Fejér Megyei Hírlap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

Csütörtök, 1970. március 26. Szolgáltatás, villany, orvosi rendelő Alapi alapozás Tavaly ilyenkor a tanács­ülés határozata külön is hangsúlyozta a szolgáltatás fejlesztését. Az akkor sürge­tettek között akad még ma is érvényes kívánság, de több­ségük azóta valósággá vált. Így például a sárbogárdi ve­gyesipari ktsz létrehozta a férfi fodrász részleget, bő­vült az asztalosipari, villany­­szerelői szakellátás. A csa­ládi házak, az anyagi javak megóvása, az új otthonok építése tette szükségessé az építőipar és a festő-mázoló szolgáltatás növelését. Ezt részben a főállású, részben mellékfoglalkozású iparosok engedélyének kiadásával ol­dották meg. A tanács veze­tői a kislakásépítőket segítik a kisajátítások gyors ren­dezésével, az anyagbeszer­zésnél is közreműködnek és típustervekkel egyszerűsítik a családok vállalkozásainak kivitelezését. A lakossági szolgáltatás­ban továbbra is gond az elek­tromos kisgépek javítása. A meghibásodott mosógépet, televíziót, centrifugát, por­szívót, vagy hűtőgépet meg­határozott helyre kell elvin­ni, ahonnan Sárbogárdra szállítják. Akinek nincs még tulajdonában a házi munkát könnyítő eszközökből, az a kölcsönzőből szeretné pótolni a kisgépeket. A kölcsönző­bolt kínálata azonban elég szegényes. Igény volna centrifugára, porszívóra fal­festőhengerre, permetezőre, de a Cece és Vidéke ÁFÉSZ késlekedik az alapi üzlet kí­nálatának bővítésével és a helyiség felújításával is. A múlt évben bejegyezték a szikvíz üzemet is a létesí­tendők listájára. Ehhez nem kaptak bátorítást az áfésztől, azt viszont ígérik, hogy a szikvíz nem lesz hiánycikk. A községfejlesztés tavaly és minden évben túlnő a szolgáltatási hálózat bővíté­sén. Része ennek például az az ötkilométeres agyonron­gált útszakasz, amelyről a lakosság levezette a csapadé­kot, és ezután a járási útőri szervezet rendbehozta. Társa­dalmi erő gondoskodik a megépített út állagának óvá­sáról. Bővült a villanyháló­zat. Ennek áldásos voltáról Ideiék otthonában beszélnek legszívesebben, mert nyug­állományba küldhették a pet­róleumlámpát. Most már csak egy helyről, a Dózsa György utcai Győr- féle ház­ból hiányzik az áldás. Idén is határozatban fo­galmazták meg a tennivaló­kat. A Rákóczi utcai járda­felszedésre — bitumenes fel­töltés vált szükségessé — majd visszarakásra buzdít­ják a tanácstagok választói­kat. Anyagról gondoskodik a tanács. Ma már természetes, hogy az összefogással kiülte­tett fákat nyesik, ápolják, úgy mint a virágpalántákat. Hiányzik ebből a község­ből a jó ivóvíz. Az idén meg­alakuló törpevízmű társulás kezdeti reménykeltője a meg­oldásnak. Jövőre pedig majd rendelkezésre áll a teljes tervdokumentáció. Olyan létesítmény avatá­sát tervezik, amelyre jelen­leg még nincs pénz. Orvosi rendelő és orvoslakás kelle­ne. Miből? Tanácsülés után felhívással fordultak a la­kossághoz. Kérték ki-ki ere­jéhez mérten járuljon hozzá az egészségügyi épület meg­valósításához. A jelentkezők jegyzékén ott áll Zuppon Fe­renc, özv. Móricz Pálné, Meny­hárt Pál, Hajdók Mihály, Sz. Tóth István és az ötve­nedikként bejegyzett Ács Imre neve. Azóta már min­den bizonnyal hosszabbodott a névsor, így a lakosság és a termelőszövetkezet 50 ezer forintnyi hozzájárulása, egy romos ház megfelelő tető­­szerkezeti anyagának felhasz­nálása már biztosíték arra, hogy a 600 ezer forintos bankhitel megfelelő kiegészí­tésre talál. A kiegészítés, a múlt évi 651 ezer forint ér­tékű társadalmi munka, bá­torította a község vezetőit az újabb feladat elhatározására. Németh Erzsébet A harcosok emlékeznek M. Boriszov ezredes, az V. gárda légi