Fejér Megyei Hírlap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

Lázár Ervin irodalmi estje­­ Fehér­váron Nem a külvárosok polos-­­­kafészkében látta meg a vil­­­lágot, s bár gyermekkorát, s ifjúságát nagyrészt pusztán is töltötte, nem cselédviskók-­­­ban lakott, anyja Rácegre- ,­ sen nem az uradalom közös konyháján főzött rántott le­vest, ő mégis — elsősorban — a „Puszták népé”-nek lett és maradt szószólója. Fehérvári diák is volt, nem a legjobb, nem is a leg-­­­rosszabb, ide fűződő élmé­nyei — mint a „Veréb a Jé- s zés szívében” c. novellája ta- j núsítja — nem a legkelle-­­ mesebbe­k. Fehérvárra mégis­­ mindig szívesen jön. Igen, nem először van r­á-­­ lünk, a Jelenkor „gárdája- ej ban” csaknem mindig szere- H pelt, de íróként a 20-i est- K je lesz az első önálló est. fi Vendéglátója, a Velinszky­­ László könyvtár. Nagy gyerek, ha lehet,­­ komoly, áldozatkész, meg­­győződéssel felelősséget vál­­ít­haló felnőtt, ha kell. Közép­iskola tanár, soha nem ta­nított, és tanít ma is. Mert író. Fiatal, tehetséges, nyílt­­szavú, eredeti hangú, az új magyar próza egyik ígére­te. És szerkesztő, az Élet és Irodalom rovatvezetője. Első könyve — a pécsi újságíróskodás alatt — 1964- ben jelent meg: „A kisfiú, meg az oroszlánok” című­­ meseregény. Később a „Csonka csütörtök”, majd az „Egy lapát szén Nelli­kének”,­­­ mindkettő novelláskötet.­­ Legújabb elbeszélését a Kor- T­j társ­a havi számában olvas­hatjuk. Kedden megismerkedhet­nek vele, akik még nem is­merik, találkozhatnak vele, akik már olvasták. Mesét mond nekünk, a nagy gyere­kekének, de megértik a ki­csik is. Egyéb írásaiból a Közgazdasági Szakközépisko­la diákjai mutatnak be rész­leteket. Reméljük, sikerrel. Pesti János A könyv­ügynök vallomása Hogy lekopogjam mindig emelt fővel visszatérek oda, ahol már nem először jártam és szép üzletet kötöttem. Fe­jér megyében a laktanyák­ban és a tanyákban élnek az én vevőim. Most is azért utaztam a Skodámmal né-­­­hány napra Fejérbe, mert új levelet kaptam az egyik ál­lami gazdasági kerületből, ha jól emlékszem a nagy­­hörcsökiből. Azt írták, hogy lehetőleg siessek, mert na­gyobb összegért kíván tőlem vásárolni. Kapaszkodjon meg kérem, egy egyszerű állami gazdasági dolgozó egyszerre ezer forintért vá­logatott nálam, az Állami Könyvterjesztő Vállalat ügy­nökénél. . De tudja miért? Érteni kell az emberek nyelvén, és csak azt szabad ígérni, amit tel­­jes bizonyossággal teljesít­hetünk. És a mi vállalatunk pontosan hat napon belül postázza, szállítja a külde­ményt. A közelmúltban ké­rem, itt jártam az egyik ta­­­­karékszövetkezetnél, hétfőn. És pénteken, amikor újra megfordultam náluk már ki­bontották a csomagot, és azt találták benne, tisztán és sértetlenül, amit rendeltek. Nagyon fontos, hogy milyen állapotban kerül az új, ha szabad mondanom, a szoci­alista irodalom az olvasóhoz. Sajnos azonban, hogy ez a gondosság nem jellemzi va­lamennyi könyvügynök tár­samat. Pedig higgye el, régi róka vagyok a szakmában, és én tudom: tisztességes iro­dalmat, tisztességgel kell ter­jeszteni... (pdf) Vasárnap, 1970. október 18. A szovjet kultúra napjai a belorusz „nyírfácska“ A világhírű szovjet „Nyírfácska” együttesnek van egy fiatalabb, alig tíz éves testvére, a Belorusz Szovjet Szocialista Köztár­saság Állami Népi Tánc­­együttese. A 80 tagú kol­lektíva a szovjet kultúra napjai alkalmával hazánk­ban is vendégszerepel. A budapesti bemutató után Eger, Salgótarján, Debre­cen, Miskolc, Ózd és Cse­pel közönsége is megismer­kedhet tagjainak eredeti művészetével. Vajon mit nyújt majd ez a kollektíva magyarországi vendégszereplése során? Erre a kérdésre válaszolt az APN tudósítójának az együttes művészeti vezető­je és fő táncmestere, Alek­­szandr Opamaszemke. — Három részre oszthat­juk azokat a táncokat, amelyeket együttesünk be­mutat majd a magyar kö­zönségnek. M­indenekelőtt a belorusz népi táncok. A nézők