Fejér Megyei Hírlap, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-01 / 283. szám

Hasznon „szórakozás" Felelősség a fiatal dolgozókért Ki ásta ki a csatabárdot? A zebra a gyalogosoké Isi u­tán... G­azdálkodásunk, kereskedel­münk mindennapjaiban egy­re sűrűbben hangzik: az az üz­let, amelyben nagy fantáziát, hasznot láttunk, sajnos keveset hozott, vagy éppen csak egy az egyben megállt a bolt. Utóla­gosan kapkodunk a fejünkhöz, és ott is kaparjuk ahol nem viszket, mert elmulasztottunk előre kalkulálni, számolni, amit már a föníciaiak is tud­tak, és sok hasznos tapasztala­tot hagytak vissza a tárgyban a görögök, a rómaiak, de a ha­zai kereskedők és mezőgazda­sági uradalmak is. Mégis, úgy viselkedünk, mintha csak most kezdenénk járni tanulni ezen az úton, holott kismillió ragyogó tapasztalat és módszer közül válogathatnánk. Olyan gazdag a civilizált emberiség e tevé­kenységi tárháza, hogy szinte vétek fel nem használni, a kor termelési és értékesítési szelle­mének megfelelően moderni­zálni. A gazdaságok, az állami mezőgazdasági nagyüzemek, a termelőszövetkezetek csalódá­sainak hátterében is ezt a fo­gyatékosságot leplezhetjük le. Azt a fogyatékosságot, misze­rint az adott termelő üzem ve­zetői magukra hagyatkozva pró­bálkoztak üzleti haszonnal szá­molni. Holott minden valamire való mezőgazdasági nagyüzem­ben ott található a könyvelés, ez az adminisztrációs szerve­zet, amely a legtöbbet tehetné a különféle termelési, értéke­sítési ügyletek, vállalkozások szelektálásában, a megfelele­­lőbb kiválasztásában. A szocia­lista gazdálkodás sokoldalú modernizálása mellett úgy tűnik, mintha e téren lemaradtunk vol­na. Még akkor is, ha a megál­lapítás nem egyformán érvé­nyes, minden állami gazdaságra és termelőszövetkezetre. Kétségtelen, hogy a nagyüze­mi könyvelés fejlődése relatíve semmiképpen nem bírálható. A gazdálkodásnak, a termékfor­galmazásnak ma már megnyug­tató a rögzítése. A gazdasági tények pontosan följegyeztetnek, sőt egyes ágazati elszámolá­sokban utólagosan az önkölt­séget, a 100 forint költségre számolható eredményt is meg­bízhatóan kimutatják. Általá­ban takarékosságra, a különfé­le költségek mérséklésére szo­rítják, ha kell az ágazatokat. Esetenként már-már a kicsinyes­ség határát súrolva, mert hiány­zik az a fajta nagyvonalúság, ami nélkül ténylegesen csak ol­csó vásári számvevővé degra­dálódik a könyvelő. A kor kö­vetelménye, maga a közgazda­ság fejlődése ad ilyenféle értékelést, bírálatot a nyilván­tartásszerű könyvelésről. Ahhoz azonban, hogy gyor­sabban igazodjék, korszerűsöd­jék az egyébként technikailag és technológiailag modernizált gazdaságban a könyvelés, a közvetlen vezetésnek kell felol­dania a „fékeket”­. Pontosab­ban: a gondolkodásmódon kell változtatni. Korszerűbb észjá­rással kívánkozik gondolkodni, hogy az üzleti egyenlet megol­dása ne jelentsen nagy koc­kázatot. Hogy az a könyvelés, mely eddig kedvezően fejlődött, képes legyen arra, hogy elvé­gezze az elemzést az összes va­lamennyi összefüggés ismereté­ben, hogy ha kell kezdemé­nyezni legyen képes, máskor pe­dig megóvni a gazdaság veze­tését a ballépéstől. H­ogy a könyvelés ezután ne afféle „eső után köpönyeg” maradjon a holnap számára, hanem olyan fajta „jelző"-rend­­szer, amely érzékeny műszer­ként figyelmeztet, mikor kell a „köpönyeget” felvenni. (Pdf) FEJÉR MEGYEI I M-— ■ nK­T«J»«g-up-■ - ni N­ ' WI I I II—N­ ■ .