Fejér Megyei Hírlap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-01 / 176. szám

Finomhúsú őszibarackok sorakoznak a ládákban. Rövi­desen elindulnak a hűtő vagonokban, irány a Szovjetunió. Csúcsforgalom Bodakajtoron című riportunk az 5. oldalon. Fejér megyei Péntek, 1969. augusztus 1. XXV. évfolyam, 176. sz. * Ára: 88 fillér 0­01­ . YTLAG PROLETARJAT, EGYESÜLJETEK! MA MÉD SZENZÁCIÓ Mindennapi dolgokról beszélgettünk Sárbogárdon, a Kossuth Termelőszövetke­zet vezetői szerényen el­hárítottak először minden érdeklődést, mondván, nincs most náluk , semmi érdekesség. — Hanem ezek a borjak, amiket tegnap elszállítot­tunk, csodálatosan szépek voltak — mondták csak úgy mellékesen egymásnak —. Úgy látszik, hogy nagyon bevált ez a tejporos hizlalás, hihe­tetlen eredményeket lehet vele produkálni. Beszélgetésükből las­san kikerekedett egy va­lóban figyelemre méltó módszer eredménye. Hal­lották,­ hogy a fővárosban kísérletképpen megpró­bálkoztak a tejporos bor­júhizlalással. Ennek a je­lentősége a rendkívül gyors súlygyarapodáson kívül abban van, hogy a hús fehér marad, mint a tejes borjúé. Amikor a kísérlet befejeződött, a borjakat elszállították a nyugati ex­portra, s az eredmény az lett, hogy mindenki ezek­ből akart vásárolni. — Ebből gondoltuk, hogy nem lehet ez rossz üzlet, s elhatároztuk, megpró­báljuk — mondotta Tóth Gyula főagronómus —. De a többit talán mondja el Hoffer Gábor, a főállatte­nyésztőnk. — Április végén be is állítottunk nyolcvanhat kisborjút 59 kilós átlag­súllyal — emlékezett vissza a főállattenyésztő —. Ezekből a harminc­­napos­­ mérlegelés után négyet gyenge fejlődés, kettőt betegség miatt kise­lejteztünk, egynek pedig eltörött a lába, s így het­venkilenc­­maradt a hizlal­dában. Két és fél hónap múl­va újra mérlegeltük az állományt, s akkor már 159 kiló volt az átlagsúly. Tehát a hizlalás kezdetétől fogva kereken száz kilót szedtek fel darabonként.­­ Természetesen mint min­den jó eredmény elérésé­nek, ennek is megvan a szigorú technológiája, amit a cél érdekében feltét­lenül be kell tartani. Mert ha nem, akkor sem meny­­nyiségileg, sem minőségi­leg nem felel meg az áru a vevőnek. — Igen, a technológia nagyon is fontos — foly­tatja Hoffer Gábor —. Ezek a borjak például a hízóba állításkor nem lehet­tek kéthetesnél idősebbek és a súlyuk nem haladhatta meg a 65 kilót. S az egész hizlalási idő alatt nem kaphattak mást, mint francia tejport és a na­gyon meleg napokon da­rabonként legfeljebb egy liter vizet. Alom sem le­hetett alattuk, nehogy megegyék és nem mehet­tek a kifutóba sem. Sőt még a vizet is meg kellett vizs­gáltatni, hogy nincs-e ben­ne vastartalom, mert at­tól a hús elszíneződik, nem marad fehér. A megadott technoló­gia szigorú betartásá­nak meg is lett a ki­emelkedő eredménye. A fentiek szerint ugyanis a borjaknak négy hónap alatt kellett volna elérni­ük a 170 kilós átlagsúlyt. Ezzel szemben a hizlalás­tól eltelt három hónap múlva meg kellett kezdeni a szállítást, mert sok bor­jú már nem bírta volna a hízást. Július 28-án te­hát értékesítettek 50 da­rabot. És milyenek voltak az eredmények? — Szinte magunk sem­ akartuk elhinni. 188 kiló átlagsúllyal kerültek ela­dásra, de az ötvenből 21 kétszáz kilón felül volt. S hogy azok milyen szépek voltak...! Volt köztük olyan is, amelyik egy hó­nap alatt hetven kiló súly­­gyarapodást ért el, tehát naponta több mint két kilót. Ebből következve az egyéb mutatók sem rosz­­szak. Egy kiló borjúhúst például 1,53 kiló tejporból állítottak elő, amelynek az ára közel húsz forint. A borjú kilójáért pedig élő­súlyban 30 forintot kap­nak. Nincs még végleges eredmény, mert 29 darab még hízik, de úgy szám­ít­­ják, hogy minden kiló után kilenc forint