Fejér Megyei Hírlap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

Szombat, 1970. február 14. Új járdák, utak Baracskán A baracskai községi tanács a 140 ezer forintos köz­­ségfejlesztési alapból jelentős összegeket fordít út- és jár­daépítésre. Ha kitavaszodik, menten hozzáfognak a fehér­vári utca 300 méteres szakaszán a betonjárda építéséhez, a Széchenyi utcában 300 méter hosszon készül járda az idén. A járási tanácstól kapott 120 ezer forintos hozzájá­rulással a községet átszelő kis­kanálist mélyítik és alkal­massá teszik arra, hogy a községben összegyülemlő bel­vizet a Vali patakba vezesse. Végül: a járástól kapott 20 ezer forintot arra használják fel, hogy a Kossuth utca el­­gödrösödött szakaszát bitumennel kijavítják. Peresítés — mint hitelforma Szerződésszegések, kártalanítások in. Az elmúlt évben az elbírá­lásra kerülő ügyekből az volt megállapítható, hogy a vál­lalatok szerződéses kapcsola­tában az adminisztráció és a gyakorlat területén szükséges fegyelem nem volt kielégítő. Az ilyen ügyek vizsgálatánál a döntőbizottság természete­sen nem a formális, erőltetett szerződési kapcsolatokat vet­te alapul. Azt vizsgálta, hogy a szer­ződési kapcsolatok meg­­felelnek-e a kitűzött gaz­dasági cél megvalósításá­ra, vagy sem. Ilyen szemszögből nézve a szerződésszegési pereket, fi­gyelemre méltó tapasztalato­kat nyerhetünk. A szerződésszegések egyik legjellemzőbb példája a me­zőgazdasági termékek érté­kesítésére vonatkozó szerző­dések körében jelentkeztek. Az ilyen szerződésszegések rendszerint magas nyereség­­kiesést okoztak, amelyet azonban a jogosult nem ér­vényesített, feltehetően a magas meghiúsulási kötbérre való tekintettel. Kárigényét a megítélt kötbérrel kiegyen­lítettnek tekintette. A Fejér megyei Baromfikeltető Állo­más szerződésben kötelezett­séget vállalt, hogy 1969. jú­lius végéig 85 ezer darab na­­pos hibát a Baromfiipari Or­szágos Vállalat részére le­szállít, amelyből mindössze 41 968 darabot teljesített A fennmaradó mennyiségre a szerződés meghiúsult. A me­gyei vállalat az eljárás során nem tudta kimenten­i magát 86 752 forint kötbér kifizeté­sére kényszerült. Az országos vállalat a libánkénti 46 forin­tos hasznot, mint kárt nem követelte. Több esetben a szerző­dések tartalmát nem rög­zítették megfelelően a vállalatok, vagy egyálta­lán nem kötöttek áruszál­lítási, stb. szerződéseket. A Székesfehérvári Finom­­mechanikai Javító Vállalat 20 298 forintos követeléssel indított pert a Velencei-tó és környéke ÁFÉSZ ellen. A vállalat évek óta bizomány­ba adott terménydarálókat értékesítésre a szövetkezet­nek és az értékesített darálók után közvetítői díjat fizetett. A vita alapját az képezte, hogy a vállalat néhány da­ráló közvetítési díját kifi­zette a szövetkezetnek, de az, az általa felvett vételárat nem továbbította a vállalat­nak. A terjedelmes könyv­­szakértői bizonyítási eljárás kimutatta, hogy a felek nem kötöttek írásbeli megállapo­dást, s mindkét félnél a bi­zonylati fegyelem laza volt A döntőbizottság a bizonyí­tási teher alapján volt kény­telen az ügyet elbírálni, s a követelt összeg egy részét megítélni. Más esetekben a lényeges szerződési feltételek rögzítése felületesen történt. A Fém­munkás Vállalat és a 26. sz. Építőipari Vállalat között létrejött szerződésben a Fémmunkás által végzett szolgáltatás természetét ár­kihatás szempontjából nem rögzítették. Mindkét fél rész­beni elmarasztalásával, hosz­­szas árszakértői