Fejér Megyei Hírlap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

Szerda, 1970. szeptember 16. ­• Önkéntes önk A Magyar Televízió vasárnap esti Híradójá­ban sugárzott riportot arról, hogy az ország iskoláiban milyen módon igyekeznek „túlad­ni” sorsjegyeken, megoldani — a gyermekek útján, szülői támogatással, ami néha jelentős anyagi áldozatokkal jár — néhány feladatot. Nos, az effajta önkéntes önkényesség másutt is tapasztalható. Hogy pontosak legyünk: a székesfehérvári Pintér Károly lakásszövetkezetben. Az igazgatóság elnöke például felhatalmaz­ta a bizalmikat, hogy a lakásokban ellenőriz­zék: csepegnek-e a csapok, folyatnak-e a tar­tályok, mert ezzel tetemes vízmennyiség po­csékolását akadályozhatják, előzhetik meg. Eddig rendjén is van a dolog. Ám a szövetke­zet legutóbbi Híradójában olvashattuk: ,,A lépcsőházi bizalmiak szeptember 15-én kezdik meg a csapok ellenőrzését. Addig módot adunk minden Tagtársnak, hogy rosszul záró vízcsap­jaikat és WC-öblítőjüket megjavíttassák. Esze­rint, ha a lépcsőházi bizalmiak ennek ellené­re is találnak csepegő csapot, akkor az igazga­tóság kényszer­javítást rendel el, a Városi Ta­nács V. B. Igazgatási osztálya felé pedig sza­bálysértési eljárás indítására tesz javaslatot.” Eddig az idézet. De nem árt hangoztatni: önkéntes társulásról van szó. Sőt, a lakásért fizetnek is a lakók. Nem is keveset. Több, mint százezer forintot. Nem egy ottani lakó­val beszéltünk, akik azt kérdezték tőlünk: va­jon a lakásszövetkezet igazgatósága indítta­tott-e hatósági eljárást a kivitelező vállalattal szemben? Oka lenne rá. Mert a parkettát úgy fektették le annak idején, hogy még ma is sok kisgyerek azokkal játszik a szobában, jóné­­hány lakás pedig egyszerűen beázik. De van egy másik „téma” is, ami miatt tol­lat kellett ragadni. Valamiképpen határozat született, hogy minden lakás után gombolja­nak le ötven forintot, hogy a társadalmi mun­kásokat, azaz az igazgatóság tagjait áldásos tevékenységük után némiképpen honorálhas­sák. Jó megfogalmazás: pénzt adni társadalmi munkáért. Azoknak az embereknek, akik szabálysértési eljárást indíttatnak azok ellen, akiknél csö­pögő csapot találnak. És még ezért fizetni is. Nem rossz. .. Korszerű irodák, •­­ 4 tanácsi dolgosok élet- és munkakörülményei Amikor az élet- és mun­kakörülmények kerülnek szóba, az ember hajlandó azon a nyomban arra gondol­ni, ami még hiányzik. És az ilyen hiánycikket nem is szükséges erő­nek­ erej­ével előráncigálni, mert ebbe a fogalomkörbe nagyon sok minden tartozik. Éppen ezért szinte lehetetlen csupa jóról számot adni egy járás községi tanácsi dolgozóinak esetében. A bicskei járási tanács vb azok közé tartozik, ami igényli — legalábbis az 1965. év végi megyei tanács vég­rehajtó bizottsági határozata óta — a fejlődés rendszeres felmérését. Az is tény, hogy a közalkalmazottak szak­­szervezeti bizottságai ki is követelik a törődést, gon­doskodnak arról, hogy a határozatokban rögzítettek megvalósuljanak. A néhány évvel ezelőtti megállapítások egyike a munka nagyságához igazodó létszámgazdálkodást sür­gette. Azóta történt változás. Elsősorban a nagyközségi rangú Bicskén és Csákváron. Több igazgatási előadói stá­tuszt szerveztek, és ma már Véreb kivételével nem kény­szerülnek a vb-vezetők gép­írói munkára, mert admi­nisztrátorok könnyítik a munkát. Jó kezdeményezés volt az is, hogy néhány elő­adói feladatot ellátó admi­nisztrátort bátran neveztek ki előadónak, és növekedett a községi főelőadók száma. Szükség is volt ilyen változ­tatásra, mert bővült az al­sóbb szintű tanácsok jogkö­re. Az azonban még ma is jogos észrevétel, hogy a köz­ségi vezetők túlterheltek. Javultak a