Fejér Megyei Hírlap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

Szombat, 1970. május 23. Árvíz és emberek (Tudósítónktól) — A kakas megvadult! — mondja egykedvűen a férfi, aki most érkezett a túlsó partról Géberjénbe. A vízzel döntött Fülpösdaróccal csak sokakon tartják a kapcsolást. — A kakas csak ül a kémény tetején és nem enged magához nyúlni! — A legszebb kakasom — az öregasszony a kötényel a bújtatott kezével a szemét keresi. .. A könnyek nem apadnak el. Csupán megszokottabbak lettek Géberjénben, Csengetem Tyúkodon és Fehérgyarmaton. Fazekas Zoltán, a Nyíregyházi Gyógyszertári Központ párttitkára egy epizóddal magyarázza meg a korábbi helyzetet. Még hétfőn katonai teherautóval, méteres vízben keresték az országutat, hogy gyógyszert vigyenek az elzárt községekbe. A tető nélküli házak egyikében férfit pillantottak meg: a vízben állt és a szekrényből „szedegette ki megmaradt szegénységét”. Új terminológia született napok alatt a Felső-Tisza és a Szamos vidékén , az árvíz miatt: elárasztott falu, fogadó község és körülzárt település. Hol vannak kedvezőbb helyzetben? Komlódtótfaluban a házak többségét romba döntötte a víz. Mátészalkán viszont csaknem a kétszeresére növekedett a lakosság száma. Az iskolákban és a középületekben tömegszállást rendeztek be. Nemcsak a takaró melegít, hanem az emberek, az egész ország gondoskodása. Az iskolákban a nagymamák gondozzák a gyerekeket. A szülők a gáton segítettek. Említettek egy családot, amelyik négy felé szakadt. (Szombati Olgát, — például — Damóról a Szovjetunióba vitte, többed magával a szovjet helikopter). Dr. Hajdú Károlyné, a mátészalkai gyógyszertár vezetője meséli: félelmetes látvány volt a Szamos gátja azokban a napokban. — A töltésen keresztül kikunyaldosott a víz. Minden pillanatban vártuk, hogy egyszercsak átcsap felette... azután kettővel tért vissza. A másodikat odaadta a vele dolgozó kitelepítettnek. A legnagyobb gond és egyben a legnagyobb érték is most ezen a vidéken a víz. A gépkocsik üléséről elmaradhatatlan a termosz, benne a forralt vízzel. Kocsordnál egy idős parasztember kapujára akasztotta a pöttyös kendőt úgy ballagott hazafelé. A kendő sarkából sárga termosz kíváncsiskodott elő. Tartálykocsik viszik szét a ivóvizet és nagy gonddal mérik ki, megbecsülve minden cseppjét.. Mondom van nandeféle segítség, mégis azt mondja kalauzom: — Az TTA kocsik mind a székesfehérvári VOLÁN-től jöttek, nézze meg, milyen fürgék, frissek, pedig vezetőik napok óta talpon vannak, dolgoznak. — Miért éppen a székesfehérváriakat jegyezte meg, hiszen Budapestről, Mistodlcnól és Debrecenből is dolgoznak Itt teherautók? Fejnél: — Hát, tudja azért, mert messziről jöttek. S Jó, hogy ott is gondolnak ránk. A segítség kézről kézre halad a Nyírség felé,s ott van Fejér megye lakóinak együttérzése és támogatása is. Általános Iskola. A kerítéshez húzódom és innen észrevétlenül figyelhetem az udvar megváltozott zsivaját, hangulatát. A gyerekkacajt gyermeksírás váltotta fel. Nagymama hajol az unoka fölé. Hangja elcsukló és érezni, befelé nyeli a könnyeket. — Megjön, na! Meglásd itt lesz estére, ha én mondom... — De melyik estére? — bizalmatlankodik a csöppség. Az arcán látom, leolvasom: nem most kezdte a sírást Kocsordnál találkozunk először a „SZÉKESFEHÉRVÁR” feliratú teherautókkal. Azután végig a falu füzérén, mindenütt van Fejér megyei gépkocsi, amelyik segít. Hiszen néhány nap alatt 34 300 embert telepítettek ki és 44 községet érintett az évszázad árvize. A szovjet és a magyar helikopterek 4000 lakost mentettek biztonságos helyre a háztetőkről, a vízzel körbefogott, magasabb fekvésű udvarokról. Az ország minden tájáról érkezik ezekben a napokban a