Fejér Megyei Hírlap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-21 / 273. szám

­ Szombat, 1970. november 21. A pedagógusok továbbképzéséről jobbító szándékkal... Örömmel töltött el, ami­kor a Hírlap november 15- iki számában „Még egyszer a pedagógusok továbbk­épzé­­séről” címmel­­ olvastam Koncz Lászlónak, a Tovább­képzési Kabinet vezetőjének cikkét, válaszul korábbi ész­revételeimre. Sajnos szándé­kom nála nem talált meg­értésre. Olyan dolgokra kap­tam feleletet, melyeket írá­som gondolat- és indulat­menete nem tételezett fel s nem érdemelt meg. Koncz László támadásnak vélte — hangvételükben is egészen más — megállapításaimat. Szabad legyen hát ezúton, az érdekelt közvélemény előtt ismét szót kérnem. Kik azok a „közemberek”, akik szerintem a „hallgatás­­belegyezés” elvét vallják? A falvakban és a tanyákon ta­nító pedagógusok, akik — évtizedes tapasztalatom sze­rint — rengeteg munkájuk, személyes problémáik terhe mellett is — hű végrehajtói a meg-megújuló tanterviek­nek. Ám a nevelési értekez­leteken és a továbbképzé­seken viszonylag kevesen hallatják szavukat. A továbbiakban hadd mondjam meg, kiket tartok a kívülállóknak és fennállók­nak. Az előbbiek — szerin­tem a „nem-pedagógus”, de közügyekben szót emelő gondolkodók, funkcionáriu­sok, írók, újságírók, akik, habár csak a mindennapi pedagógus-gondok jelensé­geit ismerik is — többnyire lényeget látóan nyilatkoztak meg. A felülállók esetében az országos irányító szervekben tevékenykedőkre gondoltam. Számtalan okos, odafigyelés­re méltó írást olvastam tő­lük. Ezek után világos, hogy én nem a kívül- és­ felülállók véleménynyilvánítását kifo­gásoltam — balgaság is lenne —, hanem a gyakorló pedagógusok vitakészségének elégtelenségét. A felügyelők munkáját szintén egész más hangszerelésben írtam és értelmeztem. Hogy cikkem­ben milyen kényszerről be­szélek? — Természetesen nem határozatok kényszeré­ről, hanem a helyzetek, a körénk sereglő feladatok szo­rításairól. Egy-egy gyerek sorsáról dönteni de nagy fe­lelősség a pedagógus számá­ra! A felügyelettel megbí­zott kollégáknak is vannak ilyen dilemmái , minél na­gyobb gonddal dolgoznak, annál inkább. Hiszen mun­katársat kell minősíteni. S most megismételve is alá­húzom, egy felmérés sem ad­hat teljes képet. Szólok még a továbbkép­zések előadóiról is. Semmi­lyen gyakorlati meggondo­lásból nem cáfolható egy­­egy szakterület alkotó embe­rének személyes varázsa, személyes jelenlétének szük­ségessége. Néhány példával alá is támasztom meggyőző­désemet. A polgárdi Peda­gógusok Klubjában már két esztendő óta továbbképzés is folyik. És minden esetben al­kotó szakemberek közremű­ködésével. Ha­­ hát cikkem­ben a másodlagosság veszé­lyeiről szóltam, a klub ve­zetőjeként előzőleg már tet­tekkel bizonyítottam annak elkerülhetőségét. A pedagó­gusok gyakorlati oktató-ne­velő munkájával természete­sen más a helyzet. Sok ki­váló teljesítményű kortárs­sal dol­gozom együtt én is. S éppen ők tudják, hogy saját elméleti munkájuk igencsak másodlagos, öveges profesz­­szor vagy éppen Szemere Gyula szellemi