Fejér Megyei Hírlap, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Szombat, 1971. május 1. XXVII. évfolyam, 102. szám * Ára: 1 forint : ' / fsalíjLi ! AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A munka kongresszusa előtt­ ­h­árom és félmillió szervezett ' ' dolgozó képviseletében gyűlnek a napokban egybe Bu­dapesten, az Építők Rózsa Fe­renc Művelődési Házának sok pntos tanácskozást látott nagy­termében a magyar szakszer­vezetek XXII. kongresszusának küldöttei. Az elmúlt hónapok egymást követő nagy belpolitikai ese­ményei, a párt X. kongresz­­szusa, majd a képviselő- és tanácstag-választások után a szakszervezetek kongresszusa is választ ad majd a kérdésre: hogyan állta ki a próbát a gyakorlatban az elmúlt négy esztendőben folytatott poli­tika. Jóllehet a kérdésre igenlő választ adott, s a cselekvésre irányította a figyelmet a párt kongresszusa, majd ezt köve­tően a választásokon hazánk felnőtt lakossága, a szakszer­vezeti kongresszus ezek után következő állásfoglalását még­sem tekinthetjük formálisnak. Aldr-­csak egy kicsit is szemmel tartotta a kongresszust meg­előző szakszervezeti tanácsko­zásokat, vagy tanulmányozta a SZOT nemrég nyilvánosság­ra hozott kongresszusi jelenté­sét, láthatja: a négy esztendő jelentős eredményei mellett a megoldásra érett problémák sokaságát tárják majd a kong­resszus elé. A kongresszusi jelentés is mutatja: a Szakszervezetek Országos Tanácsa ki akarja tágítani a kongresszusi terem falait, azt akarja, hogy a szer­vezett dolgozók együtt gondol­kodjanak, alakítsák ki véle­ményüket nemcsak a szakszer­vezetek tevékenységéről, ha­nem a munkájukat, a minden­napi életüket érintő sok-sok kérdésről is. Már a kongresz­­szus előtt a dolgozóknak mód­juk nyílt arra, hogy ennek­­a fontos dokumentumnak az is­meretében lássák el újabb megbízatásokkal képviselői­ket. Évekkel ezelőtt, amikor még sok formális vonás volt a szak­­szervezeti mozgalomban és nem is rendelkezett a mai ön­állósággal, szűkebb volt te­vékenységének hatóköre és természetesen megosztottabb, korlátozotabb a felelőssége is. Az elmúlt években azonban megnőtt a mozgalom szerepe, önállósága államunk demok­ratikus rendszerében. A nép­­gazdasági tervezésben ma már egyetlen lényeges köz­ponti intézkedést sem hagy­nak jóvá a szakszervezetek vé­leményének előzetes kikérése nélkül; közismert, hogy meg­kapták a szakszervezetek a vé­tó­jogot; vannak kérdések, amelyekben nem lehet dönte­ni egyetértésük nélkül, mások­ban anélkül, hogy kikérnék véleményüket. A kongresszusi jelentés bí­rálja az üzemi demokrácia fejlődését gátló vezetői maga­tartást, munkamódszereket; javasolja az iparágak, az üze­­mek közötti bérarányok felül­vizsgálását; intézkedéseket javasol a vállalati nyereség­­hajszolásából eredő áremelések ellen éppúgy, mint a szociá­­­lis intézkedések, beruházások elhanyagolása ellen; javasol­ja a gyermek­intézmények há­lózatának bővítését, új mun­kásszállók építését, a régiek korszerűsítését, stb. Egyoldalú lenne azonban a szakszerve­zetek szerepének növekedését csak az érdekképviselet néző­pontjából szemlélni. A mozga­lomnak ugyanennyire fontos feladata, hogy segítője szer­vezője legyen az építő mun­kának, a szocialista munka­versenynek, a dolgozók szak­mai képzésének, kulturális nevelésének. Kezdeményeznie, támogatnia kell minden olyan tevékenységet, amely közvet­lenül vagy közvetve eredmé­nyesebbé teszi az építmun­­kát és­ megteremti az alapot a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek további javításá­hoz. Nagyszerű eredményekről számolhat be a kongresszus; a szocialista brigádmozgalom­­ban több mint