Fejér Megyei Hirlap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-01 / 204. szám

Vezetőképzés felsőfokon Kelletlen riport Utánpótlás Szabad szombat Jó szerencsét! N­incs még egy ilyen „el­kophatalanul szép" kö­szöntése az emberiségnek, mint bányászaink „Jó szerencsét!”-je. Tisztelettel ejti ki a kisgyerek, a felnőtt, a föld alatti munkás és a külszíni dolgozó, a peda­gógus és a kocsmáros. Minden­ki, aki a bányásztelepüléseken él, a föld kincsének naprahozói­­hoz kötődik közvetlenül, vagy közvetve. Afféle „dicsértessék az EMBER” jelentősége van. Szép aggódás a naponta mély­beszállókért, a föld titkainak vallatóiért, az ismeretlennel mindig szembetalálkozókért, az ősi szerszámokat és a legkor­szerűbb technikát egyaránt ma­gabiztosan kezelőkért, Bányá­szainkért. Értük, kiknek évről évre ki­sebb csoportját ünnepelhetjük Fejér megyében, s akiknek je­lentőségét ez a folyamatos lét­számcsökkenés sem mérsékli, sokkal inkább emeli rangjukat az a tény, hogy azt a roppant feladatot, amelyet sokan is ne­hezen oldottak meg, ma keve­sen és mégis könnyebben vég­zik. Szén-, érc- és ásványbányá­szaink ünnepe szeptember első vasárnapja. S bár a szakmai ünnepek évenkénti sorában ez az utolsó ,előtti, társadalmi je­lentőségét tekintve maradt és marad a legszebb ünnepek so­rában. Mert az életünk alapját jelentő munka első vonalában harcolók ünnepe, ahogyan a költő fogalmazta meg: Konok­szép férfiünnep. De nemcsak az. A szén tíz­­ezer tonnáiért, a bauxit százezer­tonnáiért, az ércért, olajért har­coló férfiak ünneplése közben sem feledkezhetünk meg arról, hogy nyugalmukat, mozdulataik biztonságát, életük kiegyensú­lyozottságát a család, asszo­nyaik, gyermekeik biztosítják. S ők hordozzák az értük való ag­gódás szép terheit is. Ők jelen­tik a bányászhadsereg hátorszá­gát, ami nélkül az a minden­napi „jó szerencsét” csak üre­sen kongó szavak egymásutánja lenne. Ezen a napon nem az egyes emberek, hanem társadalmunk köszönt „jó szerencsét”-tel min­den bányászt. Balinkán, Móron, Pusztavámon, Kincsesen, Bodaj­­kon,­ Sőréden, a megye számos településén. Ezen a napon különösen szé­pen cseng ez a köszöntés, hi­szen hosszú idő után most is­mét új bányák kollektíváját is köszönthetjük. Az egyik „újszü­löttel" a Fejér megyei Bauxit­bányák büszkélkedhet, a másik­kal megyénk északi csücskében Nagyegyháza. S mind az új bauxitbánya, mind az új szén­bánya azt jelenti, hogy gazda­godik, népesedik a bányászok nagy családja is, hiszen kell az ifjú munkáskéz mindkét helyre. És kellenek az idősebb, ta­pasztalt bányászok is, hogy a szakmával most ismerkedők munkájában minél kevesebb le­gyen a kockázat, s mind több a veszélyhelyzeteket felismerni és megelőzni tudó szakértelem. Jó szerencsét! - köszön vala­ki az új bánya körzetében, s ma még biztosan sokan vannak, akik zavartan fogadják egy „Jó napot’, vagy „Jó estét”-tel. De mert elkoptathatatlanul szép ez a köszöntés, az emberek megta­nulják, s tisztelettel ismétlik meg egy idő után­­ az új bánya kör­zetében is. S ezzel egy új, tar­talmas szép ünnep is megszüle­tik ott, a megye északi csücs­kében. J­ó szerencsét! — köszönünk bányászainkra ezen az ünnepen, négyszázezer Fejér me­gyei lakos nevében. Tisztelegve a szén-, ásvány-, érc- és olaj­bányászok előtt A Föld értékei­nek közkinccsé tevői előtt FEJÉR MEGYEI AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ■-----------------------------------------------------------------­VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I