Fejér Megyei Hírlap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-03 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJ­ETEK, Szerda, 1972. május 3. XXVIII. évfolyam, 102. szám * Ára: 80 fillér FEJÉR MEGYÉK | AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA (■­) Május lobogói alatt (Fotó: Kabáczy) Székesfehérvár : 2­8 ezren Tíz óra tájban 28 ezer résztvevővel kezdő­dött meg a fehérváriak ünnepi felvonulása. Megszólaltak a harsonák és elhangzott Pál­­falvi Andrásnak, az SZMT első titkárának köszöntője. Röviddel ezután a televízió is megkezdte az ünnepség részleteinek közvetítését. A képer­nyő bemutatta a József Attila Gimnázium ta­nulóinak pompás tornabemutatóját, majd a kamera végigpásztázott a felvonulókon és a belvárosi házakon, amelyek mögött úgy tűntek fel a korszerű lakónegyedek magas épületei, mint a város magasra ívelődött fejlődésének messziről látható jelképei. A felvonulást másfélezer úttörő és KISZ-es fiatal nyitotta meg. Közben ismételten tapsra verődött a nézők tenyere: először a beloian­­niszi görög táncosok, majd a ,,Szocialista kul­túráért” jelvénnyel kitüntetett Fejér megyei Népi Együttes tánca aratott nagy tetszést. Az üzemek közül a Vörös vándorzászlóval kitüntetett SZIM Székesfehérvári Köszörűgép­gyárának dolgozói nyitották meg a sort, majd valóságos zászlóerdő közepette tűnt fel a Videoton ismert emblémája. A Videoton felvonulói külön zenével és kedves látványos­sággal is szolgáltak: az agárdi és gárdonyi úttörő fúvószenekar kék ruhába öltözött cso­portja tette színessé a képet. Éppen olyan nagy tapsot kaptak, mint a gyár sportolói, akik közül a motorosok dübörgő gépeiken lovagol­va mutatták be ügyességüket. Ezt követően fekete harisnyás, finom szí­nekben csillogó alufólia szoknyába öltözött lányok vezették a Könnyűfémmű sok sikert elért dolgozóinak menetét, majd az IKARUS menetében két új, pompás busz mutatta be a formatervezés szépségeit. Felzúgott a taps, amikor közölte a hangos­beszélő : — Köszöntjük a Fejér megyei Építőipari Vállalat dolgozóit, akik jó munkájukkal az elmúlt évben 815 lakás helyett 1016 lakást adtak át megyénk és városunk dolgozóinak. A könnyűipari és tanácsi vállalatok sorában a Pamuttextilművek, a VOR székesfehérvári üzeme és a Bőrgyár egyaránt látványos gép­kocsikkal vonultak fel, a Bútoripari Vállalat bemutatta új termékeit, a Nyomdaipari Vál­lalat gépkocsiját pedig ötletesen elhelyezett plakátok díszítették, köztük az, amelyik erre a napra készült: „Éljen a 28. szabad május 1!” — Jaj, de szép!... — hangzott fel az elis­merés, amikor megjelentek a Szolgáltató Vál­lalat gépkocsijai; a városkaput, az országal­mát és egy óriási virágkosarat formáltak ki a virágokból. Az Ingatlankezelő Vállalat gép­kocsijából a békét jelképező galambok röp­pentek ki az ég felé, majd lópaták csattogtak az aszfalton: az igari, lajoskomáromi, mező­­szilasi és sáripusztai lovasokat tapsoltak a nézők. „Éljen a megbonthatatlan munkás—paraszt szövetség!" hirdette a transzparens, amely mögött nagy számmal vonultak fel a három fehérvári tsz dolgozói. Menetüket a Vörös­marty Tsz népi táncosainak bemutatója tette színessé. Felsorolni is