Fejér Megyei Hírlap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-01 / 101. szám
Ülést tartott az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága Az MSZMP Fejér megyei Végrehajtó Bizottsága tegnap, április 30-án ülést tartott. A végrehajtó bizottság áttekintette a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által 1975. június 15-re kitűzött országgyűlési képviselő választások megyei tömegpolitikai és szervezési feladatait, majd tudomásul vette Csóka Jánosnak, a Hazafias Népfront megyei titkárának tájékoztatóját a választási előkészületekről. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP ________________________ _________ _ AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! Csütörtök, 1975. május 1. XXXI. évfolyam 101. szám Ára: 80 fillér Az alkotó munkát és a dolgozó embert köszöntjük Tisztelt hallgatóim! Kedves elvtársitok! Kedves elvtársak! A munka és a munkások nagy ünnepének előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében tisztelettel köszöntöm a magyar munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, egész dolgozó népünket. Az alkotó munkát és a dolgozó embert köszöntjük május elseje alkalmából. Tisztelettel adózunk az embert emberré tevő munkának, jelenlegi és eljövendő sikereink zálogának. Meghajtjuk az elismerés zászlaját a dolgozó ember előtt, aki naponta a mélybe száll a föld kincséért, a kohókból izzó acélt csapol, épít házat és gyárat, elveti a magot, tanít, gyógyít, alkot. Május elseje a teremtő munkát, a proletár nemzetköziséget és az új életet hordozó tavaszt jelképezi. Ez a nap világszerte összeforrott a dolgozók legbensőbb érzéseivel, vágyaival és törekvéseivel. Ezért május elseje mindig új lendületet, kedvet, ösztönzést ad a küzdelemhez és a munkához. A magyar dolgozók nevében köszöntjük munkástestvéreinket, akik a szocialista országokban élnek és szorgalmas, tervszerű munkával építik az új társadalmat, a dolgozó emberek világát. Köszöntjük a tőkés országokban élő és harcoló osztálytestvéreinket. Köszöntjük a nemzeti függetlenségükért harcoló testvéreinket, akik népük önrendelkezési jogának kivívását és az emberhez méltó élet feltételeinek megteremtését tűzték maguk elé. Ma ünnepelnek azok is, akik reménykednek és azok is, akik már útra leltek, akik már rátérhettek az új társadalom építésének útjára. Ezek közé tartozunk mi, magyarok is. Büszkék vagyunk rá, hogy hazánkban — a világnak ezen a kicsi részén — a munkásosztály májusi eszméi valóra válnak. Népünk joggal büszke arra, hogy szabadon alakíthatja szebb, gazdagabb, emberibb jövőjét. Biztonságot és erőt kölcsönöz számunkra, hogy a szocializmust építő népek nagy családjába tartozunk. Tudunk örülni nagy alkotásainknak és mindennapos eredményeinknek, mert mindezek saját munkánkból fakadnak. Szépen fejlődő fát ültettünk, és jóleső érzéssel ízleltük meg első gyümölcseit. Termőre fordult már a mi új rendünk, most már egyre többet és jobbat ad egész népünk üdvére és javára. Ezért jövőnkbe vetett szilárd hittel járjuk a magunk választotta utat. Országszerte megújuló, gazdagodó, egyre tartalmasabbá váló életünk számtalan tanújelével találkozhatunk. A korszerű gyárak, az iparosodó mezőgazdaság, az újjászülető városok és falvak munkánk eredményeit hirdetik. Megváltozott életünkről vallanak azok az emberek is, akik alkotó akaratukat, hazaszeretetüket, szocialista meggyőződésüket nap mint nap, tettekben juttatják kifejezésre. Már eddig is sokat megvalósítottunk céljainkból, de még nem mindent. Még sokkal többet akarunk elérni, hogy minden becsületes dolgozó embernek még szebb, még gondtalanabb legyen az élete. Nem pihenünk meg, szüntelenül hajt bennünket a holnapért