Fejér Megyei Hírlap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 10. szám

4 A világrekordok világrekordere A káprázatos sportered­mények korszakában már harcedzett lett a sportvilág. A szovjet Alekszej, akit 1970. január 26. óta ismer a sportvilág, minden képzele­tet felülmúlt, s még a harc­­edzett sokmilliós szurkolótá­bort is izgalomba hozta. Alekszejev* a világ leg­erősebb embere január 26- án Velikie Lukiban 595 ki­lós összetett eredménnyel állította fel élete első világ­csúcsát , és december 26- án Dnyepropetrovszkban 625 kilóval a huszonhatodikat... Hogy milyen óriás léptekkel haladt előre, arra jó példa a Zsabotyinszkijjal való össze­hasonlítás. Zsabotyinszkij legjobb eredménye 590 kiló volt — Alekszejev rövid idő alatt 35 kilót vert rá. Ami­kor 1964-ben Zsabotyinsz­­kij­­ 212,5 kilós eredményt ért el lökésben, kalapot emeltek a világ összes erő­művészei. Alekszejev ma már 222 kilóval tartja nyomás­ban (a lökésnél sokkal ne­hezebb gyakorlatban) a vi­lágcsúcsot, lökésben pedig 229.5 kiló a legjobbja. Alekszejev —550 kilóról most már a 645 beszél... — A szuper súlycsoport ne­vezetes alakjai: 372.5 kg: Strassberger (né­met) 1929. 400,— kg: Luhaar (észt) 1936. 450,— kg: Davis (amerikai) 1951; 512.— kg: Anderson (ameri­kai) 1955; 550.— kg: Vlaszov (szovjet) 1961; 590.— kg: Zsabotyinszkij (szovjet) 1967; 625,— kg: Aiekszejev (szov­jet) 1970. Túl a megyehatáron Tél a Mátrában A dermedező bükkök csupasz ágai remegve haj­­longanak a metsző szélben. A karcsú zöld fenyőket óriás hósubák takarják el, csak­­ néhol villan elő üde friss szí­nük és barna tobozuk, amelyből éhes madárkák csipkednek sovány eleséget. Mindenütt hó, mindenütt fenséges csend. Messzire hallatszik a leg­kisebb zaj és oly kellemes-­ nek tűnik, mintha csilingelő szánkó száguldaná a hegye­ket, völgyeket. Ismerős a tej­­szinű táj, amely fent a hori­zonton találkozik s szinte egybeolvad. Látásom elvész a messzeségben és gondola­taim megrévednek. Emlékek gyülekeznek, régi ismerős­ként sorakoznak elém. Mert nekem itt minden ismerős. Ismerős a csend, a jókedvű­en csilingelő hangok, az utak, a fák, a hófedte hegyek, a lábam alatt nyikorgó hó­­forgácsok mind, mind idézői emlékeimnek. Olyan ez a vi­dék, mint egy tartalmas re­gény, amit ha negyedszer ol­vasunk, akkor is mindig újat fedezünk fel benne: szóra­koztat, gyönyörködtet. Nehéz lenne az egész Mát­rát bebarangolni, ezért ma­radjunk a hegység szívében, Mátraházán, ahol megfigyel­hetjük az egész vidék vérke­ringését, lüktetését. Itt van az autóbuszjáratok gócpont­ja. Amíg az Ikaruszok fel­­kúsznak a havas szerpenti­neken, a benne ülők tágra­­nyílt­­szemekkel fürkészik a táj szépségeit. Azután a vég­állomásnál elkezdődik a pa­kolás. Ródlik zörögnek, sílé­­cek csattognak. Az élmény izgalmától hevített csevegés jelzi, hogy megérkezett a pesti járat." No, de kik szállnak ki az autóbuszból? Nemcsak spor­tolók, hanem az ország min­den tájáról jövő, üdülésre vágyó emberek. Közöttük feltűnően sok a parasztem­ber. Ilyenkor télen ők is jobban tudnak időt szakíta­ni, hogy egy kicsikét felfris­süljenek. De jönnek munká­sok, tisztviselők, mérnökök, postások, vasutasok is sokan. Az egyik paraszt bácsikat alaposabban megfigyeltem. Fekete keményszárú csizma, pödrött bajusz.''Amikor kilé­pett az autóbuszból körüljár­­tatta szemét, ameddig csak el lehet látni, aztán félhan­gosan megjegyezte önmagá­nak: na, jól van! Olyan volt ez a jelenet, mint amikor a gazdaember végignéz portáján és­­min­dent rendben talál. Aztán a bácsika megfogta bőröndjét és