vizsgálat út­ján lehetett az ügyet tisztáz­ni és a Fémmunkás Vállalat által követelt 67 819 forint­nak és kamatainak egy ré­szét megítélni. A szállító vállalat szem­pontjából igen lényeges lenne, ha szerződéskötés­kor a megrendelő fizető­­képességét igazolná. A döntőbizottság az elmúlt év során ilyen szerződési fel­tétellel nem­ találkozott. Pe­dig a vállalatok közötti hite­lezés, amely a gyakorlatban egyre inkább tapasztalható, ilyen szerződési feltétellel csökkenthető lenne. Az építőiparban a szerző­dések teljesítésének kikény­szerítése igen erőtlen formá­ban történt. Némely esetben szinte az volt a látszat, hogy a beruházó vagy megrendelő nem merte jogos igényét , ér­vényesíteni az építőipari vál­lalattal szemben. Gyakran előfordult, hogy az ilyen eset­ben a megrendelő egyszerű­en nem lépett fel kötbér­igénnyel, de néha még a szavatossági igénnyel sem. Pedig a kötbérigény, mint jogi intézmény, igen alkal­mas a követelések behajtá­sára. Elmaradása igen gyak­ran a szavatossági stb. igé­nyek teljesítetlenségét, vagy csak részbeni teljesítését eredményezte. Tamási József, a dunaújvá­rosi Szórád Márton utcai egyik társasház képviselője a döntőbizottsághoz fordult, mert az épület átadásakor megállapított különböző ki­vitelezői hibákat nem javí­tották ki. Az építőipari vál­lalattal szemben sem az OTP, sem a beruházó nem lépett fel igényével, s ugyanakkor időközben a garanciális idő is lejárt. (Az üggyel a rádió is foglalkozott, eredményte­lenül­. A döntőbizottság hivatal­ból nem indíthatott pert, a beadványt intézés vé­gett a megyei tanácshoz továbbította. Ezeknek a példáknak egy közös tanulsága van. A dön­tőbizottságok, a megrendelők s a népgazdaság érdekében hatékonyan intézkedni csak akkor tudnák, ha az egyéni és vállalati megrendelők ké­rik, igénylik az eljárást. A megrendelők ne legyenek el­nézőek, mert elsősorban arra van szükség, hogy követke­zetesen és kellő időben be­nyújtott kereset formájában érvényesítsék a kötbér-, sza­vatossági és kártérítési igé­nyeiket — Folytatjuk — Takács Ferenc m­m X­ÉDÁSZ közl a fogyasztói­val, hogy 1970. február 17-én reggel 7 órától 16 óráig az öreghegyen és a Jezsuita dűlő­ben Áramszünet lesz. 490. Rövid tudósítás helyett Sáregres erőt gyűjt Megvallom, úgy érkeztem Sáregresre, hogy írok majd egy rövid tudósítást a zár­számadásról, aztán mindent magam mögött tudok. De közbejött valami. Az, hogy jobb évet zártak az egresiek, mint amilyenre bárki is szá­mított, így aztán tudósítás helyett kicsit vissza kell tekintenem a közelmúltba. Alig két éve, hogy a szö­vetkezet élére új elnököt (Németh Jánost) választottak a sáregresiek. Nem sokkal utána találkoztam az elnök­kel. Borús volt a hangulata, de egyben bizakodó is. Akkor elmondta: „Sokan azt hiszik, megváltóként érkeztem Sár­egresre. Pedig én is csak azt akartam, amit a tagság: fel­jebb emelkedni eredmények­ben, a gazdálkodásban. Töb­bet kivenni­ a földből, hogy az ország is gazdagodjék, de közben az emberek is is gyarapodjanak. Egyedül senki sem képes megváltani a világot. De ha egy ekkora közösség összefog, nagy dol­gokra képes.” Tények, számok igazolják: joggal elégedett ma a sár­egresi ember. Itt van mindjárt a verseny­mozgalom. Ez kicsit tükrözi az általános sikereket is. A jubileumi verseny tart még ugyan, de a részértékelésnél a sáregresiek a 7.