meg­tekinthetik a híres belo­rusz „Ljavohinát”, amely a beloruszok számára ugyanazt jelenti, mint az ukránoknak a „Gopak”, a lengyeleknek a „polka”, vagy a „krakowiak”, vagy a magyaroknak a csárdás. A Ljavohina tartalma egy­szerű: egy fiatal, vidám le­gény, Ljavom magas sarkú csizmát ajándékoz kedve­sének. Ezzel tulajdonkép­pen szerelmet vall. Ezért a ljavohina a szerelem, a boldogság és az ifjúság tánca. A „bicskei” nevű tréfás tánc, amelyet egy kolhoz műkedvelői ünnep­ségén lestünk el, mindig nagy közönségsikert arat. Egyébként a népi táncokat mindig saját értelmezésük­ben mutatjuk be, igyekez­ve megőrizni az eredeti tánc hangulatát, rajzát. Az együttes nem afféle múze­um, hogy aprólékos gondos-i­­ággal másolja a régit. I Minden régi táncot önál­l­­óan „újraolvasunk”. A másik típusba tartozó­­ táncok szűkebb hazánk mai I életéről vallanak, noha I ugyancsak a népzenében­­ gyökereznek. Végül pedig bemutatjuk más népek táncait is, töb­bek között a magyar „sár­kan­tyústáncot”. Nemsokára találkozha­tunk a magyar közönség­gel. Reméljük, hogy tán­cainkban többet látnak meg, mint magát a tán­cot — a nép lelkét. B. Usztyinov (APN) A Belorusz Állami Népi Táncegyüttes vidám száma, a „Pavlinka”, N. Tavozsn­­y­janszkaja és V. Dimitri­je­v előadásában. (apn to­to) GYÁRFÁS ENDRE: Kori jég Hercegovinában A földnek itt már holdja sincs, csak néhány négyszögöl. Morzsák a sziklafogsoron. A szenteltvíz, ha volna itt, valóban áldana, ős­szomjat oltana. Kövekkel védik a kőtől a földet, köveken szülnek és kövekkel ölnek, kőforma súlyos jelleget imádnak, hallgatnak mint a kő. Nem is köszönnek, ha elballag a kőpalánkok mellett rakéta-mankón a huszadik század.­ . TÉMÁNk SÁNDOR: Születés­napodra A félelem, az iszony ne ásson arcodra árkot, legyél a kivételes: ahogy születtél, úgy maradj. Álmot, hitet pazarló erőd: glóriás ifjúság: örökké­ húszévesen ragyogtasd magad, míg csak élsz Legyél a kivételes: magad megadni képtelen . Szemeket hunyorogtass, ámuljon ellenséged is. jt­ * ............... . Hírlap-.n­nLlptn , HÍRLAP .) Könyv­terjesztők — mér­egen Rendkívül lehangoló az irodalombarátja, ha betérve egy könyvesboltba, beszélgetést kezd a bolti el­adóval és annak teljes szó­kincséből csupán ennyi telik: — Jó könyv, szép könyv, tessék megvenni! Mi taga­dás, előfordul ilyesmi, ha nem is minden boltban és nem is minden eladóval. A könyvterjesztő vállalatok mind nagyobb gondot fordí­tanak arra, hogy a könyv­­terjesztő apparátusban dol­gozók szakmájukban kép­zettek legyenek. Bár — meg kell mondani — ez a kép­zés elsősorban kereskedelmi jellegű célokat szolgál, a másik részt — az irodalmi műveltséget — nehezen le­­het üzemi képzés formájá­ban megadni. Ez önművelés, egyéni szorgalom és ösztönös érdeklődés kérdése. Hogy ki-ki menyire él ezzel, va­gyis a szorgalmas olvasás és irodalmi érdeklődés lehető­ségével, az meglátszik egy­­egy könyvesbolt munkáján. Akad, nem is kis számban, olyan bolt, ahová szívesen tér be az ember egy kis cse­vegésre, akad viszont olyan is, ahol csak szorosan vett kereskedelmi ügylet, bonyo­lódik le, percek alatt. M­int mondottuk, a könyv­­terjesztő vállalatok gondot fordítanak a hivatásos „könyvesek” szakmai mű­veltségének fokozására, e téren ha van is baj, inkább az ösztönös olvasási érdek­lődés hiánya miatt van. Ám a könyvterjesztésben nem csupán hivatásosak tevé­kenykednek, hanem jutalé­kért dolgozó bizományosok is. Velük hányadán állunk? Cseppet sem elhanyagolható kérdés ez, hiszen a falusi könyvterjesztést szinte ki­vétel nélkül bizományosok végzik. Éppen ezért tarthat ér­deklődésre az a felmérés, amelyet a Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat fel­kérésére a Magyar Könyv­kiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének piackutató csoportja végzett a szövetke­zeti könyvbizományosok kö­zött, kutatva annak társa­­dalmi összetételét, az olva­­sáshoz-könyvhöz való