elindult a Béke üdülő felé. Egészen addig kísértem szememmel amíg el nem ta­karta előlem egy havas, bo­zontos fenyő. A Napsugár üdü­lő előtt vi­dám hócsatának lehetünk részvevői. Két idősebb em­ber kezdte. Orvul megdobál­ták a lányokat, no, de azok sem voltak restek viszonozni, aztán lassan az egész üdülő bekapcsolódott ebbe a vidám küzdelembe. Pár perc alatt kipirultak az arcok a csípős hidegtől. Tovább indulunk. Hazánk „teteje”, Kékes felé. Vigyázni kell a déli sípályán, mert egyre-másra bukkan­nak elő, és a szél sebességé­vel surrannak el mellettünk a sízők. Ez az ő téli birodal­muk. Bár a versenyzők in­kább az északi pályát vá­lasztják, ami Parád felé ve­zet. Az meredekebb, veszé­lyesebb, s akik jól tudják ke­zelni a síléceket, azok in­kább ott siklanak le. Amíg felér az ember gya­logosan erre a 1014 méteres csúcsra, bizony alaposan megizzad. Itt fent jólesik egy pohár forralt bor. Jellegzetes lát­vány mindenütt: fiúk és lá­nyok kenik, dörzsölik, vaxol­­ják a síléceket. — Nagyszerű síidő van! — mondogatják egymásnak a fiatalok. Érdemes figyelni őket. Felcsatolják a­­ léceket és egymást biztogatják az in­dulásra. Azonnal észrevesz­­szük, hogy ők még kezdők. Próbálgatják a mozdulato­kat, mint tánciskolában az első lépéseket. Aztán ki-ki biztosan, vagy bizonytalanul nekimerészkedik a lejtőnek. Jókat mulatnak azon, hogy a cimbora nagyokat esik, s úgy tápászkodik fel, akár egy mozgó hóember. Az ilyen látványosságok­nak mindig akadnak nézői. Ezek közül szeretném bemu­tatni az úgynevezett „álalpi­nistákat”. Hogy kik ezek? Vidám emberek, csak feltű­nően turistának öltöznek. Nagy, nehéz szöges bakan­csokban, hátukon hátizsá­kokkal közlekednek. No, de hogyan közlekednek? Autó­buszon! Mátraházán­ felülnek a kékesi buszra, aztán Kéke­sen az Utasellátóban egy pár virsli után megisanak két­­három nagyfröccsöt és a kö­vetkező járattal visszamen­nek Mátraházára. Persze, be­lelépkednek térdig a hóba, hogy igazi turista kinézetük legyen. Aztán szép, tréfás történetekben mesélik el él­ményeiket arról, milyen ne­héz volt megmászni a 900 méteres Saskőt és milyen ne­héz volt a menekülés az elől a hatalmas vadkan elől, ame­lyik az erdő rengetegében üldözőbe vette" őket. Ezekbe az elbeszélésekbe a hallgatók bele-bel­etüsszentenek, akár­csak Háry diákja. De azért szórakozásnak kitűnő, ami­kor hamuszürkévé változik a világosság és lassan, észre­vétlenül sötét terítő hajlik a Mátrára. Mert este elcsende­sül a havas tájon messzire hallatszó csilingelő nevetés. De a sötétség nem rekeszti el az életet. Az üdülőkben viharos kártya és sakk-csa­tákban folytatódik a nappali vidámság. A Sport bárjában megszólal a tánczene. Nin­csenek olyan fáradt lábak, amelyek ennek ellenállná­nak. S mire eljár az idő kel­lemes fáradsággal térnek nyugovóra mindannyian: a csizmás baranyai paraszt­bácsi, a­ki talán életében először jár ilyen helyen, a szegedi fonólányok, akik pi­ros arccal hógolyóztak és a többiek. Kialszanak a villa­nyok, a fák elsusogják az ősi hegy dalát, s ezzel rin­gatják álomba a szendergő­ket. Aztán magára marad a természet. Friss hóban für­dik meg a táj. A fenyőfák is kifoltozzák szakadt fehér ru­hájukat, hogy holnap még nagyobb csevegő örömmel költözhessen közébük az élet. V. Gy. HÍRLAP A nemzetközi játékvezetés időszerű kérdései Friedrich Seipedt, a hatva­nas évekig működő, világhí­rű osztrák FIFA-játékvezető, az UEFA Játékvezető Bizott­ság elnöke nyilatkozott a nemzetközi játékvezetés idő­szerű kérdéseiről. — Milyen céllal alakult 1968. őszén és kikből áll az UEFA