Fejér Megyei Hírlap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
Lázár Ervin irodalmi estje Fehérváron Nem a külvárosok polos-kafészkében látta meg a villágot, s bár gyermekkorát, s ifjúságát nagyrészt pusztán is töltötte, nem cselédviskók-ban lakott, anyja Rácegre- , sen nem az uradalom közös konyháján főzött rántott levest, ő mégis — elsősorban — a „Puszták népé”-nek lett és maradt szószólója. Fehérvári diák is volt, nem a legjobb, nem is a leg-rosszabb, ide fűződő élményei — mint a „Veréb a Jé- s zés szívében” c. novellája ta- j núsítja — nem a legkelle- mesebbek. Fehérvárra mégis mindig szívesen jön. Igen, nem először van rá- lünk, a Jelenkor „gárdája- ej ban” csaknem mindig szere- H pelt, de íróként a 20-i est- K je lesz az első önálló est. fi Vendéglátója, a Velinszky László könyvtár. Nagy gyerek, ha lehet, komoly, áldozatkész, meggyőződéssel felelősséget válíthaló felnőtt, ha kell. Középiskola tanár, soha nem tanított, és tanít ma is. Mert író. Fiatal, tehetséges, nyíltszavú, eredeti hangú, az új magyar próza egyik ígérete. És szerkesztő, az Élet és Irodalom rovatvezetője. Első könyve — a pécsi újságíróskodás alatt — 1964- ben jelent meg: „A kisfiú, meg az oroszlánok” című meseregény. Később a „Csonka csütörtök”, majd az „Egy lapát szén Nellikének”, mindkettő novelláskötet. Legújabb elbeszélését a Kor- Tj társa havi számában olvashatjuk. Kedden megismerkedhetnek vele, akik még nem ismerik, találkozhatnak vele, akik már olvasták. Mesét mond nekünk, a nagy gyerekekének, de megértik a kicsik is. Egyéb írásaiból a Közgazdasági Szakközépiskola diákjai mutatnak be részleteket. Reméljük, sikerrel. Pesti János A könyvügynök vallomása Hogy lekopogjam mindig emelt fővel visszatérek oda, ahol már nem először jártam és szép üzletet kötöttem. Fejér megyében a laktanyákban és a tanyákban élnek az én vevőim. Most is azért utaztam a Skodámmal né-hány napra Fejérbe, mert új levelet kaptam az egyik állami gazdasági kerületből, ha jól emlékszem a nagyhörcsökiből. Azt írták, hogy lehetőleg siessek, mert nagyobb összegért kíván tőlem vásárolni. Kapaszkodjon meg kérem, egy egyszerű állami gazdasági dolgozó egyszerre ezer forintért válogatott nálam, az Állami Könyvterjesztő Vállalat ügynökénél. . De tudja miért? Érteni kell az emberek nyelvén, és csak azt szabad ígérni, amit teljes bizonyossággal teljesíthetünk. És a mi vállalatunk pontosan hat napon belül postázza, szállítja a küldeményt. A közelmúltban kérem, itt jártam az egyik takarékszövetkezetnél, hétfőn. És pénteken, amikor újra megfordultam náluk már kibontották a csomagot, és azt találták benne, tisztán és sértetlenül, amit rendeltek. Nagyon fontos, hogy milyen állapotban kerül az új, ha szabad mondanom, a szocialista irodalom az olvasóhoz. Sajnos azonban, hogy ez a gondosság nem jellemzi valamennyi könyvügynök társamat. Pedig higgye el, régi róka vagyok a szakmában, és én tudom: tisztességes irodalmat, tisztességgel kell terjeszteni... (pdf) Vasárnap, 1970. október 18. A szovjet kultúra napjai a belorusz „nyírfácska“ A világhírű szovjet „Nyírfácska” együttesnek van egy fiatalabb, alig tíz éves testvére, a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság Állami Népi Táncegyüttese. A 80 tagú kollektíva a szovjet kultúra napjai alkalmával hazánkban is vendégszerepel. A budapesti bemutató után Eger, Salgótarján, Debrecen, Miskolc, Ózd és Csepel közönsége is megismerkedhet tagjainak eredeti művészetével. Vajon mit nyújt majd ez a kollektíva magyarországi vendégszereplése során? Erre a kérdésre válaszolt az APN tudósítójának az együttes művészeti vezetője és fő táncmestere, Alekszandr Opamaszemke. — Három részre oszthatjuk azokat a táncokat, amelyeket együttesünk bemutat majd a magyar közönségnek. Mindenekelőtt a belorusz népi táncok. A nézők