Fejér Megyei Hírlap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

XXVI. évfolyam, 27. sz.­­f Am­. 11 . ^Hírlap február IMHBBBHBMHf Bwhai JBjii M ROiimiMi BGi^mwwrarC/l Hazaérkezel! az NDK-ból Kádár János és Fock Jenő A párt első titkárának nyilatkozata Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Fock Jenő, a Po­litikai Bizottság tagja, a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke,­­ akik a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsa meghí­­vására baráti látogatást tet­tek az NDK-ban, s szom­baton délelőtt visszaérkeztek Budapestre. Fogadásukra a Nyugati pályaudvaron meg­jelentek: Komócsin Zoltán és Nyers Rezső a Politikai Bi­zottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, dr. Ajtai Miklós, a Politikai Bizottság póttagja, a kormány elnök­­helyettese, dr. Csanádi György közlekedés- és pos­taügyi miniszter, Péter János külügyminiszter, Gyenes András és Jakab Sándor az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezetői. Ugyan­csak jelen volt dr. Herbert Plaschke, a Német Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagykövete. Kádár János a megérke­zés után a pályaudvaron nyi­latkozott az újságíróknak az NDK-ban tett látogatásról. — Látogatásunk eredmé­nyeit a nyilvánosságra hozott közös közlemény összegezi. A Berlinben folytatott eszme­csere része a szocialista or­szágok között az utóbbi évek­ben kialakult gyakorlatnak. Mind a belső építőmunka, mind a nemzetközi helyzet azt igényli, hogy a szocialis­ta országok képviselői — kétoldalú és sokoldalú ta­nácskozások keretében — rendszeresen kicseréljék véle­ményüket, hogy módjuk le­gyen a legidőszerűbb politi­kai kérdések megtárgyalásá­ra, a szocialista építésben szerzett tapasztalatok megis­merésére, azok kölcsönös hasznosítására. Ezek a talál­kozók jó alkalmat nyújtanak arra is, hogy demonstráljuk­ politikai egységünket, egyet-­­értésünket. — Fock elvtárs és jóma­gam készséggel, örömmel tet­tünk eleget a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bizottsága és a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mánya meghívásának. Mint ismeretes, a látogatás három­(Folytatás a 2. oldalon) Kádár elvtárs megérkezését követően nyilatkozik a riportereknek a pályaudvaron. (Fejér megyei Hírlap — Telelet)* Kossuth Lajosnak azt üzenik... Ahogy magasodik a nyárfaliget Mindnyájan együtt lak­tak Hajba Kálmán, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, Bodor Károly, a megyei párt­­bizottság osztályvezetője, Kalmár Dezső, a székesfehér­vári városi pártbizottság első titkára, Tilinger István, a vá­rosi tanács vb-elnöke, Ker­­kai Andorné, országgyűlési képviselő, Majka József, a szlovákiai testvérszövetkezet elnöke és munkatársai, Radics Mihály tsz-elnök, a zászló­vivők unokáinak, az Antalok, a Kásák, a Bencsikek és a többiek társaságában tegnap délelőtt az ön emlékére mell­szobrot avatott, mert úgy ér­zik, méltón viselik szabadság­­harcunk, nemzeti történel­münk nagy alakjának nevét. Reggel nyolc órakor talál­koztunk a szövetkezet irodá­ja előtt, ahol megkezdődött a szövetkezet 10 éves fennállá­sának jubileumi ünnepsége. Hadd idézzem Hajda elvtár­sat, aki itt volt akkor is, ami­kor az alsóvárosiak szövet­kezetüket Kossuthról nevez­ték el: „Ezen a helyen — tisz­telt ünneplő közönség —, ahol most állunk, tíz évvel ezelőtt városszéli mezőség volt... Szobor­avatásra