Játékvezető Bizott­sága? — Az UEFA a nagy euró­pai labdarúgó­kupa-küzdel­­mek zavartalan lebonyolítá­sa érdekében hívta életre saját játékvezető bizottsá­gát. Tagjai: Giulio Campa­­rati (Olaszország), dr. Karol Galba (Csehszlovákia), dr. Wraslaw Kaslinski (Lengyel­­ország) és Arthur McMullen (Anglia). Egy-egy bizottsági tag hatáskörébe tartozik az a­dott európai körzetben mű­ködő játékvezetők ellenőrzé­se és értékelése. További feladataink: az UEFA já­tékvezető-keret összeállítása a nemzeti szövetségek jelö­lése alapján, a játékvezetők küldése az UEFA által ren­dezendő kupa-mérkőzések­re. Játékvezetői tanfolyamok Szervezése és­ vezetése a sza­bályok egyes gyakorlati al­kalmazása céljából. Szorós és tartós kapcsolatok kiépí­tése a nemzeti szövetségek játékvezető testületeivel. Vé­gül:­­javaslatok és módosítá­sok kidolgozása a játéksza­bályokkal kapcsolatban. _ Milyen eredménnyel zárult az UEFA által leg­utóbb Firenzében rendezett játékvezetői tanfolyam? — Az UEFA Játékvezető Bizottságának a sportág tör­ténetében első ízben sike­rült e tanfolyamra mozgósí­tani Európa 33 országának 99 éljátékvezetőjét. Firenzé­ben megvitattuk a FIFA - döntvényeket, szabályma­­gyarázatokat, azok egysé­ges alkalmazása céljából. Ezzel kapcsolatban kiadtunk játékvezetőinknek egy olyan gyűjteményt, mely részletes, és egyöntetű leírásai, ma­gyarázatot tartalmaz min­den szabálytalanságra vo­natkozóan. Ismertettük az UEFA-tornák adminisztra­tív rendelkezéseit. Az UEFA Játékvezető Bizottságának módjában állt megismerni, egy­­máshoz közelebb hozni Európa különböző területein lakó, élvonalbeli játékveze­tőit. Ezenkívül meghívtunk olyan neves szakvezetőt is mint: Helmut Schön, a Német SZK szövetségi ka­pitánya. — Melyek voltak az ön által­,„Mit vár az UEFA Eu­rópa élvonalbeli játékveze­tőitől?” címmel tartott elő­adásának főbb szempontjai? — Beszéltem — többek között — az egységes sza­bály-alkalmazásról. Játék­vezetőinktől erélyesebb, ha­tározottabb fellépést kértem a durva játékkal és a sport­szerűtlenségekkel szemben. Kértem, arra törekedjenek, hogy a botrányos jelenetek eltűnjenek Európa labdarúgó pályáiról. — Mit tart ön jelenleg a nemzetközi játékvezetés idő­szerű megoldásra váró kér­désének? — A már felsoroltakon kí­vül élvonalbeli játékvezető­inknek még nagyobb tekin­télyt kell szerezniök, hogy erélyesen és határozottabban léphessenek fel a jelenlegi labdarúgásban elharapódzó szabálytalanságokkal szem­ben. A játékvezetők helyze­te, éppen a tekintélycsökke­nés, valamint a mérkőzések­ről készült film-, és tévé­­közvetítések, nem utolsó sor­ban a labdarúgás elü­zletiese­­dése miatt rendkívül megne­hezedett. A ma játékvezető­jével szemben tehát, elsőren­dű követelmény: a tekintély, a sportszerű megjelenés, a megfelelő fizikai erőnlét, in­telligencia és a helyesen al­kalmazott játékvezetési tak­tika. — Hogyan tudja egyeztetni hivatását és sportbeli elfog­laltságát? — A kettő összehangolása neon könnyű. Különösen, hogy életem a játékvezetés jegyében zajlik, szabad időm minden percét, évtizedek óta ennek az ügynek szentelem. Először mint aktív játékve­zető, majd az osztrák játék­vezetők elnöke, végülis most­­már több mint két esztendeje az UEFA Játékvezető Bizott­ságának elnökeként műkö­döm. Higyye el nekem, hogy ez teljesen kitölti életemet. Hát igen! Van némi nehéz­ség a sport és a hivatás kö­zött, amelyet úgy próbálok áthidalni, hogy­ a hazai sport­beli elfoglaltságomat lecsök­kentem. Még nagyobb aka­rással és minden erőmmel szeretném szolgálni „az euró­pai nagy család” érdekeit. Ment