-ek lettek. Tavaly a járásban a 13. he­lyet foglalták el. — Nem elégszünk meg ez­zel sem — szól az elnök, s egyetértenek vele sokan —. Főleg a verseny szélesítésé­ben van még sok tennivaló. Ezután pedig a színvonalat kell emelnünk, ahol már nemcsak a mennyiség, hanem a minőség viszi a fő szere­pet. A traktorosok és a szárítóbrigád példát mutatott ebben, ők már kimondták: szocialista módon dolgoznak, élnek, tanulnak. Igaz, akad még fegyelmezetlenség, de ez is mind kevesebb lesz. És itt sorakoznak egymás után a növénytermesztő üzemág tavalyi eredményei. Holdanként 4,25 mázsával többet takarítottak be búzá­ból, mint a tervezett. A ku­korica nyolc mázsával adott töbet, mint amire számítot­tak. A lucerna 37,9 mázsás átlaghozammal hálálta meg a szakszerű munkát. Jól fizetett a napraforgó, az olajlen is. Tizenegy millió helyett tizen­­ötmil­iós árbevétel! De sorolják tovább mind­járt a feladatokat is. Na­gyobb gondot fordítani a nö­vényápolásra. Lehet emelni a kukorica tőszámát is a je­lenlegi 18 ezerről 22 ezerre. Szántatlan maradt ősszel 200 hold, sok kukoricaszár is lábon maradt. És azt is restellik, hogy mintegy 15 holdon szedetlen még a ku­korica. Viszont a búzavetés­sel idejében végeztek, jó magágyat készítettek. Nagyjából elégedettek az állattenyésztési üzemággal. Igaz, csökkent a tehénállo­mány, ezt viszont azzal ma­gyarázzák, hogy végrehajtot­ták a negativizálást, ami nagy erőfeszítésükbe, anyagi áldozattá került és az állo­mány csökkenésével járt. De csak időleges ez az álla­pot, hiszen a következő évek­ben fokozatosan emelik a szarvasmarha-létszámot. És segítik a háztáji gazdaságo­kat is: tavaly 50 vemhes fül­dőt adtak a tagoknak a kö­zeljövőben további 35 füldőt helyeznek el a községben. Németh János olyant mond, amit ritkán hall az ember. — Szeretném, ha az ered­mények nem tennének elége­detté bennünket, mert nem mondhatjuk még, hogy elég. Nincs megállás, csak egy kis pihenés, amíg kifújjuk magunkat és erőt gyűjtünk. Tudjuk, hogy ez a két esz­tendő erőltetett menet volt számunkra és időnként el is fáradtunk. De most már el­mondhatjuk: érdemes volt. Ezzel a kifejezéssel — az erőltetett menettel — vitatko­zik az egyik járási ember. És Németh válasza erre is meg­fontolt, komoly: azért a kö­vetkező egy-két évben is so­kat teszünk, hogy Sáregres végre az élenjárók közé zár­kózzon fel. — Mondhatok valamit? — kérdi Hamperger János, mindenki szavába vágva. — Tessék csak. — De rigmust ám! — Halljuk. S hangosan így szól, amit nagy taps kísér: — Elnökünk a mi apánk, reméljük, nem mostohánk ... A közgyűlés légköréből ér­ződött: jó a hangulat ma a községben, elégedett embe­rekkel találkoztunk. Igaz, ke­ményen is dolgoztak a pénz­ért, amit ezen a napon ki­osztottak. — Én apjuk nem lehetek — mosolygott az elnök, ami­kor válaszolt, de aztán ko­mollyá vált —, de elvtársuk, munkatársuk és jó barátjuk igen. Ha ezt elfogadják, ak­kor munkára fel és a mai vi­gadalom után következzék is­mét a munka, ami majd az újabb mulatság, ünneplés alapjait megteremti. Ismét nagy taps csattant a kultúrház ódon falai között. Két év óta talán ez volt a legerősebb. Orsóvai Tibor Több ezer forintot osztottak szét a jó munka elismeré­séül a közgyűlésen. Németh János tsz-elnöknek min­den taghoz volt egy-két jó szava. (Fotó: Rabáczy Szilám) Ma ultu Latta Kigyógyultam kedves Szerkesztő Úr, s látja megint jelentkezem, mert nem megy a fejembe valami. Nem értem, hogy miért tetszik a honkongit emle­getni? Ja, mert azt tetszett hinni, hogy a honkongiból gyógyultam ki? Á, dehogy! A honkongi