tárgyi feltéte­lek. Az irodák zsúfoltsága enyhült, a régi bútorok több­ségét újra, korszerűre cse­rélték fel. A helyiségek vil­lanyvilágítása azonban még mindig elavult, különösen a­­ járási székhelyen. Az utóbbi években új írógépek, a na­gyobb községekben számvi­teli és­­ sokszorosító gépek könnyítik a feladatok ellátá­sát. Az átlagkereset az utóbbi években javult, de az admi­nisztrátorok és kisegítők a kismértékű fizetésjavítást nem nagyon érzékelik, ör­­vendetes, hogy a községi vb­­vezetők lakásgondja megol­dódott. Legutóbb Vértes­­acsán adtak át vb-titkári lakást. De probléma továbbra is, hogy hat községben a vb­­vezető bejáró. Munkájukat a járművek in­dulási idejéhez igazítják. Problémát jelent továbbra is a közétkeztetés megoldat­lansága. A kollektív színházlátoga­tásnak akadnak ellenzői. De ebben a járásban úgy érté­kelik, eredményes volt a bérletvásárlás, és idén to­vább folytatják. Az újabb tennivalóikat is­mét meghatározták. A szak­­szervezeti bizottság, hivatásá­hoz méltóan, képviseli a dol­gozók érdekeit, amely az élet- és munkakörülmények javulásában is mérhető .­ n.­e. HÍRLAP ­Partfalépítés fiák­Lőturba­ti A Velencei-tó fejlesztésének egyik nagyarányú munkája a déli part feltöltése és kiépítése beton­fallal. Képünkön, a Gárdony felé eső részen iszapoláshoz szállítják a csöveket. Főiskolai tanévnyitó Dunaújvárosban Kedden ünnepélyes tanév­nyitót tartottak a főiskolai karon. A Szózat dallamainak szárnyalása közben kétszáz­két elsőéves diák, köztük sok leány, tett ünnepélyes fogadalmat. Molnár László igazgató ezután főiskolai hallgatókká fogadta őket. Az ünnepi percek előtt az igaz­gató köszöntötte az elsőéve­seket, a tanári kart és a vendé­geket. Elmondotta, hogy a dunaújvárosi kohászati tech­nikum majdnem 1200 tech­nikust, a felsőfokú techni­kum pedig háromszáznál több szaktechnikust adott a Dunai Vasműnek. A főisko­lai képzést idén tovább bő­vítik. A kohóipari, gépipari és üzemszervezési szak mel­lett negyedikként most meg­kezdik a műszaki tanárkép­zést. Ez a többiekkel ellen­tétben már négyéves lesz. Másik új feladatot is kapott a dunaújvárosi főiskola. Há­rom féléven át ők részesítik kiképzésben a középiskolai és szakmunkás tanulókkal foglalkozó szakoktatókat. Dunaújvárosban és Miskol­con összesen 382 ilyen szak­embert tanítanak. Velük együtt a főiskolai kar nap­palos, esti, levelező hallga­tóinak száma jóval megha­ladja az ezret. Nyolc tan­szék tanárai végzik mostan­tól kezdve az oktató-nevelő munkát. Épül a folyamatos acélöntőmű A Dunai Vasműben 1,1 milliárd forintos költséggel épül az ország első folyama­tos acélöntőműve, amelynek berendezéseit a szovjet ipar gyártja és szállítja. A 43,4 méter magas öntőcsarnok lesz az ország legmagasabb üzemi csarnoka. A 26. Épí­tőipari Vállalat, valamint a Ganz-Mávag szakemberei az év végéig 300 millió forint értékű munkát végeznek el. Az 1. sz. öntőgépet 1972 el­ső felében helyezik üzembe. (MTI) Történész vándorgyűlés A Magyar Történelmi Tár­sulat, az Országos Pedagó­giai Intézet és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat az idén szeptember 17. és 19. között rendezi meg Gyulán az országos történész ván­dorgyűlést. Az ülésszakra az ország minden részéből több mint 150 résztvevőt várnak az alföldi városba. Az orszá­gos történész vándorgyűlés­sel egyidőben a városi tanács tanácstermében országos jel­legű könyvkiállítás nyílik a helytörténeti, munkásmoz­galmi, történelmi, életrajzi és propaganda kiadványok­ból. 3 „Különös gonddal kell foglalkozni a fizikai dolgozók gyermekeinek iskoláztatásával. A párt elvárja, hogy a munkások, a parasztok gyermekeit mindenki az ügy társadalmi jelentőségéhez