vállalt felelősség, a magunk és gyermekeink jövőjéért való tenniakarásunk. Céljainkat, terveinket csak két kezünk szorgalmas munkájával válthatjuk valóra. Ma már milliók érzik és értik — saját tapasztalataikból —, hogy csak a jól, a tisztességesen végzett munka lehet fejlődésünk forrása. A több lakást, a jobb és szebb árut, a kulturáltabb életkörülményeket nekünk kell megteremtenünk. Ezért tiszteljük a munkát, ezért becsüljül a szebb életünkért munkálkodó, dolgozó embert. Támogatnunk kell minden olyan törekvést, amely céljaink elérését közelebb hozza. Szabad utat biztosítunk valamennyi hasznos kezdeményezésnek. Erősítjük az alkotó munka lendületét, a közösségi magatartást, a szocializmus ügye iránti elkötelezettségtől áthatott cselekvést. Nem látványos megnyilvánulásokra, látszateredményekre, hanem szívós és fegyelmezett munkával elérhető, tartós eredményekre van szükségünk. Ebben a jövőt formálásban mindannyiunknak megvan a maga posztja, ahol helyt kell állnunk és nem is akárhogyan, hanem a dolgozó embert mindig jellemző becsülettel és elkötelezettséggel. Kedves elvtársak! Népünk jól tudja, hogy a fejlett szocialista társadalom felépítésének két döntő jelentőségű belső forrása van, mégpedig a jó politika és a társadalmi méretű összefogás. Most mindkettővel rendelkezünk. Pártunk, népünk alkotó erejére és tehetségére alapozza terveit. Az ország egész lakossága bizalommal és cselekvő egyetértéssel fogadta a XI. kongresszuson elfogadott határozatot és programot.. Ez pedig egyet jelent az előttünk álló nagy feladatok teljesítésének legszilárdabb biztosítékával. Pártunk ismeri az igényeket és a reális lehetőségeket. Mindent elkövet, hogy ezek összhangba kerüljenek. Őrködik azon, hogy szoros kapcsolatban legyen a történelmet formáló munkásosztállyal és szövetségeseivel, a szövetkezeti útra lépett parasztsággal, a szocialista értelmiséggel, egész dolgozó népünkkel. Az MSZMP XI. kongresszusa reális fejlődést határozott meg. Világosn látjuk céljainkat, kezünkben tartjuk sorsunkat, munkánkkal alakítjuk jövőnket. Népünk összefogása, egyetértése a mindennapi munkában jut kifejezésre. Csak rajtunk áll, hogy ezt a nagy erőt — a kongresszusi határozatok gyakorl és végrehajtása során — következetesen megőrizzük. E gondolatok jegyében ,r mégegyszer őszinte tisztelettel és megbecsüléssel köszöntöm hazánk dolgozó népét. Kívánom, hogy családjukkal és munkatársaikkal együtt boldogan ünnepeljenek május elsején, a munka ünnepén, a világ dolgozóinak harcos seregszemléjén. Az ünnep után pedig következzenek ismét a dolgos hétköznapok, amelyekhez egész népünknek erőt, egészséget és újabb sikereket kívánok. (MTI) A magyar televízióban Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára mondott ünnepi köszöntőt, a 31. szabad május 1. alkalmából Éljen május elseje, a munkásosztály nemzetközi seregszemléje! Munka A munka tudatos és célszerű tevékenység, amelyet az ember szükségleteinek kielégítése érdekében végez. A munka — a cselekedet — tehát ugyanolyan eszköz az emberkézben, mint maguk a munka eszközei: a kőbalta, a kőműveskalapács, s a panelrakó óriásdaru. A munka közösségi tett, s egyben közösségteremtő tett is. A munkát közösen végző első embercsoportok termelték meg - közvetlen szükségleteik, a marokkő, a didergő testet befedő bőrruha és az éhséget csillapító hús előteremtése közepette - magát a homo sapienst, a mai értelemben vett embert. A munka emberi dolog, hiszen a munkát végző közösség másik vívmányával, a beszéddel együtt a munka az, amely az embert kiemeli az állatok sorából. A munka kényszerűség. Az ősember akkor kényszerült rá, amikor nélküle — a természeti környezet emberarcú, embercélú átalakítása