viszo­nyát. A SZÖVKÖNYV 25 üzletébe, valamint, 19 megye 0 földművesszövetkezeti boltjába juttatak el kérdő­íveket, amelyekből 1166 ér­kezett vissza. A tudakozódás első részé­ben a bizományosok foglal­kozása, iskolai végzettsége és életkora felől teszek fel kérdéseket. És a válaszok: a terjesztők 57 százaléka nő. A földművesszövetkezeti bol­tok vezetői és alkalmazottai közül kerül ki a legtöbb bi­zományos, de közel áll eh­hez a pedagógus-bizomá­nyosok száma is. Ijesztően kevés viszont a terjesztői hálózatban a termelőszövet­kezeti és állami gazdasági értelmiség, mindössze 0,3 százalék. Az iskolai végzettséget il­­etően eléggé elszomorító a kép- a bizományosok 46 százaléka legfeljebb nyolc általánossal rendelkezik. A szövetkezeti boltok dolgozói között csak kevés érettségi­zettet találunk, felsőfokú végzettségűt, diplomást egyet sem. Meghökkentő viszont, hogy csak négy általánost, vagy ennél kevesebbet 0,3 százalék, öt-hat általánost, pedig 8,6 százalék végzett. Ilyen szellemi felkészültség­gel el lehet-e vajon látni a nagyfokú tájékozottságot, fel­tételező biztos alapműveltsé­get igénylő megbízatást? Né­mi segítséget nyújthat ugyan a sokéve® gyakorlaton ala­puló tapasztalat: a megkér­dezett bizományosok 24 százaléka 6—10 éve, 12,4 szá­zaléka pedig 10 évnél régeb­ben végez mellékesként könyvterjesztői munkát. Cseppet sem vigasztaló tényeket tár elénk A bizo­mányosok és a könyv című fejezet. A megkérdezettek csupán 31,2 százalékban vallja magát rendszeres ol­vasónak. A többség, alig, vagy csak időnként olvas. A rendszeresen olvasók leg­többje a pedagógusok közül kerül ki, a szövetkezeti bol­tok bizományosai jelentik­ az alig, vagy keveset olvasókat. Érdekes összefüggéseket árul el az iskolai végzettség és olvasási kedv kapcsolatát kereső kérdéscsoport. Saj­nos, még az érettségivel ren­delkezőknél is alacsony az olvasási arány, a diplomá­sok közül pedig csupán min­den második vallja magát rendszeres olvasónak. A könyvgyűjtésre vonat­kozó kérdések is találhatók a kutató íveken. Nos, ezek­ből kiderül, hogy nincs túl­zottan nagy becsülete a könyvgyűjtésnek, ezt elsősor­ban az értelmiségi bizomá­nyosok gyakorolják, de ők sem valamenyien. A szövet­kezeti dolgozók és boltveze­tők utolsó helyen állnak a házi könyvtár gyarapításá­ban. És mit olvasnak maguk a bizományosok? Az erre a kérdésre adot válaszok sok mindent elárulnak. A listán vezet Jókai, de szorosan kö­veti őt Berkesi, majd Szil­­vási,­­ Passuth, Mikszáth, Rejtő, Móricz következik. A külföldiek közül Solohovot említik, majd Dumas-t, He­­­ mingway-t, Victor Hugo-t Csaknem teljesen hiányoz­nak a listáról a mai mo­dern irodalom képviselői, sőt mai, paraszti-falusi érdeklő­désű íróink is kiszorultak a listáról. Arra a kérdésre: „Az utóbbi időben olvasott könyvek közül melyik tet­szett a legjobban? — a megkérdezettek huszonöt százaléka egyetlen könyvet sem tudot megnevezni. A közvélemény-ku­­tatás második részében a terjesztői munkára vo­natkozólag tesznek fel kér­déseket. A válaszok szerint legkelendőbbek az ifjúsági művek, majd az útleírások és a magyar klasszikusok. A vers és mezőgazdasági szak­könyv a megkérdezettek egy­ötödénél kerül csupán em­lítésre. A természettudomá­nyos ismeretterjesztő művek a lista 9. helyét foglalják el, a társadalomtudományiak­­viszont a 20. helyre szorul­tak. A kérdésekre adott vála­szokból a falusi könyvter­jesztő apparátusra vonatko­zóan komoly következtetést lehet levonni. Mindenek­előtt azt, hogy sokkal többet kell velük foglalkozni, hi­­­szen — banálisnak hat már az ismétlés! — a könyvter­jesztés nem csupán kereske­delmi aktus, hanem névmű­­­velés is. Annak, hogy a fa­lusi könyvterjesztést végző bizományosok forgalma elég alacsony, nem utolsó sorban oka az olvasottság hiánya, továbbá, mert „többségük tájékoztató, rábeszélő kész­sége, ízlést formáló képessé­ge korlátozott”. Balogh József 1: 7­1.

Next