segítség. Élelemben nincs hiány! Ruhanemű kell, alsóruha - váltásnak. A víz sárba mosta a családok ruházatát. Egy alezredest emlegetnek Mátészalkán, aki hazaugrott egy váltás fehérneműért és A károsultakért A Fejér megyei Állami Építőipari Vállalatnál a jogi és személyzeti osztály hattagú szocialista munkabrigádja 500 forint felajánlással megkezdte az „Építők az árvízkárosultakért” segélyakciót, s egyben felhívással fordultak valamennyi vállalati szocialista munkabrigádhoz, hogy hasonló felajánlásokkal siessenek az árvízkárosultak segítségére. A Könnyűfémműben is a szocialista munkabrigádok járnak elöl jó pédlával. Az aranyplakettes Bajcsi-Zsilinszky szocialista munkabrigád úgy határozott, hogy a következő szabad szombatot munkával töltik s az ezért járó munkabért ajánlják fel az árvíz sújtotta Tiszántúl megsegítésére. Kezdeményezésük nagy visszhangra talált s az épületlakatosok , a kőművesek és még néhány brigád máris vállalta a szabad szombati árvíz-műszakot — jelenti tudósítónk. A Gyapjúmosó és Szövőgyár bodajki üzeméből pénteken jelentette Gelten András, hogy az üzem minden dolgozója egy napi keresetének megfelelő összeget ajánlott fel az árvízsújtotta családok megsegítéséé®. A székesfehérvári Trigatlonkezelő Vállalat Ybl Miklós nevét viselő szocialista munkabrigádja pénteken jelentette szerkesztőségünknek, hogy egy napi keresetüknek megfelelően 1650 forintot befizettek a 440 98005, 1544 számú csekkszámlára. A vállalatnál működő többi szocialista munkabriigád ezekben a napokban dönt a segítség-nyújt® mértékért és módozatairól. * A Bálinkéi Szénbányák Bálinka aknájának 74-es szocialista frontbrigádja egy műszakra jutó bérét ajánlotta fel az árvízkárosultaknak. Mint a szakszervezeti bizottség értesítéséből kitűnik, e kollektíva példáját a többiek is követik. Nagy Jánosné alépszervezeti párttitkár értesít bennüket, hogy a sárosdi áfész dolgozó egy napi munkabérrel sietnek az árvízkárosultak megsegítésére. A BM megyei főkapitányságáról azt tudakolták, hol jelenthetik be segítő szándékukat. Iskoláskorú gyermekek fogadására vállalkozna több család. A székesfehérvári középiskolák kollégiumaiból arról érkezett hír, hogy takarókat küldenek. A magyar szőlők fajtatisztaságáért Az Országos Szőlő, Gyümölcsfa és Díszfaiskola Szaporító Anyag Felügyelőség feladata, hogy őrködjék a magyar szőlők fajtatisztasága felett. Ennek érdekében rendszeresen ellenőrzik a forgalomba kerülő szaporító anyag tisztaságát és minőségét. Az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet lakiteleki kísérleti telepén üvegházi vízkultúrás módszerrel — 3 hét alatt — kihajtatják az alanyokat és így biztonságosabban meg tudják állapítani, hogy a szaporításra szánt anyag megfelel-e a szabvány minőségnek. Képünkön: Bányai Antal tudományos munkatárs ellenőrzi a hajtatott dugványok fejlődését. Okleveles határ Küldelem a dekáért, a ... (Folytatás az első oldalról) anélkül — elismerem, dicsérem a Szabad Élet vezetőinek erényeit. Azzal együtt, hogy egyébként is beszél helyettük a kormány oklevele. És amikor az oklevél ..hátterét” kutatom, az Állami-díjas elnök meleg szavakkal ecseteli és bíztat a szövetkezet asszonyainak dicséretére. Szószerinti „mi férfiak ott a téeszben és másutt még mindig nem eléggé látjuk az ő nagyságukat”. Varjas Gyula nemcsak tegnap, már korábban felismerte, hogy ők — így nagy „ö’ -vel — még mindig nagyobb áldozatot hoznak kisebb bérért (?), mint a férfiak, övék teljes terjedelmében — a téeszben is ritka kivétel, aki besegít — a második műszak, a családnevelés gondja. Ezért és az alkotmányos egyenlőségért is, a Szabad Életben az elnök és férfikara az oklevélből is nekik tudja a nagyobbik részt — a pénzzel