megtekinthetik a híres belorusz „Ljavohinát”, amely a beloruszok számára ugyanazt jelenti, mint az ukránoknak a „Gopak”, a lengyeleknek a „polka”, vagy a „krakowiak”, vagy a magyaroknak a csárdás. A Ljavohina tartalma egyszerű: egy fiatal, vidám legény, Ljavom magas sarkú csizmát ajándékoz kedvesének. Ezzel tulajdonképpen szerelmet vall. Ezért a ljavohina a szerelem, a boldogság és az ifjúság tánca. A „bicskei” nevű tréfás tánc, amelyet egy kolhoz műkedvelői ünnepségén lestünk el, mindig nagy közönségsikert arat. Egyébként a népi táncokat mindig saját értelmezésükben mutatjuk be, igyekezve megőrizni az eredeti tánc hangulatát, rajzát. Az együttes nem afféle múzeum, hogy aprólékos gondos-iággal másolja a régit. I Minden régi táncot önállóan „újraolvasunk”. A másik típusba tartozó táncok szűkebb hazánk mai I életéről vallanak, noha I ugyancsak a népzenében gyökereznek. Végül pedig bemutatjuk más népek táncait is, többek között a magyar „sárkantyústáncot”. Nemsokára találkozhatunk a magyar közönséggel. Reméljük, hogy táncainkban többet látnak meg, mint magát a táncot — a nép lelkét. B. Usztyinov (APN) A Belorusz Állami Népi Táncegyüttes vidám száma, a „Pavlinka”, N. Tavozsnyjanszkaja és V. Dimitrijev előadásában. (apn toto) GYÁRFÁS ENDRE: Kori jég Hercegovinában A földnek itt már holdja sincs, csak néhány négyszögöl. Morzsák a sziklafogsoron. A szenteltvíz, ha volna itt, valóban áldana, ősszomjat oltana. Kövekkel védik a kőtől a földet, köveken szülnek és kövekkel ölnek, kőforma súlyos jelleget imádnak, hallgatnak mint a kő. Nem is köszönnek, ha elballag a kőpalánkok mellett rakéta-mankón a huszadik század. . TÉMÁNk SÁNDOR: Születésnapodra A félelem, az iszony ne ásson arcodra árkot, legyél a kivételes: ahogy születtél, úgy maradj. Álmot, hitet pazarló erőd: glóriás ifjúság: örökké húszévesen ragyogtasd magad, míg csak élsz Legyél a kivételes: magad megadni képtelen . Szemeket hunyorogtass, ámuljon ellenséged is. jt * ............... . Hírlap-.nnLlptn , HÍRLAP .) Könyvterjesztők — méregen Rendkívül lehangoló az irodalombarátja, ha betérve egy könyvesboltba, beszélgetést kezd a bolti eladóval és annak teljes szókincséből csupán ennyi telik: — Jó könyv, szép könyv, tessék megvenni! Mi tagadás, előfordul ilyesmi, ha nem is minden boltban és nem is minden eladóval. A könyvterjesztő vállalatok mind nagyobb gondot fordítanak arra, hogy a könyvterjesztő apparátusban dolgozók szakmájukban képzettek legyenek. Bár — meg kell mondani — ez a képzés elsősorban kereskedelmi jellegű célokat szolgál, a másik részt — az irodalmi műveltséget — nehezen lehet üzemi képzés formájában megadni. Ez önművelés, egyéni szorgalom és ösztönös érdeklődés kérdése. Hogy ki-ki menyire él ezzel, vagyis a szorgalmas olvasás és irodalmi érdeklődés lehetőségével, az meglátszik egyegy könyvesbolt munkáján. Akad, nem is kis számban, olyan bolt, ahová szívesen tér be az ember egy kis csevegésre, akad viszont olyan is, ahol csak szorosan vett kereskedelmi ügylet, bonyolódik le, percek alatt. Mint mondottuk, a könyvterjesztő vállalatok gondot fordítanak a hivatásos „könyvesek” szakmai műveltségének fokozására, e téren ha van is baj, inkább az ösztönös olvasási érdeklődés hiánya miatt van. Ám a könyvterjesztésben nem csupán hivatásosak tevékenykednek, hanem jutalékért dolgozó bizományosok is. Velük hányadán állunk? Cseppet sem elhanyagolható kérdés ez, hiszen a falusi könyvterjesztést szinte kivétel nélkül bizományosok végzik. Éppen ezért tarthat érdeklődésre az a felmérés, amelyet a Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat felkérésére a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének piackutató csoportja végzett a szövetkezeti könyvbizományosok között, kutatva annak társadalmi összetételét, az olvasáshoz-könyvhöz való