Szombat, 1973. szeptember 1. XXIX. évfolyam 204. szám * Ára: 80 fillér Üdülő terü­le­ti fejlesztés Falugondok, telekgondok Sukorón „Az utóbbi időben egyre több érdeklődőt vonz a Velen­cei-tó északi partja”. Sukorón több mint háromezer telekigénylőt tartanak nyilván. Többségük fehérvári lakos. Ugyanebben a dombra­ kutyorodott kis faluban nemré­giben harminckét engedély nélkül épített vagy eszkábált lé­tesítmény lebontását rendelte el az illetékes építési hatóság. Rengetegen keresik fel ezekben a napokban a községi tanács elnökét, Nagyjakab Antalnét, s a vb-titkár Molnár Józsefet. Kérdezik: mikor számíthatnak telekre a tópart kö­zelében? Mások panaszkodnak, reklamálják a kiküldött hatá­rozatokat. * * • A község vezetői, a tanács végrehajtó bizottságának tagjai több válaszra váró kérdésben tanácstalanok vol­tak. Jogos a múltidő haszná­lata, mert a csütörtöki végre­hajtó bizottsági­­ ülésükön, amelyen Reiber László, a VIB főmérnöke adott tájékozta­tást Sukoró üdülőterületi fej­lesztési lehetőségeiről , ap­rólékosan megvitatták a helybeli lakosokat és telek­­tulajdonosokat, igénylőket egyaránt foglalkoztató kérdé­seket. Kajak-kenu pálya Az északi üdülőterület ki- ,­alakításának része a nemzet­közi ka­jak-kenu pálya, amelynek építése megkezdő­­­dött. 1600 méteres szakaszon elvégezték már a kotrási munkát s részben kialakítás­ra került a partfal is. E part­fal mögötti sáv azonban nem­­ alkalmas üdülőterületnek. Az M 7-es út közelsége miatt nagy itt a zaj. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a fontos közhasznú sportüdül­tetési létesítmények, klubok elmaradnak. Az evezős pálya 1976-ra készül el. Különös gondot fordítanak a Szúnyog­sziget félsziget jellegének ki­domborítására, a pákozdi emlékmű közelében a termé­szetvédelem, a szabadságharc emlékét prezentáló szabad­téri hadtörténeti múzeum, a kiránduló centrum létrehozá­sára. A végleges kialakítást befolyásolja a vízrendezés. E hónapban készült el e part­fal építésének beruházási programtanulmánya. Ez azért lényeges, mert a mögöttes üdülőterület csak ennek el­készülte után kerülhet par­cellázásra, vagyis 1978-ban. Telek és telekárak Tehát az 1-es autópálya és tópart közötti előközmű­­vesített terület parcellázásá­ra csak öt év múlva kerül­het sor. Sokan abban re­ménykednek, hogy a telek­árak itt igen kedvezően ala­kulnak. Ez kiderült már a nagy érdeklődésből is. Tájé­koztatásul közöljük, ami a vb-ülésen elhangzott: az át­lagos telekárat­­kell majd itt is megfizetni. Ez pedig nem kevesebb négyszögölenként 350—500 forintnál (1973-as kalkuláció). Hiszen ezen az oldalon a közművesítés költ­ségesebb, mint a déli parton. A parcellázás 1978-as idő­pontja és a telekárak az igénylők százai közül jó né­hányat minden bizonnyal el­gondolkoztatnak, talán arra a belátásra bírnak, hogy a község más részén vásárolja­nak telket. Erre van lehető­ség, mert üdülőterületként kezelhető a Páskom, a Kor­mos, a községen felül eső Géczi-hegy, a tsz szőlője tá­ján, a Borjú-völgyben, meg a Fehérvár felé eső Csöntör­­ben is akad magánkézből vá­sárolható hétvégi telek. És ha az érdeklődés nem csökken, akkor egy idő múlva bizo­nyára sor kerülhet a Gádói dűlő parcellázására is. Lesz víz A közművesítésre sem kell sokáig várakozni. Az elektro­mos energiához megvan az áramforrás. Víz is lesz. Há­rom ütemben vezetik be a vizet az üdülőterületekre, il­letve a községbe. Gyors ütemben hozzákezdenek a vízműtársulás szervezéséhez. Tervek szerint 1974 első ne­gyedében működésbe lép a Kápolnásnyék—Ercsi vízki­vétel­ mű, így a vízmennyi­ség adott az északi part ellá­tásához is. Az első ütemben, a jövő év első felében ellát­ják a főközlekedési út mel­letti lakosok többségét (a Fő utcán alul eső részt). 