Fejér Megyei Hírlap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-30 / 151. szám

fetffir, WTO. Junhis 30, Az „ü­zemi koszt” háza fája Akik mindennapi ebédünket főzik Már-már közhelyszámba megy a sokat elmarasztalt „üzemi kasztot” szidni. Ne firtassuk most, mennyi jog­­gal, a „házi kosztnak” mi­féle túlértékelésé­vel ala­kult ki ez a közkeletű be­szédtéma. Egy azonban bi­zonyos. A dolgozó ember mai életformája feltétlenül szük­ségessé teszi az üzemi kony­hák létezését.­­ Székesfehérváron naponta 19 ezer dolgozó étkezik az Üzemi Vendéglátó, a Ve­n­­déglátóipa­ri Vállalat, az­ Utasellátó és az ÁFÉSZ 32 tömegétkeztetéssel foglalkozó I. egységében. Tavaly közel­­ hatmillió adag meleg ételt ettünk meg, mintegy 61 mil­lió forint értékben. Szükség van hát az üzemi konyháikra, sőt hálózatuk fo­kozatos fejlesztésére. Mint ahogy az sem lehet közöm­bös, milyen minőségű ételt tesznek s milyen kiszolgálás­sal naponta 19 ezer ,székes­­fehérvári dolgozó asztalára. Igényesebbek lettünk Három év alatt ötezerrel nőtt azoknak a székesfehér­váriaknak a száma, akik az üzemi konyhák mindenna­pos vendégei. A gyarapodás, egyenes arányban áll a me­gyeszékhely rohamos fejlő­désével. Ez indokolja azt a nagy figyelmet is, amit az il­letékesek e témának szentel­nek. Nemrég a városi tanács végrehajtó bizottsága elé ke­rült a közétkeztetés problé­mája. Az életszínvonal fokozatos növekedésének eredménye­ként az üze­mi konyhák ven­dégei is igényesebbek­ lettek. A fogyasztók az elmúlt évek tapasztalatai szerint elsősor­ban a kereskedel­mi vendég­látás által szolgáltatott á la carte-ételeket kedvelik. Ez persze érthető. Míg az előfi­zetéses étkeztetésnél csak 2— 4 féle (ritkán 6 féle) válasz­ték áll a kedves vendég ren­delkezésére, á la carte-étkez­­­­tetésben 10—15 féle ételt tün­tet fel az étlap, s a kiszolgá­lás is kulturáltabb körülmé­nyek közt folyik. Ezzel szemben az á­la car­­■ te lényegesen drágább. Az üzemi étkeztetés 5,50 Ft-tól 7,64 Ft-os értékhatárig bizto­sít nyersanyagot egy-egy fo­gyasztója részére, s ezért az adagért 7,54 Ft-tól 10,20 Ft­­ig terjedő összeget kell a ven­dégnek fizetnie. (A vállalati­­­ hozzájárulás mértéke széles skálán változik, nagy különb­ségek vannak.) Az á la carte árai természetesen magasab­bak, mégis egyre többen pár­tolnak mellé. Nem mindegy, hogyan­! Érdekes jelenség, hogy míg az üzemi étkeztetés iránti ér­deklődés egyre nő, a kony­hák kihasználtsági foka mind­össze 84,7 százalék. Az egyik ok: az üzemi konyhák általában egy-egy munkahelyen belül üzemel­nek, kívülállók nem vehetik igénybe. Azoknál a tömegét­keztetési egységeknél vi­szont, ahol nem szabnak ke­retet a vendégek számát ille­tően az effajta nehézségek, s ugyanakkor az étel minősé­ge és a kiszolgálás kulturált­sága is kielégítő, túlzsúfolt­ság tapasztalható. S ezzel el is jutottunk a második problémához. Hogy csak egyetlen vállalat­, az Üzemi Vendéglátó keretén belül vegyük a példát: a 29- es számú és a k 11 -es számú egység kapacitása egyaránt 400 adag naponta. Ugyanakkor — a kereskedelmi osztály számvetése szerint — a 29- es 237 adagot tud eladni eb­ből a 400-as kapacitásból, a 31-est pedig 573 fogyasztó terheli túl. Az adottságok egyenlőek, a kereslet mégis különböző. A nagy eltérés titka abban rej­lik, hogy a 31-es egységben jobb minőségű ételt adnak a dolgozók asztalára, s a ki­szolgálás is sokkal kulturál­tabb. Mert — túl a