méltóan a dolgozó osztályok iránti kötelességtudattal és tiszteletérzéssel támogassa a tanulásban. Ehhez biztosítani kell a gazdasági, szo­ciális és pedagógiai feltételeket.” Újra és újra olvastam az irányelvekből idézett so­rokat. Szívből egyetértek minden szavával. Magasztos­nak tartom a párt elvárását a fizikai dolgozók gyerme­keinek előmenetele, bátorítá­sa, tanítása érdekében. És bár e gondolatok négy évvel ezelőtt, a IX. kongresszus ha­tározataiban is megfogalma­zódtak, a téma ma is idősze­rű, még mindig van tenniva­ló e vonatkozásban. Érthető, hiszen az elmúlt évek törek­vései, jó kezdeményezései el­lenére sem lehetünk elége­dettek. Igaz, a mi megyénkből, a Videoton gyárból indult a munkásszülők gyermekeinek vállalati patronálása, szá­mukra ösztöndíj alapítása. Foglalkoznak a fizikai dolgo­zók tehetséges fiaival, lányai­val, szakkörökben korrepe­tálják őket, rendszeresen fi­gyelemmel kísérik előmene­telüket. A pedagógus párt­­szervezetek programjában minden tanévben szerepel a segítő munka értékelése, el­lenőrzése. Tudunk arról is, hogy az SZMT bizonyos pénz­összeggel is támogatta azokat a szaktanárokat, akik a VIII. osztályt végzőket előkészítet­ték, bátorították a középis­kolai felvételre, helytállásra. De most nem az eredmé­nyek méltatása foglalkoztat, hanem mindinkább a tapasz­talható és figyelmeztető mos­­tohaság. Mert ilyen is van. Ha komolyan és reálisan akarjuk számba venni a IX. kongresszuson és az irányel­vekben is meghatározott cé­lokért tett erőfeszítéseket, akkor az egyáltalán nem el­hanyagolható tényezők sorá­ból reflektorfénybe kell állí­tani a pedagógiai ellátottsá­got. Félreértés ne essék, tisz­telet azoknak a tanítóknak, tanároknak, akik maximális odaadással dolgoznak tanuló­ik boldogulásáért, okításáért. Azokat a képesítés nélküli nevelőket is elismerés illeti, akik érettségi bizonyít­vánnyal kezükben, mernek vállalkozni az egyre növekvő oktatási, nevelési feladatok ellátására.­­ Személy szerint nem aka­rom sérteni őket, amikor ma­gas számukat kifogásolom. Nem is ők a felelősek, a hi­báztathatók azért, hogy idén az előző éveknél is többen kaptak megbízást képesítés nélkül, pedagógusi munkakör betöltésére, így most már mintegy kétszázharmincan állnak a katedrán, tanítanak diploma nélkül. A képesítés nélküli­ek megbízatása falusi vagy külterületi (szerencsére ezek évről évre fogyatkoznak) is­kolába szól. Vagyis oda, ahol többségében kétkezi dolgo­zók, fizikai munkások, terme­lőszövetkezeti tagok gyerme­kei alapképzéséről kell gon­doskodni. Szakos tanár hiá­nyában oroszt, matematikát, magyart, fizikát is oktatnak, vagy éppen amilyen hiányt kell pótolni a felső tagozat­ban. Buzoghat ezekben a fia­talokban a kötelességtudat, a tiszteletérzés a munkások, pa­rasztok gyermekeinek támo­­­gatására, de általános igaz­ság, hogy nem tudják azt nyújtani, amire a képesített pedagógus képes. Így, ha igaz a szintkülönbség a vá­rosi, nagyközségi és kis­tele­pülési tanintézetek között, akkor ez a tény csak fokoz­za azt. Joggal kérdezheti bárki, miért van ez így, az illetéke­sek miért nem gondoskodnak utánpótlásról, megfelelő szá­mú tanítóról, tanárról? Erre a válaszadás nem egy­szerű. Több összetevőből ered, hogy megyénk (bár földrajzi fekvése, főváros kö­zelsége kedvező, vonzó) ve­zet a képesítés nélküliek fog­lalkoztatásában. Először is azt említeném, ami kedvező. A lakással együtt felkínált állásokra szinte kivétel nél­kül érkeztek pályázatok. De ennek hiányában már elszo­morítóbb a kép. Idén példá­ul meghirdettek 132 pedagó­gusi (27 óvónő, 37 tanító, 68 tanár) állást. Sajnos, pályá­zat csak a megjelölt állások egyötödére érkezett. Ez a tény bizonyára