együtt. — Ne felejtsem el továbbá — hallom a kommunista vezető intelmét, — az erőfeszítéseket, a gondokat. Mert igaz: magasabb szervezést és felkészülést parancsol a termelés mércéje. A gazdaságban nincs olyan sok fiatal. A 19 éves hajadon is — az elnök külön kívánságára marad névtelenül — azért hagyta ott a 40—41 ezer forintos évi jövedelmét, és cserélte fel havi ezer néhányszázra, mert nem akar „csak téeszcsés" maradni! Azután traktorosnak alig-alig jelentkeznek. Szerelőnek — igen. A szülők, az anyák a kívülállók véleményére azt mondják: a Varjas rendes ember, lehet a szavára hallgatni, de a traktoros az „csak” traktoros. Még akkor is, ha az új vezetőfülkéből már majd csupán a kávéfőző és mirsvizor hiányzik. Búcsúznék is a csendes, húsz percnél alig több ideig tartó audenciáról, de az elnök mégegyszer is kéri: — Köszönjük a gratulációt, de. . . ne dicsérjen túlságosan bennünket.. HÍRLAP Szovjeten!* városai A Szovjetunió népszámlálásának előzetes adatai szerint az ország egy nyil- 16 lakoson felüli városainak száma tízre emelkedett. Ezen kívül tíz városnak van több mint 800 ezr lakosa. A 100 ezernél több lakossal rendelkező városok száma 281 és ezekben összesen 75,6 millió ember él. Az utolsó két népszámlálói közötti időszakban (1950—1970) leggyorsabban az új ipari központok lakossága növekedett — Togliatti városé 251 ezer fő, (a növekedés 3,5-szörös) és Bratszk városé — 156 ezer fő (a növekedés Mansewn) 3 TV éS hányan megsértődtek fglusi olvasóink közül a „Hátsó bejárat” című írásomon. Véleményük szerint bántottam a parasztembert, mert azt írtam, hogy nem mosakszik, nem öltözködik és étkezik rendesen; egyszóval maradt, helyesebben elmaradott. A bántás, a sértegetés legcsekélyebb szándéka nélkül egyetlen célom volt az írással: raegrmutatni, tényekkel bizonyítani, hogy a parasztember nem úgy él, olyan kulturált körülmények között, ahogy anyagi ereje megengedné. Valamikor igazán nem a paraszt, tehetett arról, hogy élet- és munkakörülményei a mostohánál is mostohábbak voltak. Aki cseléd volt, nincstelen szegény, annak a „kenyéradó gazda” akarata és érdeke szerint kellett egy-egy, szobának csúfolt penészes fészekbe zsúfolnia népes családját; istállóban, barmok közt, hálkira, ünnepet se tartva gürcölni végig a szegődött esztendőt, gyakran kukoricakásán, tejes levesen ... És akinek jutott valami a vagyont, mindent jelentő földből, azt a szerzés késztette „önmegtartóztató” zsugoriságra, mert így látta kivédhető TM* az állandóan fenyegető bizonytalanságot. Még a felszabadulást követő érvek „egyéni” versengésében is fontosabb volt a szép nagy pajta, mint a fürdőszoba, az új vetőgép, mint egy öltöny ünneplő ruha ... Most viszont minden sértő szándék nélkül állíthatjuk, hogy nyugodt szívvel áldozhatna lényegesen többet önmagára gyorsan növekvő anyagi erejéből te^^flWbe* W#t mostte maga és craládja te»H. «Remi épülésére, mint arcúr ttotizenöt évvvel ezelőtt. De ezek a „költekezések* még mindig inkább a kifelé mutogatást szolgálják, nem « természetes belső igényt, legyen nagy, mutatós a ház, ha nem is kényelmes; legyen televízió, h® az első negyedórában etetszik is mellette a hajnali háromkor kelő gazda; legyen szép bútor a tiszta szobában, ha csak kívülről nézik is; legyen sok szép könyv a polcon, mert jól mutat... A kevés kivételtől eltekintve így igaz, még akkor is, ha fáj beismerni. A teljes igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy nagyon sok esetben nem a természetes belső igény hiánya, nem a parasztemberek, a mezőgazdasági dolgozók „maradisága” gátolja legfőképpen a tartalmasabb élet térhódítását, hanem a nehezen változó munkakörülmények, a termelő tevékenységgel öszszefüggő életmód. Csak