deszant hadosztály veterán tanácsának elnöke. Több levelet is írt szerkesztősé­günkbe, melyben feleleveníti a negyedszázad előtti harcokat. Az ezredes Székesfehérvár felszabadításakor 21 éves volt. A háború után végezte el a katonai akadémiát és azóta is a szovjet hadsereg tisztje, írása — melyet rövidítve közlünk — az akkori küzdelmeket eleveníti fel A 153-as magaslatért 1945. januárjában—febru­árjában kegyetlen, életre­­halálra menő küzdelmekben számolták fel a Budapesten csoportosuló német egysége­ket. A III. Ukrán Front csa­patai lélegzetvételnyi szünet­hez jutottak, hogy felkészül­jenek a további küzdelmek­re. Jólesett a szünet, de hama­rosan elkövetkezett március 16-a, amikor a szovjet csapa­tok Székesfehérvártól észak­ra, támadásba lendültek. A mi ezredünk három nappal a támadás megkezdése előtt foglalta el állásait, Gyula ma­jornál, a 171-es magaslaton. , Az ezred feladata volt a német ellenállás megtörése és a 153-as magaslat elfoglalása. Ez a magaslat Székesfehér­vár és Sárkeresztes között te­rült el, ezen keresztül látták el a németek utánpótlással a Székesfehérvárt védő csapa­tokat, a 153-as magaslatot, az azt körülvevő futóárkokat, erődítményeket leírni ma már talán nincs értelme, viszont annyit talán mégis kell arról ejteni, hogy a németek min­dent megtettek azért, hogy a szovjet csapatokat ettől a ma­gaslattól visszarettentsék. Egy SS-hadosztály gépesített zász­lóalja védte ,a magaslatot, s bizony nagyon nehéz volt a küzdelem. Egyórás tüzérségi előkészítő tűz után törtük át az ellenség védelmi vonalát. A németek nagy erővel véde­keztek. Az ütközetben több foglyot ejtettünk, akik el­mondották, hogy a védelmi övezetben kevés a német had­erő, a többség a 153-as ma­gaslaton van. Egész éjjel próbáltuk elfog­lalni a magaslatot, de az nem sikerült. Ekkor határozta el Valk­ulin alezredes, hogy dél­ről megkerüli a magaslatot. Március 17-én reggel a tüzér­ségi jel után Kukszin zászló­aljának sikerült betörni az ellenséges állásokba. A hitle­risták eszeveszetten védekez­tek, de aztán belátták, hogy nincs mit tenniük, s megad­ták magukat. Az V. gárda deszant hadosztály­a áttört a sárkeresztes—székesfehér­vári úton, egész Csőrig, meg­kerülte­­ Székesfehérvárt, és veszélyeztette a város védel­mét. Székesfehérvártól nyugatra is kemény harcok folytak. Ezen a környéken a belvíz nehezítette munkánkat. Csa­­py-­ik Csórnál a Várpalotá­ról Székesfehérvárra vezető vasútvonal mentén törtek elő­re. Martinov őrnagy javasla­tára határozták el, hogy éj­szaka átkelnek a mintegy két kilométeres belvízzel elöntött réten és váratlanul elfoglal­ják Sárkeszit. A felderítők alaposan felmérték a terepet, miután két zászlóalj katonái a mellig érő jeges vízben el­indultak a réten. A németek március 21-én, illetve 22-én éjszaka át akartak törni az úton. Az SS Viking hadosz­tálynak sikerült is nyugat felé törnie, de aztán a mieink Nádasdladánynál megállítot­ták őket. A német csapatok félve a körülkerítéstől, fejvesztetten hagyták el Székesfehérvárt. Az ezred sikerrel végrehaj­totta feladatát. Székesfehér­vár körzetében a hősiesség, a merészség példáját mutatta. Sokan, köztük e sorok írója is e csatákért magas kor­mánykitüntetést kaptak. Ne­gyedszázad múltán kegyelet­tel emlékezünk azokra a gár­distákra, akik 1945 tavaszán Székesfehérvár felszabadítá­sáért vívott harcokban vesz­tették életüket. Székesfehérvár nevét nehe­zen tudták a gárdisták ki­mondani. Most, ennek a vá­rosnak a neve, mint jelkép él a gárdisták körében, az egy­kori harcokról, harcosokról. M. Boriszov -HÍRLAP- ÁTFOGÓ NEB-VIZSGÁLAT az áru útja a fogyasztóig Nagyszabású ellenőrző vizsgálatot indított