egymillió két­százezer dolgozó vesz részt. Ők a kezdeményezői a jobb munkának, ők az elsők, ha ál­dozatot kell vállalni, példa­mutatóan vesznek részt a köz­ügyek intézésében. Munkájuk­kal, magatartásukkal erősítik társadalmunk szocialista jel­legét, gyarapítják az új típusú emberi, közösségi kapcsolato­kat kifejező vonásokat. Minden jel arra mutat, hogy a kongresszus egyik központi kérdése lesz az üzemi és a szakszervezeti demokrácia to­vábbfejlesztésének témája. A demokratizmus erősítését szin­te mindenütt, igényelték a kongresszust előkészítő ta­nácskozások felszólalói. Ma már minden feltétel adott ah­hoz, hogy növeljük a dolgozók részvételét a vállalati gazdál­kodásban, a döntések kialakí­tásában. Feladat a szakszer­vezeteken belüli demokrácia növelése, erősítése is. Sokhe­lyütt ugyanis csak a választott szervek hatásköre bővült, csak a képviseleti demokrácia fej­lődött. Pedig legalább ennyi­re fontos a közvetlen demok­rácia fejlődése, a dolgozók te­vékeny bekapcsolódása a szakszervezeti munkába. A szakszervezeti közvéle­mény nem szenzációs dönté­seket vár a kongresszustól, ha­nem reális értékelést a végzett munkáról és olyan munka­­programot, amely egységbe fogja a három és félmillió szervezett,dolgozó törekvéseit, erőfeszítéseit, s tág teret ad az alkotó kezdeményezések­nek. Jy­ájus elsején, a munka ün­nepén szeretettel üdvözöl­jük a munka kongresszusának valamennyi résztvevőjét,­­ köztük — a külföldi testvér szakszervezetek képviselőit — és sok sikert kívánunk felelős­ségteljes megbízatásuk telje­sítéséhez. (RS) Összehívták az országgyűlés alakuló ülését A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Az Elnöki Tanács az Al­kotmány 18 paragrafusa (5) bekezdése alapján az or­szággyűlés alakuló ülését 1971. május 12-én (szerdán) délelőtt 11 órára összehívta. Az alkotmányos állam­­rendünk gyakorlatának megfelelően Fock Jenő, a kormány elnöke — mivel a kormány megbízatását a korábbi országgyűléstől kap­ta — kérte az Elnöki Ta­nácstól a kormány felmen­tését. Az Elnöki Tanács a kérést elfogadta, a felmen­tést megadta és egyben megbízta a kormányt, hogy az újjáválasztásáig — a je­lenlegi összetételben — in­tézze a kormányzati ügye­ket. Az Elnöki Tanács módo­sította a népi ellenőrzésről szóló, 1968. évi V. törvény, valamint a bíróságok népi ülnökeinek választásáról szóló, 1960. évi 6. számú törvényerejű rendeletet. Felavatták Marx és Engels szobrát Budapest közterületi díszeinek sorában új, monumentá­lis képzőművészeti alkotást avattak pénteken: Marx és Engels közös emlékművét­­ a Jászai Mari téren. Az avató ünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Aczél György, Benke Valéria, Nemes Dezső, Németh Károly, a Politikai Bi­zottság tagjai, továbbá az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány több tagja; részt vett a politikai, a társadalmi és a kulturális élet sok ismert személyisége. Ünnepi beszédet Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára mondott. (Az emlékművet lapunk ünnepi mellékletében mutatjuk be Olvasóinknak.) átadták a város vándorzászlót a megyei építőknek Pénteken, a munkásosz­tály nemzetközi seregszemlé­jének előestéjén került sor a Minisztertanács és a SZOT Elnökség vörös vándorzász­lajának átadására a Fejér megyei Építőipari Vállalat­nál. Az ünnepségen, amelyen jelen volt Herczeg Károly, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Tapolczai Jenő, a megyei tanács elnöke, Sza­­lontai Lajos, az ÉFEDOSZ titkára, Benkő György, az SZMT elnöke, Khaut And­rás, a KISZ megyebizott­ságának első titkára, dr. Tilinger István, a székesfe­hérvári városi tanács