kérem az jön és megy, az nekem nem okoz gondot. Én kérem tisztelettel egy illúzióból gyógyultam ki, vagy ha nagyon stílszerű akarnék lenni, azt is mondhatnám, hogy elvesztettem az illúzióimat. Mint Balzac kortárs tévéfilmre átdolgozott fickója. Illetve ő csak ezután veszíti el, de nem itt, Szé­kesfehérváron. Én ugyanis itt vesztettem el. Azzal a bizonyos egy százalékkal. Na, persze,­­hogy világosabban kell, hogy beszéljek, mivel önnek tökéletesen igaza van abban, hogy az ég­világon mindennek van egy százaléka, még az egy szá­zaléknak is. Tehát én abba az egy százalékba vetett il­­lúzióimat vesztettem el, amit az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat hirdetett meg röplapokon, újságban, stb. Ugyanis ez az egy százalék nincs kérem. Legalább is számomra nincs, és azok számára se nagyon lesz, akik makacsul ragaszkodnak hozzá, hogy legyen. A körül­mények miatt nem lesz. Ugyanis a reklámozott ked­vezményt nyújtó boltokban nem adnak imsorlási köny­vecskét, mint például az ÁFÉSZ-boltok, tehát nem lesz mibe beírni. Azazhogy beírják azt a boltban egy szállító­­levél-könyvbe, arról átvezetik egy személyi kartonra, s ezeket év végén összesítik. Ha lesz rajta mit. Ugyanis nem mindennemű vásárlásra vonatkozik ez az egy szá­zalék! De nem ám! Csak az előrendelt vagy házhoz szállított vásárlásokra. Tehát úgy kezdődik minden, hogy én otthon, olvashatóan összeállítok egy vásárlási listát, darab, kilogramm, stb. megjelölésével, s ezt reggel leadom a boltban. Délután azután vagy a boltban kapom meg a rendelt kollekciót — természetesen a hiánycik­kek kivételével, — vagy hazaszállítják, ismét és termé­szetesen a hiánycikkek kivételével. Ekkor aztán meg­tudhatom, hogy sütőport, banánt, citromot és kockára vágott babérlevelet hiába kértem. S ha szerencsém van, még taxival elérem azt a másik boltot, ahol napközben láttam banánt, kockára vágott babérlevelet és sütőport. Olyan kedvezményt ígért tehát nekem a vállalat, ami erősen csak látszólagos, hiszen az egy százalék visz­­szat­érítés reményében vállalnom kell annak kockáza­tát, hogy naponta három-négy apróságot nem kapok meg, amelyekre pedig éppen aznap este lenne szükségem. És végezetül még valamit: igaz, javíthatatlanul rossz számoló vagyok, de azt sikerült kiokoskodnom, hogy ebben a propagandafogásban számomra nem sok a kedvező oldal. Ugyanis, ha folyamatosan hazaszállítta­tom­ az árut, akkor száz forintonként minimum egy ötöst kell adnom a szállítást végző kereskedelmi dol­gozónak, mert ez mindenképpen kijár. Namármost, ab­ból a százasból nekem visszajár év végén egy forint, kifizettem plusz ötöt, marad négy forint tiszta veszte­ségem. És marad az örökös erkölcsi megbélyegzés, mond­­ván: smucig ember. Mert az kérem, aki százasnál csak egy ötöst ad, szerintem is smucig fickó! S annak nem is árt, ha megbélyegzik. HÍRLAP Jótanács kertészkedőknek Felkészülés sövényvédelmi unkára Közeleg a tavasz, készül­jünk fel a szórványos és há­zi kertekben a növényvédel­mi munkákra. Fagymentes időben kezd­jük meg a téli fatisztogatási munkákat. Az eddigi tapasz­talat azt mutatja, hogy a ter­melők nagy része nem végzi el az ápolási és metszési munkákat. Ilyen esetben a későbbi időszakban elvégzett vegyszeres védekezés nem adja meg a várt eredményt Az egyes károsítók elszapo­rodása megköveteli, hogy a gomba és rovarkártevők el­leni védekezésit a termelők maradéktalanul hajtsák vég­re. A hanyag tulajdonosok fertőzött