lehetetlen, hogy mennyi lát­ványosság következett még ezután: magasba röppenő léggömbök, feldíszített járművek so­kasága, a hűtőház Mirelit-eszkimó figurája, az Adatforgalmi Vállalat temérdek ínyencsé­get bemutató kocsija, az Albaker szép lányok­kal szebbé tett hatalmas emblémája és sok minden, amihez a katonazenekaron kívül még a Vendéglátóipari Vállalat népi zenekara is szolgált muzsikával menet közben. A közalkalmazottak, pedagógusok, orvos­­egészségügyi intézmények felvonulói, majd a MÁV, a Volán, a Posta és számtalan más vállalat és intézmény dolgozói folytatták ez­után a menetet. És ahogy a fiatalok kezdték a felvonulást, fiatalok is fejezték be: a MüM intézetek szak­munkástanulói. Ekként foglalta jelképes ke­retbe a 28. szabad május vidám ünneplését az ifjúság: népünk jövője, jövőnk népe ... „ (Fox) Sárbogárdi nagygyűlés a Hősök terén Sárbogárdon még soha nem volt ennyi ember má­jus elsejei ünnepségen: a nagyközség központjában, a Hősök terén nyolc-kilenc­ezren gyűltek össze, hogy meghallgassák Herczeg Ká­rolynál, az MSZMP Közpon­ti Bizottsága tagjának, a me­gyei pártbizottság első titká­rának ünnepi beszédét. Már kilenc óra előtt zász­lós, virágos csoportok tűntek fel a kiterjedt település távo­li utcáin, hogy aztán — pon­tosan tíz órai kezdettel — elvonuljanak a díszemelvény előtt. Az általános iskolások kezdték a sort: kis zászlócs­kákkal, májusfák alatt, da­lolva, hurrázva vonultak a gyerekek. A gimnázium, a nagyközségi tanács költség­­vetési üzeme, aztán az Aranykalász és a Kossuth Tsz menete következett. Fel­díszített gépkocsival érkez­tek a szövetkezetiek, friss kenyérrel, sült malaccal, bor­ral jelképezve termékeiket. A felvonuló üzemek leg­nagyobbika, a Videoton gyár­egysége következett, a gyor­san iparosodó, fejlődő nagy­község büszkesége. A mű­anyagfeldolgozó ktsz, a va­sútállomás, a fogyasztási szö­vetkezet, a posta, az építő­ipari ktsz, a termelőszövet­kezetek Építőipari Közös Vállalata, a Gabonafelvásár­ló Vállalat, a Volán 14-es Vállalat részlege, a Göngyö­legellátó Vállalat következett a sorban. Ezernyi ember, ezernyi szín... A járás, a nagyközség ve­zetőinek társaságában végig­nézte, végigtapsolta a felvo­nulást a megyei pártbizott­ság első titkára is, majd Markgruber Imrének, a nagyközségi pártbizottság titkárának megnyitója után beszédet mondott. Herczeg Károly ünnepi beszédet mondja Herczeg Kirsiy: Tisztelgés a dolgozó ed­iter előtt A forradalmi munkásosz­tály nemzetközi ünnepén, a 28. szabad május elsején, a Magyar Szocialista Munkás­párt alkotó tettekre bíztató üdvözletével köszöntöm Önö­ket — kezdte beszédét Herczeg elvtárs. — Most, amikor ünnepi számvetésre jelentünk meg a forradalom vérszínű lobogói és nemzeti zászlóink alatt, és szabad ál­lam, szabad polgáraiként az ünnepen is a dolgos holna­pokra vetjük tekintetünket, úgy érzem, szép kötelessé­günk az emlékezés. Visszatekinteni a sokszor el­bukott, de végül is a győztes mához vezető harcok hőseire. Emlékezni azokra, akikből nem lett hős, de akarva-aka­­ratlanul is nélkülözhetetlen részeivé váltak a­ történelem­nek, s nélkülözhetetlen ré­szeseivé a történelemalkotás­nak. (Folytatás a 3. oldalon)

Next