körül lesz a tiszta haszon. Ennyiért pe­dig nagyon megéri foglal­kozni vele. Jelenleg még nem sok követője van e módszernek, de valószínű, hogy ez sem sokáig lesz szenzáció. Ma még az. Dege György Másfél kiló tejporból egy kiló borjúhús Hetvenöt nap alatt 100 kiló súlygyarapodás ára: órő súlyban kilónként 30 forint A történelmi fordulóra készülnek Szőke Sándornétól, a mó­ri járási nőtanács vezetőjé­től arra a kérdésre kértem választ, hogyan készülnek a nők a történelmi forduló negyedévszázados jubileu­mára. — Szeretnénk feltérképez­ni a nők családi, társadal­mi, szociális helyzetét, mi­lyen tartalmi és formai újat hozott a huszonöt év éle­tükben. E törekvésünk je­gyében készült el nemrégi­ben az az anyag, amely ezt a témát elemzi a járás te­rületén, szól a közöttük vég­zett politikai munkáról is. A jelentés a párt végrehajtó bizottsága előtt szerepelt, s ez lesz elvi alapja a továb­bi munkánknak. Nők a mun­kában címmel sorozatot in­dítunk, melynek bevezető programja az az ankét lesz, amelyre a kereskedelemben és az egészségügyben dolgo­zókat hívjuk meg, hogy be­széljenek, vitatkozzanak ön­magukról. A mi feladatunk, hogy továbbítsuk az itt el­hangzottakat, segítsük gond­jaik megoldását­ . A szülői munkaközössé­gek komoly segítőtársaink, főleg a család és az iskola harmonikus kapcsolatának kiépítésében. Tartalmas, eredményes munkát végezt­­ek az elmúlt esztendőkben. Ez adta a gondolatot, hogy a járásban pályázatot hir­detünk, amelynek célja, ezeknek a kollektíváknak húsz évét szakdolgozatok formájában feldolgozni, érté­kelni. Ugyancsak e közös­ségek bevonásával rendez­zük meg ebben az évben a pályaválasztási anteétot. Er­re valamennyi mezőgazda­­sági és ipari üzem, vállalat vezetőjét meghívjuk, beszél­jenek ők arról, milyen lehe­tőségeket kínálnak a járás munkahelyei, s milyen szak­mákra tartanak igényt. A kétnapos program másik fel­adata a hazafias és honvé­delmi nevelés elemzése és a feladatok összegezése. Az évforduló jegyében nőbizottságot alakítunk min­den termelőszövetkezetben. Ez alapos előkészítő munk­n­kát igényel, melynek egyik része lesz az a három hóna­pos politikai oktatás, amely­be a szocialista brigádok tagjait, a nőmozgalom akti­vistáit akarjuk bevonni. Itt kívánom megjegyezni, hogy a termelőszövetkezetekben jelenleg 23 asszonybrigádunk van. Valamennyi már azok­nak a vállalásoknak a szel­lemében dolgozik, amelyeket az évforduló tiszteletére tet­tek. — fejezte be tájékozta­tását Szőke Sándorné. Programjukban még sok esemény szerepel. Közöttük élménybeszámolók, amelyek­­előadói olyan asszonyok lesznek, akik már jártak a­­Szovjetunióban. Vagy a té­li szakkörök nagyszabású seregszemléje. Dokumentum­film is készül a legjelentő­sebb eseményekről. A film­kockák már rögzítették Ve­­linszkyné móri sírjának megkoszorúzását, s azt az ígéretet, miszerint a nőtanács gondoskodik a 19-es mártír feleségének, a kiváló peda­gógus emlékének átadásá­ról. Filmre vették a móri nőklub alakulását s néhány tartalmas összejövetelét. Rokonszenves és elismerés­re méltó az az őszinte törek­­vés, amely a legkisebb falu asszonyait is jellemzi. A múltat mérik fel, kritikusan újraértékelik, de közben a tetteket újabbakkal szapo­rítják, hogy a jubileumi összegzéskor a moz­g­alom vezetői és aktívái elége­detten nézhessenek szem -­lse­rési és mai önmagukkal, s új erővel indulhassanak a sokat ígérő holnapok felé. — zágoni — AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A M­­­C­V11 TAN­ÁCS LAPJA I­I-J*’#’“ •■•' . .V %f ' 4 .■•* A ■'■ y. •. .