■■"——■»I—­I AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Is párbeszéd folytatódik Párt- és szakszervezeti vezetők a tárgyalóasztalnál Kedden, november 30-án az SZMT székházában tár­gyalóasztalhoz ültek a Vas-, Fém- és Villamosenergia­ipari Dolgozók Szakszerveze­te, a megyei pártbizottság és a Szakszervezetek Fejér me­gyei Tanácsa vezetői, hogy elemző megbeszélésen átte­kintsék megyénk „vasas” üzemeinek helyzetét, megha­tározzák a tennivalók sor­rendjét, s a véleménycseré­ben kikristályosodott állás­pont alapján vigyék maga­sabb szakszervezeti és állam­­hatalmi szervek elé megol­dásra váró feladataink legsú­­lyosabbjait. A mindvégig teljes nézet­­azonosság alapján lefolyta­tott eszmecserén a szakszer­vezet központi vezetőségének tárgyalócsoportját Méhes La­jos a szakmai szakszervezet főtitkára vezette. A megyei pártbizottságot Herczeg Ká­roly első titkár, a Szakszer­vezetek Fejér megyei Taná­csa tárgyaló csoportját Pál­­falvi András vezető titkár képviselte. A kora délelőtti óráikban megkezdődött esz­mecserét Pálfalvi András vi­taindító beszámolója nyi­totta meg. Ebből kitűnt, hogy megyénk dolgozóinak mintegy 50—51 százaléka tartozik a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgo­zók Szakszervezetéhez. Tehát amikor e látszólag szűk szak­mai réteg helyzetéről — munka- és életkörülményei­ről — beszélünk, tulajdon­képpen megyénk lakosságá­nak is a felét közvetlenül és közvetve érintő kérdésről van szó. Szakszervezeti vo­natkozásban ide tartozik a Videoton, a Dunai Vasmű, a S­ZIM székesfehérvári Köszö­rűgépgyára, az Ikarus és a Nehézfémöntöde is, tehát évi tíz milliárd forintnál is na­gyobb volumenű termelési érték, s a legnagyobb üze­mekről lévén szó: a beruhá­zások nagy hányada is e te­rületen létesül, s fejti ki ha­tékonyságát. Éppen ezért örvendetes az, amit Pálfi elvtárs a szakszer­vezethez tartozó üzemek ter­melékenység-növekedéséről mondott: az év első felében 11 százalékukak termeltek többet mint az előző eszten­dő azonos időszokában, s en­nek több, mint kétharmad részét termelékenységgel biz­tosították. Az arányaiban és haté­konyságában jelentős terme­lésbővítés azonban nem je­lenti azt — állapította meg a vitaindító beszámoló, — hogy nincsenek gondjaink az említett üzemekben, vállala­toknál. Éppen ezért a továb­biakban főként a fejlődés le­hetőségeit akadályozó gon­dokról, feladatokról volt szó. S ha csak címszavakban akarnók megfogalmazni a csaknem egésznapos tanács­kozás témáját, akkor is hosz­­szú felsorolás következnék most, hiszen a beruházások­tól kezdve az átlagos bér­­színvonalig, ezen belül pedig az egyes szakmák közötti bérarányokról és bérarány­talanságokról éppen úgy szó esett, mint a szociális lé­tesítményekről, a munkaerő­­mozgásról, a következő évek munkaerő-ellátottságának le­hetőségeiről, a munkaerő képzettség és egyéb szempon­tok szerint csoportosítható összetételéről, a balesetvéde­lemről, a túlórákról — ezen belül az úgynevezett fekete túlóráztatás különféle elszá­molási manipulációiról —, a nyereségképzés jelenlegi és távlati prognózisairól, s nem utolsó sorban a szakszerveze­tek egyre növekvő felelőssé­géről az említett témakörök­kel kapcsolatban. Néhány nagyüzem, ponto­sabban iparági gondok súlyát hordozó vállalatunk nap­i és távlati gondjairól is sok szó esett a tanácskozáson. Her­czeg elvtárs például a fel­adat minden vonatkozásában érzékeltette az Ikarus fejlesz­tési célkitűzéseit akadályozó gondokat, s szinte folytatva a megyei aktívan megkezdett gondolatsort, országos és­­nemzetközi érdekeltségek összefüggésében sürgette, hogy mielőbb kerüljön orszá­gos fórum elé az Ikarus, mint a hazai járműfejlesztési program szerves része. A tanácskozás után az SZMT székházának tanács­termében