általá­ban a város egy-egy köz­pontjában, nevezetesebb he­lyén kerülhetett sor. Most, amikor a termelőszövetkezet névadójának itt, a szűkebb otthonában állít emléket, úgy vélem, hogy a termelőszövet­­keet egyszerre emlékezik az 1848-as jobbágyfelszabadító, az ország függetlenségéért küzdő szabadságharcokra, a haladásért küzdő paraszti mozgalmakra... Emlékezik a közösen megtett szövetkezeti élet küzdelmeire, eredményei­re, s egyszerre tesz hitet ar­ra is, hogy a jövőt olyan di­namikusan, fiatalosan for­málja, mint ahogy a köröt­tünk magasodó nyárfaliget növekszik tovább....” A földön, melyen egy­kor függetlenségre, szabad­ságra vágyott a jobbágy, most éppen negyedszázada szabad, és nemcsak a szavak igézeté­ben, a szellemében is, mert azon a zárszámadó közgyűlé­sen egyértelmű lelkesedéssel fogadták az elnöki beszámo­lót. Az Antalok nem csodát műveltek, de 55 forintot ér a munkaegység, és máris öt milliónál többet a közös va­gyon. Fizetett szabadsága van a föld művelőinek, és géppel, technikával teremt. És azok­ra a napokra, a múlt évben, 370 ezer forint fedezete volt a szövetkezetek, így is az „egy tagra” — ez most a hi­vatalos nyelv — 34.967 forint átlagjövedelem jut. Az ön­művelésre, pontosabban kul­turális célra kereken 100 ezer forintokat használtak fel. Igen, szülési segély is van már, és igazán tiszteletremél­tó összeg, 37 ezer forint jelzi, hogy „bátrabban” szűk az al­sóvárosi anya. Az öregekről sem feledkeztek meg. Ponto­san 61 ezer kifizetett forint áll a „segélyezési” számlán. A jövedelem felosztása a különböző alapokra megint csak a legfontosabbat, az em­bert méltatja. A szociális és kulturális alapra együttesen 700 ezer forintot szavaztak meg. Fejlesztésre, mert egyre merészebben tekintenek a jövőbe, közel 6 milliót tet­tek „félre”. De egyébként ezt tanúsítja az a valóban reprezentatív kiadvány is, ami az elmúlt évtized műkö­désének tükörképe. A fizikai munka lassan valóban a múl­té marad véglegesen. A búza, a kukorica, a répa, a burgo­nya termesztésének techno­lógiája van, és 10—15 mázsá­val magasabb átlagot mértek, mint az országos. Jól értel­mezik az ön egykori beszé­dét a főrendek előtt, minek jelképét Róma alkotta meg Janus-fejjel; míg az egyik az elmúltra tekint, a másik ugyanabból a vállból a jövőt kutatja. Nálunk mindig ilyen „ja­­nusi fejjel”, jelképpel él a termelő nép, mert időknek tanúságát akarja. Az ami teg­nap megfelelt, ma, holnap új­jal egészül ki. A tehenészet­ben már kevés a 3800 literes fejési átlag, a múlt évi 2 mil­lió 164 ezer forintos bevétel. Üzlet, amiről 150—200 eszten­dőkkel ezelőtt valóban ál­modni sem mertek e vidé­ken, a pecsenyecsirke. Nem többet, mint 7 millió 897 ezer forint bevételt jelentett, és ezt a lehetőséget idén tovább kamatoztatják. Igaz, hogy a gépek mellett valamennyien becsületesen helyt álltak. S ebben a nagy igyekezetükben —■ szinte természetes módon­­* melléjük szegődött az Isca­­rus-gyári, a fehérvári mun­kás. A közgyűlés utáni dísz­­ebéden is együtt koccintottak, a valóra váltott álmok, és a megtervezett jövő jegyében. Úgy hiszem, s talán mind­azok, akik ott álltunk a szo­bor­avatásnál a Himnuszt hallgatva az alsóvárosi általá­nos iskola kórusától, üzenetet szántak önnek, névadójuk­nak. Talán még nem is olyan messze — és százas bankókat számlázgatva tízezerekben az irodán —, hiszem a seregből, mint mondják, őseik nem