb őszinte­séggel. — Az elmúlt évben ünnepel­te Sztálinváros tízéves fennál­lását s ebből az alkalomból a város vezetősége kéréssel for­dult az írószövetséghez, hogy ajánljon egy írót, aki hajlandó lenne Sztálin­városba költözni és a város életét merizni. Az írószövetség ennem kérte fel, hogy vállaljam el ezt a men­­tieztelő feladatot. Kérőmmel vállaltam el, son a múlt év ok­­tóbere óta sztálinvárosi vagyok. L. F.

Next