­« *■ • ' Befejezték az aratást Tácon A táci Petőfi Termelő­­szövetkezetből telefonon je­lentették szerkesztőségünk­nek, hogy csütörtökön dél­ben befejezték az 1210 hold kalászos gabona aratását és cséplését. Az 1064 hold búza termésátlaga nem végleges adatok szerint mintegy 19,50 mázsa körül alakul holdan­ként. Jelenleg a kombájn­szérűn még folyik a tisztítás és ennek befejezése után va­lamelyest még változhat az eredmény pluszban, vagy mí­nuszban. A szalma letakarí­­tásával 60 százalékra vannak kész, bálázzák, hordják és kazlazzák. Ezt a műveletet állandóan nyomon követi a tarlóhántás. Megkértek ben­nünket egy üzenet közvetíté­sére is. Szívesen nyújtaná­nak segítséget más mezőgaz­dasági nagyüzemeknek négy SZK-4-es kombájnjukkal. Ha az időjárás egyre bizon­y­­talanabb „magatartását” nézzük, nagyon meggon­dolandó ez a jó javaslat. De azért is, mert elmúlt a július, ma már augusztus van. Mindennapi kenyerünk Huszonkétezer ropogósra sült cipó. Ennyi kerül na­ponta a székesfehérváriak asztalára. Négyszázötven má­zsa kenyeret fogyasztunk el az év egyetlen napján. Milyen kenyeret? Erről már lehetne néhány szót szólni. Szóltunk is, kép­viselve a megyeszékhely köz­véleményét, nem is egyszer az utóbbi évek során. A csomagolás már jó ... Néhány éve, amikor a fe­hérvári kenyér minőséget szóvá tettük, érdekes módon használta fel a Hírlap cik­két az Élelmiszer Kiskeres­­­­kedelmi Vállalat egyik kira­katrendezője. Az Ady Endre utca és a Március 15 út ke­reszteződésénél, az önkiszol­gáló bolt kirakatában apró figurák „vitatkoztak” a cikk felett, jelképezve a pék­ke­reskedő vitát. Valóban, a sütőipar sokat tett a fehérvári kenyérellá­tás megjavítása, s a jobb minőségű kenyér érdekében. S ha mégis gondot okoz időnként mindennapi kenye­rünk Fehérvár egy-egy lakó­területén, abban bizony jócs­kán ludas a kereskedelem, a túl óvatos boltvezetők, fél­vén, hogy nyakukon marad az eladatlan áru, túlságosan is keveset rendelnek belőle, s így a késői vásárlóknak már nem jut Vagy —­ külö­nösen hétfőn — először a szikkadt kenyeret kell meg­vennünk, s elfogyasztanunk „eszi, nem eszi, nem kap mást”-alapon, s csak­­ utána kerülhet sor a friss, meleg kenyérre. A szállítás, s a korszerűt­len tárolás is sokat ront a kenyér minőségén. Az egy­másra halmozott kétkilós veknik, egykilós cipók össze­nyomódnak. A csomagolás azonban, legalább is a leg­utóbbi hetekben, már tetsze­tős. Nem agyonspórolt félte­nyérnyi papírosdarabkában teszik már elénk, hanem hi­­giénikusabb, bőkezűbb bur­kolatban. Persze, ez vajmi kevés vi­gasz. Verseny, a fagyasztó hasznára Mióta a sütőipar már ma­ga is érdekelt a kenyér el­adásában, mindenesetre elő­nyös változásnak lehettek ta­núi a fehérvári vásárlók. A kenyér-szaküzletek számá­nak gyarapítása mellett szól, hogy az új gazdaságirányítá­si rendszer szellemében fo­gant versengésnek máris hasznát látta a fogyasztó: jobb a kenyérellátás a me­gyeszékhelyen. A tanulságot a városi ta­nács kereskedelmi osztálya is megszívlelte. Újabban már az a tendencia érvényesül, hogy gyarapítsák a kenyér­boltok számát, s növeljék a már meglévő szakboltok el­adóterületét, korszerűbb vá­sárlási lehetőségeket bizto­sítva a fogyasztók részére. Az Engels Frigyes utca és a Május­­ tér sarkán meg­nyitott kenyérbolt egy újabb lakóterületet kapcsolt be idén a jobb és folyamato­sabb kenyérellátásba. A Bor­júkúti dűlő kenyérboltja szintén népes lakóterület, a Jezsuita lakótelep és az egész külterület jobb kenyérellátá­sának biztosítéka. A Béke téren is épül egy új kenyérbolt. A Belváros központjában, a Március 15 útra tervezett új élelmiszer­kereskedelmi kombinát szin­tem növelheti majd a vevő­(Folytatás a 2. oldalon) BETONSZÁLLÍTÁS A modern építkezés nélkülözhetetlen eleme a vasbeton. Képünkön: az építőipari vállalat betonkeverője, ahonnan a gépkocsik egymás után cöráülnek, a m­egkev­ett betonnal. (Fotó: Rabáczy)

Next