hi­ányoztak. Peresztegi T. Ferenc | r Új típusú toronyház épül A November 24 lakótelepen épül az új típusú 10 szintes toronyház. (Fotó: Kabáczi) A Dunai Vasmű külföldi acélipari szakembereket vár Az idén hazánkban több nemzetközi tudományos kon­ferenciát rendeznek, ame­lyeknek nemcsak tudomá­nyos, hanem idegenforgalmi szempontból is nagy a jelen­tőségük. Egyik ilyen kiemel­kedő rendezvény lesz a nagy­tisztaságú acélok gyártását és felhasználását tárgyaló nemzetközi konferencia, ame­lyet az Országos Magyar Bá­nyászati és Kohászati Egye­sület, valamint a Vasipari Kutató Intézet rendez az an­gol és a francia társintézmé­nyekkel közösen. A június 23—26 között Ba­­latonfüreden megrendezésre kerülő nemzetközi konferen­cia, — amelyet Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter nyit meg, — számos témát ölel fel, foglalkozik a tiszta acélok gyártásának fizikai és kémiai törvényszerűségeivel, továbbá a nagytisztaságú acé­lok gyártásának ellenőrzésé­vel. Ezek a kérdések a külföldi szakembereken kívül a ma­gyar acélgyártókat is erősen érdeklik, hiszen a felszaba­dulás óta a magyar acélipar jelentős mennyiségű és minő­ségű fejlődést ért el, amit legjobban bizonyít a Du­nai Vasmű létesítése, és egy­re növekvő jelentősége, sze­repe a magyar vaskohászat­ban. Éppen ezért a konferen­cia előadásai után a résztve­vők meglátogatják a Dunai Vasművet és Dunaújvárost. A konferencia keretében vi­lágszerte ismert külföldi szakemberek tartanak elő­adásokat. A nagy tisztaságú acélok gyártása és a gyártási folya­mat ellenőrzése témakörben előadást tart Répási Gellért, a Dunai Vasmű igazgató­­helyettese. A konferencia jelentőségé­ről tájékoztatást kértünk­ Lomniczy Dezső főmérnök­től, az Országos Magyar Bá­nyászati és Kohászati Egye­sület főtitkárától, aki a kö­vetkezőket mondotta: — Egyesületünk hetvenöt­éves jubileumi ünnepségei során két évvel ezelőtt a francia és angol társegyesü­let képviselőivel közös kon­ferenciák rendezésének lehe­tőségeiről is tárgyaltunk. Ek­kor született az a megállapo­dás, hogy 1970-ben a nagy­tisztaságú acélok témaköré­ben először Magyarországon rendezünk közös konferen­ciát, majd Angliában, illetve F­ranciaországban.­­ A konferencia jó lehető­séget ad majd a témában ér­dekeltek tapasztalatcseréjé­re. Emellett azt is a konfe­rencia feladatának tekintjük, hogy a különböző országok szakemberei személyes, bará­ti kapcsolatba kerüljenek egymással, ami alapja lehet a további hasznos együttműkö­désnek. A konferencia iránt Európaszerte nagy az érdek­lődés a szakemberek köré­ben. (környel) Szovjet vendégek a Schőnherz iskolában Kedves vendégeket fogad­tak tegnap a székesfehérvári Schőnherz Zoltán Általános Iskolában. Az iskola vezető­ségének, tanárainak és az út­törőcsapatnak a meghívásá­ra egy szovjet általános isko­la tanárai és diákjai látogat­tak el testvérintézményünk­be. A magyar iskolások dal­lal és ajándékokkal köszön­tötték szovjet társaikat és megállapodtak abban, hogy a két iskola miként segíti egy­más munkáját a tanulásban, a felszabadulás 25. és Lenin születésének 100. évforduló­jára való készülődésben. A meleg hangulatú baráti találkozó ígéretes együttmű­ködés alapjait teremtette meg. A megállapodás szerint a magyar iskola diákjai is el­látogatnak a szovjet iskolába, a két iskola tanárai pedig órát látogatnak és egymás munkájával ismerkednek a következőkben.

Next