a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság, amelynek célja, hogy végig „kísérjék” az árut, a termelőtől a fogyasztóig. Eb­ben a felmérésben nagy munka hárul a megyei NEB- ekre, így természetesen a Fejér megyeire is. A vizsgá­lat a textil- és bőrruházati termékekre, valamint a la­kosság által leggyakrabban vásárolt építőipari anyagok­ra terjed ki. Az ipar vonatkozásában megvizsgálják, hogyan ala­kultak a főbb termékek mi­nőségi jellemzői, érvénye­sül-e a vállalat felelőssége a termék minőségéért, elég hatékony-e az ellenőrzés ahhoz, hogy már termelés közben feltárja a hibákat, megfelelő-e a gyártmányok minősítése, s megfelelően in­tézik-e a vásárlók reklamá­cióit. Ugyanis több bejelen­tés érkezett a KERMI-hez, és egyéb szervekhez, hogy néhány termék nem éri el azt a minőséget, mint ami­lyen osztályba a gyártó so­rolta. Sőt, olyan eset is elő­fordult, amikor nyilvánva­lóan hibás terméket első osztályúként értékesítettek. A kereskedelmet érintő vizsgálat is nagy területet ölel fel. Többek között ellen­őrzik, hogy a kereskedelmi vállalatok a szerződésekben kikötik-e az áruk minőségét, s a dolgozók szakképzettsége megfelelő-e ahhoz, hogy át­vételkor az anyagot azono­sítani tudják a szerződés szerinti minőséggel. Felmé­rik, hogy melyek azok a ter­mékek, melyekből az­ elmúlt évben a rendeléstől eltérő minőségben szállítottak, mely vállalatoknál fordul elő leggyakrabban, hogy nem a kért minőséget szál­lítják, s ezt nem köztik a rendelővel. Megvizsgálják, hogy a kereskedelem ilyen és hasonló esetekben él-e törvényes jogaival. (Minősé­gi kötbér, esetleg árenged­mény, végső soron visszáru­­zás.) A vizsgálat kiterjed a raktározási, tárolási körül­ményekre is. Mennyi volt a helytelen tárolásból szárma­zó kár összege, a minőséghi­bás termékeket elkülönítik-e megfelelően a kifogástalan áruktól? Az egyes fogyasz­tási cikkek ár- és minőségi összefüggéseivel kapcsolat­ban megvizsgálják, mely termékeknél tapasztalható, hogy az ár változatlanul ha­gyásával (esetleg emelésé­vel) egyidejűleg romlott a minőség, vagy pedig új elne­vezéssel gyengébb terméket hoznak forgalomba azonos, illetve magasabb áron. Mint a fenti felsorolásból is látható, a megyei NEB ha­talmas munkát végez, hogy felderítsék, megszüntessék a meglévő hiányosságokat, visszaéléseket. Az országos felmérés valószínűleg több hibát hoz majd felszínre, s ennek nyomán megfelelő in­tézkedések születnek, hogy megszűnjenek, vagy lega­lább is csökkenjenek minő­ségi és árproblémák. — Kiss — it követ. Nem a szerencse istennőjéről akarok most írni, hanem olyan emberekről, fiatalokról és idősebbekről, akik For­tuna nevét viselik. Huszonhatan vannak. Révész József a Videoton szervizüze­mének vezetője. Lassan már Józsi bá­tyám is veteránszámba megy. Sajnos, ilyen az élet, az egyik év követi a má­sikat, s ki tudná megakadályozni, hogy fehérré váljon a haj, lassúbb legyen a mozdulat? De Révész elvtárs, a régi kommunista még ma is, most is fiatalos. Becsüli a huszonévesek akaratát, tisz­teli a középkor szándékát és ha módját keríti, támogatja, segíti a nála időseb­beket. Most az egészen fiatalokról beszélt nekem és ennek kapcsán szólt a gyár vevőszolgálatának szerviz-brigádjáról, amelynek tagjai Fortuna nevét vették fel a megalakuláskor. — Nagy újságot közlök — derült Ré­vész József arca —, a brigád, amelynek Záborszki Károly a vezetője, elkészítet­te a második televíziót is. Mivel az előzményt nem ismertem, elmon­dta a következőt: — A kollektíva vállalta, amikor a „minden iskolának televíziót” mozga­lom elkezdődött, hogy három készülé­ket adományoz egy-egy iskolának. A gárdonyi iskolások már megkapták az