1975- ben (ez a második ütem) megfelelő nyomásfokozó be­rendezésekkel (egy-egy 8—10 millió forint) ellátják vízzel az egész községet. A harma­dik ütem már az ötödik öt­éves tervben valósul meg. Ekkor kerül sor a Géczi-hegy, az Újhegy, a Csöntör és a most alakuló üdülősáv ellá­tására. A vízműtársulást (Folytatás a 3. oldalon) fgxotó: Kabáczy) A Mezőföldi Állami Erdő- és Vadgazdaság fagyártmány ter­melő balinkai üzemében a különféle termékük között havonta mintegy 5000 négyzetméter parkettát gyártanak. Terméküket a Fejér megyei Építőipari Vállalat, a Fejér megyei Tanácsi Építőipari Vállalata, a Dunaújvárosi 26-os építők, a komáro­mi, a tatabányai, Győr-Sopron megyei építkezők és a Dél- Budai Áfész vásárolják fel. Képünkön a Petőfi brigád a par­ketta üzemben A KNEB napirendjén A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság pénteken ülést tartott. Berendik Iván, a KNEB munkabizottságának vezetője, az Országos Terv­hivatal osztályvezetője, jelen­tést terjesztett elő a termék­forgalmazás egyes területei­nek gazdaságosságáról. A vizsgálat kedvező fejlődést állapít meg az anyagellátás­ban. A készletezés-raktározás javításával azonban további milliárdos értékeket lehetne felszabadítani a népgazdaság számára. Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Törvényerejű rendelettel módosította az Elnöki Tanács az oktatási rendszert szabályozó 1961. évi III. törvényt. Figye­lemmel az oktatási reform során szerzett tapasztalatokra, új megfogalmazást nyert az egyes oktatási intézmények és for­mák — a gimnáziumok, szakközépiskolák és a felnőttoktatás — képzési célja, a módosítás ezen kívül kiterjed időközben a meghaladottá vált néhány más törvényi rendelkezésre is. A törvénymódosítással összhangban az Elnöki Tanács módo­sította a középfokú oktatási intézményekről szóló 1965. évi 24. számú törvényerejű rendeletet. Az Elnöki Tanács módosította a honvédelemről szóló tör­vényt. A kiegészítő módosítást tartalmazó törvényerejű ren­delet bővíti a tartalékos hadkötelesek katonai szolgálatának törvényes kereteit. Az Elnöki Tanács döntése alapján a Szegedi Tanárképző Főiskola a jövőben „Juhász Gyula Tanárképző Főiskola” név­ven folytatja működését. Az Elnöki Tanács végül bírói és más folyamatban levő ügyeket tárgyalt. (MTI) Ercsi Összefogás, társadalmi inkával A tanácsházán kifüggesz­tett plakát arról értesíti a la­kosságot, hogy az itt folyó tatarozás ideje alatt a mű­velődési házban fogadják az ügyfeleket. Az írógépkattogás azonnal el is árulja hol a hi­vatal,­­ egyetlen nagy szo­bában dolgozik az apparátus, itt találom Tarcsi Rezsőné tanácselnököt is. Elmondja, miért volt szük­ség az átalakításra: éppen a nagy közös helyiségek miatt, ahol zavarták egymást és az ügyfeleket is a munkában — dolgaik intézésében. A tízezer lakosú nagyköz­ség dolgairól beszélgetünk ezután, — arról, hogy éven­te nyolcvan-száz új ház épül, erőteljesen, dinamikusan változik a község arca, s hogy a IV. ötéves tervidőszak so­rán több régi kívánság is valóra válik majd. Nem ma­gától persze, mint a mesebe­li három kívánságok , szok­tak, — a