a labdarúgás szép, nagyon szép dolog ... — S. I. — Szerda, 1971. január 13. szánkózni, haj de jó! Gyermekzisivajtól volt han­gos vasárnap délelőtt Ördög­hegy és környéke. Itt rendez­ték meg a székesfehérvári, városi úttörőolimpia baj­nokságot a téli sportágakban, összesen 46-an indulta­k, a különböző számokban az út­törőknél, emellett lebonyolí­tották a felnőtt férfi és az if­júsági fiú lesi­kló versenye­ket is. Egy hét múlva ugyan­itt rendezik majd meg a me­gyei döntőket, de mint a szö­vetségből értesültünk, ed­dig a fehérváriakon kívül nevezés még nem érkezett. Szánkóversenyek: Leányok. A-csoport: 1. Var­ga Erika (Schönherz ált. isk.). B-csoport: 1. Takács Mari­ann (II. Rákóczi Ferenc ált. isk.). Fiúk. A-csoport: 1. Molnár Mihály (Ének-Zenei), 2. Tóth József (Ének-Zenei), 3. Nagy Sándor (Kossuth Lajos ált. isk.). B-csoport: 1. Nagy Attila (Ének-Zenei), 2. Horváth Fe­renc (II. Rákóczi Ferenc), 3. Kenikker János (II. Rákóczi Ferenc). Lesiklás: Üttörő leányok: 1. Marek Edit, 2. Marek Eszter (mind­kettő II. Rákóczi Ferenc ált. isk.). Fiúk: 1. Briglesz János (Kossuth ált. isk.), 2. Mordé­­nyi Csaba (Ybl ált. isk.). Biatlon verseny: Üttörő leányok: 1. Marek Edit, 2. Maréig Eszter. Fiúk: 1. Briglesz János, 2. Mordényi Csaba. Megyei síverseny, lesiklás. Férfi felnőttek: 1. Kiss Szi­lárd (MüM. 327.) 22,2, 2. Ma­rék Miklós (Vízügy) 22,8 p. Ifjúsági fiúk: 1­. Baltavári Tibor (József A. Gimn.) 23,4­ p., 2. Kapási Márton (Gép­ipari T.) 25,3 p., 3. Dorner Tamás (József A. Gimn.) 25,6 P­ Biatlon verseny: Felnőttek: 1. Kiss Szilárd (MüM. 327.) 13,25 p., Ifjúsá­gi fiúk: 1. Binder Károly (Gépipari T.) 10,40 p., 2. Bal­tavári Tibor (József A. Gimn.) 11,25 p. 3. Kiss Kálmán (Vasvári Gimn.) 11,29 p. Vajon ki lesz a szánkózás győztese? Várakozásteli pilla­natok a rajt előtt­­ (Kabáczy Szilárd felvételei) Briglesz János az úttörők mezőnyében biztosan nyerte a lesikló­ versenyt Mi van az angol fegyelemmel ? A angol labdarúgás úgy kezdte az Új évet, hogy néhány sztárjá­nak halványult a ,,fénye”. Bobby Moore az angol válogat­­tott és a West Ham United csa­patkapitánya, klubjának legutób­bi fontos bajnoki mérkőzéséről maradt ki a büntetésből. Előző­leg ugyanis — mint az már nap­világot látott — kupamérkőzés előtt éjszakai lokálban találtak rá három, ugyancsak West Ham játékos társaságában. Ugyanilyen bajok vannak J. Greavessel, Moore csap­at­társ­ával is, aki nemrég még az angol Lab­darúgás gólkirálya volt és ma már inkább csak kilengéseiről híres. Felütötte a fej­ét­­ a fegyelme­zetlenség a Manchester United­­nél is. M. Busby, aki visszavette a csapat vezetését, Bestet, az észak-ír csillagot tiltotta el 14 napra, mivel a játékos többször elkésett az edzésről, sőt egyik­másikon különböző kifogásokkal meg sem jelent. Moore játékostársai­ nevében javulást ígért, a közönség azon­ban egyre elégedetlenebb. Mind­untalan felvetik a kérdést: mi van azzal a sokat hangoztatott nagy angol fegyelemmel? Moore-nak egyébként még a bogotai ügyét sem tudták telje­sen elfelejteni. Semmi eljárás nem történt ugyan ellene az em­lékezetes ,,ékszer-ügy” miatt, de sokan még mindig nem látják teljesen tisztázottnak a kérdést. A nagy közvéleményt ugy­anis az­zal nyugtatták meg, hogy az ék­szerlopást az angol labdarúgó válogatott ,,megzavarására” használták fel a dél-amerikaiak. Állandó beszédtéma angol lab­darúgóberkekben a Manchester United nagy ..visszaesése. Nem­igen értik, hogy olyan klub, amelynek tagja többek között Bobby Charlton és Law, hogyan kerülhetett ilyen nagy hullám­völgybe.

Next