nélkül — már nem lett volna képes megélni. A munka értelmes tett. Az emberen kívül egyetlen más lény sem képes földünkön tudatos munkavégzésre. A munka harc a természeti erőkkel. Az emberiség első munkaeszközei és első fegyverei azonosak voltak. A munka öröm. Az emberiség első irodalmi alkotásai, ábrázolják már a munkáját örömmel végző, s munkája eredményét örömteli elégedettséggel szemlélgető embert. A munka szenvedés, fájdalmas vesződség. A magyar nyelvtörténeti kutatások egybehangzóan azt bizonyítják, hogy a munka szláv jövevényszó a magyar nyelvben, s eredeti jelentése: kín, gyötrelem. Az időszámításunk utáni X. század végén került nyelvhasználatunkba, amikor a magyarság korábbi nomád társadalomszerkezete felbomlott, s nálunk is kialakulóban voltak a feudális osztálytársadalom termelési viszonyai. A munka nevének nyelvbéli rokonsága a kínnal, gyötrelemmel az összes olyan európai nyelvben fellelhető, amelynek beszélői a nyelvtörténeti időkben megérték az önként, szabadon, a közösség együttes javára végzett munka örömteli élményének elvesztését, s megízlelték az alávetetten, megalázottan, a társadalmi függőség kényszeréből mások — kevesek — javára végzett robot keserűségét. A nyelvtörténeti idők görögje számára a munka egyjelentésű a keménységgel, a latin számára a bajjal, a fáradtsággal és az ínséggel, a német számára a fáradalmas vesződséggel; a francia számára pedig — egy népi latin kifejezés közvetítésével — egyenesen kínzóeszközt jelentett. Mert a nyelv is — akár a munka társadalmi termék, és mint ilyen hűen tükrözi a nyelvi tények által a társadalmi valóságot. Az emberiség történetében, mint tudjuk, a kapitalizmus zárja be az elnyomáson s az ember ember által való kizsákmányolásán alapuló osztálytársadalmak sorát. A munkásság az az osztály, amelynek kizsákmányolására a tőkés termelés megalapozódott — ebből a múltat múltra, az elnyomást korszerűbb elnyomásra váltó, a kizsákmányolást egyre bonyolultabb alá és fölérendeltségi láncolatok mögé rejtő történelmi korból előlépve úgy formált, s formál gyökeresen új emberi társadalmat, hogy időközben továbbra is nevében hordozza ezt az eredetileg örömöt, diadalérzetet teremtő, majd időközben szenvedéssé, fájdalmas vesződséggé alázott szót. A munka szó pedig korunkban - a szocializmus korszakában - megmaradt eredeti, ezer esztendővel korábbi hangalakjában nyelvünkben. Ám jelentéstartalma — a nyelvi fejlődés szokott ritmusához képest hallatlan gyorsasággal, forradalmian módosult. Azok, akik szemében a munkára nem kényszerült gazdag élet hajdan a társadalmi megbecsülés legfőbb, s majdnem kizárólagos forrása volt, öreg fejjel még itt élnek közöttünk. De a munka szó kínnal, szenvedéssel egyértelmű hajdani jelentéstartalma alig néhány nyelvész számára ismerős. A munka szó jelentése napjainkban egyre inkább összeötvöződik az alkotás szó jelentésével, amely eredetileg — az ősi szabad tevékenység emlékét átmentve az osztálytársadalmak során — a művészeti, vagy tudományos egyéni munkálkodás szava volt. S ez a jelentésbeli közeledés, amely e két távoli szót napjainkra rokonértelművé változtatta, megint társadalmi tényt tükröz. A mai közösségi munka máris, s egyre inkább a sokoldalú önkifejezési lehetőséget nyert közösségi ember benső kényszerből fakadó alkotása. Alkotás, amely társadalmunk fejlődésének jelenlegi fokán a társadalmi megbecsülés legfőbb, s már majdnem kizárólagos forrása. Az alkotás szó a mi fülünk számára már egyre feleslegesebb szóvirágnak tűnik. Épp emiatt. Hisz itt van a szó, a reá tapadt fájdalmas, szennyes mellékérzelmektől megtisztulva. Itt a szó, amely szabad, emberarcú társadalmunk lényegét nevezi néven. A munka: Mekis János