produkciói mellett. S ráadásul öveges és Szemere nemcsak „elmé­leti téren van otthon”, ha­nem a „mindennapi iskolai életben is”. Úgy vélem: a közérdekű dolgok jobbító szándékú, fe­lelős bírálata, a féltő-segítő töprengések bátor kimondása — nem sértés. Inkább egy indokoltan magasabb igény bejelentése. Hiszen a közel­jövő sürgető feladata: a „Cinca-patak partján is egész Európát kell terem­teni !” Pásztohy Domokos ai Őszintén, az ügy közös A pedagógus munkájának természetéből következik, hogy „ha égni akar, melegíteni és világítani”, egész élete során mindig újra és újra, fáradhatatlanul ma­gába kell fogadnia szaktár­gyai, valamint a pszichológia és pedagógia újabb tudomá­nyos eredményeit. Nagyon megnyugtató szá­munkra — akik a „felülál­lók” véleményét képvisel­jük — Pásztohy Domokos­nak az a megállapítása, hogy „fővonalaiban — tartalmá­ban és céljaiban — sokat­­ígérő” az új továbbképzési rendszer. Merjük remélni, hogy rajta kívül még nagyon sok gyakorló pedagógus véle­ménye is hasonló. A „hallgatás, beleegyezés” álláspontját mi sem tartjuk rendjénvalónak! Szeretnénk a továbbképzés vonatkozásá­ban a jövőben méginkább hallani, megismerni a gya­korló pedagógusok legszéle­sebb tömegeinek az igényeit, kívánságait. A központi út­mutatásokat figyelembe véve, elsősorban a „közemberek” igényeit szeretnénk a tovább­képzési munka során a leg­messzebbmenőkig kielégíteni. Nem szabad azonban fi­gyelmen kívül hagyni, hogy a továbbképzés új, korszerű elképzeléseinek megvalósítá­sában még nagyon a kezdet kezdetén vagyunk. Lehet, hogy „negatív mozzanatok” is fellelhetők munkánkban. Csak hálásak lehetünk az olyan „szakmájukra igényes értelmiségi embereknek” — amilyennek Pásztohy kollé­gánkat is tartjuk — ha az esetleges hibáikra felhívják a figyelmünket. Örülünk a kritikának, az őszinte szóki­mondásnak! Hiszen az ügy, amiért dolgozunk, közös ügyünk! Pásztohy Domokos cikké­nek gondolatmenetével itt­­ott vitába kell szállnunk. Nem szerencsés például szembeállítani a továbbkép­zés irányításában is aktívan érdekelt szakfelügyelőket „az általános iskolák falai közé szorult” pedagógusok­kal. Úgy gondolom, túl va­gyunk már azon, hogy szak­­felügyelőink „néhány óralá­togatás tapasztalata alapján kényszerülnek” értékelést ad­na a nevelők munkájáról. Ezt senki sem kéri tőlük, sőt óvjuk őket az ilyen „értéke­léstől”. Az eddigi eltelt rövid idő­szak tapasztalatai alapján úgy látjuk, hogy hasznos, színvonalas továbbképzési formáról van szó. Egyébként — tudatosan — a területek számára történő kárderkép­­zést szántuk a szemináriu­mok elsődleges céljául. Pász­tohy Domokos cikkében azt veti a szemünkre, hogy „a pedagógusok egy viszonylag kicsiny rétege docensek és kandidátusok által képezte­­tik”, míg a tanárok többsége csak másodkézből juthat a korszerű ismeretekhez, az újabb tapasztalatokhoz. Igazat kell adnunk ab­ban, hogy a másodkézből szerzett ismeretek hatásfoka csökken. De elképzelhető-e, hogy az ország minden egyes szakmai munkaközösségét a szaktudományok alkotó mű­velői oktassák? Ennek elle­nére — megfelelő szervezés­sel — megvalósítható, hogy évente egy-két esetben vi­dékre is eljusson egy-egy központi előadó. Az elmúlt években számos jó példa volt erre. Kelemen László könyvére hivatkozva­­ „elszomorító­­nak” tartja azt a feltételezést, hogy e közel 400 oldalas ké­zikönyv anyaga „nem képezi az irárányító munkára is al­kalmasnak ítélt tanárok már régen elsajátított és rendsze­resen alkalmazott ismeretét”. E kézikönyv tényleg alkal­mas arra, hogy az oktató­nevelő munka egyik legfonto­sabb egyszeregye legyen. Valóban minden pedagó­gus munkaasztalán ott volna a helye. De tegyék szívükre a kezüket a pedagógus kollé­gák, ott van-e minden mun­kaasztalon? Sajnos, még na­gyon sok nevelői könyvtárból is hiányzik. Merjük remélni, hogy Pásztohy Domokosnak, a pedagógusok továbbképzésé­ről közreadott gondolatai és az azokhoz fűzött fenti meg­jegyzések is felhívják a pe­dagógus közvélemény figyel­mét a téma fontosságára, és új­abb gondolatokat, nemes elhatározásokat ébresztenek kiáltásainkban. Metzger János, vezető szakfelügyelő A FEJÉR-VESZPRÉM MEGYEI MÉH VÁLLALAT Székesfehérvári telepe FELVÉTELRE KERES: 3 NŐI SEGÉDMUNKÁST. Hajtik­? Székesfeh­érvár, Rácz utca 5. ___________________191 267. A szerkesztőség megjegyzése A szerkesztőség egyetértéssel fogadta Pásztohy Domokos, gondolatébresztő észrevételeit a pedagógusok továbbképzé­séről, mert úgy vélte: jobbító szándékkal íródott. Koncz László válasza sok kérdés helyes megvilágítása mellett — kis­sé a sértődöttség alapállásából íródott. Pásztohy kérésére a szerkesztőség lehetőséget nyújtott a félreértések tisztázására. Különösen örülünk Metzger János szakfelügyelő hozzászólá­sának, aki példáját adta annak, hogyan kell a bíráló meg­jegyzéseket fogadni. Megértéssel! Mert aki egy fontos közügyben szót kér, az sajátjának érzi az ügy sikerét. (Ezzel a szerkesztőség, a ma­ga részéről, a nyilvános eszmecserét befejezettnek tekinti.) HÍRLAP Színjátszó rendezők továbbképzése Az amatőr színjátszó moz­galom az utóbbi években előbbrelépett. Új formák, új rendezői elvek honosodtak meg a színpadon. Ezzel el­lentétben az együttesek ve­zetői, rendezői nem részesül­tek képzésben e témakörben. Ezt az adósságot törlesz­tendő, a Megyei Művelődési Központ rendszeres tovább­képzést tart számukra. A rendezők havonta stúdió­foglalkozáson találkoznak, ahol az eszmecserét egy-egy jó együttes fellépése is ser­kenti. Az első találkozó no­vember 22-én lesz Fehérvá­ron, a művelődési központ­ban. Százezer tétel A budapesti Szabó Ervin Könyvtár megjelentette „Bu­dapest történetének bibliog­ráfiája” című kötetet, mely méreteiben világelsőséget él­vez. A tematikus rendezés­ben közel 100 ezer tétel sze­repel. A legrégibb időktől 1900-ig minden témakört felölel, mely a fővárosra, egyes kerületeire, főbb intéz­ményeire jellemző. Színház MARY, MARY... Hallottam, hogy jó a Mary­, Mary. Szomszédaim mond­ták: meg kell nézni... Ám, ha megkérdeztem volna, ki a szerzője, bizonyára elhallgat­tak volna. A közönség köré­ben ugyanis alig ismert Jean Kerr amerikai írónő. Könnyedséget, szellemes hangulatot szugeráló