Fejér Megyei Hírlap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-30 / 151. szám

Redd, 1970. június 30. FÓRUM BICSKÉN Strand, víz nélkül Emeletes lakóházak Mikor szűnik meg a „péró“? A községfe­jlesztéssel, köz- ségpolitikával, valamint a távlati tervekkel kapcsolatos kérdésekre dr. Sass József, a nagyközségi tanács vb elnö­ke válaszolt. A legtöbb kérdés a vízel­látás nehézségeivel foglal­kozott A vízellátási tanul­mányterv készen van, készül a kivitelezési terv, most már arra volna sz­ükség, hogy az érdekelteknek legalább 51 százaléka önkét belépjen a társulásba. A társulás megalakítása után könnyebb lesz kivitelezőt ta­lálni, és megkezdeni a mun­kálatokat, így Bicske vízel­látásának gondja végérvé­nyesen megoldódhat. A szer­vezést még a nyár folyamán megkezdik. A vízellátással kapcsolatos a bicskei strand kérdése is. A sok kérdés lényegét fog­lalta össze az a mondat, ame­lyet az egyik, a kérdéseket összegyűjtő urnából kiszedett papírlapon olvashattunk : „Strand — víz nélkül: a köz­ség szégyenei” Az, valóban — — kezdte válaszát dr. Sass József. Annak idején a köz­ség vezetői úgy vélték, hogy ekkora községnek kell, hogy saját strandja legyen. Akkor éppen Bicskén dolgozott az Aszfaltözépítő Vállalat és a tanács vezetői a vállalattal kooperálva elvégezték a szükséges földm­unkát, még­pedig társadalmi munkában készített tervek alapján. Ha­marosan kiderült, hogy ezek a tervek a községi vízmű ka­pacitására épültek, amely pe­dig a község vízellátására sem elegendő. Jelenleg azon folyik még a vita, vajon víz nélkül hagyják-e ebben az évben a medencét A követ­kező évtől lehetőség nyílik arra, hogy odavezessék a Kossuth Zsuzsa gyermekott­hon vizét Sok kérdés hangzott el az útépítéssel, építkezéssel, il­letve korszerűsítéssel kap­csolatban. Sokan vitatják, miért nem szabad a község főútvonalán földszintes lakóházat építe­ni. Ez ilyen formában nem igaz. A községrendezési terv­ben valóban szerepelnek olyan telkek, amelyeken a korszerű városkép érdeké­ben csak több szintes építke­zést engedélyeznek. Az új épület milyenségét azonban meghatározza a környezet is. Ha az üres telek közelében csak földszintes épületek vannak, nyilván nem kötele­zik tulajdonosát több szintes beépítésre. A vb vállalja azt a többlet feladatot, hogy építési szakemberek bevoná­sával dönti el, egyedenként, hogy földszintes vagy emeletes épület emelését engedélyezi-e az adott telken. Az elnök elvtárs részlete­sen foglalkozott a forgalom elől jelenleg lezárt „cigány­­híd” problémájával. Ez a je­lenleg életveszélyes állapot­ban lévő híd majdan a köz­séget átszelő sugárút részle­te lesz. Jelenleg úgy terve­zik, hogy 1972-ben indítják meg az átépítést, s a híd a negyedik ötéves terv végére készül el. Egy-egy bicskei település­egység lakosai természetesen közvetlen környezetük fej­lődésével foglalkoznak első­sorban. Dr. Sass József el­mondta, hogy mind a Kert­városban, mind az Újtelepen fejlődésre lehet számítani. A Kertvárosban ugyan még nem épült ki teljesen a köz­művesítés, de már alig van olyan utcája, amelyen leg­alább az égiik oldalon ne lenne járda. Az autóbuszjá­rat megindítása után itt nagyon sok út épült a jobb közlekedés érdekében. A te­lepen 1970. szeptember else­jével megindul az új óvoda munkája. Más középületek létesítésére egyelőre nincs lehetőség a telepen. Elmondta ezután dr. Sass József, hogy a Bethlen Gábor utca és a Bacsó Béla utca útjavítása munkálatait­­a tsz végzi majd el. Megnyugtatta az Űrhajós utca lakosait, hogy amikor a járdaépítési összeget felemelték, nem tör­vénytelenség történt, hanem épp ellenkezőleg: alkalmaz­ták rájuk is az új közmű­­fejlesztési törvényt. Ígére­tet tett, hogy a Gárdonyi utcát még ebben az évben közművesítik, mégpedig