viszonyát. A SZÖVKÖNYV 25 üzletébe, valamint, 19 megye 0 földművesszövetkezeti boltjába juttatak el kérdőíveket, amelyekből 1166 érkezett vissza. A tudakozódás első részében a bizományosok foglalkozása, iskolai végzettsége és életkora felől teszek fel kérdéseket. És a válaszok: a terjesztők 57 százaléka nő. A földművesszövetkezeti boltok vezetői és alkalmazottai közül kerül ki a legtöbb bizományos, de közel áll ehhez a pedagógus-bizományosok száma is. Ijesztően kevés viszont a terjesztői hálózatban a termelőszövetkezeti és állami gazdasági értelmiség, mindössze 0,3 százalék. Az iskolai végzettséget iletően eléggé elszomorító a kép- a bizományosok 46 százaléka legfeljebb nyolc általánossal rendelkezik. A szövetkezeti boltok dolgozói között csak kevés érettségizettet találunk, felsőfokú végzettségűt, diplomást egyet sem. Meghökkentő viszont, hogy csak négy általánost, vagy ennél kevesebbet 0,3 százalék, öt-hat általánost, pedig 8,6 százalék végzett. Ilyen szellemi felkészültséggel el lehet-e vajon látni a nagyfokú tájékozottságot, feltételező biztos alapműveltséget igénylő megbízatást? Némi segítséget nyújthat ugyan a sokéve® gyakorlaton alapuló tapasztalat: a megkérdezett bizományosok 24 százaléka 6—10 éve, 12,4 százaléka pedig 10 évnél régebben végez mellékesként könyvterjesztői munkát. Cseppet sem vigasztaló tényeket tár elénk A bizományosok és a könyv című fejezet. A megkérdezettek csupán 31,2 százalékban vallja magát rendszeres olvasónak. A többség, alig, vagy csak időnként olvas. A rendszeresen olvasók legtöbbje a pedagógusok közül kerül ki, a szövetkezeti boltok bizományosai jelentik az alig, vagy keveset olvasókat. Érdekes összefüggéseket árul el az iskolai végzettség és olvasási kedv kapcsolatát kereső kérdéscsoport. Sajnos, még az érettségivel rendelkezőknél is alacsony az olvasási arány, a diplomások közül pedig csupán minden második vallja magát rendszeres olvasónak. A könyvgyűjtésre vonatkozó kérdések is találhatók a kutató íveken. Nos, ezekből kiderül, hogy nincs túlzottan nagy becsülete a könyvgyűjtésnek, ezt elsősorban az értelmiségi bizományosok gyakorolják, de ők sem valamenyien. A szövetkezeti dolgozók és boltvezetők utolsó helyen állnak a házi könyvtár gyarapításában. És mit olvasnak maguk a bizományosok? Az erre a kérdésre adot válaszok sok mindent elárulnak. A listán vezet Jókai, de szorosan követi őt Berkesi, majd Szilvási, Passuth, Mikszáth, Rejtő, Móricz következik. A külföldiek közül Solohovot említik, majd Dumas-t, He mingway-t, Victor Hugo-t Csaknem teljesen hiányoznak a listáról a mai modern irodalom képviselői, sőt mai, paraszti-falusi érdeklődésű íróink is kiszorultak a listáról. Arra a kérdésre: „Az utóbbi időben olvasott könyvek közül melyik tetszett a legjobban? — a megkérdezettek huszonöt százaléka egyetlen könyvet sem tudot megnevezni. A közvélemény-kutatás második részében a terjesztői munkára vonatkozólag tesznek fel kérdéseket. A válaszok szerint legkelendőbbek az ifjúsági művek, majd az útleírások és a magyar klasszikusok. A vers és mezőgazdasági szakkönyv a megkérdezettek egyötödénél kerül csupán említésre. A természettudományos ismeretterjesztő művek a lista 9. helyét foglalják el, a társadalomtudományiakviszont a 20. helyre szorultak. A kérdésekre adott válaszokból a falusi könyvterjesztő apparátusra vonatkozóan komoly következtetést lehet levonni. Mindenekelőtt azt, hogy sokkal többet kell velük foglalkozni, hiszen — banálisnak hat már az ismétlés! — a könyvterjesztés nem csupán kereskedelmi aktus, hanem névművelés is. Annak, hogy a falusi könyvterjesztést végző bizományosok forgalma elég alacsony, nem utolsó sorban oka az olvasottság hiánya, továbbá, mert „többségük tájékoztató, rábeszélő készsége, ízlést formáló képessége korlátozott”. Balogh József 1: 71.