Bárányos József, a központi vezetőség titkára aktívaértekezleten tájékoz­tatta a Vas-, Fém- és Villa­­mosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó üzemek, vállalatok szakszer­vezeti titkárait az eszmecse­réről. Kátay Antal VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Szerda, 1971. december 1. XXVII. évfolyam, 283. szám * Ára: 80 fillér Kisiparosok az óvodáért „WC műszakot, 20000 forint értékben” Hétfőn kora délután a Fi­nommechanikai Vállalat bri­­gádvezetői értekezletén csat­tant fel az egyetértő taps a székesfehérvári óvodai prog­ram társadalmi erővel törté­nő megvalósításához való hozzájárulás jeleként. Két órával később, a székes­­fehérvári és székesfehér­vári járási kisiparosok tag­gyűlésén töltötte be egyetér­tő taps az új székház tanács­termét, amikor Bartus Já­nos véleményt kért: hozzájá­ruljanak-e a járás és a vá­ros kisiparosai a millenniu­mi óvoda létesítéséhez. A javaslat átgondolt, s tö­mören fogalmazott volt: já­ruljanak hozzá a kisiparosok száz műszakkal, összesen húszezer forint értékben a mill­enniumi óvoda létesíté­séhez. E hozzájárulás egy­részt szakmunkával, más­részt a nem építőipari jelle­gű ipart folytatók részéről az e célra létrehozott kilenc­tagú bizottság megállapítása szerinti összeggel történik. A kisiparosok csatlakozá­si elhatározását Marton Já­nos kőműves fogalmazta meg Az országos központ részéről Lánczi István fejezte ki el­ismerését a város és a járás kisiparosainak. Ezt követően Gubics István, a székesfe­hérvári Városi Tanács álta­lános elnökhelyettese szólalt fel. Többek között elmondot­ta, hogy az elhangzott felszó­lalásokból is kitűnt, a kis­iparosok tudják, érzik és ér­tik, hogy pártunk és kormá­nyunk bízik a kisiparosok­ban, számít rájuk, hasznos tevékenységükre a közép és hosszútávú terveinkben is épít. Ugyanakkor az is ki­csendült ezen a tanácskozá­son, hogy kisiparosaink is bíznak a pártban és kormá­nyunkban, s e kölcsönös bi­zalom megnyilvánulása az is, hogy a millenniumi óvoda ügyében megtestesülő tár­sadalmi méretű összefogásból a maguk erejéhez mérten, részt kérnek és vállalnak a járás és a város kisiparo­sai is. Az új KIOSZ-székház első ízben adott otthont a járás és a város kisiparosai idő­szakos taggyűlésének. S mert nemcsak az óvodai hozzájá­rulás kérdését kellett meg­vitatni ezen a fórumon, ért­hető, hogy a tanácsterem zsú­folásig megtelt, s jónéhá­­nyan álltak is, amikor Bo­rostyán János, a járási és városi szervezet titkára meg­kezdte a beszámoló ismerte­tését. Alapvetően tovább javult a kisiparosok szolgáltatási tevékenysége az elmúlt tíz hónapban is. Székesfehérvá­ron különösen a peremterü­leteken érezhető jelentős ja­vulás, kivételt képez a Ma­roshegy, ahol sajnos még mindig hiányoznak az alap­vető szolgáltatást végző kis­iparosok. (Folytatás a 3. oldalon) Küldööttválasztó közgyűlések Hasznos tapasztalatok. Je Javo&statek Jó néhány termelőszövet­kezetben megtartották már azokat a küldöttválasztó köz- és részközgyűléseket, ame­lyeken beszámolnak a terü­leti szövetségek elmúlt négy évi tevékenységéről. E köl­csönös eszmecserék folyta­tódnak a héten is és a ter­vek szerint december 8-ig megyénk valamennyi közös gazdaságában lezajlanak. A Mezőföldi Tsz-szövetség terü­letén eddig hét, az Észak- Fejér megyei szövetsége tag­szövetkezetei közül 27 ter­melőszövetkezet tagsága jött össze, hogy meghallgassák a beszámolót, megválasszák a küldötteket. Melyek az eddigi mezőföldi tapasztalatok? Az egyik az, hogy a tag­ság egyértelmű helyesléssel fogadta a javaslatot, misze­rint egy-egy gazdaságból