tervezés, a takaré­koskodás, az anyagi erők, eszközök megteremtésének hosszú időszaka előzte meg mindazt, amely majd valóra­­válik a közeli években. Rövidesen épül majd Er­csi községben egy 24 lakást magábafogadó tömbház. Már megkezdték az előkészülete­ket, tavaszra talán az épít­kezés is elkezdődik. A legna­gyobb beruházási erőfeszí­tés azonban az új iskola lesz, amelynek elkészülte régi panaszok forrását tömi be: mostanáig három helyen van a faluban az iskola, — megosztva gyerekeket, peda­gógusokat. Az új iskola 14 tantermes lesz, közel 30 mil­lió forintba kerül —, termé­szetes hát, hogy minden he­lyi támogatásra is szükség van, s ezt meg is értették és ki-ki erejéhez mérten áldoz is. A cukorgyár például 1 millió 200 ezer, a termelőszö­vetkezet egymillió, az állami gazdaság ugyancsak egymil­lió forinttal járul hozzá a költségekhez, az áfész 600 ezer, a ktsz 60 ezer, a halász­­tsz 40 ezer forintot ajánlott fel az iskola építéséhez. — Az évek folyamán igen gyümölcsöző együttműkö­dés, kapcsolat alakult ki va­lamennyi gazdasági intéz­ménnyel — mondja az elnök­asszony. — Nem élnek ide­genként a faluba, — csak a maguk belső ügyeivel törőd­ve — tudnak és részt kérnek a falu gondjaiból is. A gaz­dasági intézmények vezetői közül többen tanácstagok, vagy éppen tagjai a végre­hajtó bizottságnak. A község áruellátását se­­­­gíti majd az októberben meg­nyíló új ABC áruház is, ame­lyet az áfész központi helyen épített, s ugyanakkor áruel­látását segíti a tsz vágóhelyi­sége és húsfeldolgozója is. A jelölőgyűléseken a kéré­sek, kívánságok többsége az áruellátás, óvoda, iskola, víz és az egészségügy körül for­gott. Igaz szükség lenne egy központi orvosi rendelőre is, erre azonban csak akkor gondolhatnak már, amikor a község vízellátását sikerül végérvényesen megoldaniuk , amire már kilátás van. Jelenleg három körzeti or­vos és két fogorvos látja el a lakosságot, s van három védőnő is a faluban. A IV. ötéves tervidőszak alatt épí­t (Folytatás a 2. oldalon) Indulásra készen a cukorgyárak Nagy László, a Cukoripari Vállalatok Trösztjének ve­zérigazgatója pénteken a MÉM Váci utcai bemutató­­termében ismertette az új­ságírókkal a rövidesen meg­kezdődő nagy szezonmunka programját és a hazai cukor­répatermesztés helyzetét. Elmondotta, hogy az Al­földön már megkezdték a cukorrépa felszedését, a Du­nántúlon valamivel később érik be a termés, itt a gépek csak ezután látnak munká­­hoz. A mintegy 950—1000 be­takarító gépsor a 92 800 hek­táros termőterület 80 száza­lékáról szedi fel a cukorré­­­­pát, a munka 20 százalékát idén még kézi erővel kell vé­gezni. A gyári alapanyagot 470 helyen veszik majd át a termelőktől, naponta 12—13 ezer vagonnyi cukorrépát fo­gadnak a gyárak. Legelőször az alföldi gyárakban kezdik meg a munkát, szeptember 4—8. között négy cukorgyár­ban látnak hozzá a termés feldolgozásához. A szezon el­ső napjaiban területi átcso­portosításra kerül sor, amennyiben az Alföldről ré­pát szállítanak a dunántúli gyárakba, ezzel tehermentes­­ítik az alföldi üzemeket. A hazai cukorrépatermesz­tés fejlődőben van, a növény­nyel 1217 mezőgazdasági üzem foglalkozik. Huszonhat nagyüzem cukorrépatermő területe már meghaladta a 200 hektárt, s kialakulóban van a termelés koncentrá­ciója. Az ipar 310—320 ezer va­gonnyi cukorrépa átvételére készül. A termés várhatóan alacsonyabb lesz a tavalyi országos rekordnál, a cukor­­tartalom azonban kedvezően alakul. (MTI)

Next