cím. Remek szereposztás, érdekes rendezés. A színpadi cselek­ményt figyelve, szellemes for­dulatain derülve, olykor el­gondolkozik az ember: mi hiányzik még? ... Valami gondolati többlet, amin kissé eltöprengünk, amin esetleg vitatkozunk, átélve így a má­­­sodlagos alkotás folyamatát? Ezúttal nem csalódtunk várakozásunkban. A néző azt kapta, amit várt. Nem félre­vezető a cím! A Mary, Mary valóban kedves, szellemes vígjáték. „Szellemes darab, úgy, hogy közben közönségét meg­kíméli a legszerényebb szel­lemi igénybevételtől is” — írja Sass György a Film, Színház Muzsika kritikájá­ban. A fővárosi József Attila Színház fehérvári előadása megerősíti a fenti véleményt. Jean Kerr valóban szellemesen könnyed darabot írt. Ismeri­­a házassággal járó szokványos bonyodalmak megoldását. Recepttel szolgálhat­ Bob és Mary, a válni készülő házas­pár több-kevesebb huza­vo­­na után, boldogan egymásra talál. A történet az Egyesült Államokban biztosan tipikusan amerikainak, Európában pe­dig tipikusan európainak tartják. Ezért is van sikere világszerte. A Mary, Mary 1961 és 1964 között a Brod­­way-n 1445 előadást ért meg. A József Attila Színházban két éve játszók. Székesfehérváron szintén többször bemutatták. Siker­rel. Ezúttal is remekül szórako­zott a közönség. Örkényi Ist­ván, a fordító jóvoltából egé­szen „magyar módra” pöröl­­tek egymással a szereplők. A sűrű poénra épített, jól játsz­ható szöveg valósággal per­gette az előadást. Érződött, ho­gy repertoár-darabot lá­tunk, a színészek biztonság­­érzete, játékkedve hamisítat­lan hangulatot­­ teremtett. Kár, hogy az utolsó felvonás­ban növekvő helyzetkomi­kum bohóckodásba fulladt. Olykor a színészek nevetőiz­mait is próbára tette. Az ötszereplős darabból Kállai Ilona játéka emelke­dett ki. Mintha rászabták volna a Mary, Mary címsze­repét. A színházban tiszta szív­ből derültünk, bár a mű nem vette igénybe agysejtjeinket, helyben „fogyasztottuk el”. És végül mégiscsak tanulság­gal tértünk haza: jó ha kö­rülnézünk házunk táján, mert olykor az a bizonyos harma­dik a szerelmi háromszögből a saját lakásunkban ólálko­dik. Kulich Erzsébet halálozás Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy felejthetetlen jó édesanyánk, anyósunk, nagy­anyánk és rokonunk ÖZV. ZÁKÁNY! EÜTRÉNÉ szül. Szalai Mária f. hó 18-án, életének 74. évé­ben, hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése f. hó 23-án, hétfőn du. fél három órakor lesz a Sóstói temetőben. A gyászoló család Lakás: Szivár, Vörösmarty tér 5, 4333 SPORTRUHÁZATI CIKKEK NAGY VÁLASZTÉKBAN! Gyermek bőrtalpas korcsolyacipő 242,— Ft Durábel sport félcipő 289,— Ft Durábel sport bakancs 362,— Ft Téli sport félcipő 305,-------- 326,— Ft-ig Jégzokni, sísapka, kucsma, sport pulóverek, sí és korcsolya NAGY VÁLASZTÉKBAN. FÉRFI SPORTCIPŐKET 12 HAVI GARANCIÁVAL ÁRUSÍTUNK! SPORT-HANGSZERBOLT SZÉKESFEHÉRVÁR, Kossuth utca, 4250. Egy perc— magyarul Karácsonyi káposzta Az illetékes beül az íróasz­tala mögé, papírt lapoz, ce­ruzát helyez mellé, szemü­veget igazít — és nyilatko­zik. Például arról, hogy s mint lesz majd