ajándékot és most, pénteken, március 27-én Fortuna követei a velencei „kis­iskola” vendégei lesznek. Viszik maguk­kal a második televíziót. Vásároltak egy régebbi készüléket, azt teljesen újjáva­rázsolták. Sok-sok társadalmi munka fekszik ebben a készülékben ... — Nem jelszó — mondja a­ szerviz­ve­zető —, de nagyon boldogok vagyunk. Boldogok, mert tudjuk, hogy örömet szerzünk sok-sok apróságnak. Aztán megtudtam még erről a nagy­szerű brigádról, hogy valamennyien szélessávünk”. Ezt úgy kell érteni, hogy ismerik a televízió-készülékeket, azok berendezéseiét, alkatrészeit. És ha vala­ki hiányzik, akkor sem esnek kétségbe, „beugrik” egyik társuk a hiányzó he­lyébe. És folytatja ott a műveletet, a munkát, ahol a másik tegnap abba­hagyta. Sok-sok tanulás, éjszakázás út­ján jutottak el a szakma ilyen magas műveléséhez. És most már méltán kap­ták a jelzőt: ők huszonhatan a széles­­sávúak. — Említette, hogy három készüléket adományoznak — szólok már búcsú­záskor Révész Józsefnek. — Igen, hármat. Már készül a követ­kező. A megyei tanács művelődési osz­tálya majd kijelöli, melyik iskola kapja meg. — S mikor lesz az átadás? — Terveink szerint májusban. Májusban Fortuna követei tehát is­mét megjelennek egy iskolában. És ak­kor ismét lemérhetik fáradozásuk ered­ményét a gyerekek csillogó tekintetéből, örömteli arcuk láttán. És amikor há­lálkodva megköszönik a mindent tudó televíziót, ismét csak elhárítják szeré­nyen e szavakat: — Ugyan ... csak teljesítettük, amit megígértünk. Azt tettük csupán, amit szívünk diktált... o.­t. 3 A gép is lehet „okos" A megye mezőgazdasági szakembereinek véleménye szerint termelőszövetkezete­ink, állami gazdaságaink csaknem 100 millió forintot fordítanak ebben az évben gépvásárlásra. Nagy összeg ez, nem mindegy tehát, hogy milyen eszközöket kapnak, ezért a pénzért, ellenértékűt. Az erőgép-kínálatról szól­tunk már lapunkban, lássuk most a géppiac egy másik csoportját. Kezdjük a mű­trágyaszórókkal. Régi gondja ez a magyar mezőgazdaságnak. Az eddig gyártott szórók legnagyobb hibája, hogy keskeny sávot fognak, s nem egyenletesen juttatják a műtrágyát a földre. Feltétlenül szükséges volna e gépek termelékeny­ségének fokozása, hiszen a számítások, becslések szerint három-négy év múlva a megye nagyüzemei átlagosan tíz mázsa vegyes műtrágyát használnak fel évente. A legjobb az volna, ha nagy­teljesítményű, gyorsjáratú gépek állnának a tsz-ek, ál­lami gazdaságok rendelke­zésére. A vasútról egyene­sen a táblákhoz, majd a földre juttatnák a műtrágyát. A növényvédelem rendel­kezésére bocsátott gépek sem a legjobbak. Nehezek a per­metezők, a porozók. Tapasz­talható ugyan némi javulás, de a szórófejek nem tökélete­sek még, rosszul porlaszta­­nak, egyenetlenül juttatják a növényzetre a vegyszert. Azt mondják az illetékes szakemberek: „okosabb” gé­pek kellenek, annál is in­kább, mivel a növényvédő állomások mind több gazda­ságnak adják át ezt a funk­ciót. „Csőtörés“ — kombájnnal Amikor nemrégiben Illés Lajossal, az AGROKER igaz­gatójával és Stukovszki De­zsővel, a vállalat főelőadó­jával beszélgettem, elmond­ták a következőket: — Az a törekvés, hogy a gazdaságok teljesen gépesít­sék egy-egy termék előállí­tását, szántástól a betakarí­tásig, helyes, szükséges do­log. Csak így csökenthető az önköltség, növelhető a ter­melékenység. De a komplex gépesítéshez tökéletes, bevált eszközök kellenek. S ezt nem minden esetben nyújtja az ipar. A­­ búzatermesztést megol­dottuk, emberi kéz érintése nélkül jut a kenyérgabona a malmokba. A fehérvári Sza­bad Élet Tsz-ben például egy mázsa kenyérgabonát 17 perc élőmunka-ráfordítással állítanak elő. De ott a