fái kiinduló pontjai lehetnek, illetve veszélyez­tetik azokat a gyümölcsösö­ket, amelyekben a védekezé­seket rendszeresen elvégzik. Az elkövetkező jó időt ki kell használni és biztosítani kell a védekezéshez szükséges gépi és vegyszeres szükség­­letet. Az idén az AGROKES Vállalat a kereskedelmi há­lózat útján elegendő házi, il­­­letve kézi permetezőgépet hoz forgalomba a kerttulaj­­donosok részére. Az eddigi használatban levő házi gépe­ken tévül az egy-két fával rendelkező kerttulajdonosok­ is megvásárolhatják olcsón a kézi permetező­gépet A vegyi védekezés eredmé­nye a­ttól függ, hogy a mun­kát mikor és milyen minő­ségben végezzük el Akkor alkalmazzuk, amikor a kárte­vő fejlődési fokozatának kö­vetkeztében legérzékenyebb az alkalmazott védőszerrel szemben. A kiskert tulajdo­nosok is vásárolhatnak rövid várakozási idejű hatásos sze­reket kis csomagolásban. Ezek a szerek hatóanyaguk­nál fogva emberre, állatra egyaránt mérgező hatásúak, alkalmazásuknál szigorúan be kell tartani az előírt óvin­tézkedéseket Nyomatékosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szer burkolatán feltüntetett dózist és egyéb előírásokat mara­déktalanul tartsuk be. A permetezési munka köz­ben esetleg fellépő mérgezés­re utaló tünetek jelentkezé­sekor azonnal menjünk or­voshoz. A Városi Tanács V. B. Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Osztálya növényvédelmi fő­felügyelője hetenként két al­kalommal szerdán és szom­baton délelőtt 9 órától 12 magboltban. A szaktanács­óráig szaktanácsot ad a Piac téri, a Magtermeltető Válla­lat kezelésében levő vető­adás igénybevételével ered­ményesebbé tudjuk tenni a háziként növényvédelmét. Szigetvári Imre 3 Százezer tonna papír A Magyar Papíripari Vál­lalat dunaújvárosi Szalma­cellulóz és Papírgyárában már az év első napjaitól meghatározott célokért fo­lyik a jubileumi munkaver­seny. A vállalati célkitűzéseken a szocialista címért küzdő üzemek, üzemrészek és mun­kabrigádok „csiszoltak” fel­ajánlásaikkal. Az általánosan megfogalmazott elveket, mint például a termelékenység növelése, a minőség javítása, az exporttevékenység foko­zása, stb. a kollektívák vál­lalásai konkrét felajánlások­kal egészítették ki. A cellu­lózgyár kollektívája például vállalta, hogy az 1969. évi 10 000 tonna exportminőségű cellulózzal szemben idén 14 000 tonnát állítanak elő, s ezzel lényegében képesek lesznek kielégíteni a tőkés piac megnövekedett igényeit A papírgyári brigádok és üzemrészek dolgozói vállal­ták, hogy idén június 30-ra 10 000 tonna értékesíthető papírt gyártanak. Ugyancsak kimagasló eredmény elérésére tett ígé­retet a vegyiüzem kollektí­vája is. Tervük, hogy az el­múlt évi 940 forint egy ton­nára jutó, nagyrészt import­ból eredő vegyszer költségét 900 forintra csökkentik, s ez­zel egymillió forint megta­karítást érnek eb •— ky —. Vendégvárás A Szovjetunióból csaknem tíz­ezer vendéget várunk 1970-ben, nyolc különvonat és 250 kisebb-­­nagyobb létszámú csoport érke­zik. Legtöbbjük a felszabadulási évfordulóra jön: megtekintik Budapest látnivalóit, baráti ta­lálkozókon, ünnepségeken vesz­nek részt. A különvonatok cso­portjai ellátogatnak a testvér­­városokba, az ogyesszaiak Sze­gedet, a Lvovból jövők Zalaeger­szeget, a talliniak Szolnokot, a luganszkiak Székesfehérvárt, a kijeviek Debrecent keresik fel­. \Vptúr martu . affiglite «ín ka a Ma délután 3 órakor , és este fél 8 órakor bérletszünetben: » « MADE IN HUNGAAY ’

Next