a MÁV vízének felhasználásá­val. Általánosságban pedig elmondta ezekkel a kérdé­sekkel kapcsolatban, hogy a járdákat az új rendelkezések szerint, a közműfejlesztési hozzájárulás összegétől füg­gő sorrend­ben építik majd meg. Többen hiányolják az új bicskei piacot Még ebben az évben megépül, a telekkisa­játítás már lebonyolódott, az egyetlen problémát az jelen­ti, hogy a sportkör a maga erejéből képtelen (!) lebon­tani a telken lévő épületet, amelynek anyagát pedig az új, most épülő sporttelepen hasznosíthatnák. A sportte­leppel kapcsolatban is hang­zott el kérdés. Az elnök elv­­társ megjegyezte, hogy Bics­kén minden társadalmi szerv a magáénak tekinti az új sporttelep építésének ügyét, a tanácsi szervek pe­dig jelentős összegekkel tá­­moga­tják a létesítmények tető alá hozatalát. Kár, hogy éppen a sportolók nem jeles­kednek az építés munkájá­nál. Annak idején az ország­gyűlésen is szóvá tette Káli Ferenc, a kerület országgyű­lési képviselője a bicskói fe­lüljáró ügyét. A kisállomá­­son valóban „művészet” át­jutni egyik oldalról a másik­ra a nap bizonyos szakaszai­ban. Természetesen most is sokan hangot adtak ennek a problémának. A felüljáró építése azonban olyan anyagi kihatással járna — le kel­lene bontani a Táncsics ut­cai épületek egy részét —, hogy azt egyelőre sem a község, sem az országos szer­­­vek nem tudják vállalni. Nem csak építési, hanem politikai kérdés is a bicskei „péró” helyzete. Mikorra tervezi a községi tanács en­nek teljes felszámolását? A­ cigányság átnevelését az alapoknál kell kezdeni — mondta dr. Sass József. — Ezért hoztuk létre számuk­ra az óvodát. Az előiskolá­­zottság talán lehetővé teszi, hogy az iskolás gyerekek ne maradjanak le társaik mö­gött, ne legyenek „túlkoro­­sak”. A cigánytelep meg­szüntetése csak a kitelepítés­sel oldható meg. 1966 óta 23 család költözött ki onnan. Jelenleg hat olyan putri van a telepen, amelyik életveszé­lyes, egy sereg­házban pedig a tisztálkodás és a higiénia elemi lehetőségei sincsenek meg. Ezzel együtt azonban máris érzékelhető lassú fej­lődés. Kevesbedtek a cigány­lakosság köréből elkövetett büntetettek, s kivált a ki­­települteknél lehet megfi­­­gyelni az igények lassú nö­vekedését. A folyamat igen lassú, de mégis megkezdő­dött. A község egész lakossá­gának megértésével lehet jobb eredményeket elérni Bicske e súlyos kérdésében. Több kérdést intéztek a nagyközségi tanács elnökéhez a munkaerő foglalkoztatott­ság, és Bicske perspektívái­nak tárgyában. Dr. Sass Jó­zsef elmondta, hogy a nagy­községgé nyilvánítással re­mény van a gyorsabb gazda­sági fejlődésre. Ezzel együ­tt­ a nagyközséggé válás nem jelenti azt, hogy Bicskére ipar települ, megmarad a község „alvóvárosi” jellege. Épp ezt az adottságát kell fejleszteni, arra kell töreked­ni, hogy kapocs legyen Ta­tabánya és Budapest között. Megfelelő kereskedelmi háló­zatot kell teremteni, korsze­rű vendéglátási és jó kultu­rálódási lehetőségeket, hogy lehetőség nyíljék az intenzív pihenésre. E program megva­lósításában a kezdeti lépések már megtörténtek. Termé­szetesen nem mondanak le bizonyos vállalatok idetelepí­téséről sem, hiszen lehetősé­get akarnak teremteni a helybéli lakosság elhelyez­kedésére. Ilyen új vállalat a VÍV, de számolni lehet a Hegesztőkészülé­kük gyára fejlődésével és a helybeli KTSZ-ek üzemfejlesztésével is. Az a helyzet, hogy a hely­beli üzemek inkább munkerőhiánnyal küzdenek, mint felesleggel. Ezért Bics­kén a női munka­erő foglal­koztatására is lehetőség van. A késő éjszakába nyúló beszélgetésen még több kér­dés és válasz hangzott el. Va­lamennyi azt mutatta, hogy a bicskeiek és vezetőik kollek­tív erőfeszítéseket tesznek, hogy a nagyközség arculata tovább fejlődjön, előnyére változzék. R.