két­­két küldöttet delegálhatnak a területi szövetségbe. Eddig a küldött általában a tsz­­elnök volt, most viszont a „második” — úgymond — „közülünk való”. Úgy ér­telmezik ezt, hogy a jelölő­­bizottságok a legtöbb helyen második küldöttként, kétke­zi munkást, tagot javasolnak, akik majd rendszeresen részt veznek a szövetség küldött­­­gyűlésein és be is számol­hatnak munkatársaiknak az otthallottakról. Mondhatnák többen: a beszámolás köte­­­­lessége lett volna eddig is a küldöttnek. Igyekeztek­­ is részletesen bemutatni a sző­-, vétség tevékenységét. Hogy nem jutottak el minden em­berhez? Még, ezen sem le­het csodálkozni, hiszen az el­nöknek — valljuk be őszin­tén — ezen kívül sok más teendője is van. Nemcsak Nagyvenyimen, de másutt is azt remélik, hogy a most megbízott „kettős” pótolja a jövőben ezt a hiányt. Az északiak küldöttválasz­tó közgyűlései közül a csák­­várit tartják a legjobbnak. A tsz elnöke, Hollósi Vilmos ismertette a szövetség ed­digi tevékenységét. Helyesel­ték valamennyien, hogy a szövetség sok hazai és kül­földi tapasztalat­cserét szer­vezett, amelybe nemcsak a tsz-vezetőket, a tagokat is bevonták. Ugyancsak jónak tartják, hogy a közösség irányításában részt vevő szakemberek számára rend­szeresen tartanak informá­­ció-szolgáltatás,,, igényével előadásokat", tanfolyamokat. A tennivalók közül ebben a­­ községben ,azt„javasolták, a szövetség az I­dfVvJigi­­él eré­lyesebben szorgalmazza, hog£ a . termelőszövetkezet, mint a termelő vállalat,­­­­bármilyen ügyben .egyenra­ngú­ partner­ként* t.Ítygvalt­ HSsV­o az érté­kesítő vagy felvásárló szer­vekkel. Ülést tart az MSZMP KB A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak ülését 1971. december 1-re, szerdára, összehívták. A Politikai Bizottság a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseinek, valamint az 1972. évi népgazdasági terv és költségvetés irányelveinek, és a Központi Bizottság 1972. évi mun­katervének megtárgyalását javasolja az ülés napi­rendjére. (MTI) Nyári ízek ◦ raktárban — Fel­készülten várjuk a telet és a tavaszt — mondják a MÉK Vállalatnál, és a szá­mok alátámasztják ezt a ki­jelentést. 560 vagon burgo­nyát, 60 vagon vöröshagymát, 40 vagon káposztát, 80 vagon almát, és más zöldség- és gyümölcsféleségből is nagy mennyiséget raktároznak. Ez az árukészlet 20 százalékkal több a tavaly forgalomba hozottnál. A zöldséget és gyümölcsöt részben saját tárolóikban he­lyezik el, másrészt bérelt hű­tőházakban és termelőszö­vetkezeteknél 1 336 '‘ vagon burgonyát a vállalat raktá­raiban."a,, többit ..pedig a du­naújvárosi Vörbe Csillag, a­­ sárbogárdi Kossuth, a cecei Béke, a sájoskomáromi Győ­zelem­­és , a kislángi Béke Tsz-ben tárolják .A vörös­hagymát... a lájoskomáromi GyöZel¥íH-t és"a "táti Petőfi Tsz-nél helyezték el. Tizenöt vagon befogadó­­képességű hűtőházban kör­,­t és fejeskáposztát raktároz­nak. Más­ megyéből hozzák az almát — Kiskör­ösről, Soltvadikertről —, sárgarépát és a petrezselymet. Hogy a havas, téli hóna­pokban se akadozzon az ellá­tás, minden kirendeltségei annyi árut tartanak raktá­ron, hogy egy ideig utánpót­lás nélkül is kielégíthessék a lakosság zöldség-gyümölcs szükségletét. A MÉK vállalat tartósító üzemében eddig 12 vagon ká­posztát savanyítottak és még 10 vagont készítenek az idén. A káposztán kívül 920 má­zsa uborkát, 360 mázsa pap­rikát, 280 mázsa paradicso­mot és 30 mázsa cseresznye­paprikát tartósítottak. . Az átépített üzemben jö­­vőre már alkalmazzák a me­leg, steril tartósítási mód­szert, ami befőttek készítését is lehetővé teszi majd. M. L.

Next