másik főnövényünk, a kukorica. A vetéssel, vegyszerezéssel — tehát a növényápolással — nincsen baj. De a betaka­rítással annál inkább. A je­lenleg üzemelő kombájnok ugyanis kis teljesítményűek. A 15—20 mázsás átlagter­mést adó kukoricát — adap­terrel felszerelve — még csak el tudják csépelni op­timális időn belül, jó minő­ségben. De megjelent már az egyszeres keresztezésű ku­korica, amely helyes, ideális termesztési körülmények kö­zött képes 70 mázsát adni egy-egy holdról. S hiába van nekünk három féle adapterünk — ebből is a Braud a legjobb —, Zmaj-gépsorunk, mindez kevés a tökéletességhez. Négy sort tud „fogni” a Braud adapter de ez a belső szerkezetet terheli le túlsá­gosan. Kinőtte önmagát az SZK—4-es. Nagyon kellene már az SZK—5-ös! De mikor kerül ez piacra? Úgy mondják, jövőre. Nem lehetne előbbre hozni a ha­táridőt? Az ideális: 10 vagon/nap A kukoricával függ össze a szárítás is. Az elmúlt év őszén írtunk riportot az Agárdi Állami Gazdaságban felállított ,szovjet gyártmá­nyú szárítóról. Ez a beren­dezés képes napi hatvan va­gon terményt megszárítani. Tudomásom szerint már „megdolgozta az árát”, pedig alig néhány hónapja, hogy üzemel. Egy ekkora gazdaság elbír ily nagy berendezést, hiszen több, mint ötezer hol­don termesztenek — csak itt — kukoricát. A másik véglet egy ma­gyar gyártmányú szárító, amely napi öt vagon kuko­rica szárítására alkalmas. Ez viszont bármelyik termelő­­szövetkezetben — kicsi! És ami ezután következik, az az ugyancsak szovjet gyártmá­nyú DSZP 32-es, ez 30—35 vagonos napi kapacitásra van hitelesítve. Ez viszont nagy egy-egy termelőszövet­kezetnek. Nos, ha azt akarjuk — mi­­­­vel a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalatok tároló­­kapacitása véges —, hogy biztonságban legyen vala­mennyi közös gazdaság ter­mése, akkor sürgősen elő kellene állítani a napi tíz va­gonos szárítót Ennek be­szerzési költsége nem volna túl magas, de kielégíthetné az igényeket. És most szá­moljunk csak: 25—30 má­zsás átlagtermés esetén mi a gazdaságos? A szabad ég alatt tárolni a kukoricát ezer, tízezer vagonszám, vagy pe­dig ilyen berendezést vásá­rolni — ha van? Nyilván ez utóbbira esküdnének a me­zőgazdasági szakemberek. Előkerül a kézikasza? Megyénkben — ez statisz­tikai adat — nyolc évvel ez­előtt 44 ezer holdon termesz­tettek lucernát, 2000 holdon vörösherét, 1000 holdon bal­­tacimot, a rét nagysága pe­dig 24 326 hold volt. E szá­mok lényegesen nem változ­tak. A több, mint 70 ezer holdnyi szálas takarmány­­termést kézi erővel kaszálni — jó időjárás esetén három­szor, négyszer­­— szinte le­hetetlen. Közismert, hogy a napjainkban forgalomban lé­vő fűkaszák nem jók. Itt is ugyanaz a helyzet, mint a kombájnoknál: korszerűtle­nek, kicsi kapacitásúak. És a kereskedelem még ezekből a rossz kaszákból sem tud elegendőt a vásárlók rendel­kezésére bocsátani. A nagy­teljesítményű, úgynevezett rotációs­ rendszerű fűkaszára volna szükség. Ironikusan jegyezte meg ennek kapcsán egy megyei szakember: — Még a végén elő kell szedni a kézikaszát. Csak azt nem tudom, hol szerzünk hozzájuk kaszásokat... Égetően sürgős tehát, hogy a szálastakarmány-betakarí­­tás gondján enyhítsenek az illetékesek. Sőt, azt követelik a gazdaságok, hogy ezt minél gyorsabban oldják meg — mivel ez a kötelességük. Ugyanilyen bajok vannak a silókukorica, a csalamádé és egyéb zöldtakarmány be­takarításával, amiből nem kevesebb, mint 35 ezer hol­dat vetnek el évente. Olyan dolgokról szóltunk, amelyek égetőek a mezőgaz­daságban. S amivel minden­ki egyetért: korszerűbb, jobb gépek kellenek! Orsovai Tibor HOVÁ LESZ 100 MILLIÓ FORINT? Korszerűbb, jobb gépek kellenek!

Next