­­ HÍRLAP Automata posta Leningrádban megnyitot­ták az első automata postát A sok ezer ügyfelet nem „ablakokban ülő kisasszo­nyok”, hanem automaták szolgálják ki. A postán 18 különböző automata mű­ködik. Vásárolható itt bé­lyeg, képeslap, boríték és újság . Intézhetők inter­­urbán hívások, automata útján elő lehet fizetni újsá­gokra, továbbá vannak pénzváltó automaták is. Indulás előtt innenÉlvesen búcsúztatták a KISZ építőtáborok első csoportjait A Kommunista Ifjúsági Szövetség is segíti az árvíz­­sújtotta területeken az újjá­építést: június 28—augusztus 23. között 7 táborban kéthe­tes váltással 11 000 szakmun­kástanuló, technikumi szak­iskolai és gimnáziumi diák dolgozik majd az elpusztult otthonok helyreállításán. Négy szabolcsi vasútállomá­son a nyári hónapokban 3000—4000 egyetemista segít az építőanyag-szállítmányok kirakásában. Ezen kívül több száz fia­tal a védekezésnél felhasz­nált anyagok megmentésé­nél dolgozik. Vasárnap az ország minden részéből út­nak indultak az önkéntes fiatal társadalmi munkások a hétfőn nyitó ifjúsági tábo­rokban, s a vidéki jelenté­sek már arról számolnak be, hogy az építőtáborok bené­pesültek. Vasárnap délelőtt fiata­lokkal telt meg a Nyugati pályaudvar, ahol a Szabolcs megyei árvízkárok helyreál­lítására szervezett KISZ építőtáborokban dolgozók első csoportja gyülekeztek: a Munkaügyi Minisztérium építőipari szakiskoláinak, a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium technikumainak tanu­lói. A fiatalok első csoport­ját Szilágyi Lajos építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszterhelyettes, az országos helyreállítási albizottság elnöke és dr. Vajó Péter, a KISZ KB titkára búcsúz­tatta. Az ünnepi beszéd után rö­vid búcsúzkodás követke­zett a hozzátartozóktól, majd 1400 kiszessel elindult egy vonat Fehérgyarmatra és mintegy ezer fiatallal kifu­tott a csengeri különvonat is. Képünkön: Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes beszél. * 3 Alapi adósság Tartozunk egy híradással az alapi KISZ alapszerve­zet­­ről. Közel négyhónapos adósság. S most, midőn tör­lesztése alig tűr halasztást, kiderül: az alapi kiszisták kerültek adós­viszonyba. Ez a furcsa helycsere az­ért érdemel szót, mert azt a tanulságot nyújtja: egy if­júsági alapszervezet önér­zetének aranyfedezete — a tett a közösségért! Nem pe­dig a látványos tiltakozás a vélt „sérelem” miatt. A vélt sérelem Közismert, hogy Alapon új művelődési ház épült. Földszintjén előcsarnok és tévé­szoba, az emeleten könyvtár, klubhelyiség kínál szórakozást a fiataloknak. Az újságíró februárban az optimizmus csapdájába esett, midőn azt remélte, hogy élénk művelődési tevékeny­séget, ifjúsági klubéletet ta­lál az új otthonban. A lap távol a várostól, s megfelelő kulturális intéz­mény hiányában évszázadon át sínylette a tartalmas köz­­művelődést, illetve szórako­zást. Most pompás — a háza. Szép, modern klubhelyiség van tehát a faluban. Ifjúsági klub is volt — papíron. A valóságban néhány fiatal járt be rendszeresen mag­nózni, társalogni. Klubélet­ről szó sem lehetett. Vala­melyes nyomait az új füg­gönyön csikkel égetett lyuk, s — mint a község vezetői mondtá­k — a klubszoba sva­kon tisztáta­lansága sejtet­te. Ezek ismeretében kockáz­tatta meg az újságíró azt a kijelentést: úgy tűnik a ISZ-szervezetnek „illem­tannal” kell kezdenie a klub­életet. .. Értvén ez alatt, hogy a klubtagokat (legye­nek azok kiszisták, vagy szervezeten kívüliek) szok­tassák rendszeretekre, fe­gyelmezettségre. Az alapi KISZ alapszerve­zet megsértődött az „alapta­lan rágalmon”. Bámulatos gyorsasággal gyűlésre hívta a fiatalokat, ahol heves ki­­fakadások után megszületett a tiltakozó levél, mely sze­rint­­ helyreigazítást kér­nek a