elnöke, dr. Keresztúri Sándor, az ÉVM főosztályvezetője, va­lamint a vállalat gazdasági,­­párt-, ifjúsági és szakszerve­zeti vezetői, Padányi Mi­hály, az építésügyi és város­­fejlesztési miniszter helyet­tese nyújtotta át a kitünte­tést Kiss József igazgatónak. Dunaújvárosban helyére emelték — 54 méter magasra — a víztorony 905 tonna súlyú kelyhét a Vízügyi Építő Vál­lalat emelő csoportjának dolgozói, Nagy László főműve­zető irányítása mellett Kiváló áruház Elmúlt évi munkája ered­ményeként Kiváló Áruház címet nyerte el a Székesfe­hérvári Centrum Áruház és veszprémi fiókja. Az erről tanúskodó oklevelet a napok­ban a Centrum Áruházak kereskedelmi igazgatója nyújtotta át zázi ünnepségen a két áruház kollektívájá­nak. Aki járt Veszprémben, és ismeri, látta a szép, új áru­házat, az fogalmat alkothat arról is, hogy mennyivel ne­hezebb lehet a munka a Szé­kesfehérvári áruházban, amely semmiféleképpen nem felel már meg a célnak, szűk, a vásárlók a szó szoros ér­telmében majd kidöntik a falait, egy-egy forgalmasabb napon egymást tapossák az emberek. Nem könnyű itt vásárollni sem, mert hiába van a sok szép áru, ha a vá­sárló nem láthatja, nem fér­het hozzá, ez a jelenlegi kö­rülmények között szinte le­hetetlen. De nem könnyű el­adni sem, az eladók szinte emberfeletti munkát végez­nek a huzatos, szűk, zajos és talpalatnyi munkaterülete­ken. Az áruház eladótere mindössze 516 négyzetméter — nyolcvan eladó szolgálja itt ki a vásárl­ókat, s hason­lításul írjuk ide a veszprémi Centrum Áruház adatait, amely 4040 négyzetméter alapterülettel, 1850 négyzet­­méter eladótérrel rendelke­zik. Ráadásul a székesfehér­vári áruházhoz szűk, kiesi raktárak, egymásra zsúfolt irodák járulnak, nem is be­szélve a dolgozók számára nélkülözhetetlen mosdók, öl­tözőik hiányáról. Az elmúlt évben egymilli­ó vásárlót szolgálta­k ki, de leg­alább háromszor-négyszer ennyire tehető a nézelődők, az érdeklődők száma, akik­kel az eladóknak természe­tesen foglalkozni kell. A ta­valyi forgalom 108 és fél mil­lió forintot tett­ ki, 7,3 száza­lékkal több volt az előző évi­nél. Az egy eladóra eső havi 138 200 forintos forgalom a vidéki Centrum Áruházak között a legmagasabb. — Ez elsősorban abból a tényből is adódik — mondja Ha­rza Ferenc, az áruház igazgatója —, hogy bár szük­séges volna, de képtelenek vagyunk elhelyezni több dol­gozót a pultok mögött. Mind­annyian nagyon várjuk már, a vásárlókkal együtt, hogy felépüljön a­z új, korszerű áruház, ahol nemcsak vásá­rolni lesz kényelmesebb, de eladni, az árut bemutatni is. Addig is újabb piacok fel­kutatásával, előnyös beszer­zésekkel az áruház vezetői azon igyekeznek, hogy a jól ellátott, bő és választékos árukészlettel rendelkező áru­házaik közé tartozzanak. Az áruk bő választékán, a meg­felelő raktári készleten túl, alapvető szempontnak tekin­tik, hogy állandó jelleggel legyen a pulton mindenfajta olcsó áru is. Az osztályok ve­zetőit anyagilag is érdekelt­té tették az olcsó áruk tartá­sában, beszerzésében. Az áruk beszerzésénél, vá­sárlásánál az áruház vezető­sége közvetlenül is támasz­kodik az eladók ismeretére: egy idő óta maguk szerzik be az árut, azt vásárolnak, amit el tudnak adni , amit a ve­vő, is keres. A fehérvári Centrum Áru­ház dolgozóinak többsége törzsgárd­a-tag, akik hosszú évek, évtizedek óta a válla­lat dolgozói. Sokan közülük kiváló dolgozói, elismert munkásai a szakmának. Ez alkalommal is gyarapodott a kitüntetett dolgozók száma: Soós Imréné eladó a Belke­reskedelem Kiváló Dolgozója elismerést, öten pedig Kiváló Dolgozó oklevelet kaptak. (Kiss Attila rajza) É­ljen május 2 ? rí *-rmv4.

Next