nehezítette a megyei és járási tanács­ok művelődésügyi osztályainak helyzetét. Ezért kényszerül­tek a szokásosnál több képe­sítés nélküli alkalmazására. Magyarázatot ad a tovább­képzés, a beiskolázás jelenle­gi helyzete is. Jelentkezésben nincs hiány. Megyénkből a soproni óvónőképző évenként fogad 20, a győri tanítókép­ző 25, a Pécsi Tanárképző Főiskola 45 fiatalt. Ha idén ezt a létszámot betöltik, ak­kor évek múlva (amikor vé­geznek és visszajönnek) ja­vul az általános iskolák sze­mélyi ellátása. De sajnos, a jelentkezettek közül csak keveset vettek fel. A tanári pályára készülő 900 fiatalból csak 26-an felel­tek meg, a 45 tanítóképzőbe készülő közül csupán 14-en vehettek részt az évnyitón és 12 óvónő-jelölt foglalt helyet a soproni képzőben. Ezek után érdemes kutatni az oko­kat. Vagy a válogatás elégte­len, vagy a felvételi követel­mény szigora túlzott. Egy bi­zonyos­, így nem lehet csök­kenteni a képesítés nélküli­ek számát. Márpedig, ha ez­zel számolni kell a további­akban is, akkor érdemes vol­na a gimnáziumi tagozaton pedagógiát, pszichológiát, lo­gikát oktatni. A fehérvári Vasvári Gimnáziumban meg­szűnt a népművelő szak, pe­dig egy kicsiny megoldást ez is jelenthetne. Azt is meg le­hetne vizsgálni, volna-e lét­­jogosultsága a tanár-, taní­tó-, vagy óvónőképző kihe­lyezett tagozatának a megye­­székhelyen. Vannak gazdasá­gi egységek (pl. az Enyingi Állami Gazdaság, Bicskei Já­rási Tanács), amelyek na­gyon komolyan veszik a fizi­kai dolgozók gyermekeinek tanítását. Kollégiumot építet­tek a külterületi gyermekek számára. Enyingen most ké­szül az új, száz személyes di­ákotthon. De ez nagyrészt tárgyi feltétel. A személyi, a pedagógiai szükséglet bizto­sítása meghaladja az állami gazdaság, vagy más munka­hely feladatkörét. Az elvárás megtisz­telő, minden pedagógus lelkiismeretes oktató-nevelő munkájával számol. De szá­molni kell az oktatás színvo­nalának, tartalmának növe­kedésével is. Ez pedig elkép­zelhetetlen az alapvető felté­tel, a jó pedagógus nélkül. A jelenlegi megoldások egy ré­sze ugyan ideiglenes, de ha már így van, a pedagógus pártszervezetek tehetnek azért is, hogy az új tanerők megállják helyüket, a műve­lődési szervek pedig azért, hogy csökkenjen a képesítés nélküliek száma. Németh Erzsébet a Kongresszus előtt | Képesítéssel vagy anélkül ? A programban bent van Nő az érettségizettek száma . Gyenge a jelentkezők felkészültsége . Jó pedagógus nélkül elképzelhetetlen Európa országain Nemzetközi segély­nyújtó szervezet alakul Élénk külkereskedelmi forgalmunk eredményeként a magyar teherautók, kamio­nok rendszeres „vendégei” Európa országútjainak. Éven­te mintegy 10 000—15 000 te­herkocsink közlekedik szál­lítmánnyal külföldön. A ka­mionok munkája közben óhatalanul előfordulnak ki­­sebb-nagyobb balesetek. A szocialista országokban két­oldalú államközi egyezmé­nyek alapján gondoskodnak a kölcsönös segítségnyújtás­ról, a nyugati országokban azonban jobbára magára van utalva a gépkocsivezető. Ezért is fogadták tetszéssel a nemzetközi közúti fuvaro­zók szövetségének legutóbbi, budapesti ülésén elhangzott magyar javaslatot az egész Európára kiterjedő kölcsö­nös nemzetközi segélynyűjtó szervezet létrehozásáról. No­vemberben ül össze Párizs­ban egy szakértői bizottság, amely összeegyezteti vala­mennyi európai ország ható­sági eljárásait, kidolgozza a nemzetközi szervezet műkö­dési rendjét, alapszabályát. A tervek szerint a jövő év­ben megalakul a közúti te­hergépjárművek nemzetközi segélynyújtó szervezete , amely biztosítékot ad arra, hogy a bajba jutott kamio­­nosok személyi és járműsé­rülés esetén minden ország­ban azonnali segítséget kap­janak.

Next