szerkesztőségtől. Inter­pelláltak a felettes KISZ- szervezeteknél is a cáfolat érdekében. Szintén a jó szervezőkész­séget dicséri, hogy rá egy hétre párbeszédre hívták az újságírót, ráolvasandó téve­déseit. A község párt- és ta­nácsi vezetői, a megyei és járási KISZ-bizottság illeté­kes képviselői jelenlétében nagyon fegyelmezett, hasz­nos­­ beszélgetés, segítőszán­­dékú vita alakult ki. Kiderült, hogeM a tények , tények. A hiba tehát nem az újságíróban korrigálandó, hanem a klubéletnek neve­zett „klubosdi" szórakozás­ban. Az újrak­ezdés időszaka A márciusi vitán az alapi kislisták hozzászólásából az is kiderült, hogy a községi KISZ alapszervezet addig be sem avatkozott a spontánul összeverődő klubélet meg­szervezésében. Ha az újság­író valamit mulasztott a sé­relmezett cikkben (Hívogató szépségű ház, febr. 21.), ak­kor az az volt: nem tárta fel az ifjúsági alapszervezet tehetetlenségét­­ a fiatalok kultúrált szórakozásának megteremtésében. Azzal az egyezséggel vál­tunk el akkor, hogy pár hét múlva eljövünk arra a KISZ-gyűlésre, melyen beje­lentik a klub megalakulását és elképzeléseiket ezzel kap­csolatban. Az említett cikk „bolha­­csípése” — mégha kellemet­lenül viszketett is egyesek­nek — hasznos volt. A nyo­mában kirobbant vita ugyan­is feltárta, hogy a helyi if­júsági szervezet új vezetősé­ge nem képes összefogni a falu fiataljait. A társas szó­rakozás, a közösségi szellem­re nevelő, ugyanakkor ön­művelő tevékenység meg­szervezését elhanyagolja. Így született meg a községi párt­vezetőségnek az a döntése, hogy új vezetőségválasztást javasolnak a KISZ alapszer­vezetnek. Mindez — reméltük a gyors tiltakozás láttán — pár hét alatt lepereg. És ismét szólhat az újság, ezúttal tel­jes pozitíven — az ifjúsági klubélet ígéretes újrakezdé­séről. Néhány hónapig vártuk a hívást. Végül magunk je­lentkeztünk be, mint az if­júsági klub „mai vendége”.­ Mi történt !... Lzerkay Ildikóval, a megyei KISZ-bizottság munkatársá­val látogattam el az alapi művelődési házba. Az új KISZ-titkár, a járási KISZ- bizottság küldötte és három­négy fiatal ült tárgyalóasz­talhoz. Amit elmondtak, az any­­nyiból állt: új vezetőséget választottak, készülnek va­lamilyen szpartaki­ábra. Ann a Fiatalok szabad idejének hasznos, tartalmas eltöltésé­ről, a klubélet megszervezésé­­ről semmi. Még csak ter­vekben sem! Mire van igénye a fiatal­ságnak? Sportra, táncra. Ezen felöl?... Ilyen véle­ménykutatást nem végzett senki. Egyik fiú említette, hogy ő szeret olvasna, szíve­sen részt venne valamilyen beszélgetésen a könyvről. Másik sakkozni kíván. Tévé van, lemezjátszó van (igaz, a lemezek elvesztek kézen kö­zön). Sokat hivatkoztak a fiata­lok (most is, korábban is) az alapi KISZ-élet aranyko­rára, amikor minden volt. Mert akkori titkáruk min­denben benne volt, fáradha­tatlan a szervezésben, a meggyőzésben, magával ra­gadta példája a fiatalokat. Ám, ha jobban szemügyre vesszük, ez a „minden” főleg a sportélet, társadalmi mun­ka, a KISZ-oktatás elevensé­géből állt És időnként tán­coltak is... Ez ma már ke­vés. Az új követel­mén­yele, s a község kínálta új lehető­ségek többet kérnek. A mű­velődésnek, szórakozásnak, társas életnek azt a tartal­mát és formáját, melyre ki­válóan alkalmas a klub. Ami elgondolkoztató Csend és nyugalom van tehát az alapi KISZ-életben Már-már mondanám: csi,i­­des tétlenség. Legalábbis a fenti témában. Az alapi KISZ-szervezet nem igazolta régi jó hírét, amire hivatkoztak tiltakozá­­sa levelükben. A hibaigazítást nem az újságban hasznos sürgetni, hanem az életben. Nevezete­sen: az alapi fiatalok szer­vezeti életében, kultúrált szórakozásaiban kell elvé­gezni. Nem az elhallgatástól, hanem a tettektől várhatunk fejlődést, javulást Balogh Ödön

Next