egy példát: a legtöbb szövetkezetben, sőt állami gazdaságban ma is olyan körülmények között dolgoznak például a tehenészek, mint hajdan az uradalomban vagy a nagybérlő birtokán dolgoztak. Ugyanaz az időbeosztás; kora hajnalban kezdenek, késő este szabadulnak. A takarmányt most is villahegyen vagy kosárban cipelik, sok helyen kézzel fejnek, és az ammóniától, silótól szagos ruhájukban térnek haza. Az otthon más, nem zsúfolt, egészségtelen cselédlakás várja őket, hanem szépen berendezett családi fészek. Ez az ellentmondás a legfőbb akadálya, hogy valóban kulturált módon éljen a parasztember, ahogy anyak ereje szerint megtehetné. A munkahelyén, a munka körülményeiben tapasztalható „változatlanság” nem biztatja arra, hogy életkörülményeiben, életmódjában változtasson. Sőt, az erős akarattal és igénnyel elhatározott változtatásokat is csak bizonyos határig engedi. Vannak, akik azt mondják (főleg gazdasági vezetők), hogy a munkahelyek korszerűtlensége, a munkakörülmények rostohasága is nagyrészt a paraszti maradiság következménye. Példákat sorolnak, hogyanég hányszor szavazta le a szövetkezeti közgyűlés a fürdő és öltöző építését, az istálló gépesítésére, a műhelyek felszerelésére, a más korszerű gépek beszerzésére tett javaslatokat — csak azért, hogy nagyobb legyen az osztalék. Az új állattenyésztési telepek, kombinátok szociális jelegű építményei is csak azért maradnak, mert a terv megváltoztatására nincs módja a tagságnak. Ezekben az állításokban sok a túlzás, bár kétségtelen, hogy egy-egy korszerűsítésért néhol még mindig hadakozni kell a tagsággal. Sokkal nyomosabb ok azonban, hogy a gazdaságok anyagitechnikai fejlesztése során eddig kevésbé törődtek az emberrel Legfeljebb olyan értelemben kedveztek neki, hogy egyre jobban megfizetik a mntrikáját. A pénzes bontsák szépen vastagodott, de az Agyúéval tett borítékon kivil juttatások szegényesek maradtak. Még az állami gazdaságukban is. A minap a Csákvári Alstemi Gazdaság építőmunkásaival beszélgettem. Nagy többségük elégedetten, jól él. Szép, berendezett háza van, vagy olcsó szolgálati lakásban lakik, megtalálható nála a televízió, csaknem minden háztartási gép, napilapot olvas, szőlőt vásárolt a hegyben, kis hétvégi házat épít.. . De a gazdaság zötyögő, télen is ponyva nélküli pótkocsija szállítja őket egyik munkahelyről a másikra, és nincs ahol ebéd előtt kezet mossanak, asztal, ahová ebédelni leüljenek. lassan unalmassá váni, mi annyiszor leírtuk, elmondtuk, hogy szocializmust építő társadalmunkban legfőbb érték az ember. Csakhogy a makacs tények néha az ellenkezőjét bizonyítják. Nem elég jól fizetni, nem elég magas osztalékot adni a szövetkezet jövedelméből a tagoknak. A munkahely korszerűsítésében, a munkakörülmények megváltoztatásában a termelés fokozásának, gazdaságosságának céljai mellett soha nem lenne szabad megfeledkezni az emberről. Az értéket termelő állami gazdasági munkásról, a szövetkezeti gazdáról, akik közül nagyon sokan ma még nem úgy élnek, nem olyan tartalmasam, ahogy anyagi tehetsségük megengedné. Fábián Ferenc MAGUNK KÖZÖTT Nem elég jól fizetni Röviden : Baracsról Bővítik az óvodát a faluban: idén mintegy 100 ezer forint értékben konyhát építenek. Jövő évben pedig további 250 ezer forintot fordítanak az óvoda átalakítására, hogy a jelenlegi két teremhez újabb két foglalkozási szobát toldjanak. Három pedagóguslakásba vezetik be a vizet. Ezúttal a lakás összkomfortjának utolsó feltételét is megteremti ha mindhárom szolgálati lakásba fürdőszobát szerelnek fel Orvosi rendelőt szépítenek a községben. A régi lakásban elhelyezett rendelőt és váróhelyiséget rendbeteszik, kitatarozzák, a községi tanács 60 ezer forintot költ e munkálatra.