a télen, ami­kor esik a hó, megérkez­nek-e akkor is az élelmiszert szállító autók? „Talán azt kellene elmon­danom, biztosíthatjuk vásár­lóinkat, élelmiszerf­éleségek­­ből, a karácsonyi időszakban szokásos más áruféleségből kielégítő lesz az ellátás ...” Az illetékes még mást is mondott, hiszen sok­féle áru tartozik a karácsonyi, vagy általában a téli ellátáshoz. Miután végzett, szemüve­get igazított és elégedetten ■mosolygott, pontosan elmon­dott mindent. Aki a nyilatkozatot hall­gatja, olvassa, éppen a pon­tosságot keresi, mert kíván­csi, mit is kapunk kará­csonyra? És vajon mit­­ az ünnepi asztalra? Egy sereg feleséget. Pedig én is, más is, nem szíveljük sem az algá­kat, sem az élelmiszer és a papucstalp között éppen át­meneti állapotban levő vala­milyen ennivaló-féleséget. A nyilatkozó nem is gon­dolt arra, hogy az ő talán­os szerénysége egyúttal bizony­talanságot is kifejez, és ez csak fokozódik, bizonyos­ bi­zonytalansággá válik a sze­rűség kifejezéssel. A hovato­vább divatos formává előlé­pett szerűség, féleség igazi jelentése egy még nem, vagy m­ár nem állapota annak, amit mondok. Lehet a féleség, szerűség is jó kifejezés, ha valóban bizonytalan vágyaik abban, amit mondok. A tengerből frissen kihalászott algára gondolva csakis a féleség jut eszembe. Igaz, néha nem is kell az algára gondolni, csak egy rosszul sikerült, agyon­nyomott kenyérre nézni a boltban. Az is majdnem­­majdnem csak kenyérféle­ség ... De a téli időszakra nem ilyenféle dolgokkal akarja ellátni az illetékes a vásárlókat. Az ünnepi asztalra — a nyilatkozó is arra gondolt, csak helytelenül mondta —­ élelmiszerfélék bőségét te­remtik meg. Lesz káposzta, lesz bele lapocka, mellette kocsonyahús, dió és mák, jobbnál-jobb élelmiszerf­élék, nem pedig bizonytalan, ki tudja micsoda a feleségek. (v. i.) Kérés a pusztáról A kiscséripusztai diákott­hon diákjaitól kaptunk leve­let, amelyet ezúton továbbí­tunk a 14. sz. AKÖV illeté­keséhez. Hatvan felsőtagozatos pusz­tai általános iskolás utazik be naponta Polgárdiba és vissza onnan a pusztára, mi­velhogy a felsőtagozatosokat Polgárdiba körzetesítették. Az iskolabusz reggeli indu­lási ideje háromnegyed hét­kor van, hét órára már bent vannak az iskolában, nyolcig csak csiviteléssel töltik az idejüket. Délben fél egykor van vége a tanításnak, de a busz csak fél kettőkor viszi őket haza. Ilyen módon sok idő kiesik az életükből, ame­lyet hasznosan eltölthetnének a diákotthonban.­ Arra kérik az AKÖV-öt, amennyiben lehetséges vol­na, fél nyolckor vigye be őket az iskolába és háromne­gyed egykor haza. bj HUNGARY SZERKESZTŐKET, LAKATOSOKAT, FÉMCSISZOLÓKAT, MARÓSOKAT, KÖSZÖRŰST, FÉRFI BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOK/ TAKARÍTÓNŐKET, továbbá: állandó jelleggel fiatalkorú fiúkat és lányokat 6 órás munkakörbe. Jelentkezni: „fémmunkás” Vállalat Székesfehérvári Gyára, Székesfehérvár, Seregélyesi út 184/7. Telefon: 28—96/18. Megközelíthető: 10-es és 14-es autóbuszjáratokkal. 3860. A „fémmunkás“ Vállalat SZÉKESFEHÉRVÁRI GYURA felvételre keres: AZONNALI BELÉPÉSSEL

Next