minőség kérdésein — az sem mind­egy, hogyan kezelik a fo­gyasztót? Valóban vendég­ként-e, vagy pedig csak amo­lyan „szükséges ráossz­’ gya­nánt Mesev­étel reggeltől estig Az új gazdaságirányítási rendszer előnyére szolgált a tömegétkeztetés fejlődésének. Az üzemi konyhák dolgozói maguk is érdekeltek abban, mennyi vendégük van. Mind­amellett szükség van az ál­landó ellenőrzésre is, hiszen 19 ezer székesfehérvári dol­gozó mindennapi ebédjéről van szó. Ha kirívó aránytalanságok vannak az egyes egységek ki­használtságában, az illetékes vállalat vezetőségének alapo­san utána kellene néznie, mi okozta a hirtelen visszaesést az egyik egységben, s a vá­ratlan gyarapodást a másik­nál. S ahol elmaradnak a­ vendégek, ott hozzanak szi­gorú intézkedéseket a minő­ség megjavítására. Ez is egy módja a kapacitás-kihaszná­lás megjavításának, mégpe­dig igen célravezető módja. De szükséges a központi el­lenőrzés azért is, mert az ital-eladás még mindig jobb üzlet a vendéglátó vállalatok számára, mint az étel-eladás. Egy italbolt például nagyobb nyereséget biztosít, mint egy mégoly tágas étterem is. A kulturált és egyre fejlő­dő kapacitású tömegétkezte­­tési hálózatra pedig igen nagy szüksége van a megye­székhely lakosságának. Sok eredményt könyvel­hetnek el a vállalatok az el­múlt esztendők változásai alapján, de sok még a tenni­való is. Többek közt annak a biztosítása, hogy a városban reggeltől estig folyamatosan lehessen meleg ételt kapni, mégpedig ne túlságosan ma­gas áron. A feladatok tehát adottak megoldásukhoz pedig éppen azért kell nagy felelősség, mert minden negyedik szé­kesfehérvári lakos minden­napi ebédjéről van szók Mekis János Irta 9 ZBYCH ANDRZE3 ■ H jjP^ I ■'NE'"­Mielőtt Franek — az öreg m . partizán — megmozdulhatott volna, Kloss már maga alá teperte. Egy rúgással tovább­igMjfeg­iA 4 taszította a lángszórót, aztán 1' «IsA két kezével elkapta Franek nyakát. S amikor az öreg kiáltani akart, Hans a szájá­ba nyomott egy krumplit. Aztán összekötözte a kezeit egy sállal, s pillanatnyi töprengés után kirántotta a fél­­­vagonnyi burgonyatároló elől a deszkát, s a krumpli derékig betemette Franeket. Kloss lényegében most vette először hasznát életében annak, hogy judózni is megtanult. S amint végzett az öreggel, újra az órájára nézett, s kisietett a pincéből. Meglepte a nagy csend, ami a szobában fogadta. Csendben nyitotta ki az ajtót, ami a rádiós szobába vezetett. Még szerencse — gondolta —, hogy miközben „■ Flóriánnal beszélt, alaposan szemügyre vette a szobát, s észrevette, hová vezet a kis zöld vezetékpár. A rádiónál Anka matatott. Mellette az asztalon Kloss papírjai és fegyvere. Felmérte a távolságot, s remélte. Bit LAP PORTRER könyvek embere Egy oklevél mindig annyit ér, amennyi munka van mö­götte. Fekete Tamás, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat székesfehérvári könyvesbolt­jának vezetője a könyvhét alkalmával kapta meg mun­kájáért a legmagasabb elis­merést: a művelődésügyi mi­niszter dicséretét. Könyvek között beszélge­tünk.. .s beszélgetésünk szavai közé is­ majduntalan befura­kodnak a könyvek. Könyvhét alkalmából k­érte a kitüntetés Fekete Tamást, a megyénk üzemeiben végzett könyvter­jesztés eredményességéért. Könyv, könyv mindenütt. Deh­át hogyan válik vala­kiből a könyvek embere? Valami rom­antikus történe­tet várok a hivatáshoz v­aló kötődésről, s ehelyett megle­hetősen prózai választ kapok: — Egyszerűen­ nagyon sze­retek olvasni. Igen. Ilyen egyszerűen kez­dődött, valamikor 1954-ben, az érettségi után. A ni tola­kodni vágyó kisdiák csokolá­­dégyárba megy dolgozni a nyári vakációban. Ő a köny­vek birodalmába szeretett volna beszabadulni. S hogy ezt megtehesse, nem riadt vissza a kemény munkától sem. Az újsághirdetésben árukihordót keresett a könyvterjesztő vállalat, s ő elment könyveket cipelni. Volt raktári dolgozó, előadó íróasztal mögött, raktárveze­tő, boltvezető-helyettes , s ő mindezt úgy csinálta végig, hogy évekre menő restanciá­ja volt olvasnivalóban.­­„A pult alja most is tele­van öt évre való olvasnivaló­val. Mikor hazamegyek este, még viszek magammal egy­két órányi adminisztrációt, s aztán: olvasok, olvasok.”) Mint ahogyan jó szakács is csak abból lehet, aki szereli a gyomrát, jó könyvterjesztő is csupán a könyvek embe­réből válhat. A legnagyobb próba a könyvesbolt pultja mögött: megismerni a vevőt. Milyen fajta ember? Mit sze­retne olvasni? Az ajánlás tu­dománya ... Üzlet? Persze, az is. Az idei könyvhét 145 ezer forin­tos bevételt hozott a megye üzemeiben. De ez a 145 ezer forintos bevétel egyben hat­ezer könyvet is jelent, amely olvasóra talált. Kultúrpoliti­ka. S legfőképpen nagy fele­lősség számot adni arról, va­lóban odaillő könyvek kerü­l­­tek-e a munkáslakások 40— 50 kötetet hordozó könyves­polcaira. A könyv szeretetétől a könyv terjesztésének hivatá­sáig nem könnyű az i­t. Fe­kete Tamás mégis megtette. Jó szívvel, tehetséggel, fele­lősséggel. — mekis — hogy egy ugrással megelőzheti a lányt. Belerúgott az ajtóba, s a lány pillanatnyi ijedelmét használta fel ar­ra, hogy megkaparintsa az iratait és fegyverét — Menj a szekrényhez — intett Ankának —. — Lőj! Miért nem lesz? — nézett rá gyűlölettel Anka. — Drága az idő — mondta Kloss —, hiszen három perc múlva éjfél. Vegyél ceruzát, papírt, s írjad, írd és rejtjelezd, amit mondok. Anka mozdulatlanul állt a szekrénynél. Kloss meg­sajnálta, s nevetve kezdte diktálni. A J—23-as je­lenti . . . — Mii meg azt gondoltuk ... — mondta a lány, s las­san nevetés pírja lobbant az arcán. — Nincs idő, kérem írja —■ utasította Kloss —, a J—23-as jelenti. Az elmúlt adásban jelzett objektum bombázásának legkésőbbi időpontja csütörtök éjszaka.­­Teljes a fotókészlet az M-ügyet illetően is. Már útban van. Végeztem. Anka uj­jai villámgyorsan továbbították a jelentést. Két perc sem telt bele, már Klosshoz fordult a lány: — Rendben. Zsuzsannák néni nyugtázta. — Köszönöm. És kérem jelentse Barteknek, hogy hol­nap a 3-as ponton várom. — Ott is leszek — szólalt meg Bartek az ajtóban. — Egyébként ma sokat gondoltam rád. Féltem, hogy Fi­lip után... Néhány percig boldogan szorongatták egymást, aztán Kloss elkomorodott: — Szóval Filip . . . Meg kell mentenünk. , Bartók egy percig csendesen beszélt a lánnyal, aztán ismét Klosshoz fordult: — 275 — - 5 - Nem irigylésre méltó a pénzvezetőségek munkája, hiszen a tisztségviselők egy egész kollektíva akti­vitásáért, felkészültségéért, fegyelméért tartoznak felelősséggel. (Ez természetesen nem zárja ki az egyes emberek felelőssé­gét.) Ezekben a napokban az átlagosnál is többet dolgoz­nak,­­ mert néhány hét múl­va — augusztus 1 és szep­tember 1 között — megkez­dődnek a kongresszust elő­készítő taggyűlések. Első alkalommal beszámol a ve­zetőség a feladatok teljesíté­sérül és megválasztják a kö­vetkező, vezetőségválasztó taggyűlés tisztségviselőit. A szeptember 1—október­i ter­minus alatti taggyűlésen megvitatják a kongresszusi irányelveket, a szervezeti szabályzat tervezetét, bizal­mat szavaznak a titkárnak, a vezetőségi tagoknak és a pártértekezl­et küldötteinek. Az eseményre való készülő­dés azonban már jó idővel ezelőtt megkezdődött. Sza­bad hid végén arról győződtem m­eg, hogy megélén­kült a po­litikai élet, a vezetőség ke­resi az éledhez igazodó mód­szereket A negyvennegyedik Bamacsi Jénnesné pártt­­ttkár szívesen beszél a tetteket bi­zonyító eredményekről. A következetes megbízatások láncolata teremtette meg a lehetőséget az egészséges pártépítéshez. A 240 dolgozó­i tagot számláló Vörös Csillag Termelőszövetkezetben negy­vennégy tagú az a­lapszerve­­zet. Igaz, a negyvemnnegyedik, Róka László fejőgulyás párt­­könyve még az irodában van, de a legközelebbi alkalom­kor kézhez kapja. Idén elő­reláthatólag még kettővel nő a taglétszám. Mindez úgy, hogy egy jottányit sem szál­lították alább a minő­ségi követelményeket. A munká­ban való helytállás, a köz­életi érdeklődés,­­ társadalmi tevékenység igényeként sze­repel a felvételét kérelmező előtt. Nem azt várják tőlük, hogy pártonkívüli idejük alatt megfeleljenek a kom­munistákkal szemben tá­masztott mércének, de azt igen, hogy cselekedeteikkel előre bizonyítsák ragaszko­dásukat, érettségüket Nem bélyegárusok . A szövetkezet minden szakterü­letén dolgoznak párttagok. Gazdasági helyt­állásuk dicséretes. De össze­fogásuk, tájékoztatásuk, moz­gósításuk gondot okozott. Mondhatom múlt időben­, mert amióta újjászerveztük a pártcsopo­rtokat, nincs ilyen probléma — említi Ba­­racsi Jánosné. Laim Bélát Kása János, Blázsovits Jánosné, Dörögdi István és még heten bizalmi funkciót kaptak. A vezetőség velük beszéli meg elsőként a határozatokat, a helyi poli­tikát befolyásoló tényezőket, ők­ pedig továbbítják cso­portjukhoz, megvitatják a tennivalókat. A taggyűlések napirendjére is előre gyűjtik az észrevételeket, javaslato­kat. Néhányan mindig alkad­­amak, akik elmondják saját véleményüket és tolmácsol­ják társaik észrevételeit. A taggyűlésen való részvételt sí bizalmi szavatolja, ő elteb­­őrzi­­a megbízatások­ teljesí­tését is. Közhelyként hang­zik már, „mindenkinek van pá­rtmegbizatása” kijelentés. De mégsem sablon ez, ha egyenként vizsgáljuk. Azért sem sekélyesedhet el, mert ennél az ala­pszervezetnél önálló, ellenőrizhető feladat­ként adta a vezetőség há­rom kommunistának a fel­készültség fejlesztését, a tá­jékozódás növelését. A gépesítésnél működő pártcsoportot néhány nap­pal ezelőtt meghívták veze­tőségi ülésre. Bírálatot mondtak munkájukról és a tizenhat fős kollektíva is nyíltan tette szóvá sérel­meit Nem tartják jó mód­szernek, ha párttagságukra apellálnak gazdasági veze­tők, ha intézkedéseknél szó­hoz sem juthatnak, de a végrehajtáskor elsőként rá­juk számítanak. Aratás kö­zeledte, idegesen emleget­ték a megyei gépjavító állo­mást, mert az új SZK—4-es kombájnt munkaerőhiányra hivatkozva még nem szerel­ték össze. Hasznos volt az együttes eszmecsere, éppen ezért a többi pártcsoport is számíthat hasonló meghívás­ra. A sokszor még visszatérő szemlélet: „a bizalmi bé­lyegállás” helyébe a méltó fogalom: a szőkebb terület kommunistáinak politizáló vezetője kerül. Az egyébként dicséretes gyorsasággal, pon­tossággal történő tagdíjelszá­­molá­sért ifjú Szőke Károlyt és Bodó Árpádnét illeti elis­merés. Nevek , dátumok Egy nagyalakú füzetben nevek, dátumok sorakoznak­. Valamennyi párttag vélemé­nyét őrzik a lapok, őszinte légkörről vallanak a monda­tok. Bár egymástól eltérő időpontban történtek a be­szélgetések, mégis sok min­denben azonosa­k az állás­pontok. Néhányan például elismerték a vezetői posztra állítás hármas követelmé­nyét, megfelelés esetén egyet­értenek a pártonkívüliek ki­nevezésével, de felhívták a figyelmet arra, hogy ne sik­kadjon el a párt politikájá­nak elismerése, támogatása, a politikai rátermettségi igény. Kósa Imre traktoros a vezetők megvédését tar­totta fontosnak. Megítélése szerint néhány fegyelemlazí­­tó, nagyhangú tsz-tag iraek­­szik lej­áratni a tsz. a falu vezetőit. A h­an­gulatkeltők megfékezését, várja a vezető­ségtől. Az asszonyok Bor­sán­yi Tunp­etz-elnökről szól­nak elismeréssel. A KB határozat előtt is helyük, szavuk volt a tsz­­vezetőségben. Volt, aki a­z ifjúsági szervezet működését találta gyengének, más egyes kommunisták látókörénekk bővítésére hívta fel a figyel­­met. Előkerü­ltek munkaszer­­vezek­, problémák. A fegye­lemnél olyan aprólékos dol­gokra is kitértek, mint a rendezvények kezdési idejé­nek betartása. (A beszélge­tés óta már volt egy taggyű­lés és teljes megjelenéssel, pontosan kezdték.) Néhá­nyan megkérdezték: miért szükséges kétévenként a választás? Véleményük sze­rint szükség esetén anélkül is vissza lehet hívni vezető­ket. A politikai beszélgeté­seket mint munkamódszert, nagyon alkalmasnak tartják az eredmények felmérésére és a hiányok megállapítá­sára. A beszámoló, a taggyűlés vitája magába foglalja majd az egymásba fonódó hetek, hónapok munkájának lánco­latát, a dolgos hétköznapo­kat, amelyekből kirajzolódik a jövő, amelyért a kommu­nisták Szabadhidvégen és másutt is munkálkodnak. Németh Erzsébet Élethez igazodó pártmunka — Még ma éjszaka eltűnünk. Akik téged itt láttak, azokat másik körzetbe irányítom át Tudj meg vala­mit Filipről, s ha sikerül. .. Kikísérte Klosst, a városhoz vezető úthoz. _ Nem tudom, hogy mit sikerül megtudnom Filip­ról, de annyi biztos: három-négy markos fiúra szük­ségem lesz, ha akcióba kezdünk, hogy kimentsük. Kloss az első hajnali vonatra kapaszkodott fel Tro­­kinszki állomáson. Nem ébresztette fel Kürtőt, aki a konyhában aludt s még a csukott ajtón is áthallatszott a horkolása. Az asztalon kitálalva találta az ételt, és egy üzenetet hogy Brunner Sturmbannführer kereste, és­ kéri, hogy Kloss hívja fel, amint megérkezik. De Kloss csak este kerített időt magának, hogy felhívja Brunnert. Előbb Rhoda ezredesnek tett jelentést az útjáról. Elmondta, hogy erdei sétája meggyőzte arról, hogy partizáncsoport tevékenységéről ebben a körzetben szó sem lehet. Egyetlen emberrel sem találkoztam, nemhogy adóállo­mással — mondta Kloss, s Rhode látta, hogy a főhad­nagy alig áll a lábán a fáradságtól. Elküldte hát, hogy átadja ki magát. — Amikor már kipihente magát, hívja fel Geibelt. Valami feladatba akar bevonni bennünket. De ne na­gyon siessen. Nem kell Geibelt hozzászoktatni, hogy az Abwehr tisztjei ugrálnak, amint megszólal. Kloss ebéd után jelentkezett Geibelnél, aki dühösen fogadta: — Szeretném felhívni a figyelmét Kloss, hogy az el­lenséges ügynökök hónapok óta zavartalanul dolgoznak az Abwehr orra előtt. _ Ha nem tévedek az Abwehr